Utazás fehér lavórban

Novellák, tárcák

Az Ünnepi Könyvhét kiadványa ; Novellákat, riportokat, „kis színeseket”, karcolatokat, rajzokat, publicisztikát gyűjtött egybe új kötetében Bertha Bulcsu. Az Utazás fehér lavórban mégsem afféle „vegyes felvágott”, határozott karatere, biztos vonalvezetése van. Elsősorban azért, mert szerzője íróként is, publicistaként is hasonló magatartást, hasonló hangnemet képvisel: igaz történeteket mond el, egy-egy figurát jelenít meg, egy-egy helyzetet világít meg, nem igyekszik kommentálni a valóságból ellesett kis történést, nem értelmezi a megrajzolt alakot, alakokat, szinte önmagáért hagyja „beszélni” őket. A késő őszi bokrok alatt üres üvegekre vadászó nyugdíjast, a téli horgászokat, a sonkára mint sosem látott csodára rácsodálkozó luxushölgyet, a filmgyárban anekdotázó Kádár Gyulát, az új házra vágyó színésznőt, a kocsma törzsvendégeit, a Herz és a Pick szalámik között hezitáló vásárlót (Ezüst nő; Etűdök a szegénységről; Téli horgászatok; Írók és tábornokok; Vágyálom stb.) Roppant egyszerűnek látszanak Bertha Bulcsu írásai, a gyanútlan olvasó sokszor akár úgy is vélheti, az író nem tesz mást, mint leírja – röviden, minden írói stilizálás, kikerekítés, megemelés nélkül – azt, amit mindenki lát, hall, tapasztal. Dehát oly sok nagy elődjéhez hasonlóan, Berthának is az a trükkje, hogy látszólag trükkök nélkül dolgozik. Alakjai azonban mégis élnek, figurái mindig téveszthetetlenül saját szövegeiket mondják, szituációi plasztikusak, konkrétak és azonosíthatók. A kötet korántsem akar teljes képet adni még a Balaton környékéről sem (itt játszódik a legtöbb írás), ám titkokat beszél el a mai Magyarországról, a mai mindennapokról, a mindennapok mélyszerkezetéről. – Széles körben érdemes ajánlani.

Forrás: kötetborító