Életrajz

Sinkovits Imrének nem jelent meg önéletírása, pályájáról nem írt curriculum vitae-szerű összefoglalást. Írásaiban azonban gyakran mesélt családjáról, életéről. Életrajza ezeknek a szövegeknek felhasználásával készült.[1]

Az első világháború és a trianoni békediktátum után nyolc esztendővel születtem. Vas megyei szülők gyermekeként Kispesten, a „néhai" Damjanich utca 8. alatti családi kisvendéglőben. A stremi vízimolnár lánya, Göndöcs Terézia és a körmendi kéményseprő mester fia, Sinkovits Jenő főpincér elsőszülött fiúgyermekeként. Mivel a famíliában is első fiúunoka voltam, az örömteli bemutatásra két éves koromban vitt édesanyám vízimolnár Göndöcs Lajos nagyapámhoz Strembe, igaz, már útlevéllel, tekintve, hogy az most is Burgenlandhoz tartozik. Íme első találkozásom a történelemmel! Ettől kezdve folyamatosan vettem részt magyar történelemórákon szüleim és nagyszüleim térdén lovagolva. Így tudtam meg, hogy a trianoni „békekötés" után, az osztrákok bevonulásakor Göndöcs nagyapám néhány hétig a güssingi (Németújvár) börtön lakója volt, mert nem tudott beletörődni az ország-veszteségbe, és ennek hangot is adott a malomban, ahová, ugyebár, mindenféle népek jártak őrletni.

A Sinkovits-szülők 1927-ben Kispesten saját vendéglőt nyitottak. Az üzlet azonban nem ment fényesen, s tönkrementek. Ekkor költöztek Óbudára, s itt leltek szolid, nyugodt polgári otthonra.

…édesapám már főpincér az Ilkovicsnál, én pedig az Árpád Gimnázium diákja. Édesanyám féltő-óvó tekintete kísért végig a Zápor utcán, ezen életemet meghatározó alma mater falai közé. Itt lettem cserkész is, ami kitöltötte ifjúságom minden percét […]. Életre, erkölcsre, hazafiságra, bajtársiasságra, hitre, hűségre, önállóságra és önfegyelemre, kézügyességre és talpraesettségre, szorgalomra és leleményre nevelt, magyar népdal- és népmesekincshez, természetismerethez és -szeretethez, madárvédelemhez és természetjáró kultúrához szoktatott, miközben „játszani is engedett"! Jaj, de szép volt!

A gimnáziumban Sinkovits Imre életre szóló barátságot kötött Szőnyi G. Sándorral, aki televízió rendező lett, és Pozsonyi Endrével, aki Kecskemétre került főorvosnak. A második világháború bombázásai elől édesanyja testvéréhez Somogyba menekült a család, majd a front elől szintén rokonokhoz, Vas megyébe. Sinkovits Imrének emberségre, furfangra, nyelvtudásra, de még vakmerő bátorságra is szüksége volt ahhoz, hogy átvészelje ezt a néhány hónapot. A tizedes meg a többiek (1965) című filmben azért lehetett olyan hiteles alakítása, mert maga is átélte ezt a bonyolult és ellentmondásos korszakot.

Már elkezdődött az 1945–46-os tanév az Árpád Gimnáziumban, amikor visszatérhettünk óbudai lakásunkba: szeptember végén, amikor nem a kerti virágok nyíltak, de akna ütötte likak tátongtak a falakon, s szabadon áramlott be rajtuk a budai hegyek letarolt erdeiből a még mindig fiistszagú levegő. Újjáépítés-éledés, életkezdés az eltakarított romokon, szinte egyik napról a másikra. Közben jegyrendszer, infláció, éhség és ruhátlanság. De éltünk! Lakás, család, gimnázium, cserkészcsapat; kemény munkával minden újraéledt. Egy demokratikus, keresztény, polgári Magyarország jövőképe lebegett előttünk, és ez hatalmas energiát adott. 1947-ben leérettségiztem, majd felvettek a Színiakadémiára! Mint egy álom! Olyan szép volt minden! Aztán...? Aztán jött a „kékcédulás szavazás". Jöttek Rákosi–Farkas–Gerő és társaik. Jött a népbutító demagógia, és visszájára fordult minden.

Bár a politika beköltözött a mindennapok világába, Sinkovits Imre nagy álma mégis teljesült: színész lehetett.

Azért lettem színész, mert minden szerettem volna lenni. Volt bennem exhibicionizmus, volt — ma már így fogalmazok — pedagóguskészség és prédikátorhajlam is. Ám az óbudai naiv gyerek egyszerre szembe találta magát egy egészen más közegben felnőtt, a történelem terheit, gondjait sokkal jobban érző és átélő réteggel. Közöttük én csakugyan tágra nyílt szemű kiscserkész voltam: egyik kezemben ibolyacsokor, a másikban árvalányhaj. Elámultam a tájékozottságukon, felnőttségükön. De jó néhányukban rövidesen a ligeti vurstli kikiáltószövegét ismertem föl: – Itt látható Amália, a csodanő, ki megtagadta apját–anyját, hogy árva lehessen! Nagypolgári ivadékok mindenféle lelkiismeret furdalás nélkül váltottak inget, azaz nem is váltottak: egy hétig hordták a színén, egy hétig a visszáján, hogy bizonyítsák: ők népi származékok. De engem, kültelkit, nem az ügyeskedés érdekelt, hogy ki hogyan érvényesül, csak az, hogyan tudnám a mesterséget megtanulni. Sok bajom származott ebből. Diákbizottság elé állítottak, mert megtudták, hogy nem csak a két „hivatalos" színházba járok. – Sinkovits elvtárs, de dörzsölődzködsz a régi polgári színjátszáshoz! – dördültek rám, akik korábban Sikinek, vagy Imrének neveztek.

A Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1951-ben szerzett diplomát. Hallgatóként a Belvárosi Színházban és az Ifjúsági Színházban szerepelt, a végzés után azonban a Nemzeti Színház szerződtette. Tanáraira így emlékezett:

Abonyi Géza szigorának köszönhetem a szakmai fegyelmet, a kötelességtudást, formaismeretet, a gyors szerep-kidolgozási készséget, a fürgén befogadó képes, csiszolt memóriát. Gellert Endrének az intellektusigényt, a sémák elkerülését, a szakmai hitet, a belőle mindannyiunkba átsugárzó szuggesztivitást. Tanított Lehotay Árpád, Rátkai Márton, Somlay Artúr, Staud Géza is. S tanultam Apáthi Imrétől, Bajor Gizitől, Makláry Zoltántól, Tímár Józseftől, Pécsi Sándortól, Kiss Manyitól, Gózon Gyulától, Bihari Józseftől stb. Mesterséget, de magam s színházam válságos napjaiban: emberséget is.

