GÖTZ ESZTER: KRAVÁR ÁGNES ÉPÍTÉSZETE

Kravár Ágnes építészeti pályaképét nemcsak önmagában érdemes vizsgálni, hanem abból a szemszögből is, hogy ő az első női akadémikus, aki felvételt nyert a Magyar Művészeti Akadémia Építészeti Tagozatába. Az építészet Magyarországon még ma is hangsúlyosan férfi szakma. Ezt Kravár a székfoglaló előadásában kedves, őszinte, nőies módon tette nyilvánvalóvá, nem szociológiai elméletekkel, hanem pusztán azzal, hogy a pályafutásának bemutatását konzekvensen végigkísérte a női szerepekkel járó „mellékfeladatok" kiemelésével; így a gyermekei születése és felnevelése, a család összetartásának biztosításával, az idős szülők gondozása az egyes munkákkal párhuzamosan végigkövethető. Az utóbbi évtizedekben számos tanulmány született a magyarországi építésznők helyzetéről – elsősorban Simon Mariann munkáira gondolok –, ezt a képet gazdagítja Kravár Ágnes pályaképe, építészeti alkotásainak karaktere és a hazai építészeti közegben betöltött helye is.

Sopronban született, de csak az első néhány évet töltötte itt, ezután a családja visszaköltözött Budapestre. Felmenői között nem találunk építészt; édesapja kreatív gondolkodású mérnök volt, apai nagyapja igen keresett szabómester, tőlük örökölhette a formaképzés, illetve a racionális műszaki megoldások iránti nyitottságát. Szülei 1944-ben kötöttek házasságot, közvetlenül azelőtt, hogy a Műegyetem mérnökhallgatóiként Németországba vitték őket – ugyanazzal a vonattal, amelyen a később „dániás"-ként ismertté lett építészek utaztak.

Remek rajzkészsége Kravárt eleinte a divattervezés felé vonzotta, végül mégis építésznek jelentkezett. A döntés mögött ott volt az a csodálat, amit már gyermekkorában érzett a román kori császárdómok, csarnoktemplomok, súlyos, nagy tömegek, tornyok, a tökéletesen kiegyensúlyozott, hatalmas szerkezetek láttán. 1965-ben érettségizett a budapesti Szilágyi Erzsébet Leánygimnáziumban, és még ezen az őszön megkezdte tanulmányait a Műegyetem Építészkarán. Tanárai közül Pogány Frigyes, Hajnóczi Gyula, Pelikán József és Meggyesi Tamás voltak rá nagy hatással.

1970-ben a Városépítészeti Tanszéken szerzett diplomát, szakdolgozata Igal fürdőváros rendezési terve volt. A korban szinte természetesen következett ebből, hogy a diploma megszerezése után a Városépítési Tudományos és Tervező Intézet (VÁTI) munkatársa lett. Az iroda ekkor már nem csupán településtervezéssel, hanem műemlékvédelemmel és szakmai kutatásokkal is foglalkozott. Kravár Ágnesnek szerencséje volt: a Dragonits Tamás vezette „műemlékes" irodába került, így nemcsak ablakkiosztásokkal bíbelődhetett, hanem időről időre a számára mindig izgalmas történeti korok építészetéhez is közel kerülhetett. 1972-ben összeházasodott egyetemi évfolyamtársával, Tóth Tiborral, és megkezdték önálló életüket.

Az 1970-es évek elején a pályakezdő építészek többsége számára ritkán adódott több lehetőség, mint az apróbb részletek rajzolgatása, anélkül, hogy a nagy egész, az építészet komplex világa kinyílhatott volna előttük. Kravár Ágnes az irodában Láng Tivadar vezetésével a Tatabányán épülő lakótelep blokkházainak mellvédjével foglalkozott; a munkaidőn túl viszont lázasan tervezte a Tahitótfaluba szánt családi nyaralót, amelyet 1976-ban meg is építettek. Egyszerű, skandináv ihletésű, inkább a modernizmushoz, mint a magyar népi építészethez közeli tömeget tervezett, két, szintben eltolt félnyeregtetővel, vakolt téglafalakkal és vaskos, látszó kőburkolatos oszlopokkal. Minden racionális, minden egyszerű – mégis egyértelműen védelmező, otthonos. Nyoma sincs még Kravár későbbi, hullámzó, íves gesztusainak, összetettebb tömegformálásának, annál sokkal keményebb és funkcionális értelemben tisztább, ugyanakkor egyértelműen fejezi ki a nőiség befogadó, meghitt karakterét.

