Bevezetés
Minya Mária a kortárs magyar kerámiaművészet egyik fontos és megkerülhetetlen alkotója. Lassan hatvan éve járja folyamatos megújulás, újabb és újabb kísérletek szegélyezte művészi útját. Minya Mária életútjában feltűnnek a második világháború utáni magyar ipar- és tervezőművészet legfőbb eseményei és történései, hisz egy sok tekintetben úttörő művészgeneráció, és a magyar kerámiaművészet második világháború utáni történetének fordulatokban is bővelkedő történelmi korszakának kiemelkedő tagja ő. Ezeknél a fordulatoknál Minya Mária nem pusztán tanúként, de az események részeseként volt jelen. Jelen volt a magyar finomkerámiaipar és design nagy, mára leginkább dicsőnek tűnő időszakánál, ugyanakkor számos monumentális építészeti munkát alkotott, miközben kezdetektől részt vett a magyarországi stúdiókerámia születésének nagy eseményeinél is.
Sokrétű, a kerámiaművészet sokszor egymástól független alkotási területein átívelő életútja cáfolta azokat a sokszor mesterségesen gerjesztett, teoretikus szembenállásokat, melyek a korszak során a „craft” és „design” és „építészeti társművészetek” hívei, támogatói kapcsán sokszor ideológiailag is befolyásolt módon osztották meg a szakmát. Minya Mária ma is aktív személyiség, aki részt vesz a szakmai közéletben és fogyhatatlan energiával folyamatosan alkot.
Tanulmányok: Szegedről az Iparművészeti Főiskolára
Minya Mária 1946. november 6-án született Békésen, majd Szegeden, a Tömörkény István művészeti Szakközépiskola kerámia szakán érettségizett. Eredetileg grafika szakra vették fel, amelyet ekkor Kopasz Márta (1911-2011), Szeged képzőművészeti életének egyik meghatározó alkotója vezetett. [1.] A grafika szakról azonban – elsősorban feltűnő plasztikai tehetségének köszönhetően - hamar átment a kerámia szakra. Korai, grafikai útkeresése erős, munkásságát végig meghatározó elemként és alkotói szemléletként maradt meg. Sajátos „mesevilágát” figurális és absztrakt kompozícióit, önálló alkotásként is helytálló grafikai tervei tükrözik. A gimnáziumi évek szempontjából leginkább meghatározó mestere Dinnyés Éva (1916-2001), a kerámia szak vezetője volt. Dinnyés Éva – Dinnyés Ferenc festőművész lánya – a szegedi gimnázium szakának alapító művésze volt, Minya Mária e mára patinássá érett iskola első növendéki közé tartozott.
Dinnyés Éva szellemisége, a kerámia mesterségének ősi gyökereit tükröző szakmai tudás és a modern építészeti és szobrászi kerámia jellegzetességeinek bemutatása, modern szemléletének kettőssége több, később szintén híressé vált Dinnyés-tanítvány munkásságát is jellemezte. Ez a sajátos „tömörkényes” stíluselem jelen van Minya Mária számos, szegedi gyökerű kortársa, úgymint Csemán Ilona, Szalai László, Bükki Béla, vagy szintén a Tömörkényes évekből származó legjobb barátja, pályatársa Kovács Júlia (1947-2021) művészetében is.
Szeged után a Magyar Iparművészeti Főiskola (ma MOME) szilikát tanszékén diplomázott 1970-ben, ahol első számú mestere Schrammel Imre volt. Tanárai közül nagy hatást az Iparművészeti Főiskola akkori rektora, a nagy formátumú építész, Pogány Frigyes (1908-1976), valamint Jánossy György (1923-1998) gyakorolt még Minya Máriára, akiket sok tekintetben szintén mesterének tekint. Jánossy hatása Minya Máriára meghatározó volt, hisz a tiszta, érett modernizmus formai és esztétikai elveit számos építészeti vonatkozású munkája hordozza magán. A főiskolai évek alatt
művészi személetének alakulása szempontjából Litkey József (1924-1988) gyakorolt rá hasonlóan nagy hatást, aki a főiskolai évek során is tovább támogatta Minya Mária grafikai ambícióit. Litkey révén illusztratív tehetsége tovább fejlődött ezekben az években, megismerkedett a linómetszés, a
rézmetszés és egyéb általa oktatott képgrafikai technikákkal, melyeket a későbbiekben adaptálta munkái tervezése során. Litkey József segítségével ismerte meg Nagy László költőt, akinek révén több grafikája is megjelent ekkor az Élet és Irodalom hasábjain.
