Uhrik Teodóra / Uhrik Dóra táncművész, balettmester, koreográfus, táncpedagógus, egyetemi tanár, Kossuth- és Liszt-díjas, Érdemes Művész, a Pécsi Balett alapítótagja, jelenleg ügyvezető igazgatója, a Pécsi Nemzeti Színház és a Halhatatlanok Társulatának Örökös tagja, a Nemzet Művésze.

1943.augusztus 27-én született Budapesten. A tánccal egészen kisgyermekként találkozott először, amikor édesanyja beíratta Jármay Edit népszerű balett iskolájába. 1949-ben, hatévesen már ott látjuk nevét a Jármay Stúdió vizsgaelőadásának színlapján. (A gyerekek a Zeneakadémia Kistermének színpadán léptek fel, a műsorban az Állami Operaház művészei és a Balett Stúdió művésznövendékei is közreműködtek: a Cirkusz című produkció Pingvin parádé jelenetében például az Idomár szerepében Róna Viktor, a kis Pingvinek egyike Uhrik Dóra, az Erdei mese című darabban pedig együtt táncolt Györgyfalvay Katalin, mint Erdei kovács és Uhrik Dóra, mint Ijjazó tündérke.)

1951-ben az Állami Balett Intézet (ma Magyar Táncművészeti Egyetem) növendéke lett, ahol mesterei voltak többek között Szalay Karola, Mák Magda, Lőrinc György és Bartos Irén. Az Intézeti tanulóéveket követő időszakban aztán a frissen végzett pályakezdő (alig 17 esztendős) táncművész legmeghatározóbb mesterévé, szakmai és emberi mértékévé Eck Imre válik. Amikor Eck Pécsre szerződtette a Balett Intézet 1960-ban végzős, szinte teljes évfolyamát (Uhrik Dóra mellett Árva Esztert, Bretus Máriát, Esztergályos Cecíliát, Fülöp Zoltánt, Hetényi Jánost, Major Máriát, Tóth Sándort, Weöreös Boldizsárt, továbbá meghívást kapott az előző évben végzett évfolyamból Rónay Márta, Csifó Ferenc, Fodor Antal, Medveczky Ilona és Stimácz Gabriella) a fiatalok kezdetben megrázkódtatásként élték meg, hogy egy vidéki város színházához kerültek, hogy művészi pályájukat távol a fővárostól, - és távol az Operaháztól - kénytelenek megkezdeni. (Rajk András az 1960-as évfolyam vizsgaelőadásáról a Népszavában megjelent korabeli kritikájában kifejezetten magas színvonalúnak ítélte a növendékek teljesítményét, és problematikusnak tartotta, hogy abban az évben az ország első zene- és táncdrámai színháza, a Magyar Állami Operaház mindössze egyetlen táncost vehetett át az Intézet tehetséges végzősei közül.) Eck Imre viszont bizonyítani akarta: vidéki városból is kiindulhat új, jelentős szellemi műhely. Tehetsége, lelkesedése, elképesztő energiája, sajátos munkamódszere hamarosan magával ragadta a Pécsre lekerült fiatal táncművészeket is. A Pécsi Nemzeti Színház tánctagozataként belőlük alakult meg az ország első modern balettegyüttese. „A leszerződő csapat képessége és képzettsége, fogékonysága, előadói és táncos tehetsége szerencsésen találkozott Eck művészi vágyaival. A táncosok bontakozó személyisége Eck Imrét arra késztette, hogy megfogalmazza számukra egyéniségüket, személyre szóló feladatokat, szerepeket alkotott számukra. Lépésről lépésre, bemutatóról bemutatóra Eck kibontotta a fiatal táncosok tehetségét és szellemiségét és elkezdődött a nagy mű, a Pécsi Balett…” áll a társulat honlapján.

Uhrik Dóra így tekintett vissza erre az időszakra: „…amikor az évfolyamunkat a fővárosból Pécsre telepítették, rettenetesen el voltunk keseredve. De Eck Imre hihetetlen tűzzel és lelkesedéssel kezdett velünk dolgozni. Néhány hét alatt belénk sulykolta, hogy van bennünk valami többlet, amit csak mi tudunk.” (1) „Eck Imrénél egészen mást kellett táncolni, mint amit az intézetben tanultunk. Számunkra addig ismeretlen csodákat.” (2) „…stílusának izgalmassága nem a technikában volt, hiszen ő nem volt képzett balett-táncos. Karakterszereplőként futott be az Operában, és sokat asszisztált különböző rendezők mellett. Mindent autodidakta módon tanult meg, de minden szempontból fantasztikusan nagy tehetség volt, és hozzá hasonló képességű emberekkel vette körül magát: zeneszerzőkkel, dramaturgokkal, írókkal. Az Operában akkor mesebaletteket és Harangozó-darabokat játszottak, míg nálunk tematikus, emberi kapcsolatokat, társadalmi viszonyokat feldolgozó egyfelvonásosok születtek. Fiatal, kortárs zeneszerzőkkel dolgoztunk, akik máshol nem hallathatták a hangjukat abban az időben. A darabjainkba társművészetek képviselői is bekapcsolódtak: a díszletelemeket például gyakran képzőművészek tervezték, újító világa volt a látványnak. Eck rendezői tudása elképesztő volt.” (3). „(…) olyan, nálunk eddig ismeretlen művészi áttörést hozott a balettben, amelynek gondolatvilága közel áll a ma emberéhez. Nagyon sokat tanultunk tőle, többet, mint amire a színpadon egy táncosnak szüksége van. Szorgalmat, erkölcsi tartást. Nehéz körülmények között dolgoztunk, még próbatermünk sem volt. (…) Mégis sorra születtek az itthoni és a külföldi vendégszereplések során emlékezetes sikerű balettek…” (4) „A műhelyben, úgy gondolom, olyan munka folyik, ahol az alkotó koreográfus és az alkotásban részt vevő táncosok egyenrangú munkatársak. Ebben az értelemben műhely volt a Pécsi Balett. Imre nem rendelkezéseket hajtatott végre, hanem a táncosaiból építkezett, emberi tulajdonságaikra épített, azokat bontotta ki, fejlesztette.” (5) „Eck Imre keze alatt kezdtem formálódni. Igazi Pygmalion-történet ez, mert ő lehelt belém lelket, és ő tanított meg mindenre.” (6)

