Agyament
730 x 555 mm
Agyament
Világéletemben ámulattal viseltettem az ember alkotta tárgyak, eszközök iránt. Csodálattal nézem a mesterembereket, amint simogatják, tapintják az anyagot, amivel dolgoznak. Legfőképpen a népi kultúra „viseltes”, patinás tárgyai, a gyakorlatiassághoz esztétikai értékek társításával alkotott eszközök izgatnak. Ilyenek a templomhívők, látogatók koptatta küszöbök, kilincsek és a számtalan megmunkált faeszköz.
Ez a vonzódás mindenekelőtt mezőségi származásom, életem első éveinek emlékeiből táplálkozik. A későbbi tanulmányaim pedig megerősítették bennem az emberi találékonyság, a gyakorlatiasság és az esztétikai igény összekapcsolódásának tiszteletét. Bár a mindennapi élet szükségletei néha keresztülhúzzák terveimet, az emberi találékonyság relikviái címen rajzsorozatot terveztem. Ennek eleddig egyetlen darabja az Agyament névre keresztelt munkám.
Hogy miért választottam első megrajzolandó tárgyként a kerékagyat? Talán mert szekérben születtem. Édesanyám bár mindenórás várandós volt, az utolsó pillanatig tüsténkedett az aratás ideje alatt. Amikor ütött az óra, egy lovasszekér indult el vele a 18 km távolságban lévő Kékesre, ott volt elérhető orvosféle. A szekér zötykölődése azonban kirázott a napvilágra, mielőtt megérkeztünk volna. A vénasszonyok azt suttogták, hogy dadogós leszek. Nem jött be a jóslatuk – mint később kiderült –, mert a kocsis volt dadogós, ezáltal levette rólam a rontást.
De vissza a kerékagyhoz. Azt vettem észre, hogy némely ősi tárgy formája a funkcióján túlmenően egészen másra is hasonlít, így szabad asszociációra ad lehetőséget. Ez esetben a félig kész rajzot elforgatva olyannak láttam mint egy romos indiai templomot, s ez érzés bennem maradt a mai napig. Ennek ellenére nem úgy fejlesztettem tovább a rajzot, hogy esetleg könnyebben felismerhető építészeti elemet rejtettem a kerékagy formai világába, mert nem lett volna ildomos az én sugallatommal korlátozni a néző fantáziáját.
A rajz címét fontos volt az ábrázolt tárgy mint kultúrtörténeti relikvia találékonysági szintjéhez igazítani. A megoldást a csodálatos magyar nyelv kínálta, a komolykodást kerülő játékossággal.
Forrás: Szilágyi Varga Zoltán


