Fehér rozsda

1980-ban jelent meg az író válogatott nevelláinak gyűjteménye. Most húsz újabb elbeszéléssel jelentkezik, s a kötetet egy szatirikus hangvételű öninterjúval zárja le. Bertha Bulcsu lírai, atmoszferikus elbeszélő stílusa az utóbbi években érezhetően változott, hangja keményebb, írásainak szerkezete célratörőbb, egyértelműbb. A vízparti fényben felragyogó szép lányarcok lassan a múltba mosódnak, s az elbeszéléseiben felbukkanó asszonyok, férfiak jellemük, konfliktusaik és drámáik által válnak emlékezetessé. Az emberábrázolás és a társadalmi szituációk megjelenítése során érezhető az író tudatos törekvése a teljességre. Így az elbeszélések drámaibbá válnak, s az élethelyzetek keményebbé. Az író megértően, sokszor szeretettel ír hőseiről, s még a sötét hangulatokba hajló novellákat is átszínezi egy sajátságos visszafogott humor, a szerző ironikus mosolya. Bertha Bulcsu válogatott novellái kapcsán nyilatkozta: „Az íróság szakmai állapot. Az igazi íróban két ember lakik, egy tehetséges álmodozó és egy szakember. Az álmok önmagukban nem sokat érnek, reális értékük csak akkor lesz, amikor hordozójuk szakermberré válik…” Bertha Bulcsu legújabb novellái arról tanúskodnak, hogy írójuk a szakemberré válás során álmait, szépség iránti nosztalgiáját és emberszeretetét is megőrizte.

Forrás: kötetborító