Örökmécses restaurálása

Tulajdonos: Mátyás-templom

XVIII. század, ezüst, domborított, cizellált

Állapotleírás: Az erősen szulfidos szennyeződésű örökmécs teste két helyen lyukas volt, az ezüstlemez több helyen beszakadt, deformálódott, alja körben cinezéssel rögzített és egyik füle letört, cinnel javított füstfogó széle deformált. Három lánctartó karikája és három csavar sárgarézből készült szakszerűtlen pótlás.

Restaurálás menete: A fotódokumentálást és tisztítást követően került sor a mécses szétszerelésére, majd anyagvizsgálattal lett meghatározva az ötvöstárgy alapanyaga. Az egyes elemek zsírtalanítása után az edénytest deformálódásainak kiegyengetését, majd a lyukak ezüstlemezzel történő pótlását, eldolgozását és a szakadások összeforrasztását kellett elvégezni. A cinezések maradéktalan letisztítása, mechanikus és kémiai eljárással történt. Az eljárás során az eredeti minta és plasztika sértetlen maradt. A szétesett tartók ezüst forrasztóval lettek helyreállítva. Ezt követően kerülhetett sor a belső részek horpadásainak kiegyengetésére formavasak, fakalapácsok segítségével. Ezután lehetett a részeket összeilleszteni. Méretarányosan ezüstből készültek el a lánctartó karikák, majd a helyükre keményforrasztással lettek rögzítve. Az eredetihez azonos anyagból készültek el a csavarok pótlásai is. Az ismételten megtisztított, összeállított örökmécs felülete végül az oxidáció ellen védőanyaggal lett bevonva, ezzel befejeződött az 530 munkaórán át tartó restaurálás.