Megtisztelő volt számára, kitüntetés, hogy fiatal, diplomás színészként az ország legjelentősebb társulatába került. Mégsem ez volt a vágyálma, inkább ment volna vidékre, ahol hamarabb kapott volna jelentősebb feladatokat.

Természetesen jobban jártam, hogy a színészet gyakorlati iskoláját a Nemzetiben kellett kijárnom, a legkisebb szerepeken keresztül a színház akkori legjobbjai mellett. A vezetők bíztak bennem, és nem is éreztem esetlegesnek a rám bízott feladatokat. Elfogódottságom elég hamar feloldódott, s két esztendei tagság után már főszerepet is kaptam. 1952-ben Déry Tibor Talpsimogatójában négy figurát játszottam egy este, s akkor figyeltek fel karakterformáló képességemre. Egymás után kaptam a hasonló feladatokat.

1956. október 23-a életének egyik legemlékezetesebb napja lett. A Nemzeti Színházból próba után hazafelé tartott (ekkoriban a Petőfi téren lakott), amikor Kuczka Péter felszólította, hogy amíg a szónokok a betiltott, majd hirtelen ismét engedélyezett tüntetésre megérkeznek, szavaljon valamit. Naplójában ezt jegyezte fel:

Egyszerre valami furcsa izgalom vett erőt rajtam. Ilyet még nem éreztem. Fölrohantam a lakásba! A gyerekek, akiket ekkor már hetek óta alig láttam, mert előző nap jöttek meg Vásárhelyről, éppen ebédeltek. – Kati a hír hallatára lázba jött – s mint régen '48- ban Laborfalvi Rózáék – asszonyi kezei kokárdát tűztek kabátomra. Fölkaptam az Ady és a Petőfi kötetet, sietve megcsókoltam szeretteimet, s rohantam le a térre.

Már ott álltam a szobor talapzatán, mikor még egyre áramlott a tömeg. Rövidesen megláttam a színi akadémia csoportját nemzeti zászló alatt. A fiúk felkiabáltak, hogy várjam meg őket. Lassan csend lett, s elkezdtem. Először Batsányi „A franciaországi változásokra", majd a „Látó" című versét mondtam el, utána Petőfi „Feltámadott a tenger"-t, „Kutyák és farkasok dalát" s a forradalom versét: Ady Endre „Felszállott a páva. Végezetül a Nemzeti dalt! Megrázó volt, a több ezres tömeg velem együtt visszhangozta: A magyarok Istenére esküszünk, esküszünk, rabok tovább nem leszünk!!! Gyönyörű volt. Életemben ezt a csodálatos érzést még nem éreztem. Utána még felolvastam a MEFESz kiáltványát és az egyetemisták pontjait.

Az 1956-os forradalomban vezető szerepet játszott, meghatározó tagja volt a Nemzeti Színház forradalmi bizottságának, 1956. december 1-jén pedig bekerült a színház munkáját irányító intézőbizottságba. Büntetésül 1958-ban a Nemzetiben felbontották szerződését, s a József Attila Színházba került. Életének erről az időszakáról sokszor faggatták, általában diplomatikusan fogalmazott, ahogy a politikai helyzet kívánta; 1981-ben már megjelenhetett az a kijelentése is, mely szerint „amikor 1963-ban visszakerültem a Nemzetihez, felnőtt színészi pályám valójában akkor indult.

A Nemzeti Színházban első feladatként Macbeth szerepét kapta Shakespeare tragédiájában, majd egymás után jöttek az igazán jelentős szerepek: Ádám Az ember tragédiájában, Bánk bán, Madách Mózesének címszerepe, Sade márki Peter Weiss Marat/Sade című művében. Sinkovits Imre meghatározó tagja lett az ország első színháznak; ahogyan egyik tisztelője írta róla: „maga volt a Nemzeti". Gyakran gondolkodott, s nyilatkozott a Nemzeti Színházról, az intézmény feladatáról, küldetéséről, színészi alkotómunkájáról:

Én a színházat nem szórakoztató, hanem szórakoztatva nevelő intézménynek tekintem. Hazánkban a színjátszást egy idegen kultúrával, hatalommal és nyelvvel szembeni küzdelem hozta létre. Az egész magyar színészet egyfajta hazafias érzésből született. Fontosnak tartom, hogy e négyzetkilométerre tekintve kicsire zsugorodott országnak megőrizzük rendkívül gazdag történelmi múltját és kulturális hagyományait. Egyszer ezt úgy fogalmaztam meg, hogy ha a történelem a nemzet emlékezete, akkor a kultúrája a hagyatéka. Ezt a hagyatékot nem elég csupán átvenni és a nevünkre íratni, őrizni és gyarapítani kell. Ebben feltétlenül feladata van a Nemzeti Színháznak; Hevesi Sándortól kölcsönözve a hasonlatot, ezt a hagyatékot olyanformán kell őrizni, mint ahogy a Veszta szüzek voltak őrizői és élesztői a tűznek.

A hazai színházi élet átalakulása, a művelődéspolitikában bekövetkezett változások az ő művészi életét is döntően befolyásolták. Amikor 1978-tól Nagy Péter, illetve Sziládi János, Zsámbéki Gábor és Székely Gábor került a színház élére, némi csalódottságot érezni hangjában:

…inkább szelíd, statikus állapotnak nevezném mai „periódusomat", ami persze nem belső, színészi–emberi indítékaimból ered, sokkal inkább a Nemzetiben az utóbbi három év alatt bekövetkezett változásokból. Egyfajta megújulás, alaposabb, elemzőbb munkaigényesség jegyében történt ez a változás, én azonban amolyan vihar utáni, lassan rendeződő zűrzavart látok. Korszerű, modern társulat természetesen létrehozható, de szerintem a Nemzeti legyen a nemzet színháza! Nem közömbös, hogy alá, vagy mellérendelt dolognak tekintjük, hogy a Nemzeti Színházban játszunk. Régebben ismertem a teendőimet az egész évadra, ma a kapott feladatokat esetlegesnek érzem. Most például átveszem a IV. Henrikben a király szerepét…

