Visegrádi táborok, a kezdetek

Gyermekkorában festőnek készült, sokat rajzolt, de tájtervező édesanyja javaslatára választotta a részben művészi, részben mérnöki építész szakmát. A Kós Károly és Györgyi Dénes századfordulós építészek által tervezett Táncsics Mihály Gimnázium elvégzése után a Budapesti Műszaki Egyetemen kialakult társasága elkezdett érdeklődni egy a tananyagon túlmutató szellemi irányzat, a szerves építészet és magyarországi jeles képviselője, Makovecz Imre iránt. Budapesti lakosként is állandó résztvevője volt a Bercsényi 28–30 Kollégium falai között szervezett építészeti és zenei programoknak illetve a híressé vált 410-es szobában „szamizdat szerűen" folyt újságszerkesztésnek. Első éves korától vehetett részt az akkor alakuló Visegrádi Tábor szervezésében és építő munkáiban, amely saját vallomása szerint is meghatározó élmény volt pályája további alakulásában: „Az az építészeti és szellemi irányzat, amit itt ismertem meg, ma is cselekedeteim és munkám mozgatórugója. A Visegrádi Táborból egyenesen következett a Makona Kisszövetkezet, a Kós Károly Egyesülés és a Triskell iroda." Sok esetben a megépített műnél fontosabbnak bizonyult az építve tanulás folyamata során egymás megismerése vagy a természetes szelekció során kialakult munkafolyamat megszervezése az egymással is rivalizáló hallgatói csoporton belül. Az ötletgazda Makovecz Imre szavaival jellemezve a táborok hangulatát: „A bányaudvar lett a helye a pályázatokon nyertes tervek kiviteli munkáinak, a tábornak. Itt lehetett megismerni az együttélés elemi szabályait, az étkezés, a munka, a szerelem, a barátságok drámáját, és a közös akarattal elvégzett munka örömét és büszkeségét. De itt lehetett megtanulni tervek alapján építeni a Váci Révnél, a Mogyoró hegyen. És itt lehetett megtanulni, hogy mi a különbség a szocialista, kötelező almaszedő tábor kontraszelektív őrülete és a természetes szelekció megfellebbezhetetlen értékrendje között."

MAKONA

Az egyetem elvégzése után, a rendszerváltás közeledtével tagja lehetett a frissen megalakult MAKONA Kisszövetkezetnek, amelynek alapítói, Makovecz Imre és Nagy Ervin Kossuth díjas építészek több fiatal építészhallgatót és friss diplomást gyűjtöttek maguk mellé az egyre szaporodó magánmegrendeléseik feldolgozására. A tervezés elsősorban a kistelepülések revitalizációjára irányult. Faluházak, közösségi épületbővítések és beépítési tervek készítése során lehetett eltanulni a tervezési folyamatot. A létszám jelentős megnövekedése miatt együttműködő, de szakmai, gazdasági téren önálló irodákká alakult a szervezet közös irodaházban. Nagyobb tervezési munkákban ma is közösen vesznek részt a Makona Egyesüléshez tartozó cégek munkatársai. Alapító tagja az organikus építészek, településtervezők, kivitelezők és antropozófus mérnökök által létrehozott Kós Károly Egyesülésnek is, melynek rendezvényein aktív szervezőként vesz részt.

Triskell

Önálló iroda alapítására 1990-ben kerülhetett sor két barátjával, Turi Attilával és Siklósi Józseffel, akik a kelta mitológiából merítve a hármas egység és az egy központ körüli forgó mozgást kifejező szerencsehordozó jelet választották cégük jelképévé. Bretagne-ban a mai napig használt díszítő elem az élet-dinamizmus-lelkesedés spirálját jelöli, az összefonódó tűz-víz-levegő éltetik a középpontjukban álló statikus földet. Az iroda székhelye 1996 óta az óbuda-újlaki „Kecskevár"-ban található, amely személycserék során folyamatosan átalakult, de fő tevékenységként megmaradt a közös erővel újjáépítés tervezési folyamata családi házak, középületek és településrészek esetében. Rendszeres az együttműködés a mérnök kollégák mellett népművelő és közösségfejlesztő barátokkal is, hiszen az épített környezettel együtt a civil szféra problémáját is kezelniük kell az építészeknek. Pályája kezdete óta fontos szerepet tölt be a főépítészség is, a Magyarországra jellemző speciális munkakör keretében karizmatikus építészeti tanácsadóként, a település orvosaként példamutatással és szoros szimbiózissal javíthatja a környezetét. Fiatal korában az akkor pályájuk csúcsán lévő népművelőkkel, Beke Pállal, Varga Tamással és Péterfi Ferenccel megismerkedve sajátíthatta el a közös tervezés módszerét. Hivatásának lényege a gazda- és őrzőszerep megtestesítése egy személyben.