Minya Mária alkotói generációjának színrelépésével indult és hozzávetőlegesen a rendszerváltásig tartott a „magyar design aranykora”. Ennek első, kezdeti szakasza az 1958 és 1968 közötti évtizedben volt, ehhez az időszakhoz fűződnek Minya Mária tanuló évei. Minya Mária a Tömörkény Gimnáziumban is az elsők közé tartozott az 1961-ben induló kerámia szakon. Az első diplomás iparművészek évfolyama is 1953-ban végez, 1955-ben megalakul az Iparművészeti Főiskolán az „ipari formatervező” tanszék, 1958-ban -teljes struktúraváltást követően- olyan új tanárok kerülnek a Főiskolára, mint Minya Mária mestere Schrammel Imre és Csekovszky Árpád.
Schrammel Imre – korábbi tanársegédből – a porcelán szakirány fiatal vezetője lett, majd az iparművészeti főiskola egészének meghatározó személyiségévé vált. „A II. világháborút követően – most már mint a szilikátipar része – robbanásszerű fejlődésnek indult a kerámiaipar, és teljesen más szemlélet alapján változott meg belső struktúrája. A tudományos gondolkodás behatolása ebbe az évezredes tevékenységbe alapvető változásokat hozott, mind az agyagásványok tulajdonságainak ismeretében, mind az erre épülő iparszerkezetben.” – írja Schrammel Imre a kerámiáról szóló írásában. [2.] Schrammel Imre (1933-) hatása – kortársaihoz hasonlóan – erőteljesen megmutatkozik Minya Mária munkásságán, különösen abban, ahogy határozottan jellemzi az ő a szobrászi felfogású autonóm kerámiaművészet és az anyagközpontú dizájn szemléletének kettőssége.
Az iparművészeti főiskolán ugyanis ebben az időben elsősorban „ipari formatervező művészeket” képeztek papíron akkor is, ha sokan közülük „szabadúszóként” gyakorlatilag képzőművészeti vagy a krafthoz köthető önálló művészi műhelymunkát végeztek. Schrammel Imre hatása ebben a „kettősségben” is vitathatatlan, hisz többek között neki köszönhetően jött létre 1969-ben az első nemzetközi kerámia szimpózium Siklósón, ahol 1973-ban, négy évvel később már Minya Mária is részt vett. A nemzetközi szimpóziumok, művésztelepek Minya Mária munkásságában később is fontos szerepet játszottak.
A szilikátipari formatervezés – a magyar design fénykora
Minya Mária alkotói nemzedéke volt az első azok közül, akiknek a karrierje szorosan kapcsolódott az 1960-as években elinduló gazdasági szerkezetváltáshoz, melynek része volt a magyar könnyűipar gyors fejlesztése. A magyar kerámiaipar is hatalmas fejlesztéseken esett át ekkor, és a növekvő, részben nyugatról érkező exportigények kielégítése céljából a termékskála versenyképes fejlesztéséhez „szilikátipari formatervezők” egész generációja került az iparba, hogy ott a korszerű dizájn meghonosítását elvégezze. Ennek a generációnak kiemelkedő képviselője Minya Mária, aki 1970-től a Gránit Csiszolókorong és Kőedénygyár tervező iparművésze lett, majd 1982 és 1986 között a cég művészeti vezetőjeként tevékenykedett. Az 1923. október elsején elindított Gránit Gyár Kispesten 1928-ra szerez magának tért a piacon, ami a szaniterek és kerámiaipari tömegcikkek gyártását illeti. [3.] A gyár már a kezdettől haladóbb szellemiséget képviselt, mint Magyarország többi hasonló nagyüzeme. A Gránit volt többek között az első olyan cég, amely tervező iparművészt is alkalmazott a tárgytervezési folyamat során. Zahajszky László (1913-1996), aki 1937-ben szerzett végzettséget az Iparművészeti Iskolában, egész életét a gyárban dolgozta le, mint formatervező
iparművész. [4.]