De ekkor sem gondolta, hogy el kellene szerződnie, majd az 1982-től 1989-ig tartó Vámos- és Malonyay-korszakban sem. Hűséges maradt az intézményhez. A rendszerváltást követően, Ablonczy László igazgatása idején, újabb méltó színészi feladatok vártak rá. Megérhette, hogy 1956-os tevékenységét rehabilitálták, sőt az erdélyi és a nyugat-európai vendégjáték, egy-egy forró színházi este igazi közösségi élménnyel is megajándékozta. Talán a legemlékezetesebb pillanatokat a romániai forradalom napjaiban, 1989. december 21-én élte át:

Sütő darabját, az Advent a Hargitánt játszottuk. Akkor már tudtuk, mi történt Temesváron. Többen kopogtak az ajtómon, hogy mit tegyünk. Egyébként a 150. előadás volt, de ez akkor mellékesnek számított. Kitaláltuk, hogy nem hajlunk meg, nem köszönjük meg a játékot, mert ez már rég nem az. Az előadás végén gyertyával vonultunk be. A közönség dermedten figyelt. Nem értették. Előléptem. „Kedves közönség, önök ma este Sütő András drámájának 150. előadását látták, és miképpen a bemutatón, úgy ezen sem vehetett részt a szerző, de nemcsak a tilalmak miatt, hanem mert a saját hazájában fontosabb tennivalói vannak. Köszönjük az eddigi elismeréseket, ám ezúttal kérem, tekintsenek el a tapstól. S ha megértették, miről szól az Advent, vagyis a Várakozás a Hargitán, akkor tartsanak velünk, mert mi most kivonulunk a színház elé, és gyertyákat helyezünk a félárbocra engedett nemzeti és fekete zászló alá..." Utoljára 1956-ban láttam ilyen közönséget. Senki sem rohant a ruhatárba. Jöttek utánunk zakóban, blúzban, és ott a lobogók alatt halkan, fájdalmasan elénekeltük a Himnuszt…

A művelődéspolitikai csatározások a Nemzeti Színházat is elérték. A kormányzat 1997-ben előkészítette az új Nemzeti Színház felépítésének tervét, s kinevezte a jövendő Nemzeti Színház igazgatóját, a „régi", a Hevesi Sándor téren lévő Nemzeti Színház pedig Magyar Színház néven működött tovább. A Nemzeti végül Orbán Viktor első kormányzása idején, új helyszínen épült fel, s új társulattal nyílt meg. Schwajda György, a színház első igazgatója nevéhez fűződik a Nemzet Színésze cím odaítélése, melyet Sinkovits Imre is megkapott. A színésznek mégis az az egyik legfájdalmasabb vallomása, amely erről a korszakról számol be. Úgy érzi, hogy a nemzeti színházi eszme végleg szertefoszlott.

Bennünket évtizedeken keresztül, még Marton Endre érájában is nevetség tárgyává tettek, pedig olyan darabokat játszottunk, mint a Mózes, a Czillei és a Hunyadiak, a Marat halála. A kritikusokat egyszerűen irritálta az, hogy valami nemzeti. Hívtak engem máshová is, például Várkonyi Zoltán a Vígszínházba, a Cyrano lett volna a belépőm; de én a Nemzetiben maradtam. Úgy gondoltam, hogy itt kell megmutatni. És ezzel most is így vagyok. Viccesen azt szoktam mondani: hitet, hazát, feleséget és Nemzeti Színházat nem cserél az ember. Pedig már a nevünket is elvették. Sík Ferenc igazgató-főrendezőnknek a szó szoros értelmében meghasadt a szíve, az enyém is majdnem… De a társulat a régi, a rendezők is, a közönségről nem is beszélve. Meg lehet nézni, mennyien kíváncsiak az előadásainkra. Nincs miért szégyenkeznünk. […] a sajtó egy része érdekesebbnek, korszerűbbnek, divatosabbnak tartja a liberális szemléletű színházat, mint a „nemzetieskedőt", a „nacionalistát".

[1] A felhasznált idézetek lelőhelye:

Sinkovits Imre: Sosem felejtők = S. I.: „Vigasz-lámpácskák". Válogatott írások, 1980–2000. Bp., Kairosz, 2001. 9–17.

Szomory György: Új IV. Henrik. Beszélgetés Sinkovits Imrével. Pesti Műsor, 1981. szeptember 14.

Ablonczy László: „Be mertünk avatkozni saját belügyeinkbe". Sinkovits Imre napjai, naplója, dokumentumai = A. L.: Szín-vallás. Avagy az Őrnagy úr feldarabolásának szükséges voltáról. Bp., Kairosz, 2008.

Ferenczi Andrea: Nemzetet, kultúrát, hitet. = F. A.: Arcok és szerepek. Beszélgetések. Bp., Harmat Kiadó, 2001.

Dalia László: Sinkovits Imre: „…Elmondták, hogy rajta vagyok a listán…" Reform, 1990. január 19.

Borzák Tibor: Sinkovits Imre: Sírig = B. T.: Színarany. Beszélgetések a Nemzet Színészeivel. Bp., Editorial Kft., 2006.

Az életrajzot összeállította: Gajdó Tamás [2017]

________________

Színpadi szerepei

KOVÁCS

Gyárfás Miklós–Örkény István: Zichy palota. Rendezte: Bálint György

Ifjúsági Színház, 1949. szeptember 23.

KOVÁCS

Mándi Éva: Hétköznapok hősei. Rendezte: Simon Zsuzsa

Belvárosi Színház, 1949. november 17.

DOBOS PISTA

Földes Mihály: Mélyszántás. Rendezte: Lányi Andor

Belvárosi Színház, 1950. március 18.

ANTON

Borisz Leontyevics Gorbatov: Az apák ifjúsága. Rendezte: Hont Ferenc

Ifjúsági Színház, 1950. október 25.

JANI, TÓNI FIA

Háy Gyula: Az élet hídja. Rendezte: Gellért Endre, Várkonyi Zoltán

Nemzeti Színház, 1951. február 13.

PRAVOSZLÁV

Vojtech Cach: Viadukt. Rendezte: Marton Endre

Katona József Színház, 1951. október 12.

FRANK

George Bernard Shaw: Warrenné mestersége. Rendezte: Major Tamás, Vadász Ilona

Katona József Színház, 1951. december 1.