Csenger, főépítészség

Elöregedő, magára hagyott faluból város majd járásközpont vált az ellenőrizhetetlen periférián, ahol a messziről jött idegenek árral szemben, évtizedek közös munkájával új értéket teremtettek. 1987-ben kérték fel a település vezetői Makovecz Imre javaslatára, hogy főépítészként határozza meg az általa tervezett épületekkel a település arculatát, legyen beleszólása a tervezők kiválasztásába és a helyi építési szabályzat kialakításába. Hosszas beszélgetések, felmérések és elemzések után első lépésként a telekstruktúrák felrobbantását javasolta a belvárosban egy elkerítetlen épületsorral. Ötlete nyomán az Árpád-kori műemlék templom újra pozícióba emelésével rövid idő alatt egy belső sétányokkal átszőtt intézményközpontot alakított ki, és a folyamatosságnak köszönhetőn a jelenlegi beruházások is az eredeti településfejlesztési koncepció mentén haladhatnak. Időközben eltűnt a román-magyar vasfüggöny is, így a nemzetközi határnyitás miatt térségi központ szerepét töltheti be a kollégáival közösen tervezett, a régi épületállománnyal harmóniában lévő organikus épületegyüttes. Jellemzően sváb kistelepüléseken vagy az agglomerációban bízták meg hasonló feladattal, de ennyire intenzív munkakapcsolat nem tudott kialakulni a közös összefogás hiányában. 2012-ben az Országos Főépítészi Kollégium „a negyedszázados magas színvonalú, következetes főépítészi munkásságáért, a kistelepülések iránti elkötelezett emberi magatartásáért, kitartásáért, a szakmai közéletben vállalt aktív oktatói, társadalmi szerepvállalásáért" kitűntette Az Év Főépítésze Díjjal a Makón rendezett éves konferencián, ahol 2014 óta szintén főépítészi állást vállal.

Petőfi Sándor Általános Iskola és Művelődési ház, Csenger

A teljes elhalásra ítélt településen a '80-as években a városközpont fejlesztése során kijelölt épület megtervezése volt az első nagyszabású, önálló tervezési feladata vezető tervezőként. Térszervezése egyedülálló módon két régi utca hegyesszögű találkozását felvéve zárja közre a tájszerű aulát. Az épület helyén egykor álló házsor a múlt építőmesterei előtt tisztelegve a homlokzaton lett megidézve. A tervezésnél is nagyobb próbatétel volt az akkor szintén pályakezdő barátja, Farkas Miklós vezetésével az addig nem látott formák és építési technológiák magas színvonalú megvalósítása a szűkös költségkereteken belül. Az egyedülálló tetőszerkezetű épületlény befelé dőlő pilléreivel egy idős elsőszülött fiával, egy napon születtek, és együtt érnek. A városi fórummá vált középület Makovecz Imre halála után felvette a Mester nevét. Az impozáns főbejárat kiegészült a mellszobrával, ezzel is tisztelegve a település összképét meghatározó szerves építészeti revitalizációs folyamat vezetője előtt.

