Bartusz György

Életrajz

Bartusz György szobrász-, festő-, grafikus- és akcióművész 1933-ban, Kéménden született. (Kamenín, Cehszlovákia, ma: Szlovákia). A közép-európai avantgárd művészet meghatározó egyénisége. A magyar, szlovák és cseh kultúra mély ismerete meghatározza egész életét és alkotóművészetét.

Képzőművészeti tanulmányait 1950–1954 között a prágai Iparművészeti Középiskolában, majd 1954–1958-ig a prágai Iparművészeti Főiskolán, Josef Wagner és Jan Kavan tanároknál végezte. Ezt követően (1958–1961) a Prágai Képzőművészeti Akadémia hallgatója volt. Mesterei: Karel Pokorný és Karel Hladík. Tanulmányai befejezése után (1962–1989) főként Kassán élt és alkotott. 1962–1963-ban a Kelet-szlovákiai Vasmű képzőművészeti arculattervezője volt. Fő szervezője volt a kassai Kelet-szlovákiai Vasmű által megrendezett Nemzetközi Vas-szimpóziumoknak. Ebben a korszakában születtek monumentális fémplasztikái (Korompai felkelés emlékműve, 1963–1971; Kapu, 1966, Kassa; Nemzedékek, 1967, Kassa; Göncölszekér csillagkép, 1968, Kassa, stb.). 1963–1990-ig szabadfoglalkozású képzőművészként a csehszlovák ellenzéki művészek közé tartozott. 1964–1973 között több országban tanulmányúton járt (Szovjetunió, Német Demokratikus Köztársaság, Magyarország, Bulgária, Dél-afrikai Köztársaság, Lengyelország, Jugoszlávia, Görögország, Ausztria, Franciaország, Anglia, Belgium, Luxemburg, Libanon). Témaválasztásaira és kifejezésmódjára az alternatív művészet kifejezési formái és megnyilvánulásai jellemzőek.

A 60-as évek elején a csehszlovákiai ellenzéki képzőművészek által létrehozott konkretista mozgalom meghatározó tagja. Aktív résztvevője volt a hatvanas évek második felének, közelebbről az 1968-as forradalom utáni megtorló korszak politikájával szemben álló megnyilvánulásoknak. Legismertebb akció és performance előadásai: Hivatalos igazolás (a hivatal művészete) – avagy Ténypróza – Úradné potvrdenie (umenie úradu) – alebo Faktografická próza (1971, Galeria mesta Bratislavy, Bratislava); Súkromné cvičenie civilnej obrany – Magángyakorlatok a civil védelemhez (1982). 1967-ben Kassán, František Patočka szobrásszal megalapították a Nemzetközi Fém-szobrászati szimpóziumot. 1974-ben Kassán, G. Kladekkel együtt készítették a Fényünnepség I – Szmog Kassa felett című előadást a Szlovák Nemzeti Felkelés harmincadik évfordulójára. 1973-tól az elsők között alkalmazta művészetében a számítógépes tervezést Csehszlovákiában (Kozmikus fejek című sorozat). Az 1980-as évek elején indult és napjainkig folytatódik életművének egyik meghatározó korszaka, az idő és az alkotás összefüggésére épülő akciók, és performanszok sorozata (A tégla elmozdulása a gravitációs erő hatására – Posun tehly silou gravitácie, 1980). Az idő által limitált gesztusművészetet képviselő művei egyedülállóak képzőművészetünkben (Időben limitált festmények – Časovolimitové malby (1984); 20 perc alatt készült festmény – Maľba za 20 sekúnd, 1987).

1986–1990 között aktív résztvevője volt a Marcel Strýk körül kialakult illegális kassai találkozások körnek. Az 1989-ben megalakuló Gerulata tagja lett. Részt vett a Transmusic Comp. művészeti csoport Pozsonyban és Prágában rendezett koncertjein és akcióifellépésein (1990–1991). 1967–1989 a Szlovák Képzőművészek Szövetségének tagja. 1990–1999 között a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Egyesületének a tagja. 1990-ben visszaadta az Érdemes Művész kitüntetést. A rendszerváltás után, a pozsonyi Képzőművészeti Főiskola Szabad kreativitás műtermét vezette (1990–1999). 1992-től a prágai Képzőművészeti Akadémia professzorává nevezték ki. A 90-es években felváltva Pozsonyban és Kassán élt és dolgozott.

