Életrajz

Paizs László 1935 decemberében született a Zala megyei Szentpéterúron. Iskoláit Szombathelyen végezte, majd az érettségi után, 1954-től Budapesten folytatta tanulmányait Z. Gács György, Rákosy Zoltán, Domanovszky Endre, Fónyi Géza és Szentiványi Lajos irányítása mellett.

Az 1956-os eseményeket a fővárosban élte át.

Az 50-es évek második felében főként murális alkotások létrehozásával foglalkozott. Diplomamunkája a Budapesti Corvinus Egyetem Élelmiszertudományi Karának (korábban Kertészeti és Szőlészeti Főiskola) aulájában látható mozaikkompozíció.

Főiskolai tanulmányainak befejeztével a Képcsarnoknak dolgozott, de segédkezett korábbi mesterei (Fónyi Géza, Z. Gács György és Domanovszky Endre) murális alkotásainak megvalósításában is. Ilyen többek között a debreceni pályaudvar csarnokának szemközti falain ma is látható két nagyméretű sgrafittó, melyet Domanovszky Endre tervei alapján 1961-ben készítettek el.

A hatvanas években érdeklődése a tradicionális olajfestészet felé fordult. 1962-ben közreműködött a Fiatal Művészek Stúdiója harmadik tárlatán, mely az Ernst Múzeumban kapott helyett.

1964-ben turista útlevéllel kijutott a Velencei Biennáléra, ahol olyan, a pop art és az art brut jegyében alkotó művészek alkotásaival találkozott, mint Robert Rauschenberg (ő nyerte meg a biennálé festészeti-, a magyar származású, de Svájcot képviselő Kemény Zoltán pedig a szobrászati nagydíjat), Jasper Johns, Jim Dine, Claes Oldenburg, Kenneth Noland, Frank Stella, vagy Paul Delvaux, Jan Cox és Vic Gentils. Saját bevallása szerint ezt követően talált rá saját hangjára. A biennálét követően létrehozott munkái még nonfigurális, absztrakt képek voltak, majd nemsokára a legkülönfélébb – korábban szokatlan – anyagok felhasználásával kezdett kísérletezni.

Első egyéni kiállítását 1967 márciusában rendezhette meg a győri Művészklubban. 1967 áprilisában a Fiatal Művészek Stúdiójának kiállításáról a cenzúra 25 művész alkotását távolította el a falakról, köztük az ő "varrottas képeit" is, melynek következtében idegösszeroppanást kapott és három hónapig kórházi kezelésre szorult.

Ezután csak 1969-ben folytatta újra alkotótevékenységét.

A 70-es években újra kiállíthatta itthon is a pop art jegyében készült objektjeit. Ekkoriban elsősorban plexitömbök és a legkülönfélébb anyagok felhasználásával létrehozott alkotások jellemzőek művészetére. 1980-ban ismét ott lehetett Velencében, de ezúttal kiállítóként is - a magyar pavilonban három szobra volt látható, a biennálén feltűnő posztmodern művészet pedig nagy hatással volt további tevékenységére. Ebben az évtizedben gyakran dolgozott poliészterrel, melyből sokszor köztéri, konstruktív szobrokat formázott meg, máskor roncsolt felületű, színes táblaképeket alkotott - ekkor „már nem stilizált, hanem dokumentumszerű, időmarta felületeket hozott létre". A 90-es években korábbi táblaképeit idéző grafikákat készített.

Az életrajzot összeállította: Sípos László [2015]

_______________________________________

Életrajzi adatok

Szentpéterúr, 1935. december 26.

Budapest, 2009. október 1.

Tanulmányok

1950–1954: Nagy Lajos Gimnázium, Szombathely, rajztanára Radnóti Kovács Árpád

1954–1959: Magyar Iparművészeti Főiskola, díszítő festő tanszék, mesterei: Z. Gács György, Rákosy Zoltán, Szentiványi Lajos, Domanovszky Endre, Hincz Gyula

Művészeti szervezeti tagság

1999–2009: Magyar Művészeti Akadémia, rendes tag

1999–2009: Magyar Festők Társasága

1995–2009: Magyar Szobrász Társaság

1992–2009: Szinyei Merse Pál Társaság

1965–2009: Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége

1959–2009: Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja (majd MAOE), tag

Utolsó interjú Paizs László Kossuth-díjas festő, grafikus, szobrászművésszel

Zala megyében, Szentpéterúrban, egy zsákfaluban születtem, 1935. december 26-án – mondja kérdésemre Paizs László. A világ egyik legelmaradottabb faluja volt abban az időben. Apám ács volt, anyám meg háztartásbeli. Nem sokáig éltem ott, mert 1943-ban Szombathelyre költöztünk. Amíg Szentpéterúron laktunk, semmit nem láttam a világból.