A háború után újjáépített Gránit Gyár a hatvanas években gyors fejlődésnek indult, és hamar a magyar kerámiaexport zászlós hajója, egyúttal az európai kontinens második legnagyobb kőedénygyára lett a finnországi Arábia után. Termékskálája, mely a csiszolókorongoktól a kályha és fűtőelemeken át a dísztárgyakig terjedt, angliai és francia vetélytársaival vetekedett, több technológiai szabadalom birtokosa is volt ekkor az üzem. Minya Mária első sikerét itt az 1972-es „Reggeltől estig” készlettel aratta, amellyel Faenzában szerzett elismerő diplomát. A készlet ugyan gyártásba nem került, de részt vett számos kiállításon, köztük a híres „10 kísérlet” című, Fészek Klubban megrendezett tárlaton, melyről később még szó fog esni. A „Reggeltől estig” készlet számos olyan technológiai újítást is tartalmazott – mint például a különleges tároló tálcát – mely a korszak műszaki színvonalának csúcsát jelentette, és előremutató kezdeményezésnek számított.
Ebben az időszakban számos sikertermék létrehozása fűzhető nevéhez. Széles körű sikert aratott az 1975-ös óvodai-iskolai készlete. Legnagyobb szakmai sikerét 1982 után – immár a gyár művészeti vezetőjeként - a Nívó díjjal kitüntetett 2917-es gyári számú „Grácia” márkanéven forgalmazott étkészlettel aratta. [5.] A „Grácia” étkészlet nyugati importban is ismert volt, Franciaországban nagy sikerrel forgalmazták. A nyugati, első sorban szintén francia exportra szánt libamájpástétom kőedény csomagolásának formatervét Karcagon fekete üveg anyagból is kivitelezték később. Ezek a tervei külföldön is széles körű ismertséget szereztek neki. Számos termékét, melyeket az ezredfordulóig, a Gránit Gyár felszámolásáig gyártottak, néhol a mai napig megtalálhatjuk háztartásokban, köszönhetően népszerűségüknek és tartósságuknak. Ezek a készletek az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében is megtalálhatóak a korszak emblematikus tárgyaiként.
Minya Mária már kezdő tervezőként is vett részt több előre mutató kezdeményezésben. Kezdettől részese volt a Borz Kovács Sándor által kezdeményezett, mára híressé vált „10 kísérlet” tárlatnak, amelynek szervezését a művész korai halála után Pohárnok Mihály vette át. Az 1972-ben rendezett kiállítás „fókuszában a funkcionalizmus, a rendszerelvű tervezés, a gyárthatóság kérdései és a társadalmi igények figyelembevétele állt. A 10 kísérlet olyannyira aktuális kérdéseket feszegetett, hogy a bemutatót több hónapon át tartó szakmai sajtóvita követte, de ennél szélesebb körben is közfigyelem tárgyává tette az iparművészet és a design helyzetét az 1970-es évek Magyarországán”. [6.] A kiállítás hatással volt a magyar design további alakulására, így többek között a Házgyári Konyha Program közvetlen előzményének is tekinthető. [7.]
