Ördöglakat

Részletek egy interjúból, amelyet Görömbei András készített Kovács Istvánnal: Szeretnék hinni Eliotnak, hinni szeretném, hogy »egy népet el lehet szakítani a nyelvétől, és az iskolában más nyelvre szorítani, de hacsak nem tanítják meg ezt a népet egy új nyelven érezni, a régi nem semmisül meg, és a költészetben, amely az érzés közege, visszatérő. De tudom, hogy a költészet első hangja az A, és az emberiség közös himnusza, legszebb költeménye az ABC, amely minden gyermeket költővé avat, kit-kit a saját anyanyelvén. A nyelv, amelyről Eliot oly reménykeltően tud szólni, az ABC hang- és betűforrásain át táplálja a költészet, az irodalom nemzeti és nemzetközi édesvizeit... Korunk, jól tudjuk, nem a pásztortüzes éjszakáké, nem a fűzé, amelynek lángjaiba meséket, balladákat és legendákat lehelve embertestvéreink fölmelegíthették a dermedő nyelvet, és megedzhették, belefonhatták álmaikba, és rázokoghatták halottaikra. A kohók, a fejlődés e hasznos és ijesztő jelképei, nemcsak az érceket és a roncsokat olvaszthatják be, hanem a magára maradt kisebbséget is... Az én népem - az én etikám. Mások polgártársává nem személyazonossági igazolványom bejegyzései avatnak, hanem az azonos etikai alapállás emel. Népet történelmi, kulturális, anyanyelvi tudata, jelenbeli feladatainak és jövőbeni céljainak tudata teremt... A versírást tartom a legnagyobb csodának, az élet legkivételesebb - egy kicsit titokzatos - ajándékának; mivel csoda, benne van a megvalósulás bizonytalansága, ezért nem szólok róla.”

Forrás: kötetborító