FORTINBRAS

William Shakespeare: Hamlet. Rendezte: Gellért Endre, Major Tamás

Nemzeti Színház, 1952. január 27.

JUHÁSZ ENDRE

Háy Gyula: Erő. Rendezte: Marton Endre

Katona József Színház, 1952. február 25.

VORONOV TITKÁRA

Vszevolod Vitaljevics Visnyevszkij: Feledhetetlen 1919. Rendezte: Barta Zsuzsa, Major Tamás, Marton Endre

Nemzeti Színház, 1952. április 4.

VALÉR

Molière: A fösvény. Rendezte: Major Tamás

Katona József Színház, 1952. május 14.

KURRAH

Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde. Rendezte: Marton Endre

Nemzeti Színház, 1952. október 25.

ALEKSZEJ

Alekszandr Jevdokimovics Kornyejcsuk: Ukrajna mezőin. Rendezte: Major Tamás

Nemzeti Színház, 1953. január 6.

DROZDOV

Makszim Gorkij: Szomov és a többiek. Rendezte: Benedek Árpád

Nemzeti Színház, 1953. április 3.

LIPITLOTTY

Csokonai Vitéz Mihály: Az özvegy Karnyóné és a két szeleburdiak. Rendezte: Major Tamás

Katona József Színház, 1953. május 22.

VŐLEGÉNY

Illyés Gyula: Tűvé-tevők. Rendezte: Major Tamás

Katona József Színház, 1953. május 22.

SZENTE GÉZA

Urbán Ernő: Uborkafa. Rendezte: Marton Endre

Nemzeti Színház, 1953. november 25.

TYIHON

Alekszandr Osztrovszkij: A vihar. Rendezte: Major Tamás, Kazimir Károly

Nemzeti Színház, 1954. március 2.

RÁBAY MIKLÓS

Csiky Gergely: Buborékok. Rendezte: Gellért Endre

Nemzeti Színház, 1954. március 26.

JÓNA PÁL

Urbán Ernő: Párviadal. Rendezte: Marton Endre

Katona József Színház, 1954. május 29.

RENDES PÉTER

Déry Tibor: Talpsimogató. Rendezte: Marton Endre

Katona József Színház, 1954. május 29.

PETUR ISTVÁN

Nagy Lajos: Új vendég érkezett. Rendezte: Marton Endre

Katona József Színház, 1954. május 29.

ZUBOLY, TAKÁCS

William Shakespeare: Szentivánéji álom. Rendezte: Major Tamás

Margitszigeti Szabadtéri Színpad, 1954. július 3.

A FÖLD SZELLEME, RABSZOLGA, SAINT-JUST, ELÍTÉLT

Madách Imre: Az ember tragédiája. Rendezte: Gellért Endre, Major Tamás, Marton Endre

Nemzeti Színház, 1955. január 7.

MALEK GYULA

Sándor Kálmán: A senki városa. Rendezte: Major Tamás, Kazimir Károly

Nemzeti Színház, 1955. április 2.

PÁVEL

Makszim Gorkij–Kolozsvári András: Az anya. Rendezte: Gellért Endre, Major Tamás

Nemzeti Színház, 1955. június 15.

KURRAH

Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde. Rendezte: Marton Endre

Margitszigeti Szabadtéri Színpad, 1955.szeptember 1.

DR. LUDÁNYI IMRE

Karinthy Ferenc: Ezer év. Rendezte: Major Tamás

Katona József Színház, 1955. december 30.

CHAPUIS

Jean-Paul Sartre: Főbelövendők klubja. Rendezte: Marton Endre

Katona József Színház, 1956. január 27.

HADNAGY TIBOR

Fekete Gyula: Májusi felhők. Rendezte: Nógrádi Róbert

Katona József Színház, 1956. április 28.

BALÁZS

Mikszáth Kálmán–Benedek András: Sipsirica. Rendezte: Gellért Endre

Katona József Színház, 1956. június 9.

FRANK

George Bernard Shaw: Warrenné mestersége. Rendezte: Major Tamás

Katona József Színház, 1957. március 7.

VUKOVICS SEBŐ

Illyés Gyula: Fáklyaláng. Rendezte: Gellért Endre

Katona József Színház, 1956. december 23.

HIPPOLYTOS

Jean Racine: Phaedra. Rendezte: Major Tamás

Nemzeti Színház, 1957. március 30.

TORNYAY KÁROLY SZOLGABÍRÓ

Nagy Ignác: Tisztújítás. Rendezte: Várkonyi Zoltán

Nemzeti Színház, 1957. május 24.

DUGOMMIER

Félicien Marceau: A tojás. Rendezte: Marton Endre

Nemzeti Színház, 1957. november 5.

NAGY GÖRBE

Henrik Ibsen: Peer Gynt. Rendezte: Gellért Endre

Nemzeti Színház, 1958. február 21.

CORNELIS FLINK

Gosztonyi János: Rembrandt. Rendezte: Gellért Endre

Nemzeti Színház, 1958. április 18.

FJODOR

Viktor Szergejevics Rozov: Boldogság, merre vagy? Rendezte: Benedek Árpád

József Attila Színház, 1958. október 10.

TEODORO

Lope de Vega: A kertész kutyája. Rendezte: Egri István

József Attila Színház, 1958. november 21.

BENKŐ ZOLTÁN, KUTATÓ

Kállai István: Kötéltánc. Rendezte: Hegedűs Tibor

József Attila Színház, 1958. december 30.

BÉRES JÁNOS

Földes Mihály: Honvágy. Rendezte: Benedek Árpád

József Attila Színház, 1959. április 2.

HETEDIK ESKÜDT (szerepátvétel)

Reginald Rose: Tizenkét dühös ember. Rendezte: Várkonyi Zoltán

Bartók Terem, 1959. július 4.

ROMEO CASANOVA

Ferdinand May: Sziget elsejére kiadó! Rendezte: Kalmár András

Állatkerti Szabadtéri Színpad, 1959. július 11.

FOUCHÉ

Victorien Sardou– Hégésippe Moreau: A szókimondó asszonyság. Rendezte: Egri István

József Attila Színház, 1959. október 16.

ALEKSZEJ

Viktor Szergejevics Rozov: Felnőnek a gyerekek. Rendezte: Benedek Árpád

József Attila Színház, 1959. november 28.

HEKTOR

Hubay Miklós: Ők tudják mi a szerelem. Rendezte: Ádám Ottó

Bartók Terem, 1959. december 6.

