Bányász serleg, 1650, Esterházy gyűjtemény – másolat készítés
"Iparművészeti Múzeum. 1650.06.27 III. Ferdinánd kapta a felvidéki Selmecbányán egy új tárna megnyitásakor. Magassága: 43, 7 cm Cizellált tűz aranyozott motívumokkal díszített ezüst. A talp domborulatának alsó részébe három tárnanyílás van vágva: a nyílások közül kettőben csillét toló, a harmadikban pedig a hátán terhet cipelő bányász alakja. Elöl, a domborulat tetején egyrészt a bánya kivezető aknanyílása látható, amely mellett két bányász kosárban húzza a felszínre a Föld kitermelt kincsét. A másik oldalon emellett két bányász álló alakja látható: az egyik tálcán nagy méretű ércet tart a kezében, a másik (valószínűleg egy magasabb rangú munkás, bányamester, vagy bányafelügyelő) pedig jobbjával serleget emel. A harmadik oldalon az egyik tárnanyílás tetején kis építmény áll, ennek lefedése alatt egy karikákon lógó fémlap látható, amelynek megkondításával feltehetőleg a munka kezdetét és végét jelezték. A talp felső sávjának oldalában négy nyíláson át egy-egy érckalapáccsal ásványt bányászó figura figyelhető meg. A függőleges vájatot formázó hasáb alakú szár (nódusz) négy csavar segítségével illeszkedik a talp felső lapjához. A faácsolatot utánzó szerkezet belsejébe kötélen bányászfigura ereszkedik a tárna mélyébe. Az építményhez négy oldalról hermás-valutás díszítésű öntött tagozat illeszkedik, melyek alján bányászszerszámok vannak felfüggesztve A kupa formáját illetően a szakirodalom mai véleménye megoszlik: egyesek szerint a 17. század első felében használatos bányászlámpa stilizált formája, míg mások szerint virágkehely alakú. A díszserleg leemelhető fedele középen felfelé megnyúlik, mintegy talapzatul szolgál a tetején térdelő öntött ezüst bányászfigurának, mely a vele szemben a fülre foglalt ásványt bányássza. A fedél belsejében látható szerencsekerék a szerencse forgandóságának, a bányászsorsnak az allegorikus ábrázolása.: Másolatkészítés menete: A Bochumi Bányászati múzeum felkérésére készítettem a másolatot. Az eredeti serleget szétszereltem. A bányászfigurákról szilikon negatívot készítettem. Minden egyes negatívba forró öntőviaszt folyattam, majd a kihűlt viaszformákat egy speciális öntőhomokba ágyaztam. Az apró kis figurákat öntő csapocskákkal, úgynevezett levegőztetőkkel, azaz felöntővel kellett felszerelnem, hogy az öntvények a tökéletes formát vegyék fel. Amikor az öntőhomok kellően megszilárdult, kifolyattam belőle a viasz pozitívokat, amelyek helyére /viaszvaszelytéses eljárással /a bronz került. A serleg fedelét, kehelyrészét, és a talpfedelét, úgynevezett galvános-másolatkészítési eljárással oldottam meg. A fenti részekről is szilikonmásolatot vettem, majd az egész belső felületet grafitporral vontam be. A szilikonformát savas rézgálicos fürdőbe helyeztem, és ezt katódnak kötöttem. Anódként egy vörösréz plasztikus lap szolgált. Kis áramerősséggel kb. 1 hétig rakódott a fém a negatív félformára. Az elkészült darabokat kivettem a fürdőből, közömbösítettem, lefejtettem róluk a szilikon negatívokat, majd kidolgoztam, összeforrasztottam a részeket. Lemezből talpbetétet kalapáltam. A talp belső részébe 6 mm széles peremet forrasztottam, melyre 6 darab csavaranyát készítettem. Ezek tartják a talp belső részét. Galvanizálás előtt az összes csavart, a hozzá tartozó anyákat, valamint a kövek alatt lévő tálkákat is el kellett készítenem. Az ásványok foglalatait lemezből készítettem. A fedélen, a kehelyrészen és a talp belső részén lévásványokat Kőbörzén szereztem be, az eredetinek megfelelő méretre csiszoltam, majd hasonló módon befoglaltam. Az egész tárgyat a tartozékokkal együtt leezüstöztem, majd a figurákat kivéve, learanyoztam. Másolatkészítés kb. 9 hónapig tartott. Jelenleg a másolat a Bochumi Bányászati múzeumban van kiállítva."
