Kiss János Kossuth-díjas balettművész, koreográfus, érdemes művész, a 40 éves Győri Balett egyik „kitalálója", alapító tagja és igazgatója. A Győri Balett társulata a magyar táncművészetben és Győr város kultúrtörténetében egyaránt mérföldkőnek számít. Hogyan indult Kiss János pályája?

Kiss János élete már ötévesen összefonódott a tánccal. Akkor került ugyanis színpadra először. A nővére néptánc-szakkörbe járt, rajta keresztül kapott felkérést, első szerepe, a pörge kalapos kiskanász megformálása volt. Ott még nem táncolt, csak jelen volt, mégis ez volt az első indíttatás és sikerélmény a színpadon. A balettosok klasszikus, professzionális képzése gyermekkorban kezdődik, vagyis az édesanyák viszik el a gyermekeiket. Az ő esetében is ez történt. Édesapja sportolónak szánta, édesanyja pedig javasolta, hogy próbálja meg a táncot. Így került a Balett Intézetbe, ahol épp felvételt hirdettek gyermekek számára. Kilencéves volt, amikor a képzésre jelentkezett. A többszörös túljelentkezés dacára csak az utolsó rostán utasították el. Hidas Hedvig, a Balett Intézet akkori igazgatónője néhány hónnappal később levélben javasolta számára, hogy ne adja fel a táncot, jelentkezzen Dózsa Imrénél, Szumrák Verának privát iskolájába. Így is tett és ennek köszönhetően találkozhatott Kiss János Dózsa Imrével, aki fiatal sztártáncos volt akkoriban, így ő lett az első balettmestere. A következő évben már felvételt nyert a Balett Intézetbe, ott folytatta tanulmányait. Évfolyamuk vezető tanára Lőrincz György balettmester lett, csapatuk pedig olyan összetartó volt, hogy az iskola befejezése után is együtt maradtak. Tízévesen tehát elkezdte az iskolát a Balett Intézetben, 19 évesen pedig itt szerzett diplomát. Az évfolyam összes tagja, mind a 14-en egyet akartak: együtt maradni. A későbbi Győri Balett ötlete a fiúk mesterének Lőrincz Györgynek volt köszönhető, aki az Operaház legendás hírű Balett-igazgatója is volt egyben, általa került hazánkba a világ nagy balett-irodalma, hiszen akkoriban az orosz klasszikus művek határozták meg az Operaház repertoárját, kivéve egy-egy Seregi-darabot vagy a Harangozó-művet. Megjelentek a Balanchine-darabok, és Lőrincz György hozta Magyarországra Maurice Béjart estjét is, amely aztán Kiss János és a társulat életét is meghatározta. Béjart koreográfiája olyan hatást gyakorolt a táncosokra, ami megpecsételte az sorsukat. Ekkor, 1976-ban látták először Markó Ivánt Sztravinszkij Tűzmadár című művében, akit azonnal meghívtak egy beszélgetésre a darabról, amit valósággá akartak váltani. A darab szimbolikus jelentőséggel bírt az osztály számára, hiszen a darabban is forradalmat készítettek elő, de mindenki elbukik és csupán egy valaki, a Tűzmadár marad életben, aki továbbviszi a forradalmat. Ez a beszélgetés is forradalmat teremtett, mert a növendékek elmondták Markó Ivánnak, hogy ők is hasonlóan szeretnének táncolni, ezt a stílust szeretnék követni. Markó Iván akkor Brüsszelben volt Maurice Béjart társulatának tagja, egyik hazai vendégjátéka után keresték meg, hogy az évfolyam szeretne együtt maradni, és felkérték, hogy legyen ő a vezetőjük, a tűzmadaruk. Külön engedélyt kaptak, hogy Markó Iván készítse el számukra a vizsgaelőadásuk koreográfiáját. Ez volt Markó Iván balettművész első bemutatkozása alkotóként. 1979. júniusában, ezen a vizsgaelőadáson mutatta be tehát első művét A nap szeretteit a végzős osztállyal, Carl Orff Carmina Burana zenéjére.

