Bereczky Csaba Kálmán

„Adj szárnyakat azoknak, akiket szeretsz, hogy repülhessenek, gyökeret, hogy visszajöjjenek és okot, hogy maradjanak." Dalai Láma

Bereczky Csaba hiszi és vallja, hogy az élet feladattal bízza meg az embert. A megszerzett és elődeinktől tanult gyakorolt tudás, mesterséget nem tartja meg magának. Kötelességének érzi ezt átadni gyermekeinek és tanítványainak, hogy itthon, hazájukban építsék a jövőt mindannyiunk boldogulására és hazánk fennmaradására. „Tenni kell azért, hogy mindez megvalósuljon, épülhessen, az ország boldogabbak legyenek lakói."

Bereczky Csaba fafaragó népi iparművész, a Népművészet Mestere, az Magyar Művészeti Akadémia levelező tagja, a Nomád nemzedék képviselője.

Olyan alkotó, aki akkor teljesedik ki igazán, ha a tanítványai mellette vannak, ha továbbfejleszthet egy iskolát, ismeretet, hagyományt követhet, folytathat. Bereczky Csaba népművészeti mozgalmat hozott létre. 1973-ban Ifjú Népművészek pályázata, majd 1974-ben a Tábor Tokajon egy életre meghatározta művészeti életét: ugyanis a sok ifjú népművész mellett az Írószövetség és a Rajztanárok Országos tábora is egy időben zajlott, és ez számos művészi barátságot alapozott meg. Itt találkoztak többek között Nagy Lászlóval és Czakó Gáborral. A három tábor résztvevői meghívták előadni Makovecz Imrét is. Ez igazi művészi alapot adott a későbbi együttműködésre.

Családi alapok

Családi indulása, az Egregyi földműves és Nagyváradi iparos nagyszülők, valamint a két család életformájának különbözősége nagyban befolyásolta az ismeretei bővülését és érdeklődési köre szélesedését. Már gyermekkorában különösen megszerette a falusi életformában használt fából készült gazdasági eszközöket és használati tárgyakat. Direkt módon találkozhatott a népi kultúrával. A szülei 1956 után elkezdték varrni a kalotaszegi cifrabujkát, de kissé „modernizálva", kényelmesebben viselhető formában. A család első bujka „nyargalását" Bereczky Csaba varrta ki. Szülei népviselet készítő tevékenységüket 1972-től folyamatosan bővítették, összességében félezernél is több népviseleti kabátkát készítetek hazai, határon- és tengerentúli együtteseknek, valamint egyéneknek. Viselet megújító munkásságukért először a Népi Iparművész címet, majd Népművészet Mestere elismerést kapták meg. A Budai vár vásárainak, későbbiekben a Mesterségek Ünnepének és a Sportcsarnok béli Táncház Találkozóknak állandó résztvevői lettek, később már Berecky Csaba feleségével Terézzel együtt, aki szövő és csipkeverő Népi iparművész.

A néptánccal való ismerkedést fiatalon kezdte. Nyolc évig volt aktív néptáncos. A szalma intarzia készítésének fortélyait Nagyváradon, édesapja egyik barátjától tanulta meg. A szalmából aztán fa lett, és csont és szaru is. Szerszámait nagyrészt maga készítette. Kisebb pásztorművészeti tárgyaktól indult, a parasztbútorok, ácsolt ládák, fa játszótéri elemek és plasztikák után a népi hangszerekig jutva. A fán kívül a fakéreg, szaru, csont is szerepet kapott tárgyaiban. Többféle technikát használ munkái során. Vájt technikával készít ivócsanakot, tálat, kanalat. Karcolt díszítést tesz világos színű használati tárgyakra, csont szaru fűszertartóra, ivótülökre, ékszerekre. Ékmetszéses díszítéssel, motívummal kisebb konyhai eszközöket, székháttámlát, tükör kereteket díszít. Domború faragással tükröst, tálas polcot, címereket farag. Fejfákat hazai és erdélyi stílusba az ország több településére és külföldre is készített. Keszthely mindkét temetőjében állnak fejfái. Millecentenárium tiszteletére Zágorhida temetőjének központi keresztjét készítette el. Díszkaput a Keszthelyi Helikon liget egyik mellékbejáratához faragott a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége felkérésére. Cserszegtomaj község felkérésre 2018-ban Trianon emlékkeresztet készített. Bútorait hagyományos paraszt-barokk formavilág figyelembevételével készíti és díszíti.

1974-től Budapestre, az akkori Népi Iparművészeti Tanácshoz vitte munkáit zsűriztetni, és indult a Népművészet Ifjú Mestere pályázatokon is. A tárgyi népművészettel foglalkozó fiataloknak először Fadd-Dombori, majd 1974-től Tokaj lett a nyári alkotó műhelye.