Közösségi épületek

Pályája során fő tevékenysége a határ menti kis közösségek számára kialakított épületek, terek és gyülekező helyek tervezése. Ezek az alkotások általában meghatározzák a települések arculatát, a főterek felé fordulnak arcukkal eltéveszthetetlen kupolás/tornyos bejáratukkal. A gyakran meghökkentő erejű felvezetés után elegáns központi terek várják az épületbe érkezőket, amely fölé felülvilágítókkal tagolt, látványos tetőszerkezet borul. Pályatársa és barátja, Turi Attila szavaival jellemezve: „Csernyus épületeinél a kőzeteket alakító erőkből merít, falai, sziklaszerű pillérei a talajból nőnek ki. Többrétegű, mesélő homlokzataiban érezhető a tektonika hatása, a földtől való elrugaszkodás, az anyagból alkotott világ születésének minden erőfeszítése. Erre a nehéz világra borul rá a tetők könnyed, bordázatos, lényszerű fedele, mely hol kagyló, hol csónakot formáz." A közös jegyek mentén tervezett épületek mégis mindig egyedi problémákat vetnek fel, például amikor működés közben körbeépítéssel és emeletráépítéssel át kellett alakítani egy bontásra ítélt házgyári városházát Bonyhádon, vagy amikor Ürömön az egykori királyi szőlőbirtok helyén jellegtelenségbe fulladt agglomerációs sváb település központjában kell bővíteni a szűk telken egy iskolaegyüttest oldva a bebírók és őslakosok szociális ellentétét. Hasonlóan markáns átalakításon esett át Makón a Kálvin téri Általános Iskola eredetileg aula nélküli, középfolyosós, előregyártott vázas épület a szűkös iskolaudvaron a zavartalan működés biztosítása mellett. A szerves, kétszintes összekötés az íves aulával egy városszerkezetileg is új fejlesztést jelentett a telekhatárok megmozgatásával és a korábbi mellékutca közteresítésével. A homlokzati faltól független pillérek segítik a természet és az épített környezet közötti furcsa metamorfózist a nagyméretű nyílászárókon keresztül. Az átalakítható tér középpontjába állított megkövesedett, de élő szerkezet alappilléreként szolgál az oktatásban is megtörtént szellemi megújulásnak. Magabiztosan kezelte azokat a szituációkat is, amikor a csesztregi üres területen kellett Szabadidőközpontot, Kempinget és István-Gizella kettős harangtornyot állítani a millecentenárium emlékére, ahol az egymásba fonódó toronylábak messziről adnak hangsúlyt a neolitikus házmaradványokra épített kempingépületek gyűrűjének vagy a herendi porcelánmanufaktúra jellegtelenül elöregedett ipari épületei között kellett egy nívós bejáratot képezni az ide látogatók számára. Igazi csapatmunka eredményeként, az egyetlen pályázaton elnyert munkája olyan fontos gondolatokat feszegetett, hogy a névtelen falu hihetetlen átalakulásának bemutatása során a világhírt hozó anyag a gipsz, a samott és a porcelán felhasználásával, illetve Schrammel Imre keramikus művész tapasztalatinak beépítésével kellett egy magasabb szintre emelni az épített környezetet.

Családi házak

Különösen fontos feladatként tartja számon a családi házak tervezését, de szerinte Magyarországon ez egy színvonalon van a futballal és az autóval, vagyis mindenki jobban ért hozzá a szakembereknél. A divatirányzatok helyett azonban próbálja az évszázados értékrendszert megőrizni és továbbadni azoknak a megrendelőknek is, akik céltudatosan azt akarják építeni, amit más példákból jónak látnak. Ehhez a gyakran hosszú folyamathoz nem sajnálva időt és energiát alaposan megismeri az építtető szokásait, életmódját és az esetek többségében elnyeri a bizalmát. Az egyre uniformizálódó világban a gyakran igényelt egyedi, testre szabott végeredmény záloga azonban a precíz tervek elkészítése mellett az építés alatti tervezői jelenlét is, mely során közös döntések mentén alakulhat az épület, megélve együtt az építés drámáját. Az ország szinte minden pontján kisebb-nagyobb új vagy átalakított otthonok szolgálják a családok életét, amiket velük közösen alakított ki. Fontosnak tartja az állandó karbantartást, igény esetén a bővítést is, hogy ne adják-vegyék árucikként otthonukat a vele házat terveztetők. Külsőre összetéveszthetetlenek, mégis otthonos kialakítású családi házai például a fővárosi Kasy-ház, a kosdi Nagy-ház vagy az ürömi Molnár-ház. Egy léptékkel nagyobb feladatként is remek arányérzékkel és gesztusokkal tagolta az óbudai társasházát, illetve a Sevillai Pavilon építése során megismert családi jóbarátja számára tervezett istálló- és tanyaközpontot Kaposhomokon. Téglarakásaik és hagyományos ácsszerkezeteik a mesterségbeli tudás precíz ismeretéről adnak példát. A hely szelleme nélküli, az agglomerációban eluralkodott lakóparkokban ritkán kérik fel otthonteremtésre, a hozzá eljutó megrendelők nyomán jellemzőbbek az ófalusi, védett házsorok kiegészítései.

Waldorf

Egyetemista korában hallott először az antropozófia szellemi mozgalmáról, és az alapító Rudolf Steiner tanításairól, illetve szabadon formált épületeiről. Ismeretei mélyebb szintre kerültek. Amikor gyermekei beiskolázása során Waldorf-szülőként kuratóriumi taggá és az emberközpontú nevelés elkötelezett művészévé vált gimnáziumi építészettörténet és vizuáliskultúra epocha oktatójaként. A megismerve tanítás módszerével a testi, lelki és szellemi adottságok fejlesztésére egyformán hangsúlyt fektet közösség kialakítása közben. Amikor felkérték az Óbudai Waldorf Iskola átalakítására természetesnek vette a közösségi tervezés során a gyerekek belső elevenségét melegen tartó környezet megteremtését, ahol a diákok munkái és ötletei is folyamatosan beépülhetnek az évek során a közlekedőkben, vagy megjelenhetnek az iskolaudvaron. Az emeleti euritmia terem dinamikusan hullámzó térélménye pedig inspirálóan hat a benne közös ritmusra mozgókra. Ugyan a nagyszabású fejlesztési tervek csak részben valósulhattak meg, de a további ütemek nélkül sem lehet hiányérzete a házat kívülről szemlélőnek.