A hatvanas évek kirobbanó sikerű bemutatóival, - mint Az iszonyat balladája, Változatok egy találkozásra, Concerto a szivárvány színeire, Divertimento (1961), Etűdök, Pókháló (1962), Hétköznapi requiem, Nyitány (1963), A fából faragott királyfi, Etűdök kékben (1964), Concerto, Passacaglia, Prometheusz (1965), Don Juan (1966), Öt tanulmány – Cinque Studi (1967), Pokoljárás (1968), A veronai szerelmesek mártíriuma (1969) - a Pécsi Balett bevonult a tánctörténetbe. „Eck Imre művészete idézte elő azt a paradigmaváltást, melynek mentén a modern balett, a modern tánc kialakulhatott Magyarországon” – idézet ismét a Pécsi Balett honlapjáról.

„Eltávolodtunk a klasszikus balett akkoriban egyértelműen uralkodó formakincsétől, de témavilágától is (…). Pedig a modern technikákat még egyáltalán nem ismertük, a vasfüggöny mögé nem szivárgott át semmiféle balettől eltérő mozgásrendszer. (...)Nagyon szerencsés időszakban robbantunk be, mert bebizonyosodott, hogy hatalmas szellemi érdeklődés van az iránt, amit csinálunk. Generációk nőttek fel rajtunk.” (5)

Az új társulat első darabjának bemutatójáról, Az iszonyat balladájáról Bertha Bulcsú szinte megrendülve írt az Esti Pécsi Napló, 1961. január 5.-i számában: „Tegnap este, több hónapos készülődés után bemutatkozott Eck Imre balett-együttese. Az első képeknek döbbenetes hatása volt. Szokolay Sándor első akkordjai, a három Csukaszürke mozgása meghatározta az új magyar balett tartalmát, eszmeiségét, művészi színvonalát. Pillanatok alatt megteremtették a bemutató, de egyben a korszerű balett légkörét is. Eck Imre koreográfiája nem a látványt helyezte előtérbe, hanem a gondolati tartalmat. A mozdulatok elvontan, önmagukban is gyönyörködtetőek és szépek, de Eck Imre balettjét nem lehet csak így nézni, mert minden mozdulat jelent valamit. ... Szokolay Sándor zenéjének a kifejező ereje volt a legcsodálatosabb. Néhány hegedűhanggal reményt, bensőséges pillanatokat tudott egy olyan színpadon teremteni, ahol kínzócölöp állt, máskor fokozódó ritmussal szinte hőt vont el az emberek idegszálai közül és megdermesztette a lelket. Rendkívüli harmóniával csatlakozott a zenéhez Eck Imre koreográfiája. A mozgással emberek belső tartalmát bontotta ki, de az egyénnel együtt egy korszakot is megmutatott. ...” „Akkoriban egész Budapest Pécsre járt, sőt az egész ország területéről zarándokoltak hozzánk a nézők. Már az is különlegesség volt, hogy egy fiatal, önálló balett társulat nem a fővárosban jött létre. Két év kellett hozzá, hogy a hírünk a nagyvilágba is eljusson.” (7) – emlékezett vissza Végvári Zsuzsa balettművész, balettmester (ő 1962-ben szerződött le a Pécsi Baletthez, 1963-tól - színpadi szerepei mellett - állandó asszisztense, próbavezető balettmestere lett férje, Eck Imre alkotásainak.)

Uhrik Dóra ennek a szinte euforikus időszaknak aktív részese, fontos alappillére volt: 1961-től tagja, 1967-től pedig már vezető magántáncosa a Pécsi Balett társulatának. A korabeli kritikusok kiemelték drámai kifejező erejét, sokoldalú szerepformáló készségét, intelligenciáját. Számtalan szerepet, főszerepet táncolt és részt vett az együttes szinte valamennyi külföldi turnéján. „A vasfüggöny mögül érkező kuriózumot látták benne, ezért nagyon izgalmasak voltunk a Nyugat számára. Az egész világot bejártuk. (…) Nagyon nagy sikerünk volt. Annak dacára, hogy kint természetesen már dívott a modern tánc, de az előadásaink gondolatiságukkal, az előadók odaadásával elragadtatást tudtak kiváltani.„ (8) A társulat első nyugat-európai meghívására 1962-ben, a Helsinki Világifjúsági Találkozó keretében került sor, még ugyanabban az évben az NSZK-ban is jártak, 1963 tavaszán pedig háromhetes vendégjátékra utaztak a londoni Picadilly színházba, meghódítva az angol közönséget. A ’80-as évekig a Szovjetunión és a keleti blokk „baráti” országain kívül vendégszerepeltek Svédországban, Norvégiában, Ausztriában, Franciaországban, Olaszországban, Szíriában, Libanonban, az Egyesült Államokban, Indiában, Sri-Lankán, Egyiptomban, Tunéziában és Kubában is.