Miért?

Nem volt ott sem villany, sem autó csak tehenek és por, amiben játszottunk.

Miért költöztetek Szombathelyre?

Az édesanyám nővére Szombathelyen lakott és a szüleim azt szerették volna, ha ott járok elemi iskolába. A Szövő utcai általános iskolába írattak be. Az iskolát a tanévkezdés után két hétre szétbombázták az angolok. Később az 1945. márciusi nagy bombázásban a házunkat is találat érte. Akkor már Szálasiék Kőszegre költöztek. Szombathely nagy vasúti elosztó csomópont volt. Az angolok a vasutat akarták bombázni, de egy kilométerrel odébb szórták le a bombáikat. Nagyon sok halott volt. Akkor mentünk le a bunkerba. Bombázás után följöttünk a bunkerból és köhögési roham jött ránk, mert hatalmas por volt, amiben semmit sem láttunk. Előttünk egy bombatölcsér tátongott. Apám nem talált haza, mert nem ismerte fel a házakat.

Nem ismerte meg saját házát?

Az első házakat lebombázták. A Szent Márton utca házainak a belső része volt látható, amit addig sohasem láttunk úgy. Nem volt a házaknak homlokzata. Semmink sem maradt. Kimentünk az állomásra, ami furcsa módon épen maradt. Kőszegre utaztunk az anyámmal az ottani rokonokhoz. Másnap már ott is bombáztak.

Féltél?

Nagyon-nagyon féltem. Akkor féltem, amikor a Liberátorok fülsiketítő zaját lehetett hallani. Ettől már nem kellett volna félni, mert akkor már kioldották a bombákat. Én ezt akkor nem tudtam. Onnan Kőszegpatyra kerültünk. Amikor apám utánunk jött semmi mást nem hozott a lakásból csak egy kétcsengős órát, ami fél egy előtt öt perccel állt meg. Akkor bombázták le a házunkat. Hozott még egy darab tízkilós zöld kősót. Ez a kősó mentette meg az életünket.

Hogyan?

Amikor bejöttek a faluba az oroszok nem volt só. Az emberek hoztak tojást cserébe apám, lekocogtatott egy maréknyi sót. Ez elterjedt a faluban és mindenféle élelmiszerre cseréltük a kősót. Amikor 1946-ban visszaköltöztünk Szombathelyre már csak egy kicsi só maradt.

Hova jártál elemi iskolába?

Püspöki iskolában tanultam, de az megszűnt. A negyedik elemibe pedig elmentem a premontrei gimnáziumba, mint elsős gimnazista. Ezt is megszüntették, ezért visszakerültem hatodikosnak, az akkor már Hollán Ernő utcai általános iskolába. A nyolcadik után, pedig újra elsősnek mentem a Nagy Lajos gimnáziumba, ahol érettségiztem.

Gyermekkorodban volt késztetésed a rajzhoz vagy a festészethez?

A családban senkinek nem volt köze a képzőművészethez. Rossz gyerek és rossz tanuló voltam és az iskolában mindig a sarokba állítottak. Kovács Árpádnak – aki ma az Állami Számvivőszék elnöke – a papája Radnóti Kovács Árpád volt a rajztanárom. Látott bennem tehetséget. Ő szólt, hogy délutánonként a Savaria Múzeumban működik a Derkovits rajzszakkör, menjek el oda. Ott láttam életemben először rajzbakot, rajztáblát, modellt. A szakkörben én voltam a legfiatalabb. A tanár úri modorban úgy korrigált, mint egy kollégát. Úriemberként bánt velem. Másnap beültem az iskolában a padba. Amikor bejött felüvöltött: Pajzs a sarokba. Amikor vége lett az órának, szólt: Este hatkor a rajzszakkörben találkozunk. Nem keverte össze a tanítást a rajzszakkörrel. A gimnázium elvégzése után Szombathelyen az Iparművészeti Főiskolára jelentkeztem.