Tervek

Jellemzőek pályafutására a sok elkészült épület mellett a meghiúsult álmok, a tervezőasztalon maradt gondolatok (Waldorf Irodaház, Budapest és Kollégium, Nyíregyháza), a félkész épülettorzók (Vendéglő, Kám és Óvoda, Csoma) és a ki nem fizetett vázlatok. Valószínűleg alkotói módszeréből adódik, hogy a kezdeti lelkesedéssel befektetett energia, a helyszíni szemle után készített lendületes hangulatgrafikái és szabadkézi vázlatai után elakad a folyamat a magyarországi pályázati és bürokrácia rendszerében. Egyszerűen nem abban a világban szocializálódott, amikor először a bekerülési költséget kérik tőle számon rajzok nélkül. Az egy ház-egy gondolat alapján készített léptékarányos vázlatai is gyakran átalakulnak az épület megvalósult állapotáig, akár több ízben. Így gyakorlati tapasztalatai alapján is csak saccolni tud a megrendelők kérésére. Sűrű és színes vonalai a feldolgozás során közös gondolkodást igényelnek munkatársaitól és megrendelőitől, hiszen nem példákat másol, hanem helyszíni hangulatokat, helyzeteket él át magában. Már fiatal korában rátalált az ír-kelta-hibernia kultúrkör ösvényére, azóta keresi az eurázsiai kultúra eltagadott ír forrásait, amit a tervezési helyszín alapos megismerésével ötvözve, hagyományőrző módon a helyi léptékhez és szokásokhoz igazodó érzékeny felfogása segít. Fontos számára a peremvidékek kulturális felemelése illetve a barátságon, egyetértésen és egymás iránti odafigyelésen alapuló együttműködés. Munkásságán érződik a pályázás hiánya a folyamatos fejlesztési feladatok ellátása miatt, de tervezési munkái során olyan, hagyományosnak nem mondható megrendelések is adódtak, mint a Születések háza, Élő skanzen, Öko-akadémia, Terrárium, Tündérkert vagy a Megmaradás emlékpark. Ezek az előképek nélküli feladatok valók igazán fantáziája szabadon engedésére, amikor a megalitikus építőelemekre ránehezedő-kinyúló tetőit a természet elemi ereje formálhatja. Égbe törő tornyain és hófehérre vakolt homlokzatain ilyenkor jelenhetnek meg a jó aránnyal sorolt nyílások mellett az angyalok, növények és versek a bejáratot kiemelő pontokon. Vaskos, tömör falait gyakran kő vagy tégla burkolja erősítve a tektonikus hatást, a helyi ízt, vagy a természet közelségét. Jellemző a tervein megjelenő felső, szűrt fény bevezetése a központi terekbe és az expresszív térélmény kialakítása emblematikus alkotásain, de a szolidaritás, az egyszerűség és a teljes rehabilitáció is megtalálható eszköztárában, ha a helyzet úgy kívánja az árvízi újjáépítéseknél (Bereg, Devecser) vagy a műemlékek helyreállításánál (Szuhányi-kúria, Csenger és Jékey-kúria, Géberjén).