Ehhez óriási segítség volt, hogy abban az évben alakult meg Győrben a Kisfaludy Színház, aminek az átadása 1978-ban történt, amiről az egyik évfolyamtársuk, Greiner Éva győri születésű édesapjától értesültek. Így jelentkeztek Győrben az évfolyamukkal a frissen megalakult Győri Színházban, hogy szívesen alapítanának itt balett-társulatot. A jelentkezésük módja sem volt mindennapi. A művészeti egyetemek és főiskolák találkozója nagyon jól működő találkozási pont volt Szentendrén. Ott a frissen kinevezett kultuszminiszternek, Pozsgai Imrének elmondták, hogy évfolyamuk szeretne együtt maradni. Pozsgai Imre fogadta az évfolyam szószólóit, Kiss Jánost és Krámer Györgyöt és biztosította őket a támogatásáról.

Az akkori táncszövetségnek a főtitkára viszont azt írta véleményében, hogy Győrben nincs szükség balettegyüttes létesítésére, hiszen Győr egy iparváros, nincsenek tánchagyományai, ráadásul a jelentkező fiatalok még pályakezdők, nem lehet előre látni, hogy tehetségesek-e, megállják-e majd a helyüket, és Markó Iván sem hozott létre addig semmilyen önálló művet, vagyis semmiféle garancia nincs arra, hogy Győrben egy életképes balett-társulat létrejöjjön. Kiss János már akkor érezte, hogy mindegyik kifogást könnyű lesz megcáfolniuk. Igaz, hogy adódott még egy nehézség: a hagyományoknak megfelelően két végzős diákot jelöltek a moszkvai ösztöndíjra: akkor Király Melindát és Kiss Jánost, akik ezt – a jövőbeni győri terveik miatt – visszautasították. Bár ez az akkori kultúrpolitika világában elképzelhetetlen volt, Kiss János mégis hitt abban, hogy jövőjük Győrben elindulhat.

1979. augusztus 1-től már szerződéssel kerültek a győri Kisfaludy Színházba, és ekkor kezdték el az első bemutatójuk próbáit is.

A premier 1979. november 2-án volt, innen datálódik az azóta világhírű Győri Balett története. A kezdetben tagozatként működő Győri Balett első igazgatója Markó Iván lett, majd három-négy évvel később felmondott a társulat, mert független balettintézetet kívántak létrehozni, önálló, független költségvetéssel rendelkező együttessé válni elszakadva a színháztól. Kis időre el is jöttek Győrből, és Novák Ferenc segítségével Budapesten a Bihariban próbáltak. Majd sikerült kiharcolni a függetlenségét a társulatnak, ami többek között Kiss János állhatatosságának is köszönhető volt. Markó Iván irányította továbbra is a társulatot, akkor már független igazgatóként. 1991-ben Markó Iván elhagyta a társulatot, letiltotta a darabjait és a társulat tagjai akkor tettek egy fogadalmat, hogy a történtek okairól nem nyilatkoznak. 1991-ben újrateremtették a Győri Balettet. Titkos szavazással a társulat ekkor Kiss Jánost választotta új vezetőjének, amit a fenntartó megyei közgyűlés el is fogadott. Célja lett, hogy újraélesszék a balett képzést. A Püspöki Kar részéről Blankenstein Miklós megkereste Kiss Jánost, Demcsák Ottót és Tárnoki Tamást, hogy készítsék el az eredetileg Markó Ivánnak szánt pápalátogatási darab koreográfiáját. Kiss János akkori célja tehát a balett képzés megszervezése mellett a Szentatya magyarországi látogatására való felkészülés lett. A semmiből kellett újrateremteni a Győri Balettet és ez a munka már az új igazgatóra várt.

