Patai Boglárka

Viszlai József Ybl Miklós díjas és Pro Architectura díjas okl. építészmérnök, a Magyar Művészeti Akadémia levelező tagjának pályaképe

Viszlai József 1959-ben Miskolcon született. Szakmai pályáját éppúgy, mint személyes életútját erősen meghatározza gyermekkori kötődése a földrajzi tájhoz, a kultúrához, amely körülvette, Miskolc városa mellett elsősorban a magyar-szlovák határ menti Hidvégardó községe. Első fizikai tapasztalásai a helyi népi építészettel és történelmi épített örökséggel való találkozásaiban, a környező, mai határon inneni és túli vidékeken tett látogatásaiban gyökereznek. A hegyek és várak látványa, a barlangok rejtélyes világa erőteljes, élénk, a gyermeklélek képzelőtehetségét formáló emlékeivé váltak számára.

Az építészet, az építés racionalitásával, anyagi, szerkezeti minőségével való alaposabb megismerkedése már középiskolai tanulmányaihoz köthető. A miskolci Kós Károly Építőipari Szakközépiskolában találkozik elsőként a mérnöki szerkesztés szabályrendszerével, amely bár akkor még újként, idegenként hat, azonban később, az egyetemen, már mérvadóan hasznosítható tudásnak bizonyul.

A középiskola évei alatt felismert rajzkészségét is fejleszti, Pető János grafikus rajziskolájában barátságot köt Taksás Mihállyal. A korai évek kíváncsi szemlélődése, mély benyomásai a táji és épített környezet iránt a kezdetben szobrásznak, később az Építészkar felvételijére készülő barát hatására hozza meg a felismerést, hogy hivatásának az építészetet válassza. Végül mindketten felvételt nyernek a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karára.

Az egyetemi évek elementáris élménye számára kevésbé az oktatás kínálta alternatívákhoz, mint inkább a 80-as évek kulturális és művészeti életének jelentős szellemi központjává váló Bercsényi 28-30 Kollégiumhoz köthetőek. Az itt eltöltött időszakban ismeri meg azon pályatársait, akikkel az egyetemi feladatok közösen átélt küzdelmei, az első építészeti impulzusokkal való találkozás, az egyénileg szervezett szakmai utazások tapasztalatai, a kollégiumi szakmai közéleti tevékenység, valamint az életre szóló barátság is összeköti: kollégiumi szobatársaival, Jan Stempel, Vincze László és Taksás Mihály építészekkel.

A Bercsényi Kollégiumban működő Kiállítási Kör szervezőjeként és a Bercsényi 28-30 folyóirat szerkesztőségi tagjaként aktívan részt vállal a szakmai-művészeti közélet alakításában. Elmondása szerint hallgatóként lehetőségük volt olyan művészek, művészeti irányzatok megismertetésére, a folyóirat mellékleteiben számottevő életművel bíró külföldi építészek munkásságának, írásainak közlésére, amelyre abban az időben más intézmények, fórumok kevesebb szabadságot kaptak.

A kollégium falai között, hallgatói kezdeményezésre kerül sor Makovecz Imre első, egyetemistáknak szóló, az egyetemen tanított elvekhez képest gyökeresen új és egyedi szemléletmódot tükröző, szuggesztív előadásainak megtartására is, amely Viszlai József számára is hangsúlyos benyomás marad. Ezen élmény hatására évfolyamtársaival együtt jelentkezik az 1981-es első visegrádi építőtáborba. A visegrádi Kisvillámhegy egyik kies pontján, a Szent István bányaudvarban többedmagával építik meg az organikus táborok első alapművét, a kast. Az itt eltöltött időszakban – Makovecz Imre szavaival élve - az építés drámájának megtapasztalása, a gondolati tartalom kétkezi munkával való fizikai formába öltése, a térformálás háromdimenziós élménye és az alapvető, természetes építőanyagok, a kő és a fa megmunkálása mellett a tábor hangulatát, mindennapjait kísérő közösségépítés és az esti beszélgetések, meghívott építész vendégek előadásai számára alapélménnyé válnak.