Miért az Iparművészeti Főiskolára jelentkeztél?

Először biológus, majd külügyi diplomata – mondván így külföldre ki tudunk menni – végül díszlettervező szerettem volna lenni. Kiderült, hogy az Iparművészeti Főiskolán díszlettervező szak nem indul. A felvételire, Budapestre kellett jönni. Akkor jártam először a fővárosban. A felvételin – 1954-ben – rajzolni kellett. A felvételi bizottsághoz be kellett menni elbeszélgetésre. Z. Gács György, – aki nagyon jó ember volt – a tanszékvezető azt mondta: Fiam, az idén nem indul díszlettervezői szak. Viszont indul díszítő festő tanszék. – Nem tudom mi az! – Én sem tudom! – nevetett fel, de én leszek a tanszékvezető. – Akkor jelentkezem. A főiskolát 1959-ben végeztem el vörös diplomával.

Közben volt 1956.

Akkor voltam kezdő másodéves. A Bartók Béla út 25. szám alatt laktam albérletben. Ott volt egy könyvesbolt. Október elsején kezdtük a tanévet. Október 6-án volt Rajk László temetése. A főiskolán – minden főiskolán – volt egy katonai szoba és volt katonai oktatás. Megtanultuk a fegyverek kezelését.

Október 23-án te is felvonultál?

Huszadikán már forrongtunk és nagy forradalmi lózunggal, kirúgtuk az igazgatóhelyettest. Tudtuk róla, hogy belügyis. Akkor a srácok azt mondták nekem: Azonnal tűnjél el, mert ebből nagy balhé lesz! Hazautaztam Szombathelyre a menyasszonyomhoz. Október 23-án együtt jöttünk vissza. Lassan jött a vonat kilenc óra alatt értünk Budapestre. A Kelenföldi-pályaudvaron szálltunk le. A menyasszonyom a Fehérvári útra a Kertészeti Egyetem női kollégiumába ment, én pedig a Bartók Béla úti albérletbe. A Móricz Zsigmond körtéren egy oldalas Irodalmi Újságot osztogattak. Az első vers az volt, ami a szemembe ötlött: „Tollamat a szarba mártom / úgy írom le Horváth Márton." Ez volt az első benyomásom. A gyógyszertárnál letakart rendszámú teherautók álltak. A barátom nem volt otthon, akivel együtt laktam az albérletben. Éjfélkor megjött a barátom és felrázott. – Nem hallod?- mondta. Hallani lehetett a géppisztolylövéseket. Reggel hétkor a menyasszonyom átjött és mondta, hogy a Fehérvári úti kézi benzintankot felgyújtották és lobog a láng. Menekültek a kollégiumból. Reggel kimentünk az utcára. Átmentünk a Szabadság hídon a Kálvin térre. A Szabadság hídon végig tankok álltak és a Kálvin tér felé néztek. A tankok oldalán a póttartályok csákánnyal be voltak verve és folyt belőlük az olaj.

Mi volt a Kálvin téren?

Rengeteg ember volt az utcákon. Hihetetlen, felszabadult érzés volt. Ilyet még soha nem éreztem. El sem tudom mondani. A Kálvin téren körbe ment egy nyitott tetejű páncélozott ÁVH-s autó és géppuskázott a házakra. Most is emlékszem, hogy a téren a biztosító első emeletének az erkélyén vér folyt. Valakit eltaláltak. Behúzódtunk a Kecskeméti utcába, mert olyan hírek jöttek, hogy az Astoria felöl, jön egy orosz tank. Jött is. Berohantunk a Magyar utcában egy kapu alá. Hatalmas dörrenés. Lőtt az orosz tank. Mint a vízcseppek estek le az ablakok üvegtáblái és a járdán felrobbantak és darabokra törtek. Szörnyű látvány volt. Nem tudtunk elmenni ebédelni az Iparművészeti Főiskolára. Egy leánygimnázium ebédlőjében ettünk.

24-én este betörték a Bartók Béla út 25. alatt lévő könyvesbolt kirakatát és a klasszikus marxista-leninista köteteket a járdára, kidobálták, majd a könyvhalmokat felgyújtották. Az orosz könyveket is égették. A Tretyakov, Puskin képtárról készült nagyon szép reprodukciós könyveket is próbáltak a tűzbe dobni. – Ne hülyéskedjetek, ezt ne dobjátok a tűzbe! – mondtam. – De hát ez orosz! Sikerült ezeket a művészeti könyveket bementeni a házmesterhez.

