Via-dal V.

495 x 645 mm

Via-dal I.

Via-dal II.

Via-dal III.

Via-dal IV.

Via-dal V.

Via-dal VI.

Via-dal

A Via-dal sorozat esetében a kiindulópont, az esemény egy személyesen megélt Nîmes-i bikaviadal, amelyet az ottani római kori arénában rendeztek.
Akkoriban A majmok kastélya egész estés rajzfilm művészeti vezetőjeként tevékenykedtem a Montpelliertől északra található La Fabrique stúdióban.
Hétvégenként bejártam a környéket, így keveredtem a bikaviadalok rendezéséről híres Nîmes városába.

Annyit tudtam a témáról, hogy a bikaviadalok a kulturális örökség részét képezik. Ha visszatekintünk a történelemben, akkor úgy tűnik, hogy az emberiség történetét áldozatként megölt bikák vére kíséri végig.
Az egyiptomi, krétai, görög-római, majd a zsidó keresztény kultúrákban mindvégig jelen van a bika szimbóluma. A bikaviadalokat örök vita veszi körül. Az emberek egy része szerint az események a spanyol, portugál és katalán kultúrkörben a nemzeti identitás részét képezik, más részük pedig azt vallja, hogy értelmetlen és véres sportról van szó. Goya leghíresebb képein örökítette meg a bikaviadalokat. Hemingwayt pedig lenyűgözték a viadalok.

Mint később megtudtam, a magyar néphagyományban is jelen van a bika motívum. Az ifjú táltosnak egyik próbatétele során a fekete bika képében megjelenő öreg táltossal kellett megvívnia, hogy elnyerje az idős ellenfél bölcsességét és erejét. Hézagos ismereteim, valamint a bikaviadal látványa, koreográfiája, a spektákulum nyitánya a színes bevonulással, a szigorú szabályok szerint lezajló, előre megtervezett végkimenetelű esemény, amely mindahányszor a közönséget mindahányszor őrjöngésbe, a magamfajta szemlélődőt pedig a kétségbeeséssel szomszédos izgalomba kergeti mind-mind csak ürügyként szolgáltak a pasztellképek rajzolásakor. Az esemény külső jegyeinek – kosztümök, mozdulatok, térbeli viszonyulások, jellegzetes színek – felhasználásával egy drámai hangvételű rajzsorozat kerekedett ki, amely híven tükrözi viszonyulásomat a jelenséghez.

Forrás: Szilágyi Varga Zoltán