Mozart, Haydn, Cartellieri – Vashegyi György

Wolfgang Amadeus Mozart (1756–1791) 1780 nyarán, nem sokkal Salzburgból Bécsbe való költözése előtt írta életerőt sugárzó, háromtételes C-dúr szimfóniáját (K. 338), 34. művét a műfajban. A fuvolára és hárfára komponált C-dúr versenymű (K. 299) két és egynegyed évvel korábban, 1778 áprilisában, párizsi útja során keletkezett egy fuvolázó arisztokrata, Guînes hercege és hárfás lánya számára. A szünet után megszólaló mű, Joseph Haydn (1732–1809) 52. (c-moll) szimfóniája (1771/72) a koncert első felét uraló derű után a C tonalitás sötét aspektusával szembesít, a zeneszerző Sturm und Drang érzelemvilágot tükröző, zaklatott hangulatú alkotásainak egyikeként. A Haydn-kutató H. C. Robbins Landon a műben Beethoven – szintén c-moll – 5. szimfóniájának „nagyapját” vélte felismerni. A magyar közönség által ismeretlen, apai ágon olasz, anyai ágon balti német ősöktől származó, lengyelországi születésű Antonio Casimir Cartellieri (1772–1807) Bécsben Albrechtsberger és Salieri tanítványa volt, Beethoven barátja lett, és haláláig Lobkowitz herceg szolgálatában állt. Életművét az utóbbi évtizedekben kezdték felfedezni. Szabó Anita és Sipkay Deborah a Nemzeti Filharmonikus Zenekar szólamvezető művészei, a Kossuth-díjas Vashegyi György a magyarországi korhű régizenejáték meghatározó alakja, a Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar alapítója és vezetője, a Nemzeti Filharmonikusok főzeneigazgatója.