Korai murális munkák – alkotótársak, pályatársak
Az edénytervezés mellett, a Gránitban töltött évek során is, munkásságának meghatározó részét adták kezdetektől a nagyméretű murális munkák. Ezek az építészeti munkái már a hetvenes években komoly visszhangot váltottak ki, hisz különleges technológiai újításai kiemelték a korszak hasonló alkotásai közül. Ezen korai munkái közül kiemelkedik három, mára elpusztult, eltűnt alkotása: a Budapest XIII. kerületében lévő, Visegrádi utcai óvoda figurális „Meseképei”, a Gyulai Várfürdő recepciójának kerámia fala, valamint a Sugár üzletközpont hajdani szökőkútja, melyet kétszer is elkészített, egyszer önálló oszlopként, másodszor három oszlop alkotta csoportos kompozícióként.
A Visegrádi utca kerámia fala 25 nm-es mázas kerámia képsorozat volt, mely magyar népmesék hőseit ábrázolta. [8.] Ez a munkája hordozta magán leginkább Minya Mária korán megnyilvánuló egyéni grafikai tehetségét. Az alkotáshoz a kőedény gyártáshoz használt módosított masszát a Gránit gyár által alkalmazott, Horváth Mária vegyészmérnök által készített mázakkal együtt használta, ami miatt a kompozíció sajátosan meleg, mégis színpompás hatást mutatott. A Visegrádi utcában alkalmazott technika, máz feletti festéssel és szita technikák alkalmazásával párosult Gyulán, ahol egy jóval absztraktabb, az alföldi tájat, mezőket, réteket idéző kompozíció jelenik meg. Ez a sajátos, a természet és ember formálta tájképek alkotta elvont világ a mai napig visszaköszön alkotásain. Ez a képi világ leginkább monumentális, egyúttal a mai napig látható formájában a szegedi Tisza szálló homlokzati mozaikjain van jelen, melyet Szilágyi András üvegművésszel közösen alkotott 1975-ben.
Ebből az időszakból másik, szintén máig látható műve a kecskeméti kórház várótermében elhelyezett hármas fali kompozíciója, valamint a békési egykori MSZMP székház, ma földhivatal bejárati burkolatai. A kecskeméti kórház falán szintén a kőedény gyártás technológiája köszön vissza az ebből az anyagból tervezett eltérő idomok formájában, mely idomok egy többféle ritmust és dinamikát megjelenítő fali kompozícióvá állnak össze az emeleteken, tükrözve azok alapvető hangulatát, így a legmozgalmasabb fal például a gyermekosztály előterében található. A békési munka későbbi művei egyfajta előképének tekinthető, hisz itt sokkal durvább, szemcsésebb anyagot alkalmazott, mely a későbbi samott munkák előfutárának tekinthető. A fal kültéri és betéri részekkel is rendelkezik – egy üvegfal vágja ketté a kompozíciót – így az építészeti koncepcióval is szerves egységet alkot. Az ábrázolás természeti formái, finom rajzolatai geometrikus ritmusba rendeződnek, ezáltal jelentésük is gazdagodik. Ezen a művön is a békési táj, az Alföld sajátos világa, természeti sokszínűsége és jellegzetességei összegződnek.
Minya Mária munkássága során több pályatársával is kialakított gyümölcsöző együttműködéseket. Lovas Ilona textilterveztővel együtt terveztek közös terítéket 1978-ban, ahol a textil és kőedény elemeket egymással együttműködve készítették. A közös tervezési folyamat eredményeként a Lovas Ilona által tervezett textilek mintái, és a Minya Mária tervezte edények dekorjai, valamint az anyaghasználat és formaképzés is hasonló elvek mentén készült el. Ezt a tárgyegyüttest aztán különböző kiállításokon, így Kőszegen és Prágában is bemutatták. Kovács Júliával és Szilágyi Andrással a hetvenes évktől folyamatosan, több alkalommal, így például a szegedi Tisza szállón túl a Ferencz István által felújított versegi Chemolimpex vendégháznál is együtt dolgoztak 1989-ben. Itt készültek Minya Mária később jellegzetes „névjegyévé” váló Szörnyecskéi, melyek laphúzott elemekből épített és mintázott sómázas kerámia figurák voltak, melyek darabjait a kecskeméti művésztelepen készítette el. Itt kezdte el használni azt a technika, ahol laphúzással létrehozott, eltérő vastagságú kerámia síkdomborművekből hajtogat alakokat, szörnyeket, madarakat a művész. Kovács Júlia és Szilágyi András Versegen az általuk tervezett, és az ajkai üveggyárban kivitelezett búrákat homokfúvott dekorációval látták el, melyek hasonlóan játékos figurális ábrázolásai párbeszédet folytattak a gótikus groteszk figurákat idéző sómázas plasztikákkal, melyekhez a Gránit gyárban kivitelezett, a korábbi munkák technikáját alkalmazó színes kőredény korlátelemeket és
lámpatartó foglalatokat is tervezett Minya Mária. Ezek a munkák – főleg a Versegi, mely időben is a rendszerváltáshoz közeledve készült – mutatják a fokozatos átmenetet a gyári tervezés és az építészeti munkák valamint a szobrászi autonóm kerámia műfajai között.