1991-ben megújította a Konkretisták Klub tagságát. Ugyanebben az évben, a Szlovák Nemzeti Galériában rendezett Sondy – Szondák című kiállítás megnyitóján Ekoszendvics címmel performance előadással szerepelt. A 90-es években több nemzetközi bemutatón, workshopon vett részt (Tanár és diák, Galerie u Bílého jednorožce, Klatovy-Klenová, Csehország; 1997 Ufónia bennünk című performance); 1999-ben alapító tagja Zbynek Prokop műtermében működő kísérletező zenei csoportnak. Az 1996-ban megalakult Nemzetközi Fényszimpozium Társaság egyik alapítója. A Kepes Társaság tagjaként a fényszimpozionok rendszeres részvevője. 1999-től a kassai Műszaki Egyetem Művészeti Kara Szabadművészetek Tanszékének vezetője. Azóta ismét Kassán él, alkot és tanít. Pályája során sok tehetséges fiatal művészt nevelt. 1999-ben a szlovák pavilon művésze a Velencei Biennálén.

A modern figurális és emlékműszobrászat kiemelkedő művésze. Főbb köztéri munkái: 1963–1971: A korompai felkelés emlékműve, Korompa; 1979: Energia, Kassa; 1982–1990: Anatómiai modulus, Kassa, Orvosi Egyetem; 1995: Baróti Szabó Dávid-emléktábla, Kassa; 1977–1980: Jakoby Gyula festőművész egészalakos szobra, Erzsébet utca, Kassa; 2002: Andy Warhol szobra, Mezőlaborc; Egon Bondy filozófus egész alakos szobra.

Művei megtalálhatók a budapesti Szépművészeti Múzeum és a Kassák Lajos Múzeum gyűjteményében.

Az életrajzot összeállította: Szabó Lilla [2017]

Curriculum Vitae

Elemi iskolába Kéménden jártam. Amikor döntenem kellett arról, merre tovább, választásomban a meghatározó tényező apám elbeszélése volt. Arról mesélt, hogy inasként, Budapesten, azt figyelte, miként faragják a szobrokat a mesterek. Beszélt arról is, hogy milyen nagyszerű érzést váltott ez ki benne, és arról, hogy a szobrászat biztosan gyönyörű munka. Már csak emiatt is nekiláttam agyaggal mintázni, és kőből figurákat faragni. Apám a Tolnai Világ lapot is a kezembe adta. Ebből a világ eseményeit ismerhettem meg. Az egyikben egy hosszú cikk volt Rodinről. Emlékszem, hogy a Levágott orrú férfi, a Vaskor, a Calais-i polgárok, Balzac és más szobrok reprodukciói is benne voltak. Nagyon megfogtak, és valószínűleg ekkor határoztam el végérvényesen, hogy szobrász leszek. Mivel az akkori Csehszlovákia iskola-jegyzékében Pozsonyban nem találtunk művészeti iskolát, csak Csehországban, a felvételire, Prágába, a bátyám vitt el. De egy nappal később érkeztünk. Ennek ellenére, az egyik tanárnak megmutattam a munkáimról készült fotókat az iskola folyosóján. Aki erre azt mondta, „fel van véve!". Šimek professzor volt, később tanárom az Iparművészeti Középiskolában. Šimek Marátkanál tanult. Marátka pedig hosszú éveken át Rodin segéde volt. […] Itt is érettségiztem. Azután az akadémiára