1972-ben megkapta első önálló munkáját: a Tatabánya-Dózsakert lakótelep 16 tantermes általános iskolájának tervezését, tanuszodával, tornateremmel, konyhaüzemmel, és 1974-ben, négy évvel a diplomaszerzés után megszületett első önálló épülete. Akárcsak a saját nyaralón, ezen is a skandináv modernizmus hatása érezhető: téglaburkolattal, ugratott lépcsős homlokzattal, fakazettás álmennyezetekkel ellensúlyozta a panelblokkos környezetet. A hatalmas ablakok, a fényben úszó, széles iskolafolyosók a kazettás mennyezet alatt derűs, a térélményben megélhető szabad világot teremtettek az iparváros gyermekei számára.

1972 fordulópontot hozott a pályáján. Ebben az évben került Makovecz Imre a VÁTI-ba, és éppen a Kravárékkal szomszédos helyiségben rendezte be a műtermét. Már akkor a szakma „fenegyereként" tartották számon, a fiatal építésznőt azonban magával ragadta Makovecz karizmatikus egyénisége, szakmai zsenialitása és műhelyében uralkodó hangulat; mintha éjjel-nappal dolgoztak volna, emlékezett vissza egy írásában.[1] Kravár Ágnes hamarosan ebben a lelkes csapatban folytatta a munkáját.

Makovecz Imre és a körülötte kialakult műhely szellemisége tökéletesen ellentmondott mindannak, amit Kravár Ágnes az addigi építészeti munkában tapasztalt – és mindennek, ami Magyarországot a hetvenes években jellemezte. Megkérdőjelezhetetlen hit az alkotásban, meggyőző erő az építészetben, szabad formálás a raszterben való gondolkodás helyett; a világ valódi értékei iránti nyitottság, a vidék kultúrájának felfedezése vezette őket. Kravár ebben a közegben vált igazi alkotó építésszé. Sokáig szerkesztőként vett részt a műterem munkáiban – eközben született meg első gyermeke –, majd 1978-ban Makovecz rá bízta a Pásztó melletti Cserhát vendéglő tervezésének feladatát. A dombon álló épület egyben kilátóhely is, szép panorámával a Cserhát és a Mátra hegyvonulataira. Az elhelyezés ihlette a formaképzést, a teljesen zárt földszint és a nyitott emelet kettősét. Az útra néző elülső traktusban elhelyezett borozót vasbeton falgyűrű öleli körbe, egy kis kerthelyiséget létrehozva. Az emeletre helyezett étterem belső terét a középen vasbeton pillérrel alátámasztott fa fedélszék látványa uralja, az étteremből és a körülötte körbefutó, konzolos teraszról 360 fokos panoráma nyílik. A tetőt fazsindely fedi, a nyílászárók egyedi tervezésű faszerkezetek. Tagadhatatlanul Makovecz-követő épület, ugyanakkor a kéményekkel megtört tetőforma, a szimmetria és aszimmetria között elegánsan egyensúlyozó tömegalakítás egyedi hangot szólaltat meg. A berendezést Mezei Gábor belsőépítész tervezte, aki ekkor már rendszeres alkotótársa volt a Makovecz-műteremnek.

Ugyanezekben az években a VÁTI megbízásából Kravár a soproni Széchenyi-palota rekonstrukciós tervein dolgozott, magántervezőként pedig családi házakkal foglalkozott. 1980-ban újabb nagy váltás következett a pályán: Makovecz otthagyta a VÁTI-t, és a Pilisi Parkerdőgazdaság főépítésze lett, Kravár Ágnesnek pedig megszületett a második gyermeke – aki építészként ma már édesanyja alkotótársa.