Oktatás, építőtáborok

Építészeti és társadalmi tevékenysége mellett 40 éves kora óta folyamatosan oktat építész hallgatókat a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Szerves Építészet tantárgyának keretében Turi Attila társaságában. Heti rendszerességgel kamatoztathatja közvetlen előadói képességét, expresszív képanyagokkal kiegészített személyes történeteit. Utazásai során sokat látott már a világ épített örökségéből, így a figyelemfelkeltő előadásai merészen kísérletező feladatok megoldására ösztönzik a hallgatóságot. Alap elvárása az általános műveltség és a tájékozódni vágyás a tanítványaitól, akiket megpróbál bevonni anekdotaszerű élménybeszámolóiba, hogy a mester-tanítvány tapasztalati tudás továbbadása ne csak egyirányú legyen. Újraélesztve a visegrádi és a tokaji nomád nemzedék táborainak hangulatát, nyaranta építőtáborokat rendeznek, ahol a közös munka, a csoport, a tevékenység maga sokkal fontosabb a természetes anyagokból, hagyományos építési technikával készült műnél, amely gyakran visszapusztul a környezetébe, azzal organikus egységet alkotva. [VL1] Az egésznapos fizikai munka mellett esti előadások keretében szellemi képzés is megvalósulhat. Az egyetemi oktatással párhuzamosan, néha azzal összekapcsolódva vezeti 2007 óta a Kós Károly Egyesülés által működtetett Vándoriskolát és tart előadássorozatokat 2009 óta Waldorf gimnáziumok hallgatóinak, így biztosítva a folyamatos utánpótlást és a posztgraduális továbbképzés lehetőségét is a mindennapi munka mellett a pályakezdő fiatalok számára. A középkori céhek mintájára kialakított mesterek közötti vándorlás a tanítványok számára egy diplomamunkával, egy megépült ház bemutatásával végződik, és válik a tanítvány mesterré az évek során. Ez a három éves ciklusban ismétlődő megismerési-tanulási-tanítási folyamat biztosítja a megújulást, és az építészet ember-nyelvének megőrzését a tagszervezetek önfenntartó közreműködésével.

Összművészeti tevékenység

Betöltve 50. életévét egyre sűrűsödnek elméleti, kutatási feladatai is. 2012 óta Horváth Lászlóval fesztiváligazgatóval és Kiss Ferenc zeneszerző barátjával újraélesztették egy fesztivál keretében a Héttorony szimbolikáját a Kárpát-medence különböző városaiban, amit Makovecz Imre a sevillai Magyar Pavilonban idézett meg, így a záró programja minden évben a mester születésnapjára esik, tisztelegve építő és szellemi tevékenysége előtt. Mondják, az építészet megfagyott zene, és a művészetek összegzése, így változatosan szervezi össze a klasszikus fotókiállításokat, fényfestést, és videovetítést építészeti tartalmakról az előadótermekben zajló zenei, prózai vagy mozgáselőadásokkal is. Általában zene mellett alkot, amit még az iskolákban őt körülvevő alternatív művész közösségnek köszönhet. Talán ennek a folyamatnak a része az organikus építészet iránti érdeklődése, ami folyamatosan nőve megelőzte a Bauhaust, és a modern építészeti mozgalom egy perifériális ágaként az életet és az embert helyezi a középpontba. Természetes szellemi örökségeként kuratóriumi tagságot vállalt a Makovecz Imre Alapítványban, ahol az életmű egybegyűjtése, rendezése, rendszerzése és dokumentálása mellett az állandó népszerűsítést és a kulturális örökség megóvását is evidenciaként kezeli kiállítások, konferenciák, idegenvezetések keretében. Az életműhöz tartozó alkotások azonosítása és hitelesítése mellett dolgozik a hátrahagyott tervek megvalósításának és a veszélyessé vált megépült házak megóvásának, szakszerű helyreállításának lehetőségén is. Ezt a tevékenységét is segíti a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti Tagozata, mely levelező tagjává választotta 2015-ben.

Csernyus Lőrinc építészetéről és művészeti tevékenyéségéről

Csernyus Lőrinc nem tipikus műegyetemi építészmérnök, sokkal inkább építő, művész, közösségfejlesztő, kutató és kalandor. Kerüli a hagyományos megoldásokat az élet minden területén, ettől lesznek sajátosak épületlényei is. Gyakran kerül kapcsolatba tipizált tervek alapján megépített házakkal, de egyedi gondolataival átváltoztatja azokat egy közösség szájíze szerint. Építtetői büszkén használják, gondozzák új otthonukat és az időközben köttetett barátságot is hosszú éveken át. Szabadkézzel rajzol, töltőtollal ír, kelta népzenét hallgat, mégis egy világot látott modern alkotó, aki nyitott szemmel vezet és rengeteget fényképez. Remek pedagógia érzékkel, élményeiből táplálkozva a megszerzett tudásanyagot jól vegyítve továbbörökíti az arra érdemeseknek. Barátai a művésztársadalom legkülönbözőbb figurái, gyakran megrendelői sem hétköznapi alakok, munkái pedig vidámságot sugároznak. Nagyvonalú gesztusokkal kezdi a tervezést és irányítja munkatársait. Ösztönlény, aki mindennél többre értékeli az eleganciára épülő műveltséget. Hisz a peremvidék felemelkedésében, a hagyományok továbbélésében és a falufejlesztésben – fővárosi létére – ennek szentelte alkotó pályáját.

[2016]

- a szerző építész-

Párhuzamos életutak