Sípos László: Lantos Ferenc festőművész

Lantos Ferenc a 20. századi magyar konstruktív szemléletű képzőművészet egyik legnagyobb hatású alkotója. Munkásságát a „művészi és pedagógiai alkotómunka egysége" jellemezte, melyből igyekezett kiiktatni a különböző képzőművészeti áramlatokhoz és múló divatirányzatokhoz való kötődést. Alkotói programja saját bevallása szerint három fő csapáson haladt. Egyrészt a természet belső összefüggéseit szem előtt tartva kereste a természet analógiáiként funkcionáló műveletek képi megjelenés-variációit, „vizuális sűrítmények" után kutatott, melyek az egyes tárgyi formáktól elvonatkoztatva utalnak a tárgyi világ egészére, úgy, hogy közben nem téveszti szem elől a természeti és mesterséges környezet összefüggéseit. Tevékenységére mindvégig ösztönzőleg hatott a zene – geometriába oltott improvizatív kalandozásaival[1] a zenében kifejezhető, a „hangzásba is átvihető vizuális formaalakításokat" keresett, mellyel a tér és idő összefüggésének érzékeltetésére tett kísérletet. „Konok kitartással járta a maga útját, sokszor viharos társadalmi ellenszélben, maga körül konfliktusokat is felidézve tevékenykedett, mint táblakép-festő, egyedi, valamint sokszorosított grafikák, köztéri zománcfrízek alkotója, porcelán dísztárgyak tervezője, mint mindig újat kereső kísérletező művész, mint didaktikai módszerek kimunkálója, és mint egymást követő generációk szellemiségének alapozója, útnak indítója."[2]

Lantos pályája együtt indult a szocialista realizmussal, de – miként az akkor már érett mestereké – az ő művészi ambíciói sem találkoztak vele, semmilyen ponton sem.[3] Első egyéni kiállítására 1957-ben került sor a Janus Pannonius Múzeumban. Kezdetben többnyire hagyományos témákat választott, a természetelvű festészet kritériumai szerint dolgozott és a hagyományos főiskolai képzés és „tónusfestés hagyományait" követte (pl. Szürkület, Kilátás a Mecsekre), majd önképzéssel, saját gyakorlatából és a pedagógiai munkásságához nélkülözhetetlen, folyamatos műelemzések tapasztalataiból alakította ki saját stílusát, ami megerősíthette öntudatát, autonómiájának kialakulását, sérthetetlenségének érzését.[4] Bár a hatvanas évekre eljutott a nonfiguratív ábrázolásmódig, sajátos absztrakt, a racionális és organikus szemlélet különleges egyensúlyát mutató természetelvűsége hitvallásának sarokköve maradt pályájának minden szakaszában[5].

Mesterét, a Pécsett élő, „tiltott" kategóriába sorolt Martyn Ferencet 16 éves korában ismerte meg. Martyn, Barcsay Jenő és Domanovszky Endre képei mellett egyes külföldi, geometrikus művészettel kapcsolatban álló festők munkái is nagy hatással volt Lantosra. (1963-as, Szigliget című képe például a Barcsay-féle konstruktivista tájképfestés örököse…) Több, 60-as évek közepe táján készült dekoratív, szürrealisztikus alkotása Paul Klee hatásáról árulkodik (Kompozíció körökkel, 1964; Éjszakai város, 1964; Balett, 1965), de később helyenként a pop art ismertetőjegyei is megtalálhatóak nála, miközben képes volt a konstruktivizmus és szürrealizmus ötvözésére.

A hatvanas években Lantos a pécsi képzőművészeti élet egyik közismert alakja lett. A Budapesti Műszaki Egyetem Bercsényi Kollégiumában helyet kapó 1967-es kiállításának kurátora Gyarmati Tihamér volt. Munkái ekkortól rendszeresen szerepeltek a kortárs magyar konstruktív képzőművészetet bemutató határon túli tárlatok anyagában is. 1969-ben részt vett a Kassák Lajos Művelődési Házban tartott Szürenon kiállításán.

