Turi Attila

Kossuth-díjas és Ybl Miklós-díjas építész, az MMA elnöke (2023–)

Budapest, 1959. december 13.
Az MMA rendes tagja (2012–)
Építőművészeti Tagozat
Turi Attila számára az építészet elválaszthatatlan a közösségtől, a hagyománytól, az örökölt érték tiszteletétől. Az első, számára meghatározó kép, mely e hármasság kapcsán archetípusként még gyermekkorában belé égett, az Óbudai Gázgyár Almási-Balogh Lóránd által tervezett legendás munkás lakótelepe. A másik, pályáját alapjaiban meghatározó momentum a Makovecz Imrével való találkozás: mester-tanítvány viszony, mely egy 30 éves szoros munkakapcsolattá és barátsággá nemesült.
tovább olvasom.

TURI ATTILA ÉLETRAJZA DÉNES ESZTER ÖSSZEÁLLÍTÁSÁBAN

Turi Attila 1959. december 13-án született Budapesten. Óbudán nőtt fel, a Gázgyár Almási-Balogh Lóránd által tervezett legendás munkás lakótelepe meghatározó kép marad későbbi pályáján. Középiskolai tanulmányait a Berzsenyi Dániel Gimnáziumban folytatta, majd 1985-ben diplomázott a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán. Másodéves hallgatóként került kapcsolatba Makovecz Imrével, akitől első építészeti feladatát (egy családi ház tervfeldolgozását és művezetését) kapta. 1981-től, négy éven át aktív résztvevője volt a Visegrádi Tábornak, az egyetemi évek alatt újságot szerkesztett a Bercsényi 28-30 kiadásában, antológiákat (Kós Károly 1883–1977; Megfagyott Muzsikusok 1898-1974, antológia az építészhallgatók vicclapjából) készített Gerle Jánossal, megismerkedett az antropozófiával.

 

Pályáját alapjaiban meghatározó momentum a Makovecz Imrével való találkozás: mester-tanítvány viszony, mely egy 30 éves szoros munkakapcsolattá és barátsággá nemesült. A frissdiplomás építész élete első tervezési feladatait – a nagykállói óvodát, majd az újkígyósi faluházat – a mestertől kapta, melyeken a makoveczi formavilág erős hatása érződik.1985-ben a mester bíztatására hét társával megalapította az Idol Gmk-t. 1987-től tagja volt a Makona tervező kisszövetkezetnek, majd szintén Makovecz hatására, amikor a jogi keretek megengedték, 1990-ben közös céget alapított Csernyus Lőrinccel és Siklósi Józseffel Triskell Kft. néven.

 

A cég életében az első nagy megmérettetés az 1992-es sevillai világkiállításon óriási sikert arató, Makovecz Imre által megálmodott Magyar Pavilon engedélyezési és kiviteli terveinek elkészítése, a kivitelezés helyszíni szakmai felügyelete, szervezése volt. Ezt követte a PPKE piliscsabai campusa, ahol mestere a főépületet lezáró Egyetemi Klub tervezését bízta rá.

 

A kilencvenes évek közepe kisebb épületek tervezésével telt, ekkor készül el a budakalászi Faluház, amely a településen élő építész pályafutásán fordulópontot jelentett: formailag, térszervezésében és a múltat megidéző gondolatában immár karakteres, egyedi hangot ütött meg.

 

Másrészről ez az épülete teremtette meg azt a bizalmat, ami alapján 1996-ban elnyerte Budakalász főépítészi címét. Az immár 20 éves (2009-ben megszakadt, de 2011-ben folytatódott) megbízatás során arculatot próbál adni a városnak, hagyományokra épülő, de a jelennek is megfelelő, fejleszthető településképet. Ennek legfőbb eszköze a személyes példamutatás és kiállás, az építtetők segítése a személyes konzultációkon és a tervtanácsi üléseken. Bár épületeinek elenyésző része kötődik a városhoz, fontos kiemelni, hogy főépítészi teendők mellett a hely identitásának alaphangját tervezőként is közvetítette a közösség felé, igazodva mestere szellemiségéhez. Tervezett ipari épületet, falu léptékű középületet, felújított helyi értékeket, átalakította a közhivatalt, tervezett a kalászi sváb építés logikáját és a népi épületek harmonikus anyaghasználatát követő családi otthonokat, csoportos lakóépületet.

