Farkas Ádám

Életrajz

Farkas Ádám szobrászművész 1944-ben született Budapesten. Édesapja, Bisztrai Farkas Ferenc (1903–1966) híres közgazdász, politikus és könyvkiadó, az 1956-os Nagy Imre-kormány államminisztere, édesanyja, Győrffy Anna (1915–2006) grafikus, könyvillusztrátor volt. Anyai nagyapja, Győrffy István (1884–1939) a magyar néprajz első egyetemen oktató professzoraként ismert. A magasan művelt polgári család ismeretségi körébe tartozott – többek között – Illyés Gyula, Tamási Áron, Németh László. A család 1948-ban Budapestről Szentendrére költözött, ahol a szülők még az 1930-as évek végén vásárolták meg azt a Bükkös-patakkal határos hatalmas kertet, ahol a művész ma is él, és ahol a későbbiekben szobrászműhelyét berendezte. Gyermekkori eszméléséhez hozzátartozott ez a szentendrei természeti környezet, az ősfás park, a Bükkös-patak akkor még beépítetlen partszakasza, burjánzó növényzete és szabadon lélegző élővilága.

Farkas Ádám 1964-ben fejezte be középiskolai tanulmányait a Képző- és Iparművészeti Gimnázium kerámia szakán, majd a Magyar Képzőművészeti Főiskola szobrász szakán tanult tovább Mikus Sándor osztályában. 1968-ban kapta kézhez diplomáját, és még ugyanebben az évben megnyílt első önálló kiállítása a szentendrei Ferenczy Károly Múzeumban. Ugyancsak ebben az évben Párizsba utazott, megismerte a nyugati világ és kultúra légkörét, beiratkozott a párizsi Écoles des Beaux-Artsra, ahol a szobrász tanszék tanára, René Collamarini (1904–1983) műtermében szabadhallgató volt. 1969-ben szintén Párizsban az olasz származású Émile Gilioli (1911–1977) műtermében asszisztensként dolgozott. Mesterénél megtanulta a formák és a felület precíz kidolgozását, és közelebbről megismerkedett az absztrakt szobrászattal. Ez év decemberében hazaköltözött Szentendrére, feleségül vette Rákossy Anikó festőművészt, majd 1971-ben és 1972-ben megszülettek leánygyermekei. Farkas Borbála textilművész, míg Farkas Zsófia szobrászművész lett.

1970-ben készült el első nagyméretű munkája, Párizsban, a Világbank Európai Székháza számára egy 6 négyzetméteres Aubussonban szőtt gobelin, egy évvel később pedig az első itthoni köztéri szobra, Semmelweis Ignác kétszeres életnagyságú mészkőportréja. 1971-ben egy kéthónapos külföldi tanulmányútra nyílt lehetősége, az olaszországi Braccianóban egy nemzetközi program keretében három figurális asztal-szobrot mintázott.

Az 1972-ben, a szentendrei Művésztelepi Galériában rendezett önálló kiállítását a Lektorátus betiltotta, utóbb azonban Somogyi József szobrászművész közbenjárásra mégis megnyílhatott.

Ezt követően egyre ismertebbé vált. 1973-ban D. Fehér Zsuzsa Műhelygaléria címmel negyven perces tévéműsort készített róla, és a Műcsarnok Kamaratermében, valamint 1976-ban a Stúdió Galériában, majd 1978-ban a Magyar Nemzeti Galéria Műhely-sorozat részeként önálló kiállítása nyílt. Hamar bekapcsolódott az alkotótelepi munkába és a szimpozion mozgalomba. 1976-ban vett részt először szimpozionon, az akkori csehszlovák Moravany (ma Szlovákia) faszobrásztelepen. Ugyanebben az évben készült el a Nagyatádi Faszobrász művésztelepen a Ködkarcoló című, 11 méter hosszan elnyúló munkája. Első alkalommal 1985-ben látogatott a villányi művésztelepre, ahol jelentős szerepet vállalt a térrendezési programban, és ugyancsak itt, 1988-ban fejezte be első nagyléptékű, Kőesés című tájplasztikáját. Oktatói munkája részeként ma is rendszeresen viszi tanítványait művésztelepekre.

A munkásságát végigkísérő önálló kiállítások mellett rendszeres résztvevője a hazai csoportos tárlatoknak. 1969-től folyamatosan jelen van külföldön rendezett, nemzetközi szobrászati és a magyar képzőművészetet reprezentáló kiállításokon. Munkássága – korai tanulmányútja révén – Magyarország mellett Franciaországhoz kötődik. Művészetét Japánban is tisztelet övezi: 1992-ben a Fujimi Kogen szoborparkban felállították monumentális szobrát, és 1995-ben meghívták a Kitakyusu Nemzetközi Szobrászverseny egyik zsűritagjának. Számos szakmai díj és elismerés mellett szűkebb hazája, Szentendre és a franciaországi Vanves városa is díszpolgári címet adományozott neki, valamint a jelentős állami kitüntetések – Munkácsy-díj (1983), Érdemes Művész (1989) – odaítélését követően

2003-ban a Magyar Művészeti Akadémia, majd ugyanebben az évben – első magyar művészként – a Royal British Society of Sculptors is tagjai közé választotta. 1990-től tanít a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. Először osztályvezető tanár, 1991-től egyetemi docens, 1992-től a szobrász tanszék vezetője, majd a Magyar Képzőművészeti Egyetem rektora lett. Jelenleg is osztályvezető tanárként tanít itt.