A főiskolai mester
Az iparművészeti Főiskola életében a Gergely István (1930-2021) rektor nevéhez fűződő intézményi reformok 1982 és 1991 között a „design-személet” megerősödését jelentették az iskola életében, máig ható szemléleti változásokat indítva el. A nyolcvanas években ugyanakkor a magyar ipar nehézségei is egyre inkább érzékelhetővé váltak, így a magyar design képviselői keresték a helyüket az átalakuló világban. Az elavultnak hangzó „ipari formatervező” helyett ekkor jelent meg a szó mai értelmében vett „dizájner” fogalma, mely egyúttal szerepváltozást, az identitáskeresés újabb fázisát jelölte. Ezek az útkeresések, az autonóm művészet és a design közötti viták határozták meg ezt az időszakot, és bizonyos szempontból az ezredforduló után is megmaradtak. Ebben a helyzetben Gergely István egyértelműen a reform szellemiségét képviselte, számos vívmánya a mai napig él az egyetemen. Ahogy Fülöp József korábbi rektor 2016-ban fogalmazott: „A 80- as években reformszemléletű rektora lett az intézménynek Gergely István belsőépítész személyében, ami komoly változást hozott az oktatási rendszert tekintve. … A Gergely által bevezetett kurzushetet, kreditrendszert, a többfokozatú képzést később nem volt egyszerű újra bevezetni a kilencvenes évek visszarendeződése után, már Droppa Judit, majd Kopek Gábor vezetése idején,”
Ehhez a Rendszerváltást átívelő, az ezredfordulóig elnyúló reformfolyamathoz csatlakozott Minya Mária, aki 1982-től a Főiskola adjunktusaként tevékenykedik, 1986-tól a MIF (MOME) Szilikátipari Formatervező Stúdióját vezetője lesz. Már 1984-től a szilikát tanszék docenseként működött, 1993 és 1997 között pedig a porcelán szak vezetője volt. A tanárként eltöltött bő másfél évtized végén azonban neki is megannyi kortársához hasonlóan azzal kellett szembesülnie, hogy a magyar kerámia és iparművészet világa gyökerestül átalakul. Ez idő alatt szinte teljesen megszűnt a kerámiaipar korábbi gyártási bázisa, és ez a szűkülés gyakorlatilag napjainkban is tart. A hatvanas évektől a kilencvenes évekig folyamatosan táguló lehetőségeket egy folyamatosan szűkülő működési tér váltotta fel. Ebben az átmeneti időszakban Minya Mária mesterként döntő befolyást gyakorolt a mai kortárs porcelánművészet középgenerációjára. Nem csoda azonban ennek fényében, hogy az ezredforduló Minya Mária karrierjében is radikális változásokat hozott.
