Bencsik István

Kossuth-díjas szobrászművész

Marcali, 1931. május 29. – Pécsvárad, 2016. augusztus 13.
Az MMA rendes tagja (2011–2016)
Képzőművészeti Tagozat
Bencsik István szobrászművész munkássága egy fordulatos történelmi szakaszban, a 20. század második felében, és az új évezred első évtizedeiben bontakozott és teljesedett ki. A korai Bencsik-művek még az ún. sötét ötvenes években születtek meg, s az életmű
tovább olvasom.

Életrajz

Bencsik István Nagyatádon végezte elemi iskoláit. 1947 kora tavaszán elkészítette Rákosi Mátyás portrészobrát, és postán elküldte Budapestre. A küldemény hatására támogatást kapott a kommunista párttól továbbtanulási szándékához. Hogy Budapestre mehessen tanulni, a nyár három hónapja alatt letette a háború miatt elmaradt négy polgári iskola vizsgáit. Ezután kezdhette meg tanulmányait a budapesti Szépmíves Líceumban, majd Képzőművészeti Gimnáziumban, s innen léphetett tovább a Magyar Képzőművészeti Főiskolára. Az ötvenes évek szelleme a főiskolai oktatást is meghatározta, s ebből következett, hogy több alkalommal is konfliktusba került tanáraival, illetve a főiskola vezetésével. Már főiskolásként megházasodott (első felesége Marton Magda volt), két fia született. Az 1956-os forradalomban főiskolásként aktívan részt vett: nemzetőr volt, tagja volt a főiskola Forradalmi Bizottságának, és a Magyar Képzőművészek Szövetsége Forradalmi Bizottságának, de a forradalom bukása után szerencsésen, illetve feltehetően Makrisz Agamemnon szobrászművész közbenjárására elkerülte a megtorlásokat.

Fiatal szobrászként több megbízást kapott, de általában mindig összeütközésbe került a megrendelővel vagy a zsűrivel, majd 1965 és 1968 között a Fiatal Képzőművészek Stúdiója elnöke lett. A küzdeles három esztendő alatt felőrölték energiáit a hatalmi harcok, leváltották, és vissza kellett vonulnia. 1968-ban szanatóriumba került, ahol egy szerencsés véletlen következtében dolgozni kezdett: dr. Kovács Ferenc tüdőgyógyász professzor megbízására az emberi mellkas térbeli koordinátái alapján fakockákból ragasztott, összecsiszolt, plasztikus torzókat készített, amely plasztika-együttest 1968-ban a budapesti Fényes Adolf Teremben rendezett kiállításon mutatta be. Ezt követően fémlemezből hajtogatással gesztusszobrokat készített. Ezután a hatvanas-hetvenes évek fordulóján a magyarországi, akkor bontakozó művésztelep-alakítási, illetve szimpozion-mozgalom élére állt: kollégáival a villányi Szársomlyó-hegy elhagyott bányájában kőszobrászati, majd Nagyatádon faszobrászati alkotótelepet alapított és vezetett, a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége Szimpózium Bizottságának titkára lett, és mindkét alkotótáborban jelentős műveit készítette el.

Az 1980-as évektől Pécsen élt, megkezdte tanári munkásságát, tevékeny szerepet vállalt a pécsi egyetemi művészeti oktatás megteremtésében és kiterjesztésében, egyetemi tanárként működött, az 1990-es évektől számos tanítványa jelentkezett tehetséges művészként a magyar szobrászatban. Mindemellett számos köztéri megbízást teljesített, sok külföldi művésztelepi alkotást valósított meg, amelyek közül kiemelkedő jelentőségűek a Japánban megvalósított munkák. A hetvenes évektől munkásságának legfontosabb médiuma a torzó, az egy-egy felnagyított testrészletet megidéző plasztika, illetve a Genezis, a teremtés, az élet-születés pillanatát megragadni vágyó szobor volt: a kezdetben bronzban és fában is megvalósított alkotásokat a pálya későbbi szakaszában a kizárólagosan kőbe faragott kompozíciók váltották fel. 1990-ben rendezte meg életmű-kiállítását Pécsen és a budapesti Műcsarnokban, amely tárlatokon a karakteres vonásokkal felruházott, önálló alkotói szemléletet tükröztető, különös szépségű formarendbe foglalt szobrászatát reprezentáló műveit mutatta be. A Bencsik-munkásság a 20. század közepétől a napjainkig ívelő hat évtized magyar művészetének kimagasló jelentőségű fejezete.

2003-tól haláláig Pécsváradon élt és dolgozott.