1969-től, bár Eck továbbra is meghatározó személyisége, művészeti vezetője maradt a társulatnak, az igazgatói székben Tóth Sándor váltotta. A szemlélet némileg átalakult (például ezután vendégkoreográfusok is érkeztek a társulathoz, külföldről többek között Mats Ek, Alberto Alonso), de töretlenül folytatódott a nagysikerű Pécsi Balett előadások - és Uhrik Dóra ikonikus szerepeinek - sora (pl. Harangozó Gyula, Eck Imre, Tóth Sándor koreográfiáiban), mint a Csárdajelenet (1970), a Magyar babák (1971), vagy a Metropolisz (1972).

1972 decemberében (elsőként a társulat táncművésznői közül) Uhrik Dórának gyermeke született (fia Kamarás Iván, a későbbi Jászai-díjas színművész), ám 1973 őszén, pár hónap kihagyás után, már ismét táncolni láthatta őt a közönség, Eck Faust szimfóniájában. 1974 októberében a Balettek fehérben-est keretében mutatták be Tóth Sándor Sikoltások (Mahler IX. szimfóniájának 4. tételére) című koreográfiáját, melynek főszerepében Uhrik remekelt. „Sokszor és sokféleképpen láttuk megtáncoltatni a szerelem keresését, kibontakozását, beteljesülését, konfliktusait, de ilyen költőien ritkán. Külön kiemeljük Uhrik Dóra szereplését – nem, nemcsak táncolt, valósággal végigélte a Nő alakváltozásait, odaadását – személyisége valósággal perzselt a színpadon.” (9)

1975-ben a Pécsi Nemzeti Színház grémiuma Uhrik Dórának ítélte oda a Pro Teatro gyűrűt. Ennek apropóján a Dunántúli Naplóban Tóth Sándor koreográfus, a Pécsi Balett igazgatója fogalmazta meg Dóra művészi-táncművészi fejlődésének, kiteljesedésének útját, ahogyan ő látta: „Szerepek hosszú során mutatkozott meg sokoldalú tehetsége: Pókháló, Nyitány, Mit takar a kalapod?, Passacaglia… Minden szerepében más és más, izgalmas, egyéni, utánozhatatlan. Aztán jött a nagy találkozás: a Vivaldi: Etüdök kékben című balettben, egy különleges hangvételű alakítás – nagy siker. Ez a szerepmegformálás egyben fordulópont művészi pályafutásán. Megteremtette vele az intellektuális táncolás sajátos formáját, amely alapkő lett a későbbi nemzedékben is. Utána már nem volt megállás, az alkotók keresték a partner Uhrik Dórát és mindig meg is találták sugárzó egyéniségében. Őszintén hisz a művészet és az ember erejében, alakításai ettől válnak hitelessé, érthetővé. Aztán az újabb produkciók: a Csárdajelenet, A veronai szerelmesek mártíriuma… Munkája észrevétlenül fogalommá sűrűsödött, s ez a sokéves munka a magyar táncművészet számára megteremtette Uhrik Dórát, a táncművésznőt.” (10)

Munkásságát 1976-ban Liszt-díjjal ismerték el. Földessy Dénes a díjazottról így összegzett a Dunántúli Napló hasábjain: „A kockázatvállaló úttörő korszaktól a nemzetközi elismerésig – a Pécsi Balett sorsa az ő sorsa is.” (11) Schönberg Megdicsőült éj című szimfonikus költeményének balett változatában (szintén Tóth Sándor koreográfiája) Uhrik alakítását a sajtó addigi táncospályája egyik csúcsteljesítményeként értékelte. Kaán Zsuzsa kritikus méltatta: „A Megdicsőült éj (…) Anya szerepében tánca expresszív, széles érzelmi skálájú; minden mozdulata lendületes, szuggesztív, állandó pszichikai töltéstől lüktető. A Sikoltások (…) nőalakjának megformálása talán még összetettebb, érettebb művészi alkatot, kiforrottabb egyéniséget kíván. Éveket él át a színpadon, amíg az első szerelem tündérboldogsága után soksok értelmetlen, fanyar öngúnnyal szemlélt kalandba sodródik, amíg izzó szenvedélyében magára hagyják, amíg a végső kétségbeeséskor, egyszerűen és váratlanul, igazi társra talál. Alakítása megrendítően igaz, megnyugtatóan erőt adó. Úgy táncol, mintha a legapróbb gesztust is ott, előttünk alkotná meg a színpadon.” (12) Ugyanebben az évben a Magyar Televízió pécsi körzeti stúdiója Etüdök kékben címmel forgatott, önvallomásait is magában foglaló portréfilmet Uhrik Dóráról, melyet Eck koreografál és rendez (szerkesztő Bükkösdi László, operatőr: Bárány György). A filmben a balerina énekel is, egyik jelenetben pedig a saját maga által interpretált szöveget (Thomas Mann József és testvérei című művéből származó részletet) próbálták, - ahogyan ő maga fogalmazott, - a koreográfus Eck Imrével közösen, tánccal értelmezni.

