Előtted majdnem végtelen a víz

Alcím: Elbeszélések

Stiláris és formai gazdagság, az elbeszélésekben fel-feltűnő - olykor bizarr – alakok kavargó sokszínűsége jellemzi Albert Gábor elbeszéléseit. Ez az árnyalt, már-már a regények világának teljességét idéző gazdagság teszi jellegzetessé a kötet írásait. Akár egy elaggott, beteg, zongorázni már képtelen világsztár nyomorát mutatja be (Így fullad meg egy ember), akár egy fiatal kajakozó társaság találkozását a „jelenséggel”, érezzük, hogy rólunk van szó. A „jelenség” értelmét és jelentését akár tetszik, akár nem, nekünk is meg kell fejtenünk (Előtted majdnem végtelen a víz), mert a tét nem más, mint saját életünk értelme. Alakjai minduntalan a legvégső kérdésekkel találják szembe magukat. Akár csónakot javítanak a Duna-parton (Bontott perspektívák), akár a „mosolyba öltözött asszony” találkozik P. E. „altanárral” (Az egerek napja). Zavarba ejtő abszurditásként minduntalan egy fajta szolidaritásigény vagy annak hiánya bukkan elő, ami korántsem erkölcsi kérdés, sokkal inkább a valósággal való szembesülés. Ez az a rejtett mag, amely annak idején Határ Győzőt is elbűvölte, s 1991-ben Irodalomtörténetében azt írta Albert Gáborról, hogy „osztozom azok véleményében, akik őt a magyar próza mesterének tartják”.

Forrás: Pont Kiadó