 

Az általa alapított Triskell Kft. tagja a Makona Egyesülésnek, amelynek óbudai irodaházában a cég jelenleg is működik, valamint 1990 óta tagja a Kós Károly Egyesülésnek is, amely a szerves építészet legfontosabb hazai szervezete, mely számos tevékenysége mellett folyóiratot ad ki Országépítő címmel, illetve működteti a posztgraduális építészképzést nyújtó Vándoriskolát.

 

2001-ben a Felső-Tiszavidéki árvíz idején Turi Attila részt vett az újjáépítésben: összeállította a Kós Károly Egyesülés ajánlati terveit, egyeztetett a hivatalos szervekkel, Gulács főépítészeként felügyelte a tervezést, engedélyeztetést és a kivitelezést, a falu és a vidék építészeti karakterének védelme, a károsultak igényeinek kielégítése és a lehető legjobb kivitelezési minőség elérése érdekében.

 

2004-ben és 2005-ben, a Vándoriskola egyik vezetőjeként, az Ecomusée d'Alsace felkérésére részt vesz két nyári építőtáborban. Első évben egy, a vándorépítészek által saját belső tervpályázaton kiválasztott tervet építettek meg. A következő évben pedig Makovecz Imre egy, eredetileg a meghiúsult budapesti expo területére tervezett tornyát.

 

Turi Attila 2003-ban Ybl Miklós-díjat kapott a szerves építészet széles skáláján végzett tervezői munkásságáért, melyet a következő szavakkal méltattak: „Kézművesség – építőmesterség – feladattal szembeni alázat. Mindezeket a kiveszőben lévő fogalmakat vallja magáénak és érvényesíti munkáiban, okta­tási tevékenységében egyaránt. Faluházai, iskolái lakóépületei az építészet drámájáról és egyben misztériumáról mesélnek. Építészete szolgáló építészet, ami a kultúra szolgálatát jelenti. Nem a divatos esztétizálás igényeként, hanem a természetes emberi kultúra védelmének erősítése érdekében."

 

2011-ben a Kós Károly Egyesülés irányító építésze volt a Devecser-Kolontár településeket ért vörösiszap-katasztrófa utáni újjáépítésnek, mely során 110 lakóépület valósult meg. Az itteni és a budakalászi munkájának elismeréseként 2011-ben az Év Főépítésze díjban részesült.

 

Turi Attila 2003-tól részt vállal az építészképzésben, konzulens a Budapesti Műszaki Egyetem Lakóépülettervezés Tanszékén, a szerves építészet tantárgy szervezője és fő előadója. A kurzus keretében nyári építőtáborokat szervez, melyekben a diákok megtapasztalhatják egy épület megszületését a tervezéstől a közös kivitelezésig. Vezetésével és a hallgatók részvételével valósult meg a devecseri és a kolontári játszótér, majd Makovecz utolsó munkájának, a devecseri Újjászületés kápolnájának felépítése. Mesterként rendszeresen fogad Vándorokat a Kós Károly Egyesülés posztgraduális képzést nyújtó Vándoriskolájából.

 

Turi Attila komolyan vette a mestere, Makovecz Imre szavait. Önálló építészeti világa nem formailag, hanem gondolkodásmódjában, belső mozgatóerőiben rokon mesterének építészetével. Turi Attila számára az építészet elválaszthatatlan a közösségtől, a hagyománytól, az örökölt érték tiszteletétől. Méltó tanítvány az élet valamennyi területén: húsz éve Budakalász főépítésze, oktat az egyetemen, gyakorló építész, fiatal pályakezdő építészek mestere a Vándoriskolában, a Magyar Művészeti Akadémia Építőművészeti Tagozatának tagja. A Magyar Építész Kamara alelnökeként aktív közéleti szerepet vállal.

 

[Készült: 2016]