1980 márciusában a pécsi Ifjúsági Ház színpadán sor került Uhrik Dóra első önálló (Dóri című) előadói estjére, melynek szerkesztője, rendezője ismét a mester, kolléga, barát Eck Imre. A hat műből álló műsorban volt tánc élőzenére és tánc versre, „concerto néptánc- és balett-formában”, prózai monológ és vidám bohózat. (Műsoron Kricskovics: Ősi ének, Pákolitz István Luceat / Eck: Requiem, Eck: Putifárné, Britten-Eck: Hat metamorfózis szóló oboára, Eck: Pygmalion, és részletek P. Weiss Mockinpot úr kínjai című komédiájából Három bohóc címmel). A művésznő ismét megmutathatta műfajokon átívelő, kiemelkedő tehetségét. „A balett kifejezőeszköze az emberi test, a mozdulat, és az estet, az első darabot a szem mozdulatával indította Uhrik Dóra. Majd ebből az alig észrevehető rezzenésnyi mozdulatból bontotta ki a többit, az egészet, a fájdalmat, áhítatot, játékot, kihívást, asszonyi kacérságot, kudarcot, s játszotta be, töltötte ki velük az egész színpadot, az egész estét. Láthattunk egy parafrázist a Verdi Requiem nagysikerű előadásából, ezt Pákolitz István Luceat című verse indította. Az emberi hangra táncolt Uhrik Dóra a Pákolitz-versnél, majd Thomas Mann szövegére a következő jelenetben. Ő mondta, hihetően, színészi átéléssel Putifárné monológját, s ugyanígy színészként lépett fel az utolsó jelenetben, a Három bohócban is. Persze itt sem tagadta meg mimes, balettes önmagát. Igazi felfedezés volt a színész Uhrik Dóra, aki remekül azonosult Peter Weiss groteszk, abszurd világával.” (13)

Csak néhány mű, amelyekben a ’80-as évek első felében Uhrik Dórát táncolni láthatta a közönség: Dante szimfónia, Otello, Salome (1980), A kékszakállú herceg vára, Éden után (1981), Médeia, Szentivánéji álom (1982), Danaidák, Máté-passió (1983), Cinema Fantaisie, Hőhalál, és a felújított Megdicsőült éj (1984).

Időközben, 1982-ben megszületett Dóra második gyermeke is (lánya Lovas Anna képzőművész, Uhrik Dóra férje, művész és pedagógustársa a mai napig Lovas Pál, a Pécsi Balett szólótáncosa). Ugyancsak 1982-ben Érdemes művész kitüntetésben részesült. Ebből az alkalomból, a Tükör című lap jelentetett meg egy beszélgetést, a balettek mellett már musicalek, operettek, - például a Gentlemanek (1969), a Chicago (1981), vagy a Csókos asszony (1981) - énekes-táncos, és prózai főszerepeiben is bizonyított művésznővel: „Úgy érzem minden közel áll hozzám, ami színház. Ha képes vagyok valamire, akkor azt kötelességem is megcsinálni. Igaz, minden alkalommal nehéz az első megszólalás, de az első lépés is nehéz, ha egy új táncot tanulunk.” Beszélgetőtársa, a cikk szerzője, Fuchs Lívia így jellemezte sokoldalú karakterét: „Uhrik Dóra éppen huszonkettedik éve tagja a Pécsi Balettnek. Számos „kis” és „nagy” szerep összetéveszthetetlenül sajátos megformálása-eltáncolása után az utóbbi években néhány kimagasló alakításával szerzett újból meglepetést. Vad szépségű, kegyetlenül tisztán látó, féltékenységtől fuldokló Heródiása után szenvedélyétől és hatalmától megittasult és gyötrődő Médeiát formált, s ugyanazon az estén a bumfordi és bugyuta Dudásként esetlenül téblábolt a Szentivánéji álomban.” (14)

Nyugalomba vonulására (mely a táncművészeknél 25 év „szolgálati idő” után következik be), hivatalosan 1985-ben került sor. Február 5-én, az Eck Imre és Tóth Sándor koreografálta Jutalomjáték című est három társulatalapító táncművész, Bretus Mária, Uhrik Dóra és Hetényi János tényleges jutalomjátéka, színpadtól való búcsúja volt. Mindhárman egy-egy, a pályájukon meghatározó szerepükben léptek utoljára a közönség elé: Hetényi János a Kötelékek-ben, Uhrik Dóra a Sikoltások-ban, Bretus Mária pedig A csodálatos mandarin főszerepében. „Nem tudom, hogy február 5-én, a Pécsi Nemzeti Színház nézőterén hányan is gondoltunk arra (…) hogy tánctörténeti perceket élünk át. Mert bizony, ez a balettéletünkben szokatlan – a színházakból azonban oly ismerős jubiláris forma, a – jutalomjáték nem volt se több, se kevesebb, mint első hosszú életű vidéki balettegyüttesünk, a Pécsi Balett negyedszázadának ünnepi záróakkordja. Látszólag „csak” három nagyszerű táncművész búcsúzott a színpadtól, felidézve egyet-egyet számtalan szerepe közül. Ám félő, hogy Bretus Mária, Uhrik Dóra és Hetényi János távozása a sok-sok általuk életre keltett figura visszavonhatatlan elveszítését is jelenti, hiszen az ő technikájukra és személyiségükre építve született az együttes repertoárjának nagyobbik hányada, Eck Imre, majd Tóth Sándor – lassan a kétszázadik felé közeledő – kisebb-nagyobb kompozíciója.” – búcsúztatta a három meghatározó művészt Fuchs Lívia tánctörténész is. (15)