szerettem volna menni, de a túljelentkezés miatt nem vettek fel. Ezért az UMPRA-ra (Iparművészeti Akadémia), Wagnerhez mentem [Josef Wagner, 1901–1957]. Kiváló pedagógus volt ő is. Halála után prof. Ján Kavanhoz került át az osztályunk, akinek viszont egy elviselhetetlen asszisztense volt, Šimotának hívták. [Jan Šimota, 1920–2007]. Katonai egyenruhában járt. Rettenetesen elviselhetetlen ember volt. A szabadidőnkben, az órák után készített munkáinkat ledobta a földre és összetörte. Ez a bolsevik később a csehországi képzőművész szövetség elnöke lett. Emiatt aztán néhány év múlva a képzőművészeti akadémiára léptem át. Egyszerűen bekopogtam Prof. Karel Pokorný ajtaján, aki miután megnézte a dokumentációs anyagomat, felvett.[Karel] Hladík volt az asszisztense. Miután elvégeztem az iskolát, Hladík felvetette, hogy legyek a tanársegédje. Nagyon kellemesen meglepődtem. Nagyon tiszteltem őt. De ekkor már nős voltam. Az anyósék kicsi lakásában éltünk, és a körülményeink nem engedték, hogy Prágában maradjunk.[…] Pozsonyban sem volt hely a számunkra. […] A Szlovák Képzőművészek Szövetsége javasolta, hogy próbáljuk meg Kassán, ahol a Kelet-szlovákiai Vasmű építése miatt komoly építkezések folynak. Így Kassára kerültem és hetente utaztam fel Prágába feleségemhez és lányunkhoz, Annához. Vártam, hogy mikor kapunk lakást. A Vasműben a propaganda-osztályon dolgoztam, szobrokat kellett készítenem. Pl. a Hegesztőt és hasonlókat.[…] Kilépésem után semmilyen munkám nem volt. Akkoriban írtak ki pályázatot a Korompai lázadás emlékműre (Pamätník Krompasskej vzbury). […] Ez volt az életem első pályázata és megnyertem. És ez volt az első honoráriumom is. Ettől kezdve független voltam…[…]A tér-idő és az idő-függvény (tér-idő – časopriestor) a nagy témám. [Az előbb] említettem, hogy nagyon foglalkoztatott Einstein relativitáselmélete, a tér és az idő összefüggése. Már gyerekkoromtól eléggé érdekelt ez a dolog; gyakran tanulmányoztam apám könyvespolcain a világűrről, a világűrben lévő testekről, a csillagokról, bolygókról szóló könyveit. A részecskegyorsítás, a feketelyukak és a tudományos kísérletek problémája máig foglalkoztat. Mélyen megfog a nanotechnológia-kutatás, de az is, ahová ez bennünket elvezet. Vagyis a technika mind részletesebb felbontása, minimalizálása. Máig tulajdonképpen a térben keresgélünk. Természetesen tudatában vagyok annak, hogy mindezekről, a technikai oldalról keveset tudok. De hasonlóképpen témám maga a kor, amelyben élünk, a felfuvalkodott hatalom politikai következményei. Ilyenek voltak például a Hivatalos igazolás, ma pedig a Vissza Európába, Konzum tánc, Találkozunk a szemétdombon, Ikrek, Titkos egyezmények záradékai… című, a múlt rendszerben készült munkáim.

