Apáti-Tóth Sándor

Hitvallás, alkotói önvallomás

„A fotográfia számomra gondolkodás: szimbólumokból építkező képsorok segítségével kérdéseket teszek fel, s a nézőnek a töprengés lehetőségét szeretném megadni.” (Apáti-Tóth Sándor)
Saját megfogalmazása szerint pályája elején „hatalmas, őszinte hittel” indult, később pedig „képeimet felmutatva megadjam azok nézőinek a töprengés lehetőségét” – vallja; ez a nyitottság és morális érzékenység végigkíséri sorozatait.
Munkamódszere: ciklusokba rendezett képek, erős szimbólumrendszer, következetes irodalmi kötődés. Nem látványhalmozás, hanem elmélyült figyelem: több mint tízezer fotója jelent meg nyomtatásban, és 80+ önálló kiállításon szerepelt – a mennyiség mögött mindvégig konceptuális fegyelem áll. 

Életpálya mérföldkövei 

„Fotós közegben nőttem fel, és a szakma szolgálatát – a közösségért végzett munkát – mindig fontosnak tartottam.” 
Gyermekkor, tanulmányok (1948–1966)
Édesapja Tóth István fotóművész, akinek példája korán a fotográfia felé terelte. 1966-ban érettségizett a Ceglédi Kossuth Lajos Gimnáziumban.
Szakmai indulás, intézményi kötődések (1965–1990)
Tizenhárom évesen már országos tárlaton szerepel, tizenévesként Tokió, Brüsszel, Párizs, Bordeaux, London kiállítótereiben is láthatók képei. 
Társadalmi szakmai szerepvállalás
A Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója (FFS) egyik alapítója, 1977-től a Magyar Fotóművészek Szövetségének (MFSZ) tagja. Az FFS a MFSZ ifjúsági tagozataként jött létre 1977-ben. Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének és a Magyar Újságírók Országos Szövetségének. 2025-től a Magyar Művészeti Akadémia levelező tagja.
Munkahelyek
A Ceglédi Kossuth Múzeum és a Ceglédi Hírlap fotósa; 1990–1992 a Tekintet irodalmi lap munkatársa; 1991-től a Ceglédi TV felelős szerkesztője. 

Jelentősebb alkotások

„Ciklusokban gondolkodom: motívumok, jelek és emlékek térnek vissza – gyakran ember nélkül, de az emberi jelenlét nyomaival.”
Korai ciklusok, motívumkincs (1970–1992)
1982 Jelek – az egri Kisgaléria bemutatója jelezte a szimbólumalapú megközelítés megerősödését.
1985 Etűdök, jelek, emlékek, Ernst Múzeum – a személyes és kollektív emlékezet képi lenyomatai.
1988 Talált képek – a fotó „másodlagos” élete, a montázsszerű szerkesztés és az asszociatív olvasat.
1992 Ecce homo – az emberi állapot kétségei és archetipikus mozzanatai.
A csönd poétikája és a színek felé fordulás (2000–2015)
Csöndek – a tájak, tárgyak, üres terek metafizikája; a ciklus 2008-ban MNG-s kiállítással csúcsosodott ki.
Újabb nagyívű sorozatok (2015–)
2015 Atlantisz – az eltűnő kultúrák lenyomata, az emlékezet topográfiája; a korábbi fekete-fehér tónusvilág után markáns színkezeléssel. A sorozat a budapesti FUGA mellett több rangos hazai és külföldi helyszínen szerepelt (pl. Tihanyi Apátság Galéria, 2016; Esztergom – Rondella Galéria, 2017) 
2019 Más dimenziók, az idő kapujában – az időrétegek átjárhatóságát tematizáló képpárok és „kapuk”; a Nemzeti Szalon anyagában is szerepelt.
Ikonikus egyedi mű: a „fejhallgatós fiú” – a fotó alapján készült a Tilos Rádió logója (az eredeti képen Apáti Tóth Áron).
Kiemelt mű gyűjteményben: Nagyapám órája (2007), Magyar Nemzeti Galéria.