A következő nagy feladat 1981 és 1983 között a pécsváradi István Király Szálló tervezése volt. „Ennél az épületnél éreztem meg először az alkotás gyönyörűséges ízét" – vallotta az építész.[2] A Géza fejedelem által alapított, majd István király idején kiépített apátság környezete rengeteg kötöttséget kényszerített a tervezőre, legfőképpen azt, hogy a meglévő földszintes, boltozatos pincéjű barokk épülethez és a várfalból kiugró, zsindelyfedésű, kupolás toronyhoz úgy kellett hozzáépíteni, hogy az teljes mértékben a várfal takarásában maradjon. A bejárat foghíjként ékelődik az új szállodarész és a meglévő épület közé. Kravár ezt arcszerű formálással és a bejárati épület homlokzati síkjának finom megtörésével oldotta meg: a középen szögben elforduló, vakolatlan téglából rakott tömb átmenetet képez a régi épület és az új, vakolt homlokzatú, kétszintes szállodarész között. Az L alakú beépítés előtt állnak az István király idejéből származó bencés apátság romjai; ezt a hangulatot Kravár épülete nem töri meg, de az új épületrésszel nem is archaizál, inkább egyesíti a kettőt a rácsodálkozás, a szemlélődés gesztusával. A szállodarész előrenyúló felső szintje, a terméskő lábazat, a régi épület ablakait ismétlő nyílásméretek és -formák mind olyan részletek, amelyek a történeti karaktert, de egyben saját korukat is megjelenítik.

A következő nagy munka a nyolcvanas évek második felében a soproni Várkerületen kívül fekvő óriási, közel egy hektáros területre tervezett lakóépület-együttes, a Domonkos-udvar volt. Ebben az időszakban Kravár Ágnes már ismét Makovecz Imre mellett dolgozott: 1985-ben otthagyta a VÁTI-t és a Makona Tervező Kisszövetkezet munkatársa lett, melyet Makovecz, Koppány Zoltán és Nagy Ervin hozott létre két évvel korábban. A Lánchíd utcai irodában egyre több fiatal építész bukkant fel, az 1981-ben indult visegrádi táborok mágnesként vonzották a rutinból kitörni vágyó, valódi építészetre éhes tehetségeket. Makovecz Imre népszerűsége egyre nőtt, ekkoriban csatlakozott hozzá többek között Turi Attila, Csernyus Lőrinc, Zsigmond László és Ágnes, Salamin Ferenc, Bata Tibor, Ekler Dezső, Nagy Tamás, Vincze László; Makovecz körül kialakult a máig élő magyar organikus építészeti iskola.

Ebben a munkákkal teli, pezsgő szellemi közegben érte Kravárt az új megbízás. A soproni lakóegyüttes tervezése mind volumenét, mind környezetét tekintve nagy feladat volt, de soproni születésű lévén, illetve a közeli Széchenyi-palota rekonstrukcióját végző építészként Kravár Ágnes számára ismerős terepnek bizonyult. A tervező két részre osztotta az L alakú, és az udvarban ferdeszögben beforduló komplexumot, amelyben két szinten mintegy 40 lakást alakított ki. Az utcafrontra két középső és két szélső tömbre tagolta, ezek homlokzata hasonló megformálású, de részleteiben kissé eltér egymástól, így sikerült a nagyméretű épületet a késő barokk, illetve eklektikus utcaképhez igazítani. A két középső egység gerincmagassága kissé a szélsők fölé emelkedik. A homlokzati nyílások íves kialakítása kortalan hangulatot áraszt, visszahozza a soproni belváros szorosan egymáshoz tapadó házainak összképét, az ívek körüli szimmetria az egyes homlokzatokon finom módosulásokkal bomlik fel. Az udvari tömb fehérre vakolt homlokzatát mély, loggiás folyosók törik meg, az alsó szinten árkádívekkel, a felsőn az íves párkányára ülő oszlopokkal, vastag mellvédekkel és gyönyörű látszó fedélszékkel. A lépcsőházak melletti kiugró, magasabb tömegek szépen tagolják a kompozíciót. Olyan együttes jött itt létre, amely a soproni belváros középkori lakóházainak elemkészletéből merész léptékváltással, az aszimmetria finom alkalmazásával nyugodt, karakteres, kifejezetten kortárs építészeti képet mutat. Az építés időszaka egybeesett a rendszerváltással, ebben az időszakban vált Sopron a határhoz közeli kisvárosból a nyugatról érkező forgalom első fontos állomásává. Az utcai front földszinti lakásait üzletekké kellett alakítani, a tervben még kétszintes emeleti lakásokból több helyen egyszinteseket kellett kialakítani. Az 1992-ben elkészült épület állja az idő próbáját, historikus atmoszférája és frissessége semmit sem veszített a hitelességéből.

