Bázisközösségek - A szeretet: utópia vagy kiút?

A szerző azonos című, 1980-ban leadott filozófia kiegészítő szakos szakdolgozatának szövege. 
Előszó: Völgyesi Orsolya
Utószó: Kovács László

„A kereszténység története hosszú krónikája azoknak az ügyeskedéseknek, amelyekkel az emberek megpróbáltak kitérni Jézus meghívása elől.” Ezzel a Nyíri Tamástól származó idézettel indítja Szobolits Béla az 1979-80-ban írt szakdolgozatát, melyet változatlan formában közlünk. Hihetetlennek tűnt, hogy egyetlen sort sem kell változtatnunk a szövegben, még a szakdolgozat kötelező kellékeként megjelenő marxista kiszólást sem hagytuk el, mert a dolgozat így hiteles, így válik kortörténeti dokumentummá. A megjelenés aktualitását az adja, hogy a Bokor bázisközösség 2025-ben a 80. születésnapját ünnepli. Kovács László, 89 éves nyugdíjas káplán a kötethez most, 45 év után írt utószavában így vall: Dolgozatod a „Bázisközösségekről” szól, konkrétan rólunk is, a budapesti volt domonkos templom (DOMI) ifjúsági csoportjairól. Név nélkül készítetted az interjúkat, és engem „Vezető lelkészként” idézel, pedig én csak a hierarchia legalján, káplánként voltam ott.
Szomorúan kell megjegyeznem, hogy a dolgozatban idézett hét fiatal testvérünk közül hárman már nem élnek, de ők már bizonyára élvezik azt a szeretetközösséget az Atyai házban, amelyre életükben készültek. Jelen kötettel egy kivételes kordokumentumot vesz kezébe az olvasó. A későbbi Balázs Béla-díjas filmrendező, Szobolits Béla itt közreadott egykori szakdolgozata az 1970-es, 1980-as évek fordulóján működő katolikus bázisközösségek világába ad betekintést. Vizsgálódásának középpontjában a Bulányi György piarista szerzetes (1919–2010) által alapított, autonóm közösségek hálózatából álló Bokor lelkiségi mozgalom áll. (forrás: Kairosz Kiadó)