Zelnik József

Életrajz

Zelnik József polgári származású családban látta meg a napvilágot Gyulán, 1949-ben. Apai ágon felmenői Nyitra megyéből származnak. A család egyik ága 1642-ben nemesi címet kapott, majd elszármaztak a Hatvantól 18 km-re fekvő Apcra. Anyai ágon erdélyi szászok, több gyulai polgármesterrel ősei körében. Nagyapja megyei főjegyző volt a két világháború között és Nürnberg várostól megkapta a Dürer-díjat.

Hatvanban nőtt fel, apai nagyapja házában és földjén. Édesapja agrárszakember volt, 1945 előtt a Pongrácz uradalomban vezetett gazdaságot, de saját jogon is volt földbirtoka, emellett földet bérelt és művelt. Az államosítás után a sofőrből lett igazgató kérésére a Csányi Állami Gazdaságban agronómusként dolgozott, majd a Sziráki Állami Gazdaságban volt főkertész és így a 20 hektáros szőlő is az ő kezében volt. Ott készített boraival országos díjakat nyert. Édesanyja Zsámbékon, a Szent Keresztről Nevezett Irgalmas Nővérek főiskoláján végzett tanítóként. A Rákosi-diktatúra terrorja idején azonban lelkiismereti okok miatt abbahagyta a tanítást és a családi gazdaságban dolgozott tovább. Zelnik József családi örökségként hozta magával természetszerető világképét és kereszténységét. Saját szavaival élve beleszületett a borászatba. Gyermekkorától fogva metszette a szőlőt, permetezett, szüretelt, bort kezelt. Ennek hatása későbbi írásaiban – elsősorban a 2010-es A nagy szertartásban – is visszaköszönnek. Édesanyja gyóntató papja a mártírhalált halt győri püspök, Apor Vilmos volt, nagybátyja pedig ferences szerzetespapként őrizte Bottyán János sírjának titkát. Édesapja szerette volna, hogy belőle is pap legyen, ezért tizennégy éves korában elküldték Esztergomba, a Temesvári Pelbárt Ferences Gimnáziumba, ami abban az időben – 1963-ban – nem volt kockázatmentes. Édesapját az ÁVH zaklatásaitól csupán a saját termelésű, jó minőségű bora mentette meg, amit az akkori megyei párttitkár nagyon szeretett. Habár hamar kiderült, hogy nem a papi pályát választja hivatásként, gondolkodásmódját és későbbi munkásságát alapvetően meghatározta egyházi neveltetése. Hittantanára, Aladár atya a világhírű francia természettudós, teológus Teilhard de Chardin tanítványa volt, akinek műveivel így korán megismerkedett.

Érettségi után először a közgazdasági egyetemre jelentkezett diplomata szakra annak a biztos tudatában, hogy egyházi gimnáziumból nem fogják felvenni, majd a két év kényszerű katonai szolgálat után agrárközgazdászként kezdett tanulni, onnan viszont a merev marxista szellemiség miatt átment néprajz szakra, s itt megtalálta egész életen át tartó szakmai elkötelezettségét. 1981-ben szerezte meg etnográfus diplomáját az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen, majd a Népművelési Intézetben kezdett dolgozni.

A népi kultúra iránti vonzódás ekkortájt családjuk elengedhetetlen összetevőjévé vált. A néprajzkutatóvá vált Zelnik József első felesége Budai Ilona népdalénekesnő volt, míg második felesége, Szittner Andrea iparművész. A fiatalon, 35 éves korában elhunyt testvére, Zelnik János, felesége Faragó Laura népdalénekesnő volt; nővérének, Katalinnak, aki a kertészeti egyetem egykori oktatója, férje pedig Halász Péter csángókutató, de Katalin maga is sokat írt az etnobotanikáról.

Az 1970-es évek elején már összetűzésbe került a szocialista államgépezettel. Tevékeny szerepet játszott a Fiatalok Népművészeti Stúdiójának 1973-as megalapításában, amely ellen a hatalom kétfrontos harcot indított: totális megfigyelést szervezett, valamint a KISZ KB-n keresztül saját befolyása alá akarta vonni. Az államhatalom ekkor már folyamatos megfigyelés alatt tartotta a kulturális életben egyre aktívabb Zelniket, aki megnyerte Csoóri Sándort is mozgalmuk szellemi irányítójának. Szerepe egyre fontosabbá vált, tagja lett a Csoóri vezette Tízek Társaságának, szoros kapcsolatban állt a táncházmozgalommal, emellett személygépkocsijával folyamatosan szállította többek között Csoórit, Kormos Istvánt, Nagy Lászlót, Kis Ferencet. 1975-ben együtt jártak Erdélyben, ahol kapcsolatba kerültek a határon túli magyar értelmiséggel is. Mivel gépjárműjével az ország minden részében feltűnt, célszemélyként a Zorro nevet kapta a megfigyelő hatóságtól. Saját visszaemlékező szavai jól mutatják fontosságát az 1970-es évek szellemi-politikai ébredési mozgalmában: „ezer kilométereket vezettem, sok helyen sokféle tevékenységet koordináltam, anyagokat szereztem, termeket béreltem, tárgyaltam-veszekedtem az illetékesekkel, kiállításokat szerveztem, és még a fiatalok személyes problémáira is odafigyeltem."