Felsőbbévesként a Középülettervezési Tanszék műhelyébe tagozódik be, ahol elsősorban konzulensei, Ungár Péter és Puhl Antal oktatói tevékenysége van rá nagy hatással. A tanszéki oktatást a mesterek stúdióiban tett látogatások, a tanszékhez kötődő nagyvállalati (például az Iparterves) munkákba való betekintés és bedolgozás is kíséri. Hallgatói eredményeit a Tanszék Szabó István Ösztöndíjjal ismeri el. Diplomamunkáját 1984-ben (Városligeti múzeum gyermekeknek) szintén a Középülettervezési Tanszéken készíti el, amellyel elnyeri a Magyar Építőművészek Szövetsége és az Építőipari Tudományos Egyesület Elnöksége által megítélt Építészeti diplomadíj I. fokozatát.

Egyetemi hallgatóként találkozik először Csete György munkásságával, akinek művei (különös tekintettel a Forrásházra) magával ragadják. Ebben az időszakban többféle stílusirányzat kerül a látószögébe: a 80-as években felvirágzó posztmodern, az organikus építészeti iskola, az állami tervezőirodák szigorú légköre, a cseh kortárs modern építészet, az általa tanulmányozott és megszeretett századfordulós szecesszió (ezen belül is Lajta Béla, Otto Wagner és Vágó József munkássága), valamint a Bodonyi Csaba vezette Miskolci Műhely komplex, strukturális gondolkodásmódja és regionalista szemlélete, amit a Bercsényi Kollégium kiállításain bemutatott tervpályázataik (elsősorban a manilai tervpályázat) által ismert meg.

Az egyetem befejezése után, részben a Miskolci Műhely szellemiségével való szimpatizálás okán, részben Bodonyi Csaba hívására, valamint az 1983-as ráckevei nyári nemzetközi építészeti táborban szerzett élményei hatására dönt úgy, hogy Budapest helyett Miskolcot választja pályakezdéséhez, amely végül letelepedésének helyszíne is lesz.

Első munkahelye az Északterv közel 400 fős irodáján belül az „E”-iroda, Bodonyi Csaba műterme, másik nevén a Miskolci Műhely. Az itt eltöltött kilenc év alatt nagy volumenű építészeti feladatokon keresztül mélyíti el szakmai tudását és alapozza meg későbbi egyéni pályafutását, tervezésmódszertana és gondolkodásmódja formálását a kollégákkal közös tervpályázati részvételek is elősegítik. Bodonyi Csaba mellett a Műhelyben meghatározó mestere lesz Ferencz István építész is. Mindeközben, kötelező sorkatonai szolgálatának letöltése után, felvételt nyer a Mesteriskola 1986-88 között zajló IX. ciklusába, ahol Miskolcon megismert kollégái, Golda János és Noll Tamás lesznek legfontosabb mesterei.

A Miskolci Műhelyben első munkái közül a miskolci Technika Házát, annak hatodiktól tizenharmadikig tartó tervváltozatait tartja kiemelkedőnek, amit barátjával és kollégájával, Rostás Zoltánnal közösen készítenek. Ebben az időszakban születik másik közös munkájuk is, a békési oktatási központ terve. Első önálló komolyabb munkáját a Mesteriskola tervpályázatával induló Miskolci Művészeti Középiskola tervezése jelenti, amelynek megépítése a kivitelezés előtti utolsó pillanatban meghiúsul. Az itt megfogalmazott építészeti alapvetések azonban két évtizeddel később a Miskolci Városháza épületegyüttesénél megvalósulhattak.

A rendszerváltás időszakában az Északterv közel 400 főt foglalkoztató irodája lassan feloszlik, 1990-ben Bodonyi Csaba és Kelemen István építészekkel, valamint más szakági kollégákkal együtt egy új cégformába szerveződve folytatják a munkát, ez az Interplan Kft. indulása. Első, tágabb szakmai elismerést kivívó és hírnevét megalapozó munkáját, a Miskolci Galéria terveit már e műhelyben készíti el.

Miskolci Galéria / Miskolci Városi Galéria és Kondor Béla emlékkápolna (1990-2000)

A múlt és jelen összefonódása, érzékeny viszonyulása érhető tetten a Miskolci Galéria építészeti koncepciójában, amely a hazai történeti épületrehabilitáció egyik kiemelkedő példája. Viszlai József tervezői magatartása tanulságos eredményt mutat fel a műemléki épületrekonstrukció egyidejű értékmentése és bővítése, azaz a történeti kontinuitás kortárs szemléletű formálása mint hozzáadott, maradandó érték tekintetében.