Uhrik Dóra hivatalos nyugdíjazása után, egészen 1988-ig továbbra is rendszeresen táncolt a Pécsi Balett előadásaiban, immár vendégművészként. (A teljesség igénye nélkül: Don Juan bolondjai és szeretői voltunk, Élni vagy meghalni, 1986, A törött küzdelem, Kék balett, 1987, A szerelem sivataga, Vonzódások, 1988). Közben drámai színésznőként is nagyszerűen megállta helyét. Hogy a rengeteg közül csak kettőt említsünk: 1988-ban a Pécsi Harmadik Színház, Vincze János rendezte előadásában, Spiró György Csirkefej című tragédiájában lépett színpadra. 1998-ban a Pécsi Horvát Színház vitte színre Göncz Árpád Magyar Médeia című monodrámáját. A előadást Vidákovics Antal mozgásterveivel, Halásztóth Péter rendezte, Médeia szerepére Uhrik Dórát kérték fel. Molnár Gál Péter színikritikus, aki a pesti vendégjáték során, a Budapesti Kamaraszínház Shure Stúdiójában tekintette meg a darabot, igen nagyra értékelte az alakítást: „Mindig is nyilvánvaló volt, mennyire jó prózai színészek a jó táncosok. Egész testükkel, személyiségükkel tudják a próza ritmusát, a szöveg zenéjét, értik és megértetik a szünetek művészi értékét. S természetesen: tanult és gyermekkortól űzött mesterségüknek megfelelően plasztikusan fogalmazzák meg prózai szerepük mozgásrendszerét. Uhrik táncos életszakaszának eredetisége abban jelentkezett, hogy mesterével, Eck Imrével, szakított az édeskés balerina-magatartással. Aggyal, nemcsak testtel rendelkező embereket jelenített meg. Penzionált prímabalerinaként a szöveges színházban is azokat a magukat gyötrő, igazat kereső embereket hozza a közösség terébe. A hasonló korú, engesztelhetetlen élettapasztalatú színészeket máshol úgy hívják: Geraldine Page, vagy Vanessa Redgrave. Uhrik Dóra modern színésznő. A modernséget a díszletben, a szereplőmozgatásban, nem pedig az emberben kereső modern rendezők Uhrik művészi tudásából koreográfusi gyakorlatát kérik: esetleges előadások táncait terveztetik vele. Uhrik nem elnyomott ember: a pécsi művészeti szakközépiskola tánctagozatának vezetője. Pedagógus, koreográfus. Emellett nagy erejű színész. Ha nekem színházam volna: elsőül Ibsen Kísértetek című drámáját tűzném Uhrik Alvingnéjával műsorra. Osvaldot saját gyermeke, Kamarás Iván játszhatná. Csak azért gondolom, mert Uhrik jó színész, érdekes művész, az ember szívesen nézi. Örömöt ad. Művészi tanítást. Szépséget. Egykoron ilyen volt a színház.” (16) Színészi képességeit nemcsak színpadi rendezők fedezték fel. Táncfilmeken kívül (Etüdök kékben, 1978, Salome, 1984), szerepet kapott játékfilmekben is, például az 1980-as években rendkívül népszerű Linda című filmsorozatban (1986), a Karnyóné című, a Pécsi Körzeti Stúdió által forgatott zenés tévéjátékban (2006), Felméri Cecília fiatal filmrendező 2022-es Spirál című debütáló alkotásában, és Madarász István szintén 2022-ben bemutatott Átjáróház című romantikus fantasy-jében.

A ’80-as évektől, részben már aktív táncosi pályafutásának végére készülve, többször vállalt közreműködést művek színrevitelében asszisztensként is, Tóth Sándor koreográfus (II. és III. Brandenburgi verseny, 1980, A diótörő, 1985), László Péter koreográfus (A természet titkos világa, 1984), illetve Fodor Antal koreográfus (Himnusz az élőkért, 1990) mellett. 1986-tól kiteljesedett alkotói pályafutása, a következő évtizedekben a Budapesti Kamaraszínház, a József Attila Színház, az egri Gárdonyi Géza Színház, a debreceni Csokonai Színház, a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház és a Pécsi Nemzeti Színház számtalan zenés előadásához készített alkalmazott koreográfiákat: Hawaii rózsája (1986), Hamupipőke (1989), Szentivánéji álom (1991), Az ember tragédiája (1992), Csodálatos vagy, Júlia (1993), Vértestvérek (1994), Jó estét nyár, jó estét szerelem (1995), A dzsungel könyve (1997), My Fair Lady (1998), Pinokkió (1999), Rigoletto (2000), A kékszakállú vára (2002), Traviata (2007). 2010-ben Az iszonyat balladájának 50 éves felújítását (sajnos már jó tíz évvel a mű koreográfusának, Eck Imrének a halála után) próbavezető balettmesterként ő tanítja be a Pécsi Balett társulatának. A továbbiakban rendszeresen dolgozik rendezőként és dramaturgként a társulat vezetője, Vincze Balázs koreográfus mellett, mint például: Hófehérke és a hét törpe (rendező), Otello (dramaturg, 2011), Ideje a táncnak gyerekek (rendező és dramaturg, 2013), Carmen (dramaturg, 2014), A kis herceg és a planéták (rendező és dramaturg, 2015), Faust, az elkárhozott (dramaturg, 2016), A makrancos hölgy (dramaturg, 2017), Rómeó és Júlia (dramaturg, 2018), Piroska és a Farkas (rendező, 2020), Zorba (dramaturg, 2022). Legutóbb 2024-ben a Pécsi Balett Óz, a nagy varázsló című mesebalettjében és A három testőr, avagy a királyné nyakéke című táncjátékban működött közre dramaturgként.