_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _

Életrajzi adatok

Kéménd-Kamenín, Érsekújvári járás, 1933. október 23.

Tanulmányok

1950–1954: Iparművészeti Középiskola (Prága)

1954–1958: Képzőművészeti Főiskola (Prága), tanárai: Josef Wagner, Jan Kavan

1958–1961: Képzőművészeti Akadémia (Prága), mesterei: Karel Pokorný és Karel Hladík

Munkahelyek

1962–1963: kelet-szlovákiai Vasmű képzőművészeti arculatát tervezte

1963–1990: szabadfoglalkozású képzőművész

Oktatói tevékenység

1990–1999: között a pozsonyi Képzőművészeti Főiskola Szabad kreativitás műtermének (Ateliér slobodnej kreativity na Vysokej Školy Výtvarných Umení, Bratislava) vezetője

1990: Képzőművészeti Főiskola, Kassa professzor emeritus

1992–: kassai Műszaki Egyetem, Iparművészeti Kar, egyetemi tanár.

1999–: Szabadművészetek Tanszéke, tanszékvezető

Művészeti szervezeti tagság

1967–1971; 1997–: Konkretisták Klub, tag

1967–1989: Szlovákiai Képzőművészek Szövetsége, tag

1989–: Gerulata (Magyar Limes Szövetség) tagja

1990–1997: Szlovákiai Magyar Képzőművészek Szövetsége, tag

1996–: Nemzetközi Fényszimpózium, a Nemzetközi Kepes Társaság alapító, tag

2009–2011: MMA társadalmi szervezet, tag

2011–: MMA rendes tag

Művek közgyűjteményekben

Budapest, Szépművészeti Múzeum

Dunaszerdahely, Kortárs Magyar Galéria

Érsekújvár, Galeria umenia

Esslingen (Németország), Galerie der Stadt Esslingen

Karlovy Vary (Cseh Köztársaság), Galerie uměni

Kassa, Východoslovenská galeria

Mexikó, Centro International de la Cultura

Pozsony, Szlovák Nemzeti Galéria

Trencsén, Muzeum Bazovského

Zsolna, Považská galerie umenia

Kiállítások

Egyéni kiállítások

1967 Sochy a kresby [Szobrok és rajzok [Mária Bartuszovával], Jalta kávéház, Kassa

1973 Sochy -Szobrok. Vychodoslovenská galéria Kosice [Kelet-szlovákiai Galéria, Kassa

1974 Sochy -Szobrok, G. Cypriána Majerníka, Pozsony

1977 Plastika -Plasztika, Kortárs Művészeti Galéria, Varsó [kat.]; Kopernikusz M. Galéria,

Toruń, Lengyelország

1980 Bartusz György. Miskolci Galéria, Miskolc

1985 Juraj Bartusz. Malá galéria, Vysoké školy veterinárské, Brünn

1986 Akcia/ kresby -Akciók/Rajzok, Galéria mladých, Brünn [kat.]

1988 Kresby, obrazy -Rajzok, képek. Ústav makromolekulární chemie SAV, Prága [kat.];

Bartusz György. Művészeti Galéria, Érsekújvár [kat.]; Malby, objekty [Festmények,

objektek. Vlastivedné Múzeum, Trebisov-Tőketerebes [kat.]

1989 Túlélés (environment), ZSVU, Kassa

1991 Sondy. Juraj Bartusz –Szondák. Slovenská národná Galéria, Pozsony; Slovenská

národná galéria - Vermes Villa, Dunaszerdahely

1992 Szondák. Csehszlovákia Kulturális Intézete, Budapest; Juraj Bartusz [életműkiállítás],

Státna g., Besztercebánya [kat.]; Juraj Bartusz. Galéria J. Jakobyho, Kassa

1993 Juraj Bartusz, Považská galéria umenia, Zsolna-Zilina • ~ szobrászművész tárlata,

Magyar Tannyelvű Ipariskola, Kassa; Öko-socio installácia [Öko-szocio installáció,

Považská g. umenia, Zilina- Zsolna [kat.]

1996 Bartusz György. Fényforrások. A Magyar Köztársaság Kulturális Intézete, Pozsony

Bartusz - Csudai • Ex aequo [Ivan Csudaival], Štátna galeria, Besztercebánya-Banská

Bystrica

1997 Úton [Németh Ilonával], At Home Galéria, Somorja [kat.]

1998 (Anti)kommunikácia -(Anti)kommunikáció [Marek Kvetánnal], Galéria mesta

Bratislavy- Pozsony [leporelló]

1999 Velencei Biennále szlovák pavilonjának művésze

TRANSŽFORMY [Transzformációk M. Vojtecha Löfflera, Kassa [kat.]

2001 Üres terek, Miskolci Galéria Városi Művészeti Múzeum, Miskolc

2003 Juraj Bartusz: Labilita. Galéria Brämerová kúria, Múzeum kultury Madarov na

Slovensku – Szlovákiában Élő Magyarok Kulturális Múzeuma, Bratislava

2009 Kelet-Szlovákiai Galéria, Kassa-Košice

2010 Mester és tanítványa (Radoslava Macejovával). Magma művészeti kiállítótér,

Sepsiszentgyörgy

Bartusz -gestá/gesture/body/sekundy/seconds. Slovenská národná galéria, Bratislava,

[katalógus, Vladimíra Büngerová, Katarína bajcúrová, Lucia Gregorová-Stachová]

2015 „A nyitottság jegyében". Vigadó Galéria, Budapest

2016 Az idő nyomában Forrás Galéria, Budapest Tér-idő sorozat plasztikáit, a Csendesített

gesztusok rajzait és a Kép időnyommal című 1967-es festményt is bemutatja.

2019 Véletlenül talált tárgyak Sarisi Galéria, Eperjes

Csoportos kiállítások

2017 Po Moderne, Metropola Vychodu Vychodoslovenska galéria, Kassa

2018 Coder Le Monde: Mutations Creations. Pompidou Center, Párizs

2020 Nove Akvizície V. Zbierki VS6, Kassa

2021 Volta Art Fair, Bázel

2021 Klobúk Dolu/Hats off, Vunu Gallery, Kassa

2021 Sculpa Botanical Garden, Kassa

2021 TELO, FORMA A GESTO – socharstvo V. zbienke VS6, kassa