Az 1980-as évek második fele a Makonában fantasztikus sikerekkel telt. Ekkor készült Makovecz Imre siófoki és paksi temploma, utóbbinak az íves fa tartókat megkoronázó, a templom alapformáját megjelenítő üvegtetejének kiviteli tervét Kravár Ágnes tervezte Makovecz vázlatai alapján; erre a munkára úgy emlékszik vissza, hogy pályafutása egyik legnehezebb vállalása volt.

1987-ben Makovecz Imre több kiállításon mutatta be munkáit Németországban, és a kétpólusú világ utolsó, változásokkal teli időszakában hirtelen egész Európa felfigyelt az organikus magyar építészetre. A svédországi Järnában dolgozó dán építész, Erik Asmussen irodájával csereprogram indult: svéd építészek jöhettek Budapestre és magyarok Järnába. Kravár Ágnes volt az „első fecske", 1988-ban három hónapot dolgozhatott Asmussen irodájában. Nemzetközi csapatban tevékenykedve és az Asmussen épületeit éltető steineri filozófiát tanulva, sok életre szóló szakmai kapcsolatot, barátságot kötött. Saját szavait idézve: „...tudtam, hogy itt van a vége az ifjúkoromnak."

A nemzetközi figyelem 1991-ben újabb csúcspontra ért, amikor a Velencei Építészeti Biennálén Makovecz és a magyar szerves építészek munkáit mutatta be a magyar pavilon kiállítása. Kravár Ágnes számára a közös velencei bemutatkozás igazolta vissza, hogy a világ nyitott a magyar tervezők munkáira, az a fajta építészeti gondolkodásmód, amelynek az ő pályája is fontos része volt, érvényes válaszokat tud adni a világ kérdéseire.

1991-ben eljött az önállósulás ideje: Kravár Ágnes kivált a Makonából és Szentesi Anikóval megalapította a Paralel Építészirodát, amelynek keretében ma is dolgozik. Az itt tervezett, jelentős munkái közül ki kell emelni a kétezres évek elején készült három budapesti épületét: a ferencvárosi Hotel Sissit, az Angyal utcai lakóházat, valamint a Rupp-hegyi Idős Korúak Ápolási Otthonát.

A Hotel Sissi a ferencvárosi rehabilitáció keretében valósult meg. A telek közvetlen szomszédságában a Dévényi Sándor tervezte, markáns megjelenésű Corvin Szálló áll. Kravár egyfajta „nőies" választ adott Dévényi kemény, bástyaszerű, „férfias" házára: a Hotel Sissi lágyan hullámzó, fentről lefelé szintenként mind erősebben kihasasodó utcai homlokzata, illetve az erkélyek mellvédjébe mind erősebben beleharapó, téglasorokkal tagolt sík játékos párja a Dévényi-féle épületnek. Ugyanakkor megjelenik benne az eklektikus Budapest derűje és franciás eleganciája is, az előtető fölött kinyúló vaskos rizalit a pesti bérpaloták atlasz-szobrait idézi meg a maga nonfiguratív, pusztán építészeti nyelvén. Másfél évtizeddel később, 2015-ben Kravár Ágnes a fiával, Tóth Mártonnal közösen kapta a feladatot, hogy a két épületet kösse össze és egészítse ki egy konferenciateremmel; izgalmas volt a visszatekintés az egykori koncepcióra, illetve a két ház viszonyának újrafogalmazása.