Művei közgyűjteményekben

Magyar Nemzeti Galéria (Budapest)
Magyar Fotográfiai Múzeum (Kecskemét)
Kossuth Múzeum (Cegléd) (Pl. Nagyapám órája, 2007)

Jelentősebb kiállítások, bemutatkozások, pályázatok, versenyek

Egyéni kiállítások (válogatás)
1970–1971: Szeged; Cegléd; Budapest – korai önálló bemutatkozások
1982 Jelek – Egri Kisgaléria 
1985 Etűdök, jelek, emlékek – Ernst Múzeum, Budapest 
1986 Emlékek – Cegléd; további állomások: Szolnok, Prága, Helsinki 
1988 Talált képek – Fotóművészeti Galéria, Budapest 
1992 Ecce homo – Duna Galéria, Budapest; Ceglédi Galéria; Szolnok 
2000 Csöndek – Várfal Galéria, Székesfehérvár 
2008 Csöndek – Magyar Nemzeti Galéria, Budapest (közel 200 mű) 
2016–2017 Atlantisz – Tihanyi Apátság Galéria; Esztergom, Rondella Galéria 
2021 részvétel a Nemzeti Szalon – A fény képei országos válogatásban (Műcsarnok)
2022 Csendéletek? – Kápolna Galéria, Kecskemét; erdélyi vendégszereplések (Székelyudvarhely, Sepsiszentgyörgy)
2024 Cegléd – válogatott életmű-kiállítás 
Csoportos kiállítások (válogatás)
1982 Második. Fiatal Fotóművészek Stúdiója kiállítás, Budapest
1987 Magyar Fotográfia '87, Műcsarnok, Budapest

Nemzetközi bemutatkozások (válogatás)
Tizenévesen: Tokió, Brüsszel, Párizs, Bordeaux, London – koraérett jelenlét külföldi kiállítóterekben
Prága, Helsinki – 1986-os kiállítási kör 

Kapcsolódások más művészekhez, közös projektek, nemzetközi kitekintés

„A családi tradíció és a műhelymunka – FFS, MFSZ, szerkesztőségek – egyszerre jelentett támaszt és inspirációt.”
Családi és szakmai háló: Édesapja, Tóth István neves fotóművész: a korán látott labor és fotós közeg alapvetően formálta látásmódját. 
FFS-alapítóként generációk kapcsolódtak hozzá; a stúdió a MFSZ műhelyeként a fiatal fotósok szakmai közösségét szervezi 1977 óta.
Kurátorok, kritikusok, megnyitók: Az Atlantisz kiállítást Esztergomban Szakolczay Lajos nyitotta meg – irodalom és fotográfia párbeszéde az értelmezés szintjén is. 
Intézményi együttműködések, közgyűjtemények: Magyar Nemzeti Galéria: önálló tárlat (2008), mű a gyűjteményben (Nagyapám órája), Magyar Fotográfiai Múzeum, Kossuth Múzeum: gyűjteményi jelenlét
Kulturális „átjárások”: A „fejhallgatós fiú” képe Tilos Rádió-jelképpé vált: a fotó kulturális emblémává alakulásának ismert hazai példája. 

Legfrissebb aktivitások
„Az utóbbi években a Csöndek és az Atlantisz gondolatkörének folytatásai, illetve az idő kapui tematika foglalkoztatja; mindezt országos és határon túli bemutatók kísérik.”
2015–2021: vándorló sorozatok és országos válogatások
Az Atlantisz évek óta járja a kiállítótereket (pl. Tihany, 2016; Esztergom, 2017); 2021-ben a Nemzeti Szalon – A fény képei anyagában is szerepel. 
2022: új ciklusok és regionális jelenlét
Csendéletek? – Kecskemét, Kápolna Galéria.
Erdélyi bemutatók – Székelyudvarhely, Sepsiszentgyörgy
2024: összegzés és elismerés
Ceglédi kiállítás: több évtized munkáiból válogató tárlat; a beszámolók tízezer feletti publikált fotóról és életmű-elismerésről számolnak be.
Magyar Fotóművészek Szövetsége Életműdíj: a szakmai közösség legmagasabb, életművet méltató kitüntetése.