A műemléki vizsgálatokkal feltárt, 17. századra datálható Dőry-kúria a tervezés megkezdésekor rendkívül rossz állapotban volt, a felújítást megelőző évtizedek brutális, pusztító szerkezeti beavatkozásai a ház történeti értékeit szinte teljesen láthatatlanná tették, az utolsó években cellás lakóépületté alakított belső térrendszer erősen lelakottá vált. Miskolc legöregebb műemlékének megmentése Viszlai József ötletének köszönhető, aki a konkrét tervezési feladatot megelőzve javaslatot tett az éppen helyet kereső Galéria ideköltöztetésére, Szalay Lajos grafikus életművének gyűjteményét megőrző kiállítótér megvalósítására, valamint egy állandó kiállítás, Kondor Béla festőművész, grafikus, költő hagyatékát megőrző emlékkápolna kialakítására.

A közel tíz évet felölelő munkálatokat és számos tervváltozatot követően a kúria restaurálása mellett a Galéria épületegyüttese végül egy új, L-alakú, kortárs szárnnyal is bővülhetett. A belső térrendszer összekapcsolásával egy teljes egészében körbejárható kiállítótér jött létre, melynek kiindulópontja az udvar természetes díszét adó fa mellett megnyitott fogadótér és lépcsőház, ahonnan az állandó és időszaki kiállítás terei egyik-másik irányból megközelíthetőek. A kúria épületén (mindössze egyetlen fellelhető adóösszeírási bizonylat nyomán) sikerült helyreállítani a történeti homlokzatot, a főbejárat felett ma is látható egyetlen, eredetiben fennmaradt kőboltozat megmentésével. A kortárs kiegészítés fehér oszloprenddel tagolt, geometrikus-mértani formát ölt, szigorú rendben formált tömege és a természetes fényt beengedő nyílásosztása határozott, de semmiképpen sem bántó kontrasztja a műemléképületnek. A kúria tetőterében kialakított kiállítótér (emlékkápolna) kortárs, látszó acélszerkezettel nyerte vissza eredeti meredek hajlású térarányát, ami a galériafunkciónak is kedvez. A belső tereket a minimalista, hófehér elegancia jellemzi. A belső udvar nemcsak a megérkezés kellemes, méltó közege, hanem a mai napig a városi kulturális élet programjainak kedvelt színtere.

Miskolci Városháza, a Polgármesteri Hivatal komplex rekonstrukciója, új ügyféltér és irodaszárny építése, a meglévő épületek műemléki felújítása (2006-2012)

Viszlai József életművének másik kiemelkedő épületrekonstrukciós alkotása a Miskolci Városháza napjainkban látható épületegyüttese. A tervezést megelőzően Városházaként működő történeti épület a 18. század második feléből származik, amelyet az építését közel nyolcvan évvel követő földrengés, majd tűzvész szinte teljesen használhatatlanná tett. A 19. század második felében lezajlott helyreállítása során nyerte el végső formáját, a Megyeházával szemközt. Sokféle funkcióját követően a 2000-es évekre a két szomszédos történeti épülettel együttesen alkották a Városházát, eredeti, egyenként gangos jellegük azonban a korszerű irodai és ügyfélforgalmi működésre alkalmatlanná vált, és a Megyeháza robosztus, patinás épületének méltatlan párját képezték a belváros kiemelt pontján.

A városvezetés 2006-ban tervpályázatot írt ki a szomszédos, Szent István térre néző foghíjtelken felépítendő bérirodaház tervezésére, amelyre válaszul, a pályázati kiírással szembemenve és a pályázatból való esetleges kizárást is felvállalva, Viszlai József a lakosság és a városvezetés érdekekeit együttesen szem előtt tartó, határozott és komplex megoldási javaslatot tett, amely végül belátásra bírta és elnyerte a zsűri bizalmát. A történeti épületek rekonstrukciója mellett a foghíjbeépítés egy új irodaszárnyat, és az azokat összekötő, a főtér tengelye mentén vezetett hosszanti, többszintmagas előcsarnokot tartalmaz, a telekösszevonással létrejövő együttes hátsó részén tágas, áttekinthető és a teljes ügyfélforgalmat lebonyolító, azt egy helyre koncentráló új ügyféltérrel. A belső térszervezés ezáltal átláthatóbbá, egyértelműbbé, működőképessé, komfortosabbá vált mind a lakosság, mind a hivatali dolgozók számára.