Végig Budapesten voltál?

Talán november 1-jén jött a hír, hogy Miskolcról jön egy vöröskeresztes vonat, amelyik Gratzba megy. Ha kimegyünk a Ferencvárosi pályaudvarra, akkor ott fel tudunk szállni rá. Hárman indultunk el gyalog – barátom, a melyasszonyom és én – a Petőfi hídon. Egy Pobeda gépkocsi jött nagy sebességgel utánunk, a tetején géppuskával. A Petőfi híd végén a beugróban bújtunk meg. A vonat már bent állt. A pályaudvaron a váróteremben ültünk. Jöttek a vonatról: Be lehet szállni! Le kellett feküdni az ülésekre, hogy ha lőnek, akkor kisebb felületen érnek. Ez Halottak napján volt. Nagyon lassan ment a vonat körbe Budapest körül. Minden ablakban égtek a gyertyák. Ilyen csodaszépet még életemben nem láttam. Egész Budapest fénylett a gyertyáktól. (Azóta minden évben teszek ki égő gyertyát az ablakba Halottak napján.) Gyönyörű volt Budapest az égő gyertyákkal.

Kijutottatok Gratzba?

Nagyon sokáig ment a vonat. Szombathely előtt szóltak, hogy két tank áll a vonattal szemben. Megállítják a vonatot, és fegyvert keresnek, mert vöröskeresztes vonaton nem lehet fegyver. Kiderült, hogy van. Szétszedtük a fegyvereket és a szén közzé rejtettük. Nem állították meg a vonatot. Leszálltunk Szombathelyen – mert a szüleink ott laktak – azzal, hogy hamarosan tovább megyünk. Másnap beszélt a rádióban Mindszenthy, amit akkor nagyon rossznak tartottam. – Ebből baj lesz – mondtam. Másnap reggel már ágyúdörgésre ébredtünk. Bevonultak az orosz tankok Szombathelyre. Így itthon maradtunk. Később értesítettek, hogy kezdődik a tanítás. Decemberben feljöttem Pestre, de még nem volt tanítás. Egy teremben összegyűltünk és egyfolytában tarokkoztunk. Ösztöndíjat viszont kaptunk. Amikor beindult a tanítás már sem honvédelmet, sem marxizmust nem tanítottak az évfolyamunknak. Az osztályunkból kevesen távoztak nyugatra.

A főiskola elvégzése után mihez kezdtél?

Az osztályból hatan végeztünk a főiskolán 1959-ben, és hárman maradtunk festők, akik a Képcsarnoknak dolgoztunk. Én önálló voltam. A mestereknek – Fónyi Géza, Konecsni György, Z. Gács György, Rákosi Zoltán és Domanovszky Endre – számos murális munkájának kivitelezésében vettem részt. Később pályázatokon nyertünk munkákat.

Közben volt kiállításod?

Nem volt önálló kiállításom. Válogatott csoportos kiállításon viszont részt vettem 1961-ben a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület rendezésében az Ernst Múzeumban. 1962-ben, pedig Magyar Képzőművészeti kiállításon a Műcsarnokban. Akkor hagyományosabb fölfogású olajképeket festettem. 1964-ben mehettünk ki először turistaútra Róma-Riminibe. Elkértük a közös útlevelet és elmentünk Velencébe, hogy megnézzük a Velencei Biennálét. Ez volt a nagy feleszmélés. A Biennále amerikai és belga pavilonjának pop-art művei lenyűgöztek. Akkor láttam, hogy nem csak olajjal lehet vászonra festeni. Legnagyobb döbbenetemre egy fehér sportkocsi piros üléssel, éllel le volt állítva a bejárat előtt. (Ma már minden autóroncs kereskedésben látunk ilyet.)

Miért voltál fogékony az effajta művészetre?

Jó kérdés. Nem csak a főiskolán, hanem a gimnáziumban is foglalkoztattak különböző anyagok. Láthatod itt a kiállításon is, hogy nincs olyan anyag, amiből ne csinálnék valamit. A Velencei Biennálén ez a pop-art nagyon megragadott. Innentől kezdve elkezdtem más anyagokkal dolgozni. Az elején bőrökre varrtam lóvakaró kefét és mindenfélét.