Az autonóm keramikus: murális munkák és szobrászati művek
Az ezredfordulót követően Minya Mária alkotói pályája jelentősen módosul. 2001-től pár éven át az azóta szintén csődbe ment romhányi csempegyárban dolgozik tervezőként. Szerelhető elemeket, fali burkolatokat és beépíthető építészeti idomokat tervezett, de ezzel a munkájával párhuzamosan szinte teljes egészében a szobrászi feladatok és autonóm plasztikák felé fordul. Elsődlegesen saját műhelyében, illetve művésztelepeken, elsősorban Kecskeméten és Hódmezővásárhelyen alkot. Újra jelentőssé válnak a munkásságának gerincét adó murális, építészeti munkák. A késő hetvenes évektől kezdődően a kétezer tízes évekig több alkalommal működött együtt Novák István, Marosi Miklós és Ferencz István építészekkel, valamint Deákné Blazsek Gyöngyvér belsőépítésszel. Építészethez kötődő munkásságában a design-szemlélet szobrászi-festői megoldásokkal ötvöződik. Kihasználja az anyag természetéből adódó lehetőségeket és széles körben használja az alkalmazott technológia adta megoldásokat.
Deákné Blazsek Gyöngyvérrel közös munkája a 2001-re datálható, debreceni, Kassai úti Diákklub kerámia fala hangulatában megidézi korábbi munkáit, elsősorban a békési földhivatal épületének falát. A fémsókkal színezett samott lapokból álló, geometrikius és növényi, faragott és fosszilis nyomatokkal kialakított domborműveken a nyolcvanas évek technológiai és a kilencvenes évek
szobrászati törekvései összegződnek. Az ezredforduló után egyre több, a korábban már említett versegi „Szörnyecskékhez”, hasonló módon megformált madár-alak is kikerült műterméből. Ilyen madarak ülnek most a XIII kerületi Kassák Lajos utca, és Gyöngyösi út köztéri kút kompozícióin.
Az itt látható színezett samott technikát elsőként 1996-ban, Gyulán, a Mogyoróssy Gyula Könyvtár két alkotásán alkalmazta. Az „Idő nyomai” és „Tudás oszlopa” kompozíciókon megjelennek a rá jellemző szimbólumok, jelek, melyek nyomatokként, sokszor az eltérő, ritmikusan váltakozó, természetes és geometrikus textúrák szövetébe ágyazódnak. Ezek a kvázi „domborművek” lesznek aztán a további szobrászi formálás alapjai, ezekből épülnek fel a szobortestek, alakok, oszlopok elemei, vagy épp falikép-sorozatok, illetve plasztikák és faliképek együttes alkalmazásával készült térbeli installációk, mint amilyen az „Emlékeim kapui” sorozat. Legmonumentálisabb formájában ez a Budapest XIII. kerületi Fiastyúk utcai kút oszlop kompozícióin látható.
Minya Mária a kilencvenes évektől fokozatosan, az ezredforduló után pedig véglegesen felhagy a mázas kerámiák és kőedénymasszák alkalmazásával murális munkáinál, és a fémsókkal színezett samott anyagát kezdi használni. Ebben a tekintetben külön álló az 1985-87 között kivitelezett mezőberényi OTP ház (tervező Novák István) téglaburkolata, ahol bejárati falfelületek és pillérburkolatok alkotják a kompozíciót. Az alkotás számára a beledi téglagyárban, a munkához egyedileg legyártott formatéglákból épített fali domborműve az alkalmazott technológia révén egyszerre utal a monarchia korának téglaépítészetére, de kapcsolódik a korszak jellegzetes absztrakt plasztikáinak szobrászi munkái közé.
Kerámia képek, plasztikák: képzőművészi alkotások
A kilencvenes évektől fokozatosan egyre több egyéni, képzőművészeti munkát készít. Az alföldi tájat idéző kerámia faliképein a monumentális alkotásokhoz hasonló technikát sokkal intimebb, részletgazdagabb, színekben, tónusokban, szimbolikus részletekben bővelkedő formában alkalmazza. Az ezredfordulót követően fokozatosan hangsúlyváltás megy végbe munkásságában. Az 1999-es hódmezővásárhelyi művésztelepen kordierit anyaggal kísérletezik. A préseléssel készített kerámia képeknél a finom felület megmunkálást egyszerű színezéssel párosítja. A vásárhelyi művésztelepek során elérhetővé váló, porózus anyaggal finom megmunkálású, pozitív-negatív formai játékokkal operáló díptichonok és triptychonok készültek.