GYULUS

Kállai István: Ugorj ki az ablakon! Rendezte: Egri István

József Attila Színház, 1960. január 27.

TYETYEREV, KÁNTOR

Makszim Gorkij: Kispolgárok. Rendezte: Ráday Imre

József Attila Színház, 1960. április 14.

EPHRAIM

Errol John: Holdfény egy szivárványszínű sálon. Rendezte: Seregi László

József Attila Színház, 1960. október 15.

WILHELM PAYER

Hedda Zinner: Egy kis bécsi kávéház. Rendezte: Egri István

József Attila Színház, 1960. december 2.

KALAF

Carlo Gozzi–Friedrich Schiller: Turandot hercegnő. Rendezte: Egri István

József Attila Színház, 1961. február 17.

APA

Kállai István: Az igazság házhoz jön. Rendezte: Szinetár Miklós

József Attila Színház, 1961. április 14.

FRANÇOIS VILLON, SAJÁT MAGA

François Villon–Szécsi Lajos: Én, François Villon...! Rendezte: Kamarás Gyula

Irodalmi Színpad, 1961.május20.

JULES GRECY

Marcel Achard: A világ legszebb szerelme. Rendezte: Egri István

József Attila Színház, 1961. október 13.

HAROLD GOFF

Irwin Shaw: Szelíd emberek. Rendezte: Egri István

József Attila Színház, 1962. január 13.

PATAK BALÁZS

Sós György: Kati. Rendezte: Egri István

József Attila Színház, 1962. február 24.

KÖZREMŰKÖDŐ

Reggeltől reggelig. Budapest egy napja a mai magyar költészet tükrében. Rendezte: Gál István

Irodalmi Színpad, 1962. május 7.

KÖZREMŰKÖDŐ

Somlyó Zoltán-emlékest.

Irodalmi Színpad, 1962. június 2.

KÖZREMŰKÖDŐ

Móricz Zsigmond-emlékműsor

Irodalmi Színpad, 1962.szeptember7.

NARRÁTOR, LORD WINTER, VÁNDOR, PLANCHET, BONACIEUX-NÉ, KULCSÁR, TÖRPE, FŐPECSÉTŐR, SZABÓ, ELSŐ CSILLÁRTISZTÍTÓ, ELSŐ FOGADÓS, MÁSODIK FOGADÓS, TENGERÉSZ, AJTÓNÁLLÓ, PERJEL, BÍRÓ, RÉVÉSZ, KERTÉSZ

Alexandre Dumas–Roger Planchon: A három testőr. Rendezte: Jaroslav Dudek

József Attila Színház, 1962. szeptember 20.

KÖZREMŰKÖDŐ

Gerhart Hauptmann-emlékest. Rendezte: Szécsi Lajos

Irodalmi Színpad, 1962. december 15.

KÖZREMŰKÖDŐ

Bródy Sándor-emlékest. Rendezte: Kamarás Gyula

Irodalmi Színpad, 1963. március 14.

DANIS ANTAL

Vészi Endre: Hajnali beszélgetés. Rendezte: Benedek Árpád

József Attila Színház, 1963. március 16.

JIM O'CONNOR, A LÁTOGATÓ

Tennessee Williams: Üvegfigurák. Rendezte: Kazán István

József Attila Színház, 1963. április 20.

CAJUS CASSIUS

William Shakespeare: Julius Caesar. Rendezte: Marton Endre

Nemzeti Színház, 1963. május 17.

MACBETH

William Shakespeare: Macbeth. Rendezte: Major Tamás

Nemzeti Színház, 1963. október 18.

KÖZREMŰKÖDŐ

Fekete rapszódia. Vers–zene–tánc a dob ritmusán. Rendezte: Gál István

Irodalmi Színpad, 1963. október 28.

KÖZREMŰKÖDŐ

Hriszto Szmirnenszki ünnepi emlékest. Rendezte: Szécsi Lajos

Irodalmi Színpad, 1963. december 4.

KÖVES FERENC

Szakonyi Károly: Életem, Zsóka...! Rendezte: Vadász Ilona

Katona József Színház az Ódry Színpadon, 1963. december 13.

DON QUIXOTE

Juhász Gyula: Don Quixote halála. Rendezte: Szendrő Ferenc

Irodalmi Színpad, 1964. január 26.

MARTINOVICS

Karinthy Frigyes: Martinovics. Rendezte: Szendrő Ferenc

Irodalmi Színpad, 1964. január 26.

KENT GRÓF

William Shakespeare: Lear király. Rendezte: Marton Endre

Nemzeti Színház, 1964. május 22.

ÁDÁM

Madách Imre: Az ember tragédiája. Rendezte: Major Tamás

Nemzeti Színház, 1964. október 2.

KÖZREMŰKÖDŐ

Mozgó világ. Irodalmi koncert. Rendezte: Szécsi Lajos

Irodalmi Színpad, 1964. december 5.

ORESTES

Aiszkhülosz: Síri áldozat – A jólelkűek. Rendezte: Marton Endre

Nemzeti Színház, 1965. február 26.

CHANCE WAYNE

Tennessee Williams: Az ifjúság édes madara. Rendezte: Marton Endre

Katona József Színház, 1965. május 7.

TRIVELIN

Pierre Carlet de Chamblain de Marivaux: Két nő közt. Rendezte: Both Béla

Nemzeti Színház, 1965. október 22.

DE SADE MÁRKI

Peter Weiss: Jean Paul Marat üldöztetése és meggyilkolása ahogy a charentoni elmegyógyintézet színjátszói előadják de Sade úr betanításában. Rendezte: Marton Endre

Nemzeti Színház, 1966. február 4.

SEBASTIAN LACREOLE

Noël Coward: Akt, hegedűvel. Rendezte: Egri István

Katona József Színház, 1966. május 27.

CZILLEI ULRIK

Vörösmarty Mihály: Czillei és a Hunyadiak. Rendezte: Marton Endre

Nemzeti Színház, 1966. november 4.

MÓZES

Madách Imre: Mózes. Rendezte: Marton Endre

Nemzeti Színház, 1967. november 2.

ROBINSON

Franz Kafka–Max Brod: Amerika. Rendezte: Marton Endre

Nemzeti Színház, 1968. május 24.

BODAKI

Dobozy Imre: Eljött a tavasz. Rendezte: Major Tamás

Nemzeti Színház, 1968. október 25.