Valójában Uhrik Dóra mind a mai napig nem hagyott fel színpadi pályafutásával sem. Az ezredfordulón (intenzív alkotói és pedagógusi munkásságával párhuzamosan), immár ötvenes éveinek második felében járva, ismét táncosként tért vissza - Herczog István koreográfus (a Pécsi Balett akkori igazgatójának) felkérésére elvállalta Madame Hortense szerepét, a Kazantzakisz regényén alapuló és Mikisz Theodorakisz zenéjére komponált Zorba című balettben. A táncszínpadra való visszatérés meglehetősen erősre sikerült, a korabeli kritikák egyetértettek abban, hogy Dóráé a darab legkiemelkedőbb alakítása. Molnár Gál Péter kritikus ismét csodálattal adózott Uhrik előadói kvalitásának, sugárzó színpadi jelenlétének: „…abban a korban van, amikor már nem szokás táncolni. (…) elhiteti a nézőkkel, hogy a Zorbának Mme Hortense szerepében ő a szólótáncosnője. Elegáns lerobbantságában. Előkelő számkivetettségében. Kecses és sugárzóan erotikus. Szerelmet és szerelmi vágyat áraszt magából. Megtestesíti a dércsípte szerelmet, az utolsó szerelvény kétségbeesését. Megalázottan csábít. Szolgálóian elfogadja a fiatalabb férfi kizsarolt szerelmét. Finoman lerészegedik. S van egy megrázó pillanata: tükrében váratlanul meglátja időrombolta arcát. Fájdalmasan kijózanodik. (…) Hasonló nagy táncszínpadi alakításban részesítette közönségét az ötvenen túli Maja Pliszeckaja Karenina Anna táncos szerepében. A biztonságos tánctudást megőrizte a karbantartott test és művészi személyiség. A fölényes ellenőrzés alatt tartott technika, a mesteri színpadi tudás, fegyelem, összpontosítás ritkaságszámba menő élményt ad. Egy gazdag tartalmú asszony diadalmas öniróniáját, szellemi fölényét és szikrázóan dús személyiségét. Uhrik Dóra fellépése teszi kivételes színházi ünneppé a Zorbát.” (17) Lőrinc Katalin pedig így ír recenziójában: „Az igazi megjelenés (…) Madame Hortense-é, a kiöregedett kokotté, aki habzsolja az élet utolsó pillanatait, kétségbeesve kapaszkodik az utolsó „nagy” lehetőségekbe. Az író és Zorba vendégsége Hortense-Bubulinánál úgy zajlik, hogy a két férfit észre sem vesszük. Egyszerűen semmivé válnak Bubulina mellett. (…) Uhrik Dóra parádés alakítása (mely szinte főszereppé emelte ezt az alakot) kevésbé szól az elhízott, szétesett és elhanyagolt asszonyságról, sokkal inkább arról a végtelen szeretetéhségről és életakarásról, melyet Uhrik hol elsöprő lendülettel, hol egészen aprólékos, leheletfinom eszközökkel ábrázol.”(18) A táncos szerepek ezt követően ismét rendre megtalálták. Még ugyanabban az esztendőben (2000) szerepet kapott a Pécsi Balett Kaméliás hölgy című darabjában (koreográfus Herczog István), 2003-ban pedig Keveházi Gábor Salome-jában alakíthatta Heródiás szerepét. 2002 és 2006 között a Budapesti Operettszínház vendégművésze volt, 2007 és 2008 között a Szegedi Kortárs Balett vendégművészeként táncolt Juronics Tamás A hattyúk tava című koreográfiájában. 2009-ben ismét visszatért a Pécsi Balett színpadára a Giselle-ben (Vincze Balázs koreográfiája). Dóra mindig nagy érdeklődéssel követte a kortárs tánc szcéna alkotóinak munkáját is, egyértelmű volt tehát, hogy a Frenák Pál Társulat felkérésére, a Pécsi Baletthez szorosan kötődő másik két „veterán” táncművésszel, Lőrinc Katalinnal és Lovas Pállal együtt elvállalja a közreműködést Frenák Pál k.Rush című, 2010-ben Pécsett (ekkor Európa Kulturális Fővárosa) bemutatott darabjában. Táncolt A hattyúk tava Bozsik Yvette-féle verziójában 2015-ben, 2021-ben pedig a Pécsi Balett megalapításának 60. évfordulójára készült, a város neves szülöttének, Victor Vasarely festőművésznek az alkotásaiból inspirálódó, arra reflektáló összművészeti produkcióban, a Vasarely-etűdök-ben.

Uhrik Dóra neve végleg összeforrt a Pécsi Balettel. 2013-tól a Vincze Balázs igazgatása alatt álló társulat művészeti tanácsadója és balettmestere lett. 2017-re megteremtődtek az addig a Pécsi Nemzeti Színház tagozataként működő balett önállóvá válásának feltételei. A szakmailag és gazdaságilag is önállóvá váló Pécsi Balettnek 2017 októberétől (Vincze Balázs művészeti vezetése mellett), a társulat alapítótagja, Uhrik Dóra lett az ügyvezető igazgatója.

