József Attila emlékére

540 x 450 mm

József Attila emlékére

2001 – azaz az olvasás évének – tavaszán az indulásának hetvenötödik évfordulóját ünneplő kolozsvári Korunk folyóirat körkérdést intézett több mint száz költőhöz, irodalomtörténészhez, irodalomkritikushoz. Nevezzék meg a XX. század tíz legszebb magyar versét.

A szavazatok alapján kialakult sorrend tíz első versét pedig illusztrációk kíséretében egy külön lapszám közölte. A szerkesztőség az illusztrációk elkészítésére a Korunk Galériában valamikor is kiállító művészek közül válogatott és kérte fel őket – ily módon kaptam a felkérést. A helyezett versek közül, én József Attila Eszmélet című versét választottam.

Csak az érdekesség kedvéért, íme az első tíz vers listája:

1. Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség
2. Pilinszky János: Apokrif
3. József Attila: Eszmélet
4. Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról
5. József Attila: Óda 
6. Kassák Lajos: A ló meghal a madarak kirepülnek
7. Babits Mihály: Esti kérdés
8. Füst Milán: Öregség 
9. Babits Mihály:Jónás könyve
10. Dsida Jenő: Psalmus Hungaricus

Emberes feladat volt a költőóriás alkotásához képet társítani. Az a mentőötletem támadt: nem engedek annak kísértésnek, hogy a vers kétségkívül megkapó világából „műfordítsak” a képzőművészet nyelvezetére, hanem felvállalom az eszmélésem utáni bennem József Attiláról kialakult vízió megfogalmazását. Az agyam, lelkem közben elvégezte a háttérmunkát, és erre a sugallatra vizionáltam Attilát, amint madárkaként gubbaszt egy véges vasúti sínen. A rajz publikálása után sok elismerő visszajelzést kaptam az irodalomkedvelőktől.

Ide emelem az illusztrációk kiállítása után megjelent kritikából a rajzomra vonatkozó részt:
„Szilágyi V. Zoltán Kecskeméten élő grafikus, rajzfilmrendező Eszmélet című bámulatos pontosságú technikával készült rajza e kiállítás emblémája is lehetne. A kozmoszba taszító sín akár a semmi ága József Attila gondolatvilágában. Egyik legkifejezőbb mű, amely a vizuális művésznek a költői életműre való maximális ráhangolódását jeleníti meg.
A magyar irodalom egyik legmarkánsabb, legjelentősebb képviselőjének, legnagyobb lírikus kiválóságának, József Attilának a megértése, életművének feldolgozása mind a mai napig folyamatban van. A költői mondandók áthangolása a vonalakkal kifejezhető érzékenység és képzelet jelrendszerére olyan próbálkozás, amely egyfajta gondolati azonosulást feltételez.” (Korunk 2005. VI. évfolyam 2. szám, 20. oldal)

A rajznak van egy filmtörténeti vonatkozása is, és pedig Alan Parker Madárka című filmje, amelynek zenéjét Peter Gabriel szerezte. A film a Cannes-i Fesztivál Nagydíját is elnyerte. A film főszereplőjének testbeszéde sugallta József Attila általam vizionált lelkületének ilyetén megfogalmazását.

Forrás: Szilágyi Varga Zoltán