Beűzetés - a Nyezvanov-legenda : versek

"Al. Nyezvanovval a hetvenes évek derekán találkoztam.
Ciki Lászlóval söröztünk a bukaresti Egyetem téren, egész napos könyvszerkesztés után, s miután már mindent elmondtunk egymásnak, ami szükséges, unaloműzőnek magunk mellé ültettük Al. New amerikai és Al. Nyezvanov orosz költőt.
A fiúk kedveseknek bizonyultak, előbb csak játék volt az egész, Csiki rövidesen meg is vált amerikai barátjától, ám énnekem nélkülözhetetlen segítőm lett a másik.
Naponta segített a nevével: mindenható cenzoraink elsősorban nem világirodalmi tájékozottságukról voltak nevezetesek, ennélfogva azt hitték, hogy az orosz költő valóban létező személy. De nem csak ők hitték ezt.
Így dolgoztunk együtt: én írtam a Nyezvanov-verseket éveken át.
Hálás vagyok Neki.
Nélküle a kötetben szereplő írások java része nem jelenthetett volna meg abban az időben, mi több: meg sem íródott volna – irtózom a fiókban fiókban heverő költeményektől.
Azt is tudom: A Nyezvanov-barátság nélkül költészetem – ha van ilyen – merőben más irányba fordult volna.
Aztán elváltunk: nem volt többé szükségem Rá, és ezt megértette.
Legutóbbi könyvemben már nincs Nyezvanov-írás.
Néha azt kérdezem magamtól: vajon hol lehet most, és találkozunk-e még?
Talán hazament Oroszországba, és írja a verseit.
Ha még él."

forrás: moly.hu