A tágas, természetes fényben úszó előcsarnok jellegzetes, organikus jegyeket is tükröző tere egyúttal történeti téridézet is: hatalmas hófehér pillérsorai által a főteret folytató, belső városi agora-tér, nem mellesleg fontos tájékozódási pont jött létre, amelyben a vertikális közlekedés üveghídjai zavartalanul lebegnek. A tervező döntésére a történeti Városháza díszterméből az új emeleti tanácstermekbe költözött a politikai döntéshozatal helye, az impozáns dísztermet ezáltal átadva a város polgári szertartásainak, rendezvényeinek, lakossági konferenciáinak. A kivitelezés során megőrzött öreg fa a Városház tér felőli ügyfélfogadó bejárat fontos elemévé vált, amely az ügyféltér kortárs épületével és a templomtoronnyal harmonikus kompozíciót alkot.

Viszlai József soproni munkái a 90-es évek első éveiben, egy országos tervpályázat elnyerésével indulnak. Ebben az időszakban az Interplan Kft. mellett a soproni projektek műterméül választott Mestervonal Kft.-vel alakít ki szoros munkakapcsolatot. Ezen első munkák egyike a Soproni „Gödör” névre keresztelt lakóegyüttes. Az itt megjelenő nagyléptékű, jelentős településszöveti beavatkozást és az erre reagáló különleges kompozíciós megoldásokat felmutató tervezői attitűd az életmű még két további kiemelkedő pontján, a Miskolci Szinvapark és a Macropolis együttesén is tetten érhető.

Gödör Lakópark / Frankenburg úti lakóegyüttes, Sopron (1991-1998)

A városképi jelentőségű új beépítés egy részben morfológiai adottsággal, részben világháborús bombázás eredményeképpen létrejött helyszínen, ún. „gödör” alkotta területen jött létre. Az egyik leghosszabb közép-európai városi zöldfelület, köztér, a Deák tér végén található épületegyüttes okos, érzékeny tömegformálással reagál a környezeti adottságokra.

A tervpályázaton elnyert terv 200 lakást sűrít egy jól komponált, a tájolás kedvező lehetőségeit is kihasználó rendbe. Lazán szerkesztett, boltívekkel és átjárókkal tagolt épületszárnyai a saroktelket körbeölelő egy-egy utca, köztér felé különféle homlokzatokkal idézik meg a településrész történeti emlékeit, hangulatait. A Deák tér felé az egykori evangélikus tanítóképző épületét megidéző homlokzattal fordul, a Frankenburg út felé lelépcsőző teraszos tömeg pedig nemcsak a tájolás előnyeit használja ki, hanem a túloldali városrész alacsonyabb léptékű házaihoz is közeledik. A lakásokhoz tartozó mélygarázst üzletsor mögé rejti, a saroktelek nyugati végében pedig hangsúlyos, jelszerű lezárást ad az épületegyüttesnek.

Ezen a terven is tetten érhető Viszlai József felelősségteljes, a megbízók kezdeti elgondolásával vállaltan szembemenő, esetleges konfliktusaikat felvállaló, jószándékú tervezői magatartása. A pályázatban megfogalmazott, a megkívánt szigorú, zárt beépítést elvető elvei már az első lakások értékesítéseiben igazolást nyertek: a régi platánfát megőrző és körbeölelő beépítés legszabálytalanabb, belső kertre nyíló lakásai lettek a legkedveltebbek.

Pályafutása első évtizedét követően újabb mérföldkőhöz érkezik: miskolci és soproni munkásságát egyaránt folytatva, de immáron mestereitől különválva 1991-ben megalapítja saját tervezőirodáját (VJRA) Halászné Ráczkevi Anna építésszel, mindmáig pótolhatatlan alkotótársával, amely cég cégforma-váltásokat követően 1995-ben Atelier V, majd végül (jelenleg is) V+A Viszlai Építésziroda néven működik tovább. A kezdetben Sopronban és Miskolcon is külön műhellyel rendelkező iroda bázisa végül Miskolcon marad, az első évektől pedig számos sikeres tervpályázatban és megvalósult épületben teljesedhetett ki az épített környezetről való felelős, racionális gondolkodást, a történeti értékeket tiszteletben tartó magatartást, a széleslátókörű, tájékozott szellemet és fáradhatatlan munkabírást tükröző, a szakma és az állam részéről is elismert és nagyrabecsült életmű.