Az életrajzot összeállította: Wehner Tibor [2013]

 

Művek közgyűjteményekben

Budapest, KOGART Kortárs Művészeti Gyűjtemény

Budapest, Magyar Nemzeti Galéria

Pécs, Janus Pannonius Múzeum

Székesfehérvár, Szent István Király Múzeum

Volos (Görögország), Kortárs Szobrászati Gyűjtemény

Összeállította: Wehner Tibor [2013]

 

Egyéni kiállítások

1969 Budapest, Fényes Adolf Terem (Keserű Ilonával és Major Jánossal)

1975 Nagyatád, Művelődési Ház

1978 Nagyatád, Fegyveres Erők Klubja (Mizser Pállal és Pauer Gyulával)

1979 Kaposvár, Tanítóképző Főiskola (Mizser Pállal és Pauer Gyulával)

1980 Szigetvár, Dzsámi

1989 Pécs, Pécsi Kisgaléria (Uherkovich Ágnessel és Várnagy Péterrel)

1990 Pécs, Pécsi Galéria

Budapest, Műcsarnok

1991 Fellbach (Németország), Városháza

1994 Rajzok, Pécs, Parti Galéria

Balatonboglár, Kék és Vörös Kápolna (Farkas Ádámmal)

1997 Mesterek és tanítványok, Lahr (Németország)

2001 Test – Tér – Mozgás, Budapest, Ernst Múzeum

2010 Budapest, Magyar Képzőművészeti Egyetem, Parthenon-fríz Terem

Pécs, Pécsi Galéria; Hattyúház Galéria

2012 Pécsvárad, Vár

 

Fontosabb csoportos kiállítások

1954 V. Magyar Képzőművészeti Kiállítás, Budapest, Műcsarnok

1955 Fiatal képzőművészek és iparművészek kiállítása, Budapest, Ernst Múzeum

1960 Képzőművészetünk a felszabadulás után, Budapest, Magyar Nemzeti Galéria

1964 Stúdió '64, Budapest, Ernst Múzeum

1965 Novi Sad (Jugoszlávia),

Fiatalok Biennáléja, Párizs (Franciaország)

a Százados úti művésztelep, Budapest,

Magyar Nemzeti Galéria

1967 I. Tavaszi Tárlat, Kaposvár

1968 Stúdió 58–68, Budapest, Műcsarnok

1969 Magyar művészet 1945–1969, Budapest, Műcsarnok

1974 IV. Országos Kisplasztikai Biennále, Pécs, Pécsi Galéria

1975 Ötven mai magyar művész grafikája és szobra, Prága (Csehszlovákia), Óvárosi

Tanácsház

1976. V. Országos Kisplasztikai Biennále, Pécsi Galéria

1978 Magyar képzőművészet, Nápoly (Olaszország),

Kaposvár, Tanítóképző Főiskola

Magyar szobrászat, Budapest, Műcsarnok

1979 Faszobrászat, Budapest, Csontváry Terem

1980 Nemzetközi Szobrászati Biennále, Milánó-Monza (Olaszország)

Tendenciák I., Budapest, Óbuda Galéria

1981 VII. Országos Kisplasztikai Biennále, Pécs, Pécsi Galéria

Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége kiállítása, Budapest, Budapesti

Történeti Múzeum

Dunántúli Tárlat, Kaposvár, Vaszary Képtár

1982 Magyar művészet, Södertalje (Svédország)

Országos Képzőművészeti Kiállítás, Budapest, Műcsarnok

1983 VIII. Országos Kisplasztikai Biennále, Pécs, Pécsi Galéria

Neun Künstler aus Südungarn Pécs-Baranya, Graz (Ausztria), Neue Galerie am

Landesmuseum Joanneum

Tendencias de la Escultura Hungara Contamporanea, Madrid (Spanyolország)

Művészeti szimpozionok eredményei 1. Szobrászat, Budapest, Műcsarnok

1984 Magyar képzőművészet, Toronto (Kanada)

1986 Magyar képzőművészet, Tokió (Japán)

1987 A huszadik század magyar művészete. Régi és új avantgarde (1967-1975),

Székesfehérvár, István Király Múzeum

1989 XI. Országos Kisplasztikai Biennále, Pécs, Pécsi Galéria

Baranya és Pécs művészei, Pécs, Pécsi Galéria

1991 Leoben (Ausztria), Rathaus Passage

Hatvanas évek, Budapest, Magyar Nemzeti Galéria

1993 Torzó, Miskolc, Miskolci Galéria

1995 Válogatta: Várkonyi György, Pécs, Pécsi Galéria

1996 Erzió, Pécs, Pécsi Galéria

1997 Somogyi József és tanítványai, Budapest, Hadtörténeti Múzeum

2007 XX. Országos Kisplasztikai Biennále, Pécsi Galéria

2011 Kortárs magyar szobrászat a KOGART Kortárs Művészeti Gyűjteményben, Pozsony,

Dom Umenia

 

Szimpozionok, művésztelepek

1967, 1971, 1972, 1973, 1974, 1978, 1979, 1980, 1981, 1982, 1983, 1984, 1985, 1992 Nemzetközi Szobrászati Alkotótelep, Villány

1970 Szobrászati alkotótelep, Piestany-Moravany (Csehszlovákia)

1975, 1976, 1977, 1979 Nemzetközi Faszobrászati Alkotótelep, Nagyatád

1986, 1989 Nemzetközi Szobrászati Szimpozion, Tokorozowa, Kyosato, Fujimi Kogen (Japán)

1988 Volos (Görögország)

1992 Három Ország I. Nemzetközi Szobrászati Szimpoziona, Rusovce (Szlovák Köztársaság)

Összeállította: Wehner Tibor [2013]