Bencsik István
Kossuth-díjas szobrászművész
Életrajz
Bencsik István Nagyatádon végezte elemi iskoláit. 1947 kora tavaszán elkészítette Rákosi Mátyás portrészobrát, és postán elküldte Budapestre. A küldemény hatására támogatást kapott a kommunista párttól továbbtanulási szándékához. Hogy Budapestre mehessen tanulni, a nyár három hónapja alatt letette a háború miatt elmaradt négy polgári iskola vizsgáit. Ezután kezdhette meg tanulmányait a budapesti Szépmíves Líceumban, majd Képzőművészeti Gimnáziumban, s innen léphetett tovább a Magyar Képzőművészeti Főiskolára. Az ötvenes évek szelleme a főiskolai oktatást is meghatározta, s ebből következett, hogy több alkalommal is konfliktusba került tanáraival, illetve a főiskola vezetésével. Már főiskolásként megházasodott (első felesége Marton Magda volt), két fia született. Az 1956-os forradalomban főiskolásként aktívan részt vett: nemzetőr volt, tagja volt a főiskola Forradalmi Bizottságának, és a Magyar Képzőművészek Szövetsége Forradalmi Bizottságának, de a forradalom bukása után szerencsésen, illetve feltehetően Makrisz Agamemnon szobrászművész közbenjárására elkerülte a megtorlásokat.
Fiatal szobrászként több megbízást kapott, de általában mindig összeütközésbe került a megrendelővel vagy a zsűrivel, majd 1965 és 1968 között a Fiatal Képzőművészek Stúdiója elnöke lett. A küzdeles három esztendő alatt felőrölték energiáit a hatalmi harcok, leváltották, és vissza kellett vonulnia. 1968-ban szanatóriumba került, ahol egy szerencsés véletlen következtében dolgozni kezdett: dr. Kovács Ferenc tüdőgyógyász professzor megbízására az emberi mellkas térbeli koordinátái alapján fakockákból ragasztott, összecsiszolt, plasztikus torzókat készített, amely plasztika-együttest 1968-ban a budapesti Fényes Adolf Teremben rendezett kiállításon mutatta be. Ezt követően fémlemezből hajtogatással gesztusszobrokat készített. Ezután a hatvanas-hetvenes évek fordulóján a magyarországi, akkor bontakozó művésztelep-alakítási, illetve szimpozion-mozgalom élére állt: kollégáival a villányi Szársomlyó-hegy elhagyott bányájában kőszobrászati, majd Nagyatádon faszobrászati alkotótelepet alapított és vezetett, a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége Szimpózium Bizottságának titkára lett, és mindkét alkotótáborban jelentős műveit készítette el.
Az 1980-as évektől Pécsen élt, megkezdte tanári munkásságát, tevékeny szerepet vállalt a pécsi egyetemi művészeti oktatás megteremtésében és kiterjesztésében, egyetemi tanárként működött, az 1990-es évektől számos tanítványa jelentkezett tehetséges művészként a magyar szobrászatban. Mindemellett számos köztéri megbízást teljesített, sok külföldi művésztelepi alkotást valósított meg, amelyek közül kiemelkedő jelentőségűek a Japánban megvalósított munkák. A hetvenes évektől munkásságának legfontosabb médiuma a torzó, az egy-egy felnagyított testrészletet megidéző plasztika, illetve a Genezis, a teremtés, az élet-születés pillanatát megragadni vágyó szobor volt: a kezdetben bronzban és fában is megvalósított alkotásokat a pálya későbbi szakaszában a kizárólagosan kőbe faragott kompozíciók váltották fel. 1990-ben rendezte meg életmű-kiállítását Pécsen és a budapesti Műcsarnokban, amely tárlatokon a karakteres vonásokkal felruházott, önálló alkotói szemléletet tükröztető, különös szépségű formarendbe foglalt szobrászatát reprezentáló műveit mutatta be. A Bencsik-munkásság a 20. század közepétől a napjainkig ívelő hat évtized magyar művészetének kimagasló jelentőségű fejezete.
2003-tól haláláig Pécsváradon élt és dolgozott.