1967. márciusában nyílt meg első önálló tárlatom Győrben, a Művészklubban. Ez az év technikailag és műfajilag is változást hozott a Biennálén szerzett élményének köszönhetően. 1967-ben textil, fém, bőr anyagú „varrottas" képeket küldtem a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület kiállítására. A kiállításból nagy balhé lett. Sajnos volt három olyan kolléga – még ma is élnek – akik feljelentettek bennünket, hogy amit mi csinálunk az nem szocialista realista művészet. A lektorátus javaslatára azonban a megnyitó előtt 25 művész (köztük Altorjai Sándor, Lakner László, Keserű Ilona és Paizs László) csaknem félszáz alkotását eltávolították a falakról.

Mi történt ezután?

Kilátástalanná vált számomra az, hogy ezt az utat vállalhatom. Szoc. reált nem akartam készíteni. Idegösszeomlást kaptam. Három hónapig feküdtem az idegosztályon. Munkát nem kaptam. A feleségem tartott el. A műterem felé sem mentem. Azt mondtam: Soha többet semmit nem alkotok! Értelmetlennek láttam a munkát. Mély letargiába kerültem. Gyógyszereket szedtem. 1969-ig semmit sem csináltam.

Hogyan jöttél ki ebből az apátiából?

Lementem a pincébe. Ott porosodtak a füstölt bőrös képeim. Elkezdtem dolgozni azon, hogy hogyan lehetne ezeket megvédeni. Így fedeztem fel magamnak a plexit. Elkezdtem plexivel dolgozni. Olyan dolgokat készítettem, amivel el is tudtam tartani magamat. Poliészterből karkötőket, és különböző iparművészeti tárgyakat készítettem. Ezeket megvették. Később a plexi révén 1971-ben már egy önköltséges kiállításom lehetett. Ekkor készítettem először plexitömb-plasztikákat. Én a tűrt kategóriába tartozó művész voltam.

A kortárs művészek elfogadtak?

Az talán elismerés, hogy az egyik szimbolikus jelentőséggel bíró művemet – A trónörökös párt meggyilkolták (1970) című plexi-öntvény – a Magyar Nemzeti Galéria 1980-ban 80 ezer forintért megvette.

Mikortól ismerték el a művészetedet?

1976-tól már lehetett az op-artot bemutatni – például Vasarelyt – mert rájöttek, hogy ez nem árt a szocializmusnak. A pop-artot, meg minden mást nem engedtek, mert annak politikai mondanivalója volt. Mi a műveinkkel azt próbálgattuk, hogy hogyan lehet a hatalmat bosszantani. Például a Zöld tömb (Rózsabogár zugehörrel) és a 6.80-as borotválkozó tükör-sorozat darabjai készültek 1969-ben. Ez utóbbi sorozat az 1968-as eseményekre is utal, ezt a politikai tartalmat még nyilvánvalóbbá teszi a sorozat IV. és V. darabjának alcíme: Csehszlovák gombostűkkel.

Polgárpukkasztás?

Igen. Amerikában a pop-art erre alkalmas. Akkor jött elő Amerikában a pop-art, amikor a vietnami háború ellen tiltakoztak. Nálunk és a kelet-európai országokban mindig valamit becsempésztünk a pop-artba, hogy ezzel is bosszantsuk a hatalmat. Nemcsak művészeti, hanem társadalmi jelenség is volt a pop-art. Az egyik barátom csinált egy olyan falat, amit Negyvennyolcas falnak nevezett el. Ezen a falon belövések voltak. Azt nem lehetett tudni, hogy 1956-os vagy 1848-as belövések látszottak a falon.

Igen ez asszociáció kérdése. Az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulójára egy új sorozatot is készítettél. A 2006-os Sebek című mű együttes (Budapest 1956. november; Becsapódó őszi lövedékek I-V.; Célzott lövés 1956.) a pusztulásról, pusztításról szól. A szürkés és barnás képfelszínen lövésnyomszerű bemélyedések, és lyukak fokozzák a drámai hatást.

Ezeknek a műveknek az elkészítésénél az 1956-os forradalom során átélt élményeim is inspiráltak.

A rendszerváltás hogyan ért?