Lírai, személyes alkotásai közül kiemelkedik a Radnóti Miklós és Petőfi Sándor költészete által ihletett sorozata, valamint az „Alföld”, illetve „Kapuk”, „Emlékek” „Kumráni tekercsek” ciklus, melyek betekintést nyújtanak emlékképek, benyomások, költői metaforák szőtte belső művészi világába. Üzenet-tekercsei egyszerre hordoznak irodalmi, zenei és festői utalásokat, miközben megmunkálásukat továbbra is a folyamatos technológiai és formai kísérletezés jellemzi. A porcelán kabinetképek és kisplasztikák sokszor közös installációs egységet alkotnak, mint azt a Radnóti sorozatnál is láthatjuk.
Plasztikáin a felületek, textúrák, adaptált természeti formák tájakat, tereket, alkotnak jelölnek ki, melyek elegáns történelmi, ikonográfiai utalásokkal párosulnak. Műveiben tudatosan épít a szemlélő önkéntes jelentéstulajdonítására, mint mikor cseppkőbarlangok, sziklaszirtek, felhők, tájak kémleléséénél a szemlélődő ember alakokat, alakzatokat, jelentéseket és narratívát tulajdonít látszólag esetleges, véletlenszerű jelenségeknek bizonyos vizuális analógiák alapján.
A kétezer tízes évektől a fémsókkal színezett porcelán válik művészetének másik meghatározó anyagává. A hódmezővásárhelyi adottságok tették lehetővé, hogy a porcelán anyagában is új utakat fedezzen fel. A „Kumráni tekercsek” sorozattal vette kezdetét fémsókkal színezett porcelán alkotásainak sora. Az áttört színezett porcelán tekercseiből kompozíciókat, térplasztikákat, összetett installációkat egyaránt készített az elmúlt években. Ezek a tekerecsek is olyan „üzenetek” hordozói,
melyek az életmű egyik komoly fejezetévé álltak össze mára. A 2022-23-ban alkotott sorozat szervező üzenete az „Egyensúly” volt.
Minya Mária nemzetközi kapcsolatai
Minya Mária munkássága során számos alkalommal utazott külföldre, illetve nemzetközi művésztelepekre. Fiatal alkotóként 1973-ban a siklósi, 1975-ben a vilniusi, 1978, ’79, ’80, ’89 és ’92-ben a kecskeméti Nemzetközi Kerámia Szimpóziumokon vett részt. „A művésztelepek, szimpóziumok alkalmat nyújtottak számos új formai és anyagkísérletre. Hódmezővásárhelyen új préselési technika révén sikerült finom felületi játékokon alapuló sorozatokat alkotnom. -írja Minya Mária 2014.ben a Napút folyóiratban. [9.]
Minya Mária először 1971-ben vett részt itáliai művészeti körúton. Ez az út azért volt különös jelentőségű, mert a szocialista ipar és a kelet európai lehetőségek között alkotó Minya Mária ekkor látta először a nemzetközi stúdió kerámia mozgalom életét. Ezek után nagy hatással volt rá vilniusi nemzetközi szimpózium, ahol Semsey Gabriellával vettek részt, és ahol a litván kerámia történetével, múltjával és akkori jelenével találkozott.
Munkássága szempontjából különös jelentőségű volt indiai útja 1994-ben a Goa Ceramic Center művésztelepén, ahol Primula Pandit (1931-2002) világhírű indiai keramikus művész meghívására vett részt. Primula Pandit közel ötven éven át volt az indiai művészi kerámia meghatározó személyisége, Minya Máriával az 1992-es kecskeméti nemzetközi művésztelepen találkoztak.