ROGOZSIN

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij–Georgij Tovsztonogov: A félkegyelmű. Rendezte: Egri István

Nemzeti Színház, 1969. május 16.

LUCIFER

Madách Imre: Az ember tragédiája. Rendezte: Vámos László

Szegedi Szabadtéri Játékok, 1969. augusztus 10.

IVÁN

Erdélyi Sándor: Mozaikok. Rendezte: Babarczy László

Katona József Színház, 1969. október 12.

LŐRINC BARÁT

William Shakespeare: Rómeó és Júlia. Rendezte: Major Tamás

Nemzeti Színház, 1971. február 26.

ROSENCRANTZ

Tom Stoppard: Rosencrantz és Guildenstern halott. Rendezte: Marton Endre

Nemzeti Színház, 1971. április 23.

JÓNÁS

Babits Mihály: Jónás könyve. Oratórium. Rendezte: Huszár Klára

Irodalmi Színpad, 1971. október 25.

TRENCSÉNI CSÁK MÁTÉ, NÁDOR ÉS PÁRTVEZÉR

Madách Imre–Keresztury Dezső: Csák végnapjai. Rendezte: Marton Endre

Nemzeti Színház, 1971. október 29.

RUPERT HARPER, KAPITÁNY, SZÁRNYSEGÉD

Barry England: Neveletlenek

Nemzeti Színház, 1972. február 25. Rendezte: Marton Endre

HÁRY JÁNOS HANGJA

Garay János–Paulini Béla–Harsányi Zsolt–Szilágyi Dezső: Háry János. Rendező: Szőnyi Kató

Állami Bábszínház, 1972. április 17.

MUKÁNYI

Csiky Gergely: Mukányi. Rendezte: Egri István

Katona József Színház, 1972. december 22.

A SZERZŐ HANGJA

Nyikolaj Vasziljevics Gogol: A revizor. Rendezte: Georgij Tovsztonogov

Nemzeti Színház, 1973. március 11.

GYÖRGY

Illyés Gyula: Testvérek. Rendezte: Vadász Ilona

Nemzeti Színház, 1973. április 19.

A KÖLTŐ HANGJA

Csenki Imre: Cigányok. Rendezte: Kerényi Imre

Margitszigeti Szabadtéri Színpad, 1973. július 6.

MÓZES

Madách Imre: Mózes. Rendezte: Marton Endre

Szegedi Szabadtéri Játékok, 1973. július 20.

SAS BÉNI

Szakonyi Károly: Hongkongi paróka. Rendezte: Illés István

Katona József Színház, 1973. december 22.

GYORGACSEV, ÁCS

Alekszandr Valentinovics Vampilov: A múlt nyáron történt… Rendezte: Nagy András László

Nemzeti Színház, 1974. április 19.

CZILLEI ULRIK

Vörösmarty Mihály: Czillei és a Hunyadiak. Rendezte: Marton Endre

Szegedi Szabadtéri Játékok, 1974. július 20.

VII. GERGELY

Németh László: VII. Gergely. Rendezte: Marton Endre

Nemzeti Színház, 1975. január 10.

BÁNK BÁN

Katona József: Bánk bán. Rendezte: Marton Endre

Nemzeti Színház, 1975. március 22.

GÉZA

Szabó Magda: Az a szép, fényes nap. Rendezte: Marton Endre

Nemzeti Színház, 1976. február 14.

GRÓF ZRÍNYI MIKLÓS

Keresztury Dezső: Nehéz méltóság. Rendezte: Marton Endre

Gyulai Várszínház, 1976. július 2.

BOLYAI JÁNOS

Kocsis István: Bolyai estéje. Rendezte: Dobai Vilmos

Radnóti Miklós Színpad, 1976. december 1.

SÁNDOR, ALIAS SZÁNTÓ ISTVÁN

Nagy István: Özönvíz előtt. Rendezte: Harag György

Nemzeti Színház, 1976. december 15.

TELEKI LÁSZLÓ

Illyés Gyula: Különc. Rendezte: Marton Endre

Nemzeti Színház, 1977. szeptember 30.

KÖZREMŰKÖDŐ

Illyés est. Rendezte: Varga Géza

Radnóti Miklós Színpad, 1977. november 2.

JÓSKA BÁCSI

Németh László: Erzsébet-nap. Rendezte: Bodnár Sándor

Nemzeti Színház a Fővárosi Művelődési Házban, 1978. február 3.

DANTE

Maróti Lajos: A számkivetett. Rendezte: Vadász Ilona

Nemzeti Színház, 1978. november 24.

TONIN

Ruzante: A csapodár madárka. Rendezte: Szőke István

Nemzeti Színház a Fővárosi Művelődési Házban, 1979. január 12.

SOTI KÁLMÁN

Illyés Gyula: Homokzsák, avagy nevetni könnyebb. Rendezte: Sík Ferenc

Gyulai Várszínház, 1979. július 21.

JEROMOS

Illyés Gyula: Dániel az övéi közt, avagy A mi erős várunk. Rendezte: Vadász Ilona

Nemzeti Színház a Fővárosi Művelődési Házban, 1979. október 19.

HUSZ JÁNOS

Németh László: Husz János. Rendezte: Zsámbéki Gábor

Nemzeti Színház, 1980. március 28.

IV. HENRIK KIRÁLY (szerepátvétel)

William Shakespeare: IV. Henrik I.–II. Rendezte: Zsámbéki Gábor

Nemzeti Színház, 1981. szeptember 8. és szeptember 9.

BÉTISZ

Sütő András: A szúzai menyegző. Rendezte: Ruszt József

Nemzeti Színház, 1981. április 3.

MAKKOS MENYHÉRT ÚR

Jókai Mór: Thália szekerén. Rendezte: Zsámbéki Gábor

Katona József Színház, 1981. december 12.

PERELLA RAYMOND

Illyés Gyula: Tiszták. Rendezte: Kerényi Imre

Nemzeti Színház, 1982. november 4.

LŐRINC BARÁT (szerepátvétel)

William Shakespeare: Rómeó és Júlia. Rendezte: Sík Ferenc

Nemzeti Színház, 1983.május 3.

BARNA JÓZSEF, GYÁRIGAZGATÓ

Moldova György: Titkos záradék. Rendezte: Kerényi Imre

Nemzeti Színház, 1983. május 6.