A Liszt-díj (1976) és az Érdemes Művész kitüntetés (1982) utáni évtizedek során a művésznő szinte minden lehetséges további elismerést megkapott. A legmagasabb állami kitüntetéseket: A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét 1997-ben, a Kossuth-díjat 2002-ben, A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét 2011-ben. Magas presztízsű szakmai, kulturális és közönségdíjakat, többek között a Halhatatlanok Társulata Örökös tagságát 2010-ben, A Táncművészetért díjat (a Táncpedagógusok Országos Szövetségétől 2018-ban és Magyar Táncművészek Szövetségétől 2019-ben). 2022-ben – a laudáció szerint mint a magyar táncművészet egyik legmeghatározóbb személyisége, Pécs kulturális-művészeti életének ikonikus alakja - Pécs díszpolgára lett. 2024-ben a Magyar Művészeti Akadémia testülete kiemelkedő életművéért, több évtizedes magas színvonalú művészeti tevékenységéért, a táncművészet és táncpedagógia területén elért érdemeiért a Nemzet Művészeinek sorába választotta.

És már napjainknál tartunk… 2025. május 5-én, a Budapest Táncfesztiválon valódi értelemben vett jutalomjátéknak, egy összegzésnek lehetett tanúja a Nemzeti Táncszínház közönsége: az idén 82 éves Uhrik Dóra a saját személyes életútját és művészi pályafutását feldolgozó Egy áttáncolt élet című alkotásban lépett a színpadra. (A pécsi bemutatóra szeptember 6-án került sor, a XIX. Pécsi Nemzetközi Tánctalálkozó keretében.) A PB2 Company (a Pécsi Balettért Alapítvány kísérletező, projekt-alapú kortárs társulata) és a Nemzeti Táncszínház Uhrik Teodóra hihetetlenül gazdag életműve előtt tiszteleg. A művésznő által írt darabot, - egyszerre színházi kísérlet, személyes visszatekintés és családi vallomás, - Vincze Balázs rendezte-koreografálta. Az előadásban a táncosok különböző korosztályainak közreműködésével elevenedik meg az (élet)történet, a színpadon Dórát balettnövendék éveiben Dávid Diána a Pécsi Művészeti Középiskola növendéke, táncművész korszakában pedig Rónaki Nina, a Pécsi Balett táncművésze jeleníti meg. „Egy olyan ikonikus pálya elevenedik meg táncképekben, amely egyszerre mutatja meg a hivatás és a magánélet összefonódását, a tánc erejét és örökkévalóságát. A darabban családtagjai – férje, fia, lánya – is közreműködnek (…) Kamarás Iván dalai, Lovas Anna festményei és Uhrik Dóra saját versei teszik teljessé az előadás atmoszféráját.” (19) Az előadás kulcsfontosságú pontja Uhrik Dóra és férje, Lovas Pál duettje.

Táncpedagógusi pályafutás

Uhrik sokoldalú tehetség, állandóan tevékeny, folyamatosan mozgásban lévő, vállalkozó szellemű kreatív alkotó. Ahogy Szabó G. László újságíró egy interjúban stílusosan megfogalmazta:„hat évtizede a legmagasabb fordulatszámon pörög, maximalizmusával falakat dönt, határokat lép át, a lehetetlent cáfolja.”(20) Láthattuk őt táncművészként és koreográfusként, prózai és énekes színészként, filmszínészként, rendezőként, dramaturgként, kipróbálta magát jelmeztervezőként, modelliskolát vezetett, majd közel 80 évesen maga is modellkedett (2019-ben Rácz Edit fotográfus róla készült felvétele a híres divatlapba, a Vogue-ba is bekerült, 2021-ben pedig egy strasbourgi divatbemutató kifutóján vonult végig modellként.) Nyilvánvaló azonban, hogy a táncművészi életpályája után (és mellett) vállalt legfontosabb szerepe, küldetése a jövő táncosgenerációinak nevelése, szerteágazó karrierje táncpedagógusként, oktatásszervezőként, tankönyvszerzőként teljesedett ki. Pedagógiai pályafutása (is) jelentős, több évtizeden átívelő.

Még javában aktív színpadi táncművészként kezdett tudatosan készülni későbbi pedagógusi hivatására. 1977-ben balettmesteri diplomát szerzett az Állami Balett Intézetben. 1978-ban pedig, több más pécsi balettes pályatársával együtt a Pécsi Művészeti Szakközépiskola újonnan alakult balett tagozatán kezdett oktatni (a tagozatot 1974-ben Eck Imre alapította, részben az utánpótlás-nevelés nem titkolt szándékával). Uhrik Dóra 1991-től már a tánctagozat vezetője és az iskola igazgatóhelyettese volt. Az általa kidolgozott szakmai koncepciónak köszönhetően a művészeti iskola tánctagozata napjainkra magas színvonalú, elismert, minden táncműfajban, valamint a színpadi képességekben (színpadi tánc, balett, emelés, néptánc, moderntánc, tánctörténet, színészmesterség, zeneismeret) képzettséget nyújtó, a nemzetközi szakmai elvárásoknak is megfelelő művészeti képzéssé nőtte ki magát. „Magyarország egyre gazdagabb, színesebb táncművészeti élete minden táncműfajban képzett, tájékozott, úgynevezett „soknyelvű” táncművészt igényel, ennek az igénynek képes megfelelni a magas színvonalú táncművészeti oktatásunk. A táncművészeti szakképzés folyamatos fejlődését a táncművészet dinamikus és állandó változása indukálja. Magas művészi szinten működő együtteseknek egyetemes műveltséggel, színvonalas tánctechnikával és előadóművész képességgel rendelkező táncosokra van szüksége a meghatározott műfaji területeken belül. (…) A táncművészeti képzés szerves része a képességfejlesztés, a kreatív műhelymunka: modern- és kortárs technikák elsajátítása, fejlesztése, bemutatók, előadások tartása.” – áll napjainkban a Pécsi Művészeti Szakközépiskola Táncművészeti tagozatának ismertetőjében.

