Vak tyúk is talál szeget

335 x 470 mm

Vak tyúk is talál szeget

A közmondás eredeti formájában: vak tyúk is talál szemet.

Jelentése: találomra, véletlenszerűen, kevés tudással is el lehet érni eredményeket (de ritkábban). Az is bizonyítja, hogy nem igazán bíztam életem során e közmondás igazában, hogy az első alkalommal amikor a rajzom címéhez – amely eredetileg Teríték volt –, ötletesebb címet kerestem, a közmondás utolsó szavát, hangzási hasonlóság alapján “szemet”-ről, “szeget”-re változtattam. Az ötlet nem véletlenül ugrott be. A szóviccet a A L'art pour l'art társulat Vastyúk is talál szeget című produkciójából kölcsönöztem, mert viccességével kívántam elütni a rajz drámaiságát.

Ha jól emlékszem, egy parajdi alkotótábor alkalmával bejártam a Sóvidék falvait. Ez még a jegyrendszerrel működő diktátoros időkben volt. Alig volt mit enni. Szó szerint. Atyha, amely település már-már elnéptelenedett, a ceaușescui falurombolás tervének része lett. Egy láthatóan szegény ház felázott udvarán nézelődtem, szomorúan szembesülve egy valamikori virágzó parasztgazdaság romlásának jeleivel: üres istálló, csűr, foghíjas tornácdeszkák, elferdült megereszkedett ereszalja… Nem is sorolom tovább. Viszont lábaim előtt két-háromhetes csirkék tapicskoltak egy lepattogott mázas pléhtányér körül. A csibék lába nyoma, mint sok kicsi Mercedes embléma a sárrétegben. Sárga csőrükkel rá-rákoppintottak a tányérra, pedig benne nem áztatott dara, hanem egy maréknyi rozsdás, de újra kiegyenesített szeg volt. Az idős gazda elkorhadt deszkákból húzogatta ki, egyenesítgette a szegeket, hogy újra munkára foghassa őket. Volt bőven mit tatarozni a ház körül.

Ilyen körülmények között született a Terítékre keresztelt rajzom, amely címet később a Vak tyúk is talál szegetre változtattam. Az új címmel némileg változott a kép megfejtéséhez vezető ösvény is. A tényleges teríték egy zsebkendőnyi abroszon, a koszos tányér, az étek helyetti rozsdás szegek csendes és költői képe helyett egy a valóságot kicsit elviccelő, bár valószínűleg kesernyésebb interpretációhoz vezet.

A csirkék is koppintgatták a tányért, próbálkoztak – tegye hát ezt a néző is –, s immár a képet nézegetve, önmagára is figyelve megtalálja a megfejtést, ami garantáltan egyéni lesz és érvényes.

Forrás: Szilágyi Varga Zoltán