AZ ÚR

Madách Imre: Az ember tragédiája. Rendezte: Vámos László

Szegedi Szabadtéri Játékok, 1983. július 22.

Nemzeti Színház, 1983. szeptember 21.

GYÖRGY

Illyés Gyula: Testvérek. Rendezte: Sík Ferenc

Magyar Színkör a Kossuth Klubban, 1983. november 14.

PITOU

John Murrell: Sarah avagy a languszta sikolya. Rendezte: Mrsán János

Várszínház, 1983. december 9.

ERNST HEINRICH ERNESTI, MÁS NÉVEN EINSTEIN, PÁCIENS

Friedrich Dürrenmatt: A fizikusok. Rendezte: Szurdi Miklós

Nemzeti Színház, 1984. április 15.

KÉRÉSZ PAP DÁNIEL

Páskándi Géza: A szélmalom lakói. Rendezte: Vámos László

Nemzeti Színház, 1984. november 3.

DON SALLUSTE DE BAZAN

Victor Hugo: A királyasszony lovagja (Ruy Blas). Rendezte: Vámos László

Nemzeti Színház, 1985. március 31.

HARMADIK ESKÜDT

Reginald Rose: Tizenkét dühös ember. Rendezte: Békés András

Nemzeti Színház, 1985. szeptember 28.

BÓDI VENCEL

Sütő András: Advent a Hargitán. Rendezte: Sík Ferenc

Nemzeti Színház, 1986. január 2.

POSZEIDÓN

Euripidész: Trójai nők. Rendezte: Vámos László

Nemzeti Színház, 1986. január 18.

IGAZGATÓ

Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig. Rendezte: Békés András

Nemzeti Színház, 1986. szeptember 21.

IV. MEHMED TÖRÖK SZULTÁN

Weöres Sándor: A kétfejű fenevad. Rendezte: Romhányi László

Kőszegi Várszínház, 1987. július 10.

TIBORC, PARASZT

Katona József: Bánk bán. Rendezte: Vámos László

Nemzeti Színház, 1987. október 30.

DR. SZMUK

Illyés Gyula: Lélekbúvár. Rendezte: Sík Ferenc

Várszínház, 1988. január 11.

DR. SIMON PÁL

Galgóczi Erzsébet–Böhm György: Vidravas

Nemzeti Színház, 1989. március 9.

Rendezte: Ruszt József

PROSPERO, MILÁNÓ TÖRVÉNYES HERCEGE

William Shakespeare: A vihar. Rendezte: Taub János

Nemzeti Színház, 1990. április 13.

GERGELY PÁTER

Márai Sándor: A kassai polgárok. Rendezte: Sík Ferenc

Gyulai Várszínpad, 1990. június 28.

Nemzeti Színház, 1990. szeptember 28.

BÉTISZ

Sütő András: A szúzai menyegző. Rendezte: Ruszt József

Szegedi Szabadtéri Játékok, 1990. augusztus 3.

GOMBÖNTŐ

Ibsen, Henrik: Peer Gynt. Rendezte: Csiszár Imre

Nemzeti Színház, 1991. április 5.

FIRSZ, ÖREG INAS

Anton Pavlovics Csehov: Cseresznyéskert. Rendezte: Victor-Ioan Frunza

Nemzeti Színház, 1991. december 16.

TÓT

Örkény István: Tóték. Rendezte: Funtek Frigyes m.v.

Nemzeti Színház, 1992. február 14.

DOBY LÁSZLÓ, TISZTELETES

Páskándi Géza: Tornyot választok. Rendezte: Sík Ferenc

Nemzeti Színház, 1992. október 16.

FŐINKVIZÍTOR

Friedrich Schiller: Don Carlos. Rendezte: Dieter Löbach

Nemzeti Színház, 1992. december 4.

HEKTOR

Hubay Miklós: Ők tudják, mi a szerelem. Rendezte: Sík Ferenc

Várszínház, Refektórium, 1993. április 23.

ÁDÁM (XII., XIII., XIV. szín)

Madách Imre: Az ember tragédiája. Rendezte: Ricard Salvat

Nemzeti Színház, 1994. február 4.

KENT GRÓF

William Shakespeare: Lear király. Rendezte: Sík Ferenc

Gyulai Várszínház, 1994. augusztus 11.

DEGELMANN, KOMORNYIK

Molnár Ferenc: Panoptikum, avagy a király füle. Rendezte: Bodolay Géza

Nemzeti Színház, 1994. október 7.

PICKERING EZREDES

Frederick Loewe– Alan Jay Lerner: My Fair Lady. Rendezte: Sík Ferenc

Nemzeti Színház, 1994. november 30.

VARGA TÓBIÁS

Szakonyi Károly: Vidám finálé. Rendezte: Málnay Levente

Várszínház, 1995. február 23.

MAURICE

Andrew Bergman: Társasjáték New Yorkban. Rendezte: Szirtes Tamás

Madách Kamara, 1995. június 16.

MIKSZÁTH KÁLMÁN, MESÉLŐ

Mikszáth Kálmán–Szakonyi Károly: Szent Péter esernyője. Rendezte: Beke Sándor

Nemzeti Színház, 1996. február 16.

DEÁK FERENC

Csongrádi Kata: Sissy és én. Rendezte: Szilágyi Tibor

Budapest Bábszínház, 1996. február 24.

KOSZTA SÁMUEL

Csiky Gergely: A nagymama. Rendezte: Iglódi István

Nemzeti Színház, 1996. május 3.

SZTELLIÁRISZ

Johann Nepomuk Nestroy–Heltai Jenő: Lumpáciusz Vagabundusz vagy a három jómadár. Rendezte: Iglódi István

Nemzeti Színház. 1996. november 22.

A FÖLD SZELLEMÉNEK SZAVA

Madách Imre: Az ember tragédiája. Rendezte: Iglódi István

Várszínház, 1997. március 14.

EGEON

William Shakespeare: Tévedések vígjátéka. Rendezte: Bruck János

Nemzeti Színház, 1997. május 2.

KOSZTA SÁMUEL

Csiky Gergely: A nagymama. Rendezte: Iglódi István

Szigligeti Színház, Szolnok, 1997. október 24.

SCHULLER MEDÁRD

Sütő András: Balkáni gerle. Rendezte: Iglódi István

Nemzeti Színház, 1998. október 2.

JÁCINT

Molnár Ferenc: A hattyú. Rendezte: Iglódi István

Várszínház, 1999. február 12.