Az életrajzot összeállította: Wehner Tibor [2013]
Művek közgyűjteményekben
Budapest, KOGART Kortárs Művészeti Gyűjtemény
Budapest, Magyar Nemzeti Galéria
Pécs, Janus Pannonius Múzeum
Székesfehérvár, Szent István Király Múzeum
Volos (Görögország), Kortárs Szobrászati Gyűjtemény
Összeállította: Wehner Tibor [2013]
Egyéni kiállítások
1969 Budapest, Fényes Adolf Terem (Keserű Ilonával és Major Jánossal)
1975 Nagyatád, Művelődési Ház
1978 Nagyatád, Fegyveres Erők Klubja (Mizser Pállal és Pauer Gyulával)
1979 Kaposvár, Tanítóképző Főiskola (Mizser Pállal és Pauer Gyulával)
1980 Szigetvár, Dzsámi
1989 Pécs, Pécsi Kisgaléria (Uherkovich Ágnessel és Várnagy Péterrel)
1990 Pécs, Pécsi Galéria
Budapest, Műcsarnok
1991 Fellbach (Németország), Városháza
1994 Rajzok, Pécs, Parti Galéria
Balatonboglár, Kék és Vörös Kápolna (Farkas Ádámmal)
1997 Mesterek és tanítványok, Lahr (Németország)
2001 Test – Tér – Mozgás, Budapest, Ernst Múzeum
2010 Budapest, Magyar Képzőművészeti Egyetem, Parthenon-fríz Terem
Pécs, Pécsi Galéria; Hattyúház Galéria
2012 Pécsvárad, Vár
Fontosabb csoportos kiállítások
1954 V. Magyar Képzőművészeti Kiállítás, Budapest, Műcsarnok
1955 Fiatal képzőművészek és iparművészek kiállítása, Budapest, Ernst Múzeum
1960 Képzőművészetünk a felszabadulás után, Budapest, Magyar Nemzeti Galéria
1964 Stúdió '64, Budapest, Ernst Múzeum
1965 Novi Sad (Jugoszlávia),
Fiatalok Biennáléja, Párizs (Franciaország)
a Százados úti művésztelep, Budapest,
Magyar Nemzeti Galéria
1967 I. Tavaszi Tárlat, Kaposvár
1968 Stúdió 58–68, Budapest, Műcsarnok
1969 Magyar művészet 1945–1969, Budapest, Műcsarnok
1974 IV. Országos Kisplasztikai Biennále, Pécs, Pécsi Galéria
1975 Ötven mai magyar művész grafikája és szobra, Prága (Csehszlovákia), Óvárosi
Tanácsház
1976. V. Országos Kisplasztikai Biennále, Pécsi Galéria
1978 Magyar képzőművészet, Nápoly (Olaszország),
Kaposvár, Tanítóképző Főiskola
Magyar szobrászat, Budapest, Műcsarnok
1979 Faszobrászat, Budapest, Csontváry Terem
1980 Nemzetközi Szobrászati Biennále, Milánó-Monza (Olaszország)
Tendenciák I., Budapest, Óbuda Galéria
1981 VII. Országos Kisplasztikai Biennále, Pécs, Pécsi Galéria
Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége kiállítása, Budapest, Budapesti
Történeti Múzeum
Dunántúli Tárlat, Kaposvár, Vaszary Képtár
1982 Magyar művészet, Södertalje (Svédország)
Országos Képzőművészeti Kiállítás, Budapest, Műcsarnok
1983 VIII. Országos Kisplasztikai Biennále, Pécs, Pécsi Galéria
Neun Künstler aus Südungarn Pécs-Baranya, Graz (Ausztria), Neue Galerie am
Landesmuseum Joanneum
Tendencias de la Escultura Hungara Contamporanea, Madrid (Spanyolország)
Művészeti szimpozionok eredményei 1. Szobrászat, Budapest, Műcsarnok
1984 Magyar képzőművészet, Toronto (Kanada)
1986 Magyar képzőművészet, Tokió (Japán)
1987 A huszadik század magyar művészete. Régi és új avantgarde (1967-1975),
Székesfehérvár, István Király Múzeum
1989 XI. Országos Kisplasztikai Biennále, Pécs, Pécsi Galéria
Baranya és Pécs művészei, Pécs, Pécsi Galéria
1991 Leoben (Ausztria), Rathaus Passage
Hatvanas évek, Budapest, Magyar Nemzeti Galéria
1993 Torzó, Miskolc, Miskolci Galéria
1995 Válogatta: Várkonyi György, Pécs, Pécsi Galéria
1996 Erzió, Pécs, Pécsi Galéria
1997 Somogyi József és tanítványai, Budapest, Hadtörténeti Múzeum
2007 XX. Országos Kisplasztikai Biennále, Pécsi Galéria
2011 Kortárs magyar szobrászat a KOGART Kortárs Művészeti Gyűjteményben, Pozsony,
Dom Umenia
Szimpozionok, művésztelepek
1967, 1971, 1972, 1973, 1974, 1978, 1979, 1980, 1981, 1982, 1983, 1984, 1985, 1992 Nemzetközi Szobrászati Alkotótelep, Villány
1970 Szobrászati alkotótelep, Piestany-Moravany (Csehszlovákia)
1975, 1976, 1977, 1979 Nemzetközi Faszobrászati Alkotótelep, Nagyatád
1986, 1989 Nemzetközi Szobrászati Szimpozion, Tokorozowa, Kyosato, Fujimi Kogen (Japán)
1988 Volos (Görögország)
1992 Három Ország I. Nemzetközi Szobrászati Szimpoziona, Rusovce (Szlovák Köztársaság)
Összeállította: Wehner Tibor [2013]