Egymás mellett

„Hát itt lakom – mondtam magamnak, miközben egy bogár útját figyeltem lábam körül. Rádöbbentem a valószínűtlen pillanatra. – Itt vagyok. Mikor katona voltam, s a fűben fekve nézegettem a kerítésen túlra, akkor éreztem ezt – itt vagyok, és nem tehetek ellene. Most a szabadság és az elesettség szép szomorúsággá vegyült. A szellő megmozgatta a diófalevelet szobám kövén. Elindultam körülnézni… megnéztem a fákat, az őszibarackfák sorát, a házhoz vezető út mentén s a ház előtt a diófákat. Közben idegennek éreztem magam a tárgyak és a növények között, s hogy valami kapcsolatunk legyen, föltörtem egy lehullott diót.”

Forrás: kötetborító