MILLER, MUZSIKUS

Friedrich Schiller: Ármány és szerelem. Rendezte: Meczner János

Nemzeti Színház, 1999. december 10.

TUDÓS

Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde. Rendezte: Iglódi István

Magyar Színház, 2000. december 1.

Sinkovits Imre filmszerepei

Szabó Sándor, Teljes gőzzel (1951) Rendező: Máriássy Félix

Süle Elek, Vihar (1952) Rendező: Fábri Zoltán

Pataki, Ifjú szívvel (1953) Rendező: Keleti Márton

Madarász, Föltámadott a tenger (1953) Rendező: Nádasdy Kálmán

Dobsa, A város alatt (1953). Rendező: Herskó János

Francia követ, Rákóczi hadnagy (1953). Rendező: Bán Frigyes

Borsa, Életjel (1954) Rendező: Fábri Zoltán

Kara Jenőke gyümértes, a motorbicikli szerelmese, Hintónjáró szerelem (1954) Rendező: Ranódy László

Suki Balázs, Gábor diák (1955) Rendező: Kalmár László

Kóti, Különös ismertetőjel (1955) Rendező: Várkonyi Zoltán

Bűvész, Keserű igazság (1956; csak 1986-ban mutatták be) Rendező: Várkonyi Zoltán

Nagy István, tanító, Szakadék (1956) Rendező: Ranódy László

Rádióriporter, A csodacsatár (1956) Rendező: Keleti Márton

Gábriel Mihály, masszőr, A nagyrozsdási eset (1957) Rendező: Kalmár László

Benkő, Külvárosi legenda (1957) Rendező: Máriássy Félix

Szereplő, Az igazi égszínkék (1957) Rendező: Dienes Ferenc

Szereplő, Születésnapi ajándék (1960) Rendező: Kalmár László

Ruzics Rudi, Az arc nélküli város (1960) Rendező: Fejér Tamás

Vetró János, Próbaút (1960) Rendező: Máriássy Félix

Tirpák, Fűre lépni szabad (1960) Rendező: Makk Károly

Gestapo tiszt, Alba Regia (1961) Rendező: Szemes Mihály

Zágon Mihály, Amíg holnap lesz (1961) Rendező: Keleti Márton

Ónodi, Két félidő a pokolban (1961) Rendező: Fábri Zoltán

Szereplő, Négyen az árban (1961) Rendező: Révész György

Szereplő, Megöltek egy lányt (1961) Rendező: Nádasy László

Pattonai, Isten őszi csillaga (1962) Rendező: Kovács András

Karló, Legenda a vonaton (1962) Rendező: Rényi Tamás

Nyomozó, Az utolsó vacsora (1962) Rendező: Várkonyi Zoltán

Szereplő, Foto Háber (1963) Rendező: Várkonyi Zoltán

Cirok Feri, Mindennap élünk (1963) Rendező: Rényi Tamás

Horváth László, Párbeszéd (1963) Rendező: Herskó János

Karvaly Pista, Tücsök (1963) Rendező: Markos Miklós

Főmérnök, Új Gilgames (1964) Rendező: Szemes Mihály

Harrer, Álmodozások kora (1964) Rendező: Szabó István

dr. Julesz, Ha egyszer húsz év múlva (1964) Rendező: Keleti Márton

Gaál, sofőr, Kár a benzinért (1964) Rendező: Bán Frigyes

Bálint, Már nem olyan időket élünk (1964) Rendező: Marton Endre

Hertelendi, Másfél millió (1964) Rendező: Palásthy György

Iskolatárs, Miért rosszak a magyar filmek? (1964) Rendező: Fejér Tamás

Narrátor, A pénzcsináló (1964) Rendező: Bán Frigyes

Taxisofőr, Az orvos halála (1965) Rendező: Mamcserov Frigyes

Molnár tizedes, A tizedes meg a többiek (1965) Rendező: Keleti Márton

Bahó Attila, Aranysárkány (1966) Rendezte: Ranódy László, Gyöngyössy Imre

A rendező, És akkor a pasas… (1966) Rendező: Gertler Viktor

Nyeste, A férfi egészen más (1966) Rendező: Fejér Tamás

Modok Bálint, Változó felhőzet (1967) Rendező: Keleti Márton

Gáspár, Egy szerelem három éjszakája (1967) Rendező: Révész György

Százados, Az özvegy és a százados (1967) Rendező: Palásthy György

Dobó István, Egri csillagok (1968) Rendező: Várkonyi Zoltán

Zelk, Az alvilág professzora (1969) Rendező: Szemes Mihály

Tót, tűzoltóparancsnok, Isten hozta, őrnagy úr (1969) Rendező: Fábri Zoltán

Drapp Tamás, Az örökös (1969) Rendező: Palásthy György

Horváth László, alezredes, N. N. a halál angyala (1970) Rendező: Herskó János

Bodaki Ferenc, Szemtől szembe (1970) Rendező: Várkonyi Zoltán

Liszt Ferenc, Szerelmi álmok (1970, magyar–szovjet) Rendező: Keleti Márton

Cirkuszigazgató, Utazás a koponyám körül (1970) Rendező: Révész György

Szemetes, Hahó, Öcsi! (1971) Rendező: Palásthy György

Horány Béla, Lányarcok tükörben (1972) Rendező: Bán Róbert

Rendőr, Volt egyszer egy család (1972) Rendező: Révész György

Csekő Guszti, Illatos út a semmibe (1973) Rendező: Magyar József

Öreg Zeke, Ki van a tojásban? (1974) Rendező: Szalkai Sándor

A Nemzeti Múzeum igazgatója, A kard (1976) Rendezte: Dömölky János

Igazgató, Ékezet (1977) Rendező: Kardos Ferenc

Georg Johannson, A néma dosszié (1978) Rendező: Mészáros Gyula

Genfi polgár, Csillag a máglyán (1978) Rendező: Ádám Ottó

Máté, téeszelnök, Kinek a törvénye? (1978) Rendező: Szőnyi G. Sándor

Vámos professzor, Naplemente délben (1979) Rendező: Hintsch György

Ankerschmidt lovag, Az új földesúr (1989) Rendező: Lányi András

Álmos vezér, Honfoglalás (1996) Rendező: Koltay Gábor

Balogh tanár úr, Retúr (1996) Rendező: Palásthy György

Aranysárkány

Válogatás alkotásaiból