Kagylóhéjban

Az ember helyét, önmegvalósításának lehetőségeit kutatja Albert Gábor új regényében is, a tőle megszokott, s egyéniségéhez hozzátartozó gondolatébresztő stílusban. Egy járványkórház varázshegy-hangulatát teremti meg könyvében az író. S a kirekesztettség, a betegségtudat, a szenvedés és bezártságélmény, a halálfélelem, az ösztönökbe süllyedő, menekülő öntudat pilléreire építi fel a történetet. Fura figurák, különös sorsok tűnnek elő, miközben a főhős tudatában realizálódnak ezek a társakká vált idegenek. Mozdulataik, mocorgásaik, történeteik idéztetik fel a főfigurában is megélt élményeit, s ők adnak lehetőséget rá, hogy együttérzését, jóságát, sőt hipokrita hamisjátékait, és önfeláldozását is kiélhesse - miáltal megtisztultabban, igazabb emberként okosabban a kiegyensúlyozottabban kerülhet vissza a próbáló hétköznapokba.

Forrás: kötetborító