Szinvapark (ADY-HYD Center) Szolgáltató És Szabadidő Központ 1999

A Szinvapark névre keresztelt üzletház, bevásárlóközpont Miskolc város egyik forgalmas közlekedési csomópontjában, a belvárosi sétálóutca pályaudvar felőli kapujaként épült fel. A kezdeti bizonytalan, elsősorban nyereségelvű befektetői szándék helyett a tervező hathatós közbenjárását és a terület lakossági szempontú hasznosítását, adottságainak kiemelését is figyelembe vevő, a majdani funkciót megfogalmazó javaslatát követően tervpályázat útján mérettetett meg a végül győztesnek kihozott terv.

A plázák befelé forduló, zárt tömegű világa helyett e belvárosi szituációban Viszlai József egy belülről kifelé működő, transzparens tömegben fogalmazta meg a bevásárlóközpont működését, amely külső-belső folytonos vizuális kapcsolatai, átláthatóságai révén a nyüzsgő városi mindennapok szerves részévé válik. A nagy kirakatként megfogalmazott épületet a tömegéből kilépő geometrikus formák, háromszög-, négyszög- és kör alapú hasábok, valamint az ugyancsak mozgalmasságot kifejező, homlokzatra tett mozgólépcsők tagolják. A karakteresen urbánus jelleget belül az anyagi egyneműség jellemzi, nem túlharsogva a pláza önmagában is ingergazdag miliőjét. A telepítés nem utolsósorban a területen kersztülfolyó patakmeder helyét is köztérszituációban tartja, annak reményében, hogy az a jövőben, egy nagyobb beruházás keretében, annak teljes felnyitásával a lakosság vízközeli életterévé válhat.

Macropolis lakóegyüttes 2004-2008

Miskolc történeti településszerkezetét alapvetően meghatározza a szövetnek máig erőteljes lüktetést adó két fontos kereskedelmi tengelye, az észak-déli és kelet-nyugati irányú főútja. E két, többsávossá alakított, jelentős napi forgalmat lebonyolító utak találkozási pontján zárványként fennmaradt területre nagy volumenű, többlakásos társasház-beépítés szándékával érkeztek a külföldi befektetők, akik a Szinvaparkban megfogalmazott szempontok előnyeit felismerve keresték fel a tervezőt. Az építészeti javaslat a funkcióra nézve terhelő környezeti adottságokat kiaknázó és az építésszabályzati kötöttségeknek sem ellentmondó, átgondolt formai bravúrral oldotta meg a feladatot.

Az ilyen helyzetben beruházói szemmel is kézenfekvőnek tűnő masszív, zárt térfalakat képző tömegforma helyett egy nyitott tenyér szétnyíló ujjait formáló, könnyedebb, befogadhatóbb léptékű épületegyüttes valósult meg, amely kizárólag az alsó szintjén levő üzletsort tartja zártsorú beépítésben. Ennek további előnyévé vált, hogy mögé elrejthető lett a többszintes mélygarázs, a városi közteret pedig az utcaszintből kiemelt pozícióba helyezte. A különálló egységekre osztott felépítmény a lakásokat is megvédi az utak zajos forgalmától, a keletkezett belső udvarok pedig kedvezőbb, kelet-nyugati tájolást kaphattak. Az egyes épületszárnyak csúcsaiban (a körmök helyén) a városi tér fölé hajoló, tízméteres konzolkinyúlással bíró üvegdobozban kaptak helyet a bérirodák, melyek architektúrájára a túloldali tetőszinteket összekötő üvegezett hidak rímelnek.

A Miskolci Egyetem kapuépülete, főbejárati előcsarnoka (2001-2002)

A Miskolci Egyetem első épületei az 50-es években a szakma nagyjai, id. Janáky István, Zalaváry Lajos, Jánossy György és Farkasdi Zoltán tervei alapján, de központi fogadótér koncepciója nélkül épültek fel egymás mellett, majd a kampusz a későbbi évtizedek során fokozatosan újabb épületekkel bővült. A 80-as évek második felére a helyi nehézipar hanyatlása okán az Egyetemen humán tudományokat, jogi és bölcsészképzést kínáló új karok létesültek. Ekkor került sor a jogi kar új, a terület beépítését is részben rendező, a meglévő tömegeket összekapcsolni szándékozó épületének megépítésére Ferencz István figyelemre méltó terve alapján.