Párizsból való hazatérte után hamar megmutatkozott jó szervezőkészsége, a Fiatal Művészek Stúdiójának vezetőségi tagjává választották. Szentendréhez fűződő művészeti közéleti aktivitásához tartozott a Képzőművészeti Szövetségen belül megalakult Pest megyei szervezet létrehozása. Emellett szintén jelentős szerepet vállalt a Szentendrei Grafikai Műhely (1980), az Art'éria Kulturális Egyesület, valamint a MűvészetMalom működtetése céljából életre hívott Szentendre Művészetéért Alapítvány (1997) megalapításában, amelyeknek rövidebb-hosszabb ideig az elnöki teendőit is ellátta.

Farkas Ádám érdeklődése egyaránt kiterjed a kisplasztikákra, köztéri alkotásokra, politikai emlékművekre, építészettel szorosan összefűződő szobrászati jellegű művekre, érmekre, rajzokra, illetve szerigráfiákra. A művészeti alkotómunka mellett a tanári, közéleti és művészetelméleti munkája is jelentős, írásai gyakran jelennek meg különböző művészeti lapokban.

Művészetének formai analízise rendkívül következetes alkotói utat reprezentál, művei és alkotói periódusai konzekvensen követik egymást. Az első figurális alkotásokat hamarosan felváltotta az abból kiinduló, de már önálló formai egységgé alakuló organikus absztrakt nyelvezet. Első jelentős köztéri szobra, az 1980-ban felállított szentendrei Köszöntőszobor már absztrakt alkotás, és megelőlegezte a későbbi években egyre jobban előtérbe kerülő egyszerű nyelvezetű, jelszerű plasztikák sorát. Az 1980-as évek elejéig tartó formai analízisben és a formakapcsolatok feltárásában jelentős összekötő kompozíciós elem a hullámvonal volt, amelynek szimbolikus felfogása a későbbiekben vált egyre hangsúlyosabbá, és kerültek előtérbe szobrászatában az olyan egyetemes szimbólumok, mint a gömb, a spirál, az oszlop. Az első két évtizedben az elsődleges anyag, a kő mellett a fa és a bronz is megjelent, amelyekkel a kőben már kivitelezett formai rendszereket tovább variálhatta. Az addigi kisplasztikák után az 1975–1980 között, épületekre komponált alumíniumreliefek a nagyobb méretekben való elképzelések megvalósítását képviselték. Az 1980-as évek végétől a térbe helyezett szobrok méretének megnövelését a Villányban és Japánban rendelkezésre álló technikai lehetőségek is elősegítették. A Japánban töltött időszak emellett felerősítette az egyszerűbb formák jelentéshordozó, jelszerű felfogását. A plasztikák technikai és formai kivitelezése a precíz megmunkálása mellett szintén jelképes tartalmat hordoz, miszerint – a természet erőihez, tágabban értelmezve a teremtéshez hasonlóan – magukon hordozzák a megmunkálás, az anyagformáló erő nyomait.

Az életrajzot összeállította: Bodonyi Emőke [2014]

Művek közgyűjteményekben

Budapest, Kogart Gyűjtemény

Budapest, Magyar Nemzeti Galéria

Budapesti Történeti Múzeum

Dunaszerdahely (Szlovákia), Kortárs Magyar Gyűjtemény

Fujimi Szoborpark (Sozo no mori), (Japán)

Kalifornia (USA), Arthur Graham Szoborpark

Lisszabon (Portugália), Gulbenkian Múzeum

Nagyatádi Szoborpark

Nürnberg (Németország), Kunstmuseum

Pécs, Janus Pannonius Múzeum

Pordenone (Olaszország), Humuspark

Szentendre, Ferenczy Múzeum

Székesfehérvár, Szent István Király Múzeum

Veszprém, Vass László Gyűjtemény

Varese, Villa Recalcati Szoborpark (Olaszország)

Varmlands Museum (Svédország)

Villány-Nagyharsányi szoborpark

Szimpozionok, művésztelepek, műhelyek

1971 Deberti Művésztelep, Bracciano (Olaszország), nemzetközi programban részvétel

1976 Pöstyén (Moravany, Csehszlovákia) Faszobrász szimpozion

1976 Nagyatádi Faszobrász Szimpozion

1985–1990 Villányi Kőszobrász Művésztelep

1991 Villány, Szobrokat lebontott politikai emlékművek helyére program

1991–1999 Villány, Farkas Ádám Osztály nyári művésztelepei

1992 Fujimi Kogen, Sozo no Mori (Japán) alkotótelep

1997 Fukuhara egyetem (Japán)

2008 Pordenone (Olaszország), Humus Park land-art szimpozion

2007–2008 A Farkas Ádám Osztály nyári művésztelepe az erdélyi Homoródszentmártonban

2009 A Farkas Ádám Osztály művésztelepe Székelyvéckén

2010–2018 A Farkas Ádám Osztály művésztelepe Nyárádszentsimonban