Három évvel a Hotel Sissi átadása után, 2002-ben éppen a szállodával szemben épült meg Kravár Ágnes terve alapján a hatszintes, tetőtérrel kiegészített Angyal utcai lakó- és irodaház. Itt találkozunk először az építész pályáján markáns homlokzati színhasználattal. A ház egyszerűen simul bele az utcaképbe – az alsó két szint szürkés kőburkolatát följebb vakolt homlokzat váltja fel –, de a földszinti nyílások körül, illetve az emeleti zárterkély felületén és ablakosztásain megjelenik egy erős mélykék szín, amely a felsőbb szintek ablakosztásai között díszítő csempeként, a hátsó homlokzaton pedig az erkélyek korlátján ismétlődik meg. Ez a szecesszióra jellemző árnyalat derűt, energiát, leheletnyi várostörténeti ízt visz a ház – és az egész utcaszakasz – összképébe.

Ugyanebben az időszakban tervezte Kravár Ágnes a Budapest XI. kerületébe, egy volt munkásszálló jellegtelen kockaépületének átformálásával a Rupp-hegyi Idősek Otthonát. Az eredetileg 116 idős embert befogadó épületet nem volt egyszerű feladat barátságos, meghitt, otthonos közeggé változtatni. A négyszintes és kétszintes épületszárnyakat az építész teljesen átalakította. Az utca felé változatlan tömeget a túloldalon egy új szárnnyal egészítette ki, az alacsonyabb tömb tetejének helyén kellemes pihenőteraszt alakított ki üvegezett verandával, szabadtéri ülőhelyekkel és pergolával. A kétszintes, alacsonyabb és a négyszintes, magasabb tömeg közé a bejárat mellett egy kis toronyépítményt emelt bontja meg, amelynek haranglábra emlékeztető faszerkezete a tető alatt szép kilátóteraszt fogad magába. A torony alatt helyezkedik el a kis kápolna félköríves záródású apszisa, melynek vakolatlan téglafalazatába íves záródású, színes üvegablak került. Talán ezen a munkáján alkalmazta Kravár Ágnes a legnyilvánvalóbban Makovecz építészeti nyelvezetét. A homlokzat középtengelyében felfutó, felül tölcsérszerűen kiszélesedő félpillérek és azokból kötegszerűen kinyúló fa tartók, a kápolna apszisa mögött szabálytalan vonalban megtört fal olyan elemek, melyek a Makovecz-féle építészet markáns jegyei. Ugyanakkor a fából ácsolt teraszmellvédekben, a kettős félkörívekben, valamint a kápolna barlangszerű, félkörívekkel megnyíló belső kialakításában visszaköszön a soproni Domonkos-udvar középkorias hangulata is.

A soproni Domonkos-udvar tanulságai a kétezres évek közepén, a piliscsabai lakóház tervezésénél is tetten érhetők. A 48 lakásos tömb a Pázmány Péter Katolikus Egyetem közelében, a patak partján áll. Homlokzatának tört vonala a patak medrét követi, a három, íves nyílású traktus és a közéjük fogott, alacsonyabb, vakolt homlokzatú egységek befogadható léptékbe helyezik a nagy volumenű össztömeget. Ahogyan Sopronban, itt is más-más arcot mutat a ház az utca és a természet irányába: kifelé tömör, vaskos tömegek, nyerstégla felületek és fehérre festett vakolt homlokzatok váltakoznak, a hátsó, fehér és terrakotta színű homlokzatot alul árkádok, az emeleten oszlopokkal tartott erkélyek törik át. Zártság és nyitottság kettőssége a funkciók szerint rendeződve egységgé válik.