A jogi kar új aulája az 50-es években összekötő nyaktagként megmaradt alacsony, lapostetős szárnyhoz csatlakozott, amely azonban a millenium évére jelentősen megnövekedett hallgatói létszám központi forgalmának lebonyolítására és az aulában tartott nagylétszámú egyetemi rendezvények fogadására nem volt alkalmas. A miskolci építészek az egyetemi vezetés megbízásából és Ferencz István felkért mentorálásában belső tervpályázatot hirdettek, amelyre Viszlai József egyedi javaslattal állt elő: az Egyetem országosan és a régióban is meghatározó rangjához méltó reprezentatív kapuépítményt, központi fogadóteret tervezett.

A többszintmagas kapuépítmény az 50-es években még a skandináv építészet jegyeit mutató szikár architektúrához és azok léptékéhez idomul. Belsejében tágas, légies és áttekinthető orientációs pont, a tengelyben megjelenő üveghomlokzatú kubusban pedig természetes fényben úszó pihenő-élettér, hallgatói csarnok létesült. A beltérben ezúttal is megjelenik a többszintmagas, karcsú, fehér, kerek pillérsor, amely építészetében időről időre visszatérő, jellegzetes alapelemnek, névjegy-formáló motívumnak tekinthető.

A korábban kizárólag parkolásra használt főbejárati szituációban a tengelyesség egy kültéri díszmedence formájában folytatódik, a főbejárathoz kétoldalt impozáns, elengáns lépcsősor vezet. A tervezői elgondolás a tengelyességet azzal a szándékkal is erősíti, hogy az a jövőben a két aulatér egybenyitásával, és a kapmusz főbejáratáig nyúló parkban folytatódva válik majd teljes értékűvé. A ”jókedvű” formai játék ezúttal sem szokványos tömegkompozíciót alkot, a felbillenő üvegdoboz alá befolyik a díszmedence vize, amely mára a hallgatók diplomaátadó ünnepségének ikonikus elemévé is vált.

Viszlai József nem csak építészként, de főépítészként is szerepet vállalt az észak-magyarországi régió történeti értékeinek megőrzésében, és a településfejlesztésben. Szerepvállalását 2007-2010 között hivatali formában Miskolcon, önkéntes, tanácsadó főépítészi minőségben pedig 2012-2014 között Szikszón, és 1998-tól napjainkig a szülőfalujának tekintett Hidvégardón végzi. Ezen elhivatottságában az építészeti tervezői példamutatást tekinti elsődlegesnek, amely mindhárom településen számos értékmentő és értékteremtő beavatkozásában tetten érhető. Miskolc legjelentősebb, régi hagyományokat felelevenítő és újakat teremtő középületeinek létrehozása mellett Hidvégardó települését 1998-ban faluképi rehabilitációs tervvel, majd sok éven át tartó fáradhatatlan, felelősségteljes munkájával fejleszti. Az új faluközpont, a Millenium tér (2000) létrehozása, a Római katolikus templom rehabilitációja (2011), a Gedeon és Papp kúriák megmentése (2012), a Tájház rekonstrukciója (2012) is az ő keze nyomán, kezdeményezésére készülhetett el, amit sok más kisebb, olykor észrevétlennek tűnő, ám a faluképet formáló és környezetét rendező beavatkozás is kísért. Hidvégardó községben végzett munkásságát 2013-ban Miniszteri Elismerő Oklevéllel is jutalmazták.

Közelmúltbeli legjelentősebb munkája a miskolci Avasi kilátó komplex rekonstrukciója, amely 2023-ban készült el. Ezen munkáját nemcsak szülőföldje iránti szeretete, de néhai egyetemi tanára, a kilátót jegyző Hofer Miklós építész és Vörös György statikus tervének mély tisztelete is áthatja. A korabeli mérnöki-formai bravúr lenyűgöző erejét megtartó, azt korszerű, de érzékeny kiegészítéssel helyreállító állhatatos, alázatos munkáját az építészeti és kulturális érték alapos megismerése, megértése vezette. Eredménye a tájban egykor létrehozott építészeti jel továbbélése, amely ma már éjszaka is fényben fürdő, üde színfoltjává vált a helyiek mindennapjainak.

[2024]

Centrumtömb