Sehogy. Nincs rendszerváltás.

A munkásságodat elismerték, amit a kitüntetések is bizonyítanak: 1980-ban: Munkácsy-díj; 1988-ban: érdemes művész; 2000-ben és 2002-ben: Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma díja; 2007-ben: Kossuth-díj.

A Kossuth-díjat 2007-ben vettem át Gyurcsány Ferenctől a Parlamentben, de ezt a kitüntetést ma már nem a hivatal, hanem a művészek adják. Ezért vettem át.

Ezekkel a magas kitüntetésekkel elismerték a munkásságodat?

Azt gondolom, hogy igen. Most már két helyen születtem, mint Petőfi Sándor.

Ezt nem értem.

Szombathelyen jártam iskolába, ott éltünk. Kiderült, hogy egész Vas megyében nincs Kossuth-díjas képzőművész, Zala megyében születtem, de ott sincs Kossuth-díjas képzőművész. Így általam már mindkét megyének van Kossuth-díjas képzőművésze. Szombathelyen és Zalaegerszegen is lesz életmű kiállításom.

(Részletek Paizs László utolsó interjújából, melyet Ladányi András készített 2009. szeptember 16-án)

http://tilos-az-a.hu/paizs.html

Művei közgyűjteményekben

Fővárosi Képtár, Budapest

Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár

Janus Pannonius Múzeum, Pécs

KMG, Dunaszerdahely

M. Narodowe, Szczeczin (PL)

Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

Szombathelyi Képtár, Szombathely

Körmendi-Csák Gyűjtemény, Budapest

Kiscelli Múzeum, Fővárosi Képtár, Budapest

Layota Art Gyűjtemény, Stockholm

Blitz Galéria, Budapest

Városi Múzeum, Paks

OTP Bank Rt.

Egyéni kiállítások

2010 "Ironikus és fenséges" PAIZS LÁSZLÓ emlékezete, Csepel Galéria Művészetek Háza