Mozgalmukat hamarosan Csoóri Nomád naplója hatására nomád nemzedéknek titulálták, amelyben Zelnik szavaival elsősorban nem valami ellen, hanem valamiért álltak össze. Kutatási témája – a folklorizmus, a folklór és a népművészet átalakulása – is szoros kapcsolatban állt politikai, kultúrpolitikai nézeteivel. Írásai a közösségfejlesztő, öntudaterősítő tradíciók fontosságát és védelmét helyezték középpontba, nyíltan kimondva a szocialista kultúrpolitika vonatkozó hibáit és hiányosságait. Ehhez köthető a Fiatalok Népművészeti Stúdiójában kifejtett tevékenysége is. Ennek köszönhetően népművészeti táborokat, alkotóházakat hoztak létre (pl. tokaji művésztelep, magyarlukafai alkotótábor, Kecskeméti Kerámiastúdió stb.). Az első, azóta legendássá vált ilyen alkotótáborra Zelnik kérte fel közreműködőnek az akkor még ismeretlen, fiatal építészt, Makovecz Imrét, akivel innentől kezdve útjaik összefonódtak. Mozgalmuk, a nomád nemzedék, úgy válhatott az Aczél-féle kultúrpolitika idején megtűrtté, hogy a két tabut, Kádárt, és az oroszokat nyíltan nem szidták. „Mi sokkal mélyebbre mentünk, öntudatlanul is mélyebbre – vallotta Zelnik. A gyökereinket kerestük, egy gyökereitől módszeresen és rafináltan megfosztott világban […] Abban az időben – amikor a hagyományt, az alapvető emberi értékeket megkérdőjelezte a hivatalosság – nem is volt más lehetőség a népi örökség áthagyományozására, értékek őrzésére […] a táncház és az alkotótáborok egészen újszerű és sikeres formája volt a rendszerrel szembeni passzív rezisztenciának, illetve a saját belső építkezésünknek."

Az 1980-as években jelentős kultúrpolitikai eredményeket sikerült elérnie. 1985 után elérte, hogy az ország minden megyéjében videostúdiókat állítottak fel, amelyek később a helyi tévéstúdiók alapjaivá váltak. 1986-tól a Közművelődési Információs Vállalat (KIV) vezetőjeként székhelyükön, a Selyemgombolyítóban sűrűn rendeztek táncházakat és sikerült elérnie, hogy a Magyar Rádió élő adásban közvetítette népzenei estjeiket. Gyakorlatilag népzenei és táncházműhellyé alakította a vállalatot. Az ő igazgatásával vált a Selyembombolyító a magyar népi tradíciókat feltámasztó, értékeit közkinccsé tevő, legendás „kulturális fellegvárrá", ahol napjainkban Közép-Kelet Európa legnagyobb, több mint 8000 kötetes ökológiai gyűjteménye is található. A Selyemgombolyítóban indították be 1992-ben a Duna TV adását is, aminek első elnöke 1993 nyaráig Zelnik József volt.

A rendszerváltás idején a konzervatív nemzeti oldal egyik legbefolyásosabb személyiségének tartották. Antall József szívesen látta volna a kultusztárca élén, de hárította a lehetőséget, tudatosan nem vállalt politikai szerepet az első szabadon választott kormányban. Habár párbeszédre nyitott keresztény-konzervatív politikai gondolkodónak tartják számon, politikai pártokhoz soha nem kötődött, politikai tisztséget sem vállalt. Nem pártpolitikai alapon helyezte el önmagát, hanem gyakorlati megoldást, stratégiát, válságkezelést is kívánt adni. Minden politikai korszakban bátran emelte fel szavát az éppen regnáló hatalom ellen. A Magyar Kulturális Szövetség elnökeként a rendszerváltás ambivalenciáira is felhívta a figyelmet 2002-ben, kiemelvén, hogy a rendszerváltáskor sem gazdasági, kulturális és erkölcsi leltár nem készült, aminek elmaradásáért az értelmiség tehető felelőssé. A magyarországi zöld mozgalom egyik elindítója, szervezője, felemelve szavát a környezetvédelem érdekében is.

Több, hazai és nemzetközileg is jelentős kitüntetésben részesült. Gercse középkori templomának újraépítéséért – mindeddig egyetlen magyarként – megkapta a Templomos Lovagrend Nagykeresztjét. Becsület keresztet, Balassi-díjat, Magyar Örökség díjat kapott. A Magyar Bor Akadémia alelnöke. 1992-ben Gyurkovics Tiborral közösen találták ki a Magyar Művészeti Akadémia ötletét, melynek jelenleg is tagja, 2011 és 2014 között alelnöke volt.

Az életrajzot összeállította: Povedák István [2016]

_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _

Életrajzi adatok

Gyula, 1949. július 19

Tanulmányok

1963–1967: Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium, Esztergom

1976–1981: Eötvös Lóránd Tudományegyetem BTK, néprajz szak

1984: doktori fokozat

Munkahelyek

1973–1986: Népművelési Intézet, tudományos munkatárs

1986–: Közművelődési Információs Vállalat (KIV), igazgató

1992–1993: Duna TV, igazgatósági elnök

Művészeti szervezeti tagságok

1973–: Fiatalok Népművészeti Stúdiója, titkár

Magyar Bor Akadémia, alelnök

1996–: ORTT (2010-től Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság), tag

1989–: Magyar Kulturális Kamara (később Magyar Kulturális Szövetség), elnök

1992–2011: az MMA társadalmi szervezet alapító tagja

2011–: Magyar Művészeti Akadémia, rendes tag; 2011–2014: alelnök