A kör, mint geometriai alakzat alkotásainak leggyakoribb eleme, a kerekded formák számtalan variációban felbukkannak alkotásain. Fej körökkel című 1967-os művén fejeit is szabályos körökből formálta meg. 1969-es Keletkezés című képe Korniss Dezső munkáit idézi, aki a „magyar népművészeti motívumok festői metamorfózisával alakította ki sajátos szürrelális és non-figurativ művészetét…"

A következő évtizedtől kezdve a paralel sávok szemre gyakorolt hatásai foglalkoztatták, melyek Beke László szerint „zenei struktúrákra" emlékeztetnek. Ezt mutatják többek között Vibrációk (1982), Vonalnagyítások (1979-1985), Szólamok (1992), Hangzások (1996) című művei. Ezek után a képek szabályszerű mintázata átlényegül, a párhuzamos vonalak, mértani alakzatok „pasztózus, expressziv faktúrával" keverednek, míg végül kötetlen színhasználathoz és formavilághoz jut el.

Lantos Ferenc számottevő pedagógiai tevékenységet folytatott, olyan tehetséges és később sikeres pályát befutó tanítványai voltak, mint az 1970 körül szerveződő újkonstruktivista és konceptualista kör, a részben általa alapított Pécsi Műhely tagjai (Ficzek Ferenc, Halász Károly, Kismányoki Károly, Pinczehelyi Sándor, Szíjártó Kálmán és mások), vagy Bachmann Gábor építész-képzőművész, Varga Zsuzsa és Pilaszanovich Irén művészettörténészek. Tanári működésének sikere különösen a képzőművészet különböző ágait együtt vizsgáló, azokat egymással szintetizáló hozzáállásából és abból a felismerésből fakadt, hogy a látással és a térrel kapcsolatos alapkérdések kutatása – egy vizuális nyelvtan létrehozása – elkerülhetetlenül szükséges a jövő vizuális kultúrája szempontjából. Aknai Tamás szerint Lantos „Iskolatörténeti, pedagógiatörténeti súlyú tényeket hagy maga után, nem kétséges, hogy jelenlétével számolni kell. Mert több, mint festő. Intézmény, melyben többnyire maga határoz meg mindent, de hűséges barát, tanítványaihoz szeretettel ragaszkodó ember is, akinek ilyenformán igen tarka elrendezésű vonatkozásai vannak. A magyar vizuális művészeti oktatásban tartósan izgalmi állapotot keltő jelenséget idézett elő" – mondta.

Lantos munkásságában mindig fontos szerepet játszott a klasszikus zene. 1970 körül kezdett el foglalkozni a zene ritmikusságának síkbeli leképezésével, máskor „Weöres Sándor játékos verseiben kereste a tiszta szerkezetet". Mészáros István szerint Lantos pályája egy gigantikus zongorafutam improvizációja, felfűzve a végtelenre…

Jó kapcsolatot ápolt városának más kulturális területen aktív szereplőivel is, pl. Ivasivka Mátyás zenetanár-karnaggyal vagy Bécsi Tamás irodalomtörténésszel, akik több alkalommal felkérték a képzőművészet és saját tudományterületük közötti kapcsolatról szóló előadások megtartására, vagy Bertha Bulcsúval, aki Harlequin és szerelmese című könyve címlapjának megrajzolására is felkérte.

Az évtized elején Lantos a kortárs képzőművészet egyik központjának számító pécsi Janus Pannonius Múzeumban évente rendezhetett kiállításokat. A múzeumhoz tartozó Modern Magyar Képtárban mutatták be a Mozgás '70 című tárlatot, az első „hivatalos", múzeumban rendezett neoavantgárd seregszemlét, amelyre a 10. évfordulóját ünneplő Pécsi Balett rendezvényeinek keretén belül került sor.[6] A következő évben esedékes tárlatát azonban csak „zártkörű bemutatóként" rendezhette meg ugyanitt.