Így készült el A kaukázusi krétakör után Kiss János második koreográfiája, a Szent Margit legenda, melyet 55.000 ember látott, köztük nagyon sok fiatal. A darabot négyen jegyezték: Bombicz Barbara, Horváth Erika, Demcsák Ottó és Kiss János alkotóközössége koreografálta a balettet. A sikeres fellépés az egyházfőt is elbűvölte, a társulat II. János Pál pápa áldásával folytathatta a munkát.

A pápai áldás Kiss János igazgatói munkájának is új lendületet adott. 1991-ben igazgatóként repertoárépítésbe kezdett. Évente minimum két bemutatót tartottak. A táncszínházi forma megtartásával műhelymunka kezdődött, melyhez alkotótársakat is keresett. Bombicz Barbara, Demcsák Ottó és William Fomin koreográfusok mellett nemzetközi szaktekintélyeket is hívott, többek között: Libor Vaculikot, Robert North-ot, Marie Brolin-Tanit, Günter Picket, Robert Cohant, Alexander Schneider-Rossmyt Christopher Bruce-t, a későbbiekben Ben van Cauwenberget, ifj. Harangozó Gyulát, Youri Vámost. Ők azok, akik vendégkoreográfusként több koreográfiával gazdagították a társulat repertoárját.

A Győri Balett művészeti tevékenysége mellett nagy hangsúlyt fektet a szakmai kommunikációra és a balett termekben születő értékek bemutatására: évente magára vállalja a legnagyobb táncművészeti seregszemle szervezését. A Magyar Táncfesztivál egyhetes rendezvénysorozata lehetőséget biztosít a hazai táncszakma képviselői számára a bemutatkozásra. Mindamellett a külföldi társulatok meghívása által is betekintést nyújt a táncművészet különböző műfajaiba, a néptánc, a kortárs tánc és a balett világába néző és művész számára egyaránt.

2015-ig egy személyben volt igazgató és művészeti vezető, akkor felkérte Velekei László Seregi- és Harangozó-díjas koreográfust, hogy művészeti vezetőként segítse a Győri Balett munkáját. Kiss János igazgatói megbízása 2020 júliusáig szól, ekkor a tervei szerint Velekei Lászlónak adja majd át az igazgatói lehetőséget.

Kiss János inkább táncosnak tartja magát, mint koreográfusnak. Vallja, hogy alkotómunka egy társulatot alkotni és egyben tartani. Két családja van: a sajátja mellett a Győri Balett a nagyobb családja, ami családfői szerepet is jelent számára. A Győri Balett társulatának a magyar kultúrában betöltött szerepe meghatározó, és kiemelkedő eredmény, hogy 40 éve létezik a társulat. Kiss János hiszi, hogy a hazai és külföldi megmérettetés nagyon fontos a minőségi kultúrában. Emellett persze tudatosítaniuk kell a művészeknek, hogy a sikernél múlandóbb dolog nincs. A sikerért persze dolgozni kell, minden nap óriási erőfeszítést kell tenni, de talán ez a legnehezebb és legszebb feladat.

Kiss János szerint minden magyarnak büszkének kell lennie a Magyar Művészeti Akadémia intézményére, hiszen ezáltal a magyar állam olyan védelmet biztosít a magyar művészeknek, ami még Európában is nagy ritkaság. 2018 májusában tartotta székfoglalóját, az akadémikusi lét, ahogy tartja, nagyon nagy felelősséget jelent. A Színházművészeti Tagozat levelező tagja, ám az összművészet jegyében tanácsadói joggal a Népművészeti tagozat munkáját is segíti. Tevékenységével egyrészt visszatér a gyökerekhez, a gyerekkori néptáncos évekhez, másrészt pedig a magyar kortárs tánc szorosan kapcsolódik a néptánchoz, merít belőle, alapoz rá. Kiss János táncművész vallja, hogy a magyar kultúra védelmében és tisztelete szempontjából az akadémikusok felelőssége és tudása megalapozhatja a jövő biztonságát.

[2019]

Párhuzamos életutak