2010 Szombathelyi Képtár

2009 Aulich Art Galéria, Budapest

2008 Föld, ahol éltünk, Körmendi Galéria, Budapest

2007 Föld, ahol éltünk, Erlin Galéria, Budapest

2007 4M RadaR Underground Station, Budapest

2006 Sebek, 1956, Light&Loft Galéria, Budapest

2005 Tépett, égetett grafika plexitáblában, Dorottya Galéria, Budapest

2005 Pleximunkák, Csók István Galéria, Budapest

2005 Körmendi Galéria, Budapest

2003 Erlin Galéria, Budapest

2002 Embodiment, Westwood Gallery, New York

2001 Válogatás 33 év munkáiból, Ernst Múzeum, Budapest,

2001 Szombathelyi Képtár

2000 Galéria Arcis, Sárvár

1999 Magyar Művészeti Akadémia

1999 Pest Center Galéria, Budapest

1998 Budapest Kiállítóterem, Budapest

1997 Pest Center Galéria, Budapest

1994 Vigadó Galéria, Budapest

1990 Vasarely Foundation (Ferdinánd Judittal és Fóth Ernővel), Aix-en Provence (F)

1989 Hevesi Sándor Színház, Zalaegerszeg

1989 Qualitas Galéria, Budapest

1989 Parktheater, Iserlohn, Német Szövetségi Köztársaság

1988 Pandora Galéria, Badacsonytomaj

1987 Magyar Nemzeti Galéria

1987 Európai kövület variációk, Műcsarnok

1983 Móra Ferenc Múzeum, Szeged

1982 Bezzegh Galerie, Zürich (Küsnacht) (CH)

1981 Göcseji Múzeum, Zalaegerszeg

1981 Bartók Béla Művelődési Központ, Szeged

1979 József Attila Művelődési Központ, Salgótarján

1979 Helyőrségi Művelődési Ház, Nagyatád

1979 Bástya Galéria, Budapest

1977 Galerie Hildebrandt, Duisburg, Német Szövetségi Köztársaság

1976 Csók István Galéria, Budapest

1973 Budapesti Műszaki Egyetem B-épület

1972 Bercsényi 28-30 Galéria, Budapest

1971 Fényes Adolf Terem, Budapest

1966 Művészklub, Győr

Fontosabb csoportos kiállítások

2000 Úti kárpitok 2000, Iparművészeti Múzeum, Budapest

2000 Történelem-Kép, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

2000 Fény a tudományban és a művészetben, Magyar Elektronikai Múzeum, Budapest

2000 Dialóg – Festészet az ezredfordulón, Műcsarnok, Budapest

2000 A Nemzetközi Kepes Társaság őszi kiállítása, Pest Center Galéria, Budapest

1999 Majális, Olof Palme Ház, Budapest

1999 Kortárs Magyar Művészet (Körmendi – Csák Gyűjtemény), Napoleon Ház, Győr

1998 45. Vásárhelyi Őszi Tárlat, Hódmezővásárhely

1997 Magyar Szalon '97, Műcsarnok, Budapest

1997 Kortárs Magyar Művészet (Körmendi – Csák Gyűjtemény), WIPO Centre, Genf, Svájc

1997 Fehér képek, Vigadó Galéria, Budapest

1997 Budapest 125 éves, Budapest Galéria, Budapest

1997 44. Vásárhelyi Őszi Tárlat, Hódmezővásárhely

1996 Magyar-Vasarely Múzeum, Budapest

1996 In Memoriam 1956, Flesch Károly Kulturális Központ, Mosonmagyaróvár

1996 Corpus, Vaszary Galéria, Kaposvár

1995 Helyzetkép, Műcsarnok, Budapest

1994 Variációk a Pop Art-ra, Ernst Múzeum, Budapest

1994 A Szinyei Merse Pál Társaság kiállítása, Vigadó Galéria, Budapest

1993 II. Budapesti Nemzetközi Kortárs Művészeti Kiállítás, Közlekedési Múzeum, Budapest

1992 World Trade Center, Wien, Ausztria

1992 A Szinyei Merse Pál Társaság kiállítása, Csók István Galéria, Budapest

1991 Kortárs képzőművészet, Magyar Nemzeti Galéria – Ludwig Múzeum, Budapest

A hatvanas évek, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

1989 Kunst heute in Ungarn / Mai magyarországi művészet, Neue Galerie – Sammlung Ludwig, Aachen, NSZK

1989 A huszadik század magyar művészete. Az avantgárd vége (1975–1980), Csók István Képtár, Székesfehérvár

1988 Találkozások Bécs–Budapest, Zentralsparkasse und Kommerzialbank, Wien, Ausztria

1988 MÁS-KÉP, Ernst Múzeum, Budapest

1988 Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

1988 Art '88, Galerie Rondula de Rivo, Basel, Svájc

1988 A védtelen elem, Fészek Galéria, Budapest

1987 Aktuelle Ungarische Kleinplastik / Mai magyar kisplasztika, Museum für Kunst und Kulturgeschichte der Stadt Dortmund, Dortmund, NSZK

Magyar művészek, Castel dell'Ovo, Nápoly, Olaszország

1986 3. Triennale Fellbach Kleinplastik / 3. Kisplasztikai Triennálé, Schwabenlandhalle, Fellbach, NSZK

1985 101 tárgy / Objektek 1955–1985, Óbuda Galéria, Budapest

1983 Tendencias de la Escultura Hungara Contemporanea / Tendenciák a kortárs magyar szobrászatban, Salas de la Dirección General de Bellas Artes y Archivos, Madrid, Spanyolország

Gulbenkian Foundation, Lisszabon, Portugália

1983 Pannonia '83 Biennálé, Nemzetközi Képzőművészeti Kiállítás, 9.

(I) Landesgalerie, Schloss Esterházy, Eisenstadt, Ausztria

(II) Kulturni Center, Murska Sobota, Jugoszlávia

(III) Savaria Múzeum, Szombathely, Magyarország

1982 Új Művészetért, B. Galéria / Bartók Béla Művelődési Központ

1982 Országos Képzőművészeti Kiállítás, Műcsarnok, Budapest

1982 Móra Ferenc Múzeum: Kupola Galéria

1982 Meditáció, Bartók 32 Galéria, Budapest

1982 Horváth Mihály utcai Képtár, Szeged

1982 Alkotók a XI. kerületben. Képzőművészek, Bartók 32 Galéria, Budapest

1981 V. Budapesti Nemzetközi Kisplasztikai Kiállítás, Műcsarnok, Budapest

1981 Ungersk konst 1905–1980 / Magyar művészet 1905–1980, Liljevalchs Konsthall, Stockholm, Malmö Konsthall, Konstmuseum Göteborg, Svédország