A pécsi múzeum által szervezett, öt tárlaból álló Természet – Látás – Alkotás című pedagógiai kiállítás-sorozata, melyben összefoglalta a képzőművészetről alkotott elképzeléseit, 1972 és 1976 között az ország több pontján is látható volt, utolsóként a Magyar Nemzeti Galériában. Az anyag a következő évben nyomtatott formában is megjelent.

Lantos Ferenc leggyakrabban olajjal és akrillal dolgozott, de például zománcot is felhasznált munkáinak létrehozása során. Színkezeléséről így vall: „az legyen a célunk, hogy a színek összhangját, ritmusát, egymáshoz való viszonyukat megértsük (…). Természetesen nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a festményünkön ábrázolt jelenségnek meg legyen a rajzi alapja is. Csakhogy ennek a rajznak egyedül a színek által kell kialakulnia! Mindez nem azt jelenti azonban, hogy a vonal és a szín nem fér meg egy képen egymás mellett. Csakhogy a festményen a vonalnak nem szabad a színt háttérbe szorítania, ellenkezőleg, annak érvényesülését kell elősegítenie."

A Szigetvár közterületén látható Szabad madár című kompozíciója is a mondriani színeken alapul, egymáshoz kapcsolódó negyed-körcikkekre redukálva a madár alakját.

Beke László szerint Lantos „variációs rendszereinek alapsémája egy négyzetháló, melyben körívek és egyenesek átmetszései hoznak létre ismétlődő, színekkel kitöltött felületfelosztásokat. Ilyen struktúrák elforgatásai és egymásra vetítései 1980 körül „interferenciákat" hoztak létre. Munkáiban ugyanakkor az organikus formákban felismert matematikai törvényszerűségeket (pl. Fibonacci-sorr, ill. aranymetszés) is hangsúlyozta".

Lantos Ferenc az 1980–1981-ben a „Fővárosi Tanács Óbudai Galériájában" rendezett Tendenciák 1970–1980 című tárlatsorozat októberben nyílt harmadik, Geometrikus és strukturális törekvések címet viselő szekciójában szerepelt 27 kiállítótársával együtt. A 80-as évek közepén voltak tárlatai Nyugaton is, az Egyesült Államokban 1984-ben (Unitarian Church of Adelphi), Finnországban 1985-ben (Lahti).

Lantos egész élete során a természet belső összefüggésrendszerének vizuális kifejezésén fáradozott, melyet képzőművészeti témájú publikációs tevékenységével is igyekezett alátámasztani. Mindvégig saját meggyőződése szerint dolgozott, még a legnehezebb időkben is, mikor hivatalból elutasítandó volt az, ami őt művészként foglalkoztatta.[7] Ha nem is a pécsi képzőművészet vezéralakja, de annak legnagyobb egyéniségei között tartjuk számon. A kulturális politikával való gyakori konfrontálódása és hatékony, előre mutató tanári tevékenysége rendkívül népszerűvé tették nemcsak Pécsett, de az egész országban.

Az Ernst Múzeum 1999-ben nagyszabású kiállítással tisztelgett a 70 éves Lantos Ferenc életműve előtt. Pályafutásának elismeréseképp Pécs díszpolgárává avatták, 2013. december 13-án pedig állandó kiállítása nyílt a pécsi Vasváry-ház emeleti kiállítótermeiben.

[2017]

[1] Fábián László

[2] http://apagyi-lantos.hu/lantos-ferenc/

[3] Keserű Katalin, A pécsi képzőművészet mesterei. Előszó.

[4] http://epiteszforum.hu/nyomtatas/keseru-katalin-lantos

[5] Fábián

[6] Hornyik Sándor

http://artportal.hu/lexikon/egyebek/mozgas---70

[7] Fábián László monográfiája ennek megfelelően a Kánonon kívül címet kapta.