Primula Pandit – a kecskeméti szimpózium pozitív példáján felbuzdulva - az ISPA (Indiai Stúdiókerámiusok Szövetsége) alapító tagjaként 1994-ben kezdeményezte az első goai nemzetközi kerámia szimpózium megrendezését a „béke és harmónia” témájában. Ennek volt a résztvevője Minya Mária, Szemereky Teréz és Lőrincz Zsuzsa Amerikában élő magyar származású keramikusművész társaságában, akit szintén a kecskeméti művésztelepen ismert meg. Lőrincz Zsuzsa keramikus művész meghívására Indiát követően tanulmányutakat tett az Egyesült Államokban, ahol több kurzust is tartott a Pelham Art Centerben New York mellett, munkáikból a New York-i Magyar Konzulátuson kiállítást is rendeztek.
Minya Mária számára a szimpóziumokon és művésztelepeken való részvétel nagyon fontos eleme volt művészete fejlődésének. Kapcsolatai, látásmódja, technikai érdeklődése és folyamatos megújulása számtalan szálon kötődik ezekhez az utakhoz, melyek az egész világot behálózzák az afrikai Egyiptomtól az ázsiai Indián át Európa jelentős központjain keresztül az Egyesült Államokig. Az ezredfordulót követően számos alkotása készült Hódmezővásárhelyen, ahol 1999-ben és 2001-ben először a hódmezővásárhelyi nemzetközi kerámia szimpóziumon, majd 2011-ben, 2013-ban, 2018-ban, 2021-ben és 2022-ben pedig a hódmezővásárhelyi kerámia művésztelepen vett részt. Minya Mária számára fontos a szakmai, közösségi jelenlét, így a hazai kerámiaművészeti közéletben pályája kezdete óta folyamatosan jelen van. A hetvenes években a Művészeti Szakszervezet elnökségi tagja volt. Az Magyar Képző és Iparművészek Szövetsége, a Magyar Keramikusok Társasága, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete, a Magyar Designer Céh, a KIPE 13, és a Szilikátipari Tudományos Egyesület vezetőségeiben látott el különböző funkciókat, ez utóbbi szervezet titkára is volt. Minya Mária a Magyar Művészeti Akadémia levelező tagja 2025 óta. Minden jelentős csoportos kiállításon részt vett és részt vesz.
Bibliográfia:
[1.] Szabó Tibor: Egy szegedi polgár-festőnő, Magyar Napló, 1998. december
[2.] Schrammel Imre: A kerámiáról, Magyar Művészet, 2014/1.szám, p.45
[3.] A szaniterek téren jelentős hazai konkurenciát a hódmezővásárhelyi majolikagyár jelentett. A Hódmezővásárhelyi Majolikagyár 1912 óta volt jelen a piacon. (Kajári Gyula: A hódmezővásárhelyi majkolikagyár, 1912-1972. Hódmezővásárhely, Tornyai János Múzeum, 1972.)
[4.] Lásd: Zahajszky László munkásságát (Kápolnai Iván: A Gránit Gyár 50 éve, Budapest, 1972, Finomkerámiaipati Művek Gránit Csiszolókorong és Kőedénygyár Kiadása.)
[5.] Az étkészlet 1981-ben készült, Minya Mária több díjat, köztük Formetervezési Nívó díjat is kiérdemelt vele.
[6.] nn: Magyar design – 10+1 kísérlet, Hetedhéthatár, 2021. október 25., hétfő, Letöltés ideje: 2026.05.12, https://hetedhethatar.hu/hethatar/?p=69002
[7.] Vadas József: Hogy vagy, magyar design? A 10+1 kísérlet 50-1 év után, 2021.12.28, Artmagazin Online, Letöltés ideje 2026.05.12, https://www.artmagazin.hu/articles/kritika/hogy_vagy_magyar_design
[8.] Szilágyi B. András: Minya Mária murális művészete, 2004, Budapest, p.4
[9.] Napút, 2014. p.165.