Útvesztők verőfényben

"Nem a vak szeszély és vizenyős véletlen, hanem a szenvedélyes kutatási láz hajtott, a csalódottság csördítet minduntalan a nyakam közé" - írja Albert Gábor Tükörkép című novellájában. Az író morális érzékenységgel kutat múltjában, s egy-egy felvillanó kép vagy érzés visszaidézi a nyomasztó élményeket éppúgy, mint a szépeket.
Élesen exponált pillanatfelvételei csak látszólag objektívek, valójában mindegyiknek ő a fényképésze, de a lencsevégre kapott szereplője is. Önmagát keresi a különböző "állapotokban" és "bontott perspektívákban" is. Az élménysíkok átgondolt keverése, a perspektívabontás, az asszociációk líraian önkényes hullámzása jellemzi novelláit.
Látszólag kevés történik Albert Gábor írásaiban, de az élménytöredékek, az emlékmozaikok mégis úgy rendeződnek saját törvényű képbe, hogy felvillantják egy életmód vagy életérzés hangulatait, gesztusait. A zaklatott képek mögött izgalmas belső világ tárul fel a figyelmes olvasó előtt.

Forrás: kötetborító