Királyok könyve

Alcím: Regény

1235. augusztus 2-án a Bécs és Fehérvár közti erdőségben két fiatalember lovagol: Béla, az ifjú király, és gyerekkori játszótársa, Türje Dénes. Béla gondolataiban a fiú, az új nemzedék ítélkező elégedetlensége sistereg. A belső monológból kibomlik a meggyilkolt anya, Gertrudis alakja, a példaképnek tekintett nagyapáé, III. Béláé, és a könnyűvérű, a fiába minden tettével visszatetszést keltő apáé, II. Endréé.
1242. március 6-ának éjszakáján kis sajka menekíti a Magyarországot feldúlt tatár horda elől IV. Bélát. A magányba szorító sötétség, a himbálózó csónak oldalát nyaldosó hullámok csobbanása keretezi a sorsával szembenézni kényszerülő király egyre mélyebbről felfakadó vívódását.
Huszonkét év múlva a nyúlszigeti kolostornak két látogatója van . Az apácaként élő, arcát félhomályba rejtő Margit előtt előbb a testvér, István, majd az apja tárja fel legrejtettebb gondolatait, viaskodik önnön lelkiismeretével. Ellenségekké váltak, ítélkeznek egymás fölött, mentséget, feloldozást keresve saját tetteikre.
Az ötödik monológ hangulata a tengeren töltött éj komorságát idézi. Margit sírja előtt a halálosan beteg, magányos király, V. István ül prémekbe burkolva…
Albert Gábor belső monológokkal építkező regényében az ember legbensőbb gondjait tárja fel, azokra keres választ.

Forrás: kötetborító