1981 Kunstmuseum Hannover mit Sammlung Sprengel, Hannover, NSZK

1981 Konstruktivisticka Stremljenja u Madarskoj Umjetnosti / Konstruktív irányza tok a magyar művészetben, Galerija savremene umjetnosti, Zágráb, Jugoszlávia

1981 Hungalu Stúdió, Budapest

1981 Allegro barbaro – Béla Bartók und die bildende Kunst / Allegro barbaro– Bartók Béla és a képzőművészet, Wilhelm-Lehmbruck-Museum, Duisburg, NSZK

1981 13. Biennale Internazionale del Bronzetto e della Piccola Scultura /13. Nemzetközi Kisplasztikai Biennálé, Palazzo della Tagione, Padova, Olaszország

1980 Ungarske Konstruktivister / Magyar Konstruktivisták, Nordjyllands Kunstmuseum, Aalborg, Dánia

1980 Ungarsk Konstruktivisme / Magyar Konstruktivisták, Sonja Henies og Niels Onstads Stiftelser

1980 Ungarische Konstruktive Kunst / Magyar Konstruktív Művészet, Kunstpalast Ehrenhof, Düsseldorf, NSZK

1980 Tendenciák 1970–1980/1., Új művészet 1970-ben, Óbuda Galéria, Budapest

1980 Tendenciák 1970 –1980/3., Geometrikus és strukturális törekvések, Óbuda Galéria, Budapest

1980 Stiftelser Hrvikodden, Norvégia

1980 La Biennale di Venezia, Magyar Pavilon, Velence, Olaszország

1979 Arte figurativa contemporanea ungherese / Kortárs magyar képzőművészet, Salone Brunelleschiano, Firenze, Olaszország

1978 Savremena Madarska Grafika / Kortárs Magyar Grafika, Galerija Radnickog Universiteta, Radivoj Cirpanov, Novi Sad, Jugoszlávia

1978 Művészet a Művészetben, Mai magyar művészet a folyóirat egy évfolyamában, Dél-Balatoni Kulturális Központ, Siófok

1978 Magyar Szobrászati Kiállítás, Műcsarnok, Budapest

1978 Arte ungherese contemporanea / Kortárs magyar művészet, Palazzo Reale, Milánó, Olaszország

1977 Horváth Mihály utcai Képtár, Szeged

1977 Elem, szerkezet, környezet Lakásépítő Vállalat, Budapest

1976 V. Országos Kisplasztikai Biennálé, Janus Pannonius Múzeum, Pécs

1976 Sorozatművek / Kortárs művészet magángyűjteményekben, Csók István Képtár, Székesfehérvár

1975 Jubileumi Képzőművészeti Kiállítás, Műcsarnok, Budapest

1974 IV. Országos Kisplasztikai Biennálé, Janus Pannonius Múzeum, Pécs

1973 Kápolnatárlat, Balatonboglár

1973 Budapest XI. kerület képzőművészeinek centenáriumi kiállítása, Savaria Múzeum, Szombathely

1972 Mladi umetnici iz Budimpeste / Fiatal Művészek Budapestről, Likovni Salon Tribine Mladih, Novi Sad, Jugoszlávia

1971 Új Művek, Műcsarnok, Budapest

1970 Wystawa Grupy Artystów We¸gierskich / Magyar Művészek Csoportos Kiállítása, B.W.A. Galériák, Poznan, Lodz, Szczecin, Lengyelország

1969 V. Miskolci Országos Grafikai Biennálé, Miskolci Galéria, Miskolc

1968 Vas megyéből származó képzőművészek kiállítása, Savaria Múzeum, Szombathely

1967 Contemporary paintings from Hungary, New Delhi, India

1966 Fiatal Képzőművészek Stúdiója, Ernst Múzeum, Budapest

1964 Fiatal Képzőművészek Stúdiója, Ernst Múzeum, Budapest

1962 IX. Magyar Képzőművészeti Kiállítás, Műcsarnok, Budapest

1961 Fiatal Képzőművészek Stúdiója, Ernst Múzeum, Budapest

1959 A 10 éves szombathelyi Derkovits Képzőművészeti Kör tagjainak munkái, Savaria Múzeum, Szombathely