Uhrik Dóra erről így fogalmazott: ”… a színpadi pálya lezárultával új életszakasz kezdődött: a tanítás. Ez a váltás nem lezárás volt, hanem inkább új ajtó, amelyen keresztül a tudás és tapasztalat más formában élt tovább.”(21) „… örömet, kielégülést találok a fiatalok nevelésében. Munkámat majd az ő színpadi szereplésük minősíti - sok év múlva.” (22) Több mint húsz évig főállásban tanított, pedagógusként táncos-generációkat, tehetségek sokaságát nevelte ki, akikre nagyon büszke. Tanítványai ma ott vannak az ország legjelentősebb társulatainak élén (például Velekei László, a Győri Balett igazgatója, Kozma Attila, a Miskolci Balett igazgatója, Vasas Erika, a Frenák Pál társulat szólótáncosa, vagy Czár Gergő, a Szegedi Balett szólótáncosa, próbavezetője), többen külföldi társulatoknál találták meg helyüket.

A tanítás mellett fontos szerepet vállalt a magyar táncművészeti oktatási programok, az alap- és középfokú képzés szabályrendszerének, vizsgakövetelményeinek kidolgozásában is. 2004-ben jelent meg az alapfokú táncművészeti iskolák tanulói számára írt könyve Klasszikus balett képeskönyv címmel. 2001-től a Pécsi Tudományegyetem Testnevelési és Sporttudományi Intézetének tanszékvezetője, 2002 óta címzetes egyetemi tanár. Közreműködésével indult el az egyetemen a modern táncpedagógus képzés.

Uhrik Dóra pedagógusi, oktatásszervezői, szakmai-programfejlesztői tevékenységével, valamint az egyetemi táncpedagógus képzés előmozdításával jelentős szerepet töltött be. Munkásságával előadóművészként, színházi alkotóként és táncpedagógusként is nagyban hozzájárult a magyar táncművészet és táncművészeti oktatás fejlődéséhez.

[2025]

A szövegben található idézetek forrásai:

Fennállásának huszadik évfordulóját ünnepli a Pécsi Balett, ifjúsági Magazin, 1980 / 2. szám
Gáll Orsolya: Gyémántgomb vagy egy lódenkabáton, egy.hu, 2023
Gáti Katalin: A hátadon is lássam, mit gondolsz – interjú Uhrik Teodórával, kultúra.hu,2021
Potoczky Júlia: Válogatott jelenések – Uhrik Dóra, Film Színház Muzsika, 1986.10.4.
Vazsó Vera: Szárnysuhintások, Beszélgetés Uhrik Dórával, Ellenfény, 1998/2.
Uhrik Dóra: A tükröm a halálom, Konrád György beszélgetése, Jelenkor, 2010./ 4. szám
Havasi János Bertalan: …volt egyszer egy Pécsi Balett…, Magyar Nemzet, 1997.07.31.
Gaál Mariann: Innováció, emberközpontúság – közönségbarát módon, Ellenfény, 2010/6
Juhász Előd: Balettek fehérben,Tükör, 1974.10.22.
Földessy Dénes: Pro Teatro gyűrű Uhrik Dórának, Dunántúli Napló, 1975. október 14.,.
Földessy Dénes: Liszt-díj, Uhrik Dóra, Dunántúli Napló, 1976. április 4.
Kaán Zsuzsa: Liszt-díjas Uhrik Dóra, Pesti Műsor, 1976.04.22.
Gállos Orsolya: „Dóri” táncol, Dunántúli Napló, 1980. március 22.
Fuchs Lívia: Balerina és színésznő, Tükör, 1982.május 2.,
Fuchs Lívia // Dunántúli Napló, 1985. február 14.
Molnár Gál Péter: Modern Médeia, Népszabadság, 1998.05.28.
Molnár Gál Péter: Mme Hortense Pécsett, Népszabadság, 2000. január 17.
Lőrinc Katalin // Echo, 2000/1.
Az előadás ismertetője - jegy.hu
Lelkes Viktória: Lélek mozgásban - Egy áttáncolt élet születése, 2025.09.01., andrasvilaga.com
Szabó G. László: Királynő, vaskoronával: Uhrik Teodóra, a Liszt- és Kossuth-díjas balerina, vasarnap.com, 2021. május 5.
E.Á.: Spicc cipőben és mezítláb, FilmSzínház Muzsika, 1978. / 27. szám

Továbbá a Pécsi Balett (www.pecsibalett.hu) és a Pécsi Művészeti Gimnázium Szakgimnázium és Technikum (www.pecsimuveszeti.hu) honlapja

Párhuzamos életutak