A 2010-es évek elején egy olyan ház formálódott Kravár Ágnes tervezőasztalán, amely sok szempontból kilóg az életműből. A nagyobb munkák mellett folyamatosan tervezett családi házak sorát ekkor egy XI. kerületi többlakásos társasházzal folytatta, amelynek közvetlen szomszédja egy jellegtelen, hetvenes évekbeli, lapostetős lakóház, ehhez kellett ikerház módjára kapcsolódnia. Itt nem lehetett használni a Kravár építészetére jellemző íveket, hullámzó gesztusokat, és méretéből adódóan nem volt értelme változó párkánymagasságú egységekre bontani a tömeget. Kravár úgy lazította fel a homlokzat síkját, hogy az emeleti teraszok vasbeton oldalpilléreit felfuttatta, hogy a tetőtéri lakás teraszának pergolájaként koszorúban fonódjanak össze. Ugyanezt a pergolaszerkezetet az épület sarkán, a földszinten is megismételte. Az erkélyek ilyen markáns kiemelése révén a ház könnyeddé, légiessé vált, és az oldalhomlokzaton lehetőség nyílt a nyeregtetős, oromfalas kialakításra is. A fa itt kizárólag a nyílászárók keretén jelenik meg, ami szintén kivételes az életműben. Egyszerű, tiszta geometriája harmonikus házat eredményezett, jelezve, hogy Kravár Ágnes építészete nincs bezárva az organikus iskola nyelvezetébe: önálló, egyedi gondolkodású és az adott helyzetre mindig érvényes választ adó alkotó.

A pálya két legutóbbi állomása ismét Makovecz Imréhez kapcsolódik. Makovecz kapott megbízást az óbudai önkormányzattól 2011-ben, hogy Csillaghegy csendes utcájának két, egymással szomszédos telkére óvodát és bölcsődét tervezzen, de ugyanez év szeptemberében bekövetkezett halála miatt már nem tudta teljesíteni. A tervezést Kravár Ágnes és a Makonában ekkor vándorként dolgozó Mike Diána vállalta át. 2014-ben készült el a Makovecz-bölcsőde épülete, amelyhez Makovecz legutolsó, általa tervezett és kivitelezett középülete, a makói óvoda adott mintát. Kravárék a mester szellemiségét vitték tovább, így lett a csillaghegyi épület a Makón létrehozott, széles fedett előtérrel induló, kupolás csoportszobákkal megoldott kompozíció méltó párja. A falusias hangulatú tornácok a csoportszobák előtt, az íves vonalban felsorakozó, kör alaprajzú, kupolás egységek és az általuk közrefogott belső játszóudvar védett, harmonikus világot teremt a kicsik számára. A tető mélyen lehúzott ereszvonalát megtámasztó oszlopok, a félkör formájú ablakok közepén emelkedő faragott fagerendák mesebeli házikóknak látszanak, tetejükön kalapként ülnek a hatszög alakú felülvilágító szerkezetek. Védelem, biztonság és a képzelet szabadsága árad az épületből, melyet puha, óvó gesztussal kereteznek az alul fatáblás üvegajtók. A csoportszobák belső terét a kupola látszó bordaívei uralják, összehajlásuk az anyaöl stilizált formáját idézi meg. A belső térben, illetve a földszinti ablakok „oromzatában" elhelyezett kerámia reliefeken Kravárnak az Angyal utcai lakó-irodaépületén látott mélykék szín jelenik meg, gyönyörűen illeszkedve a dióbarnára pácolt fafelületek árnyalatához. Az épület nem Kravár építészeti elveit követi, kevéssé kapcsolódik a közvetlen környezete vizuális világához, inkább a Mester iránti, egész pályáját átható tiszteletet és köszönetet fejezi ki.

Az életmű legutóbbi nagy munkája szintén a Mesterhez kötődik: 2021-ben fejeződött be Makovecz siófoki római katolikus templomának átfogó rekonstrukciója, melyet Kravár Ágnes vezetett.

Ha összegezni kellene Kravár Ágnes építészetének karakterét, talán az épületek tömegformálása, a tökéletesen kezelt arányok által közvetített harmónia szerepét emelném ki. Tagadhatatlanul „női" építészet ez, egyszerre érzelmes és racionális, a világban egyszerű eszközökkel rendet teremtő, harsány stíluselemeket kerülő, a funkciókat pontosan kielégítő, bensőséges otthonteremtés. Ha úgy tetszik, rajta keresztül pillanthatunk be a magyar szerves építészet – ritkán látható – női oldalába.

[1] Kravár Ágnes: Makovecz-közelképek 1972-től a közelmúltig. Országépítő 2012/3. 17. o.

[2] Uo. 19. o.

[Készült: 2022]

Párhuzamos életutak