Csöndország

Nem szeretek a magam műveihez magyarázatot fűzni. Néhány mondat ezúttal mégis idekívánkozik.
E versek első, nagyobbik fele 1956 tájékán született. Köztük van az a három is, amelyek miatt a demokratikus államrend elleni izgatás vádjával egyévi börtönbüntetésre ítéltek, de köztük van a börtönben s szabadulásomkor írottak java is.
A második rész verseit a nyolcvanas években írtam. Az elsőt az utolsótól tehát emberöltőnyinél is hosszabb idő választja el – avagy köti össze: ezt döntse el az Olvasó. Egy történelmi korszak kezdetét s végét is jelzi az időegyenes két végső pontja, így – a történtekkel kapcsolatos nézetem alapvető változatlanságán túl – ez a körülmény is indokolja, hogy egyetlen kötetbe zártam össze őket.
Könyvemet a forradalomban elesett hősöknek, legyilkolt áldozatoknak s a megtorlások során kivégzett, agyonkínzott vértanúknak ajánlom: mindazoknak tehát, akik történelmünk tragikus fényű napjaiban s a ragyogásra rászakadó éjszakában helyettem is meghaltak. Ajánlom ezenkívül Szüleimnek és Asszonyfelemnek – azóta gyermekeim anyjának –, akik szorongó aggodalommal kivárták szabadulásomat.
Köszönetet mondok végezetül Für Lajosnak, amiért ötvenhatos verseim kéziratát három évtizeden át hűségesen megőrizte. Nélküle e kötet aligha láthatott volna napvilágot.

Forrás: kötetborító