A karizmatikus népművészeti mozgalom

Az 1970-es évek a magyar művészet újjászületését hozták. Bereczky Csaba és pályatársai esetén népművészeti mozgalomról beszélhetünk, olyan karizmatikus társaságról, akiknek az indulása is rendhagyó volt. 1974-ben Tokajban volt ugyanis az a tábor, ahol számos ifjú népművész részt vett: a legkülönbözőbb műfajban dolgozó énekesek, táncosok, hímzők, szövők, fafaragók, kovácsok és többi mesterséget űzők. A Tokaji Alkotótáborból Bereczky Csaba mellett olyan művészek indultak, mint Koch Árpád, Zelnik József, Samu Géza és társaik (akik később megépítették azt a házat, melynek közepén az életfa volt, rajta nagy famadár deszkatollból a teteje, és középen tűz). A tábor külön érdekesség, hogy ugyanabban az időben amikor az ifjú népművészek tábora zajlott, ugyanabban az időben volt ugyanott az Írószövetség tábora, olyan neves költőkkel, írókkal, mint Nagy László és Cakó Gábor. Utólag talán nem tűnik véletlennek, hogy egy harmadik tábor, a rajztanárok országos tábora is akkor zajlott Tokajban. Tehát egy olyan „válogatott" művészi társaság jött ott össze, akiknek megformált gondolatsoruk szinte programnak nevezhető távlatot célzott meg a hagyományok szemlélete és megismerése iránt. A három tábor emberei egy összejövetelen meghívták Makovecz Imrét, aki később az alkotóházak tervezését készítette. Ettől kezdve majdnem minden ilyen nyári táboron a fából készült játszótérkészítő, játszótértervező folyamatában is részt vett Bereczky Csaba.

Ezzel az alkotó közösséggel építettek közösségi műhelyeket: a Makovecz Imre által elképzelt galériaházat a Tisza Bodrog találkozásánál lévő félszigeten, faragtak, ácsoltak asztalokat, bútor-együttest Csete György tervei alapján.

Az 1980-as évek: alkotóházak, faluházak

Az első, talán igazán jelentős vidéki alkotóház a Vas megyei Velemben jött létre. Megvalósítását 1979-ben határozták el, a Velemi Fafaragó Stúdió komplex népművészeti egységgé való bővítésével - textilesek (szövők, hímzők), fazekasok, szalmafonók, bőrösök, szoborfaragók, és később kovácsok bevonásával. Az építők között volt Péterfy László is Velemben a faragóház és Tokajban a művésztelep munkálatainál. A vasi példa alapján Zalában is tervbe vették egy megyei alkotóház létrehozását, a Gébárti-tó mellett. 1982-től a Városi Művelődési Központot igazgatója, Dr. Kováts Flórián lett. Ő volt a civil alkotó közösségek, a Fekete György belsőépítész vezette képzőművészek és a Zala Megyei Fafaragó Stúdió, valamint a Zala Megyei Népművészeti Egyesület népművész tagjai közötti kapocs. Keszthelyen is létrehoztak alkotóházat.

1980-ban egy körtefából készített ácsolt ládával elnyerte a Népművészet Ifjú Mestere címet. 1985-ben a Népi Iparművész címet is megkapta. 2004-ben a Népművészet Mestere címmel tüntették ki.

1982-ben létrejött a Népművészeti Egyesület, amelynek szüleivel és feleségével alapító tagja lett. Az Egyesület első elnöke Péterfy László szobrászművész volt. Elsődleges feladatuknak azt tekintették, hogy ellássák a fiatal és idősebb nemzedék szakmai és társadalmi képviseletét.

1985-től Zala megyében több község vezetése gondolt faluházak felújítására építésére. Felkeresték és felkérték Makovecz Imrét ezek tervezésére. Így faluház építő program bontakozott ki megyeszerte. Ez időben Zalaegerszegi Városi Művelődési Ház vezetője Kovács Flórián volt, az ő közreműködésével, valamint a művésztelep és Bereczky Csabáék elképzelései alapján megvalósították a közös összefogást. A Gébárti Kézműves Házat a Zala Megyei Népművészeti Egyesület fafaragóival és más szakágak tagjaival, valamint a város üzemeivel és a Deák Szakképző iskolával együttműködve építették. Az építésre Makovecz Imre is ellátogatott. Az első három faluházban – Zalaszentlászlón, Bakon és Bagodon - sok berendezési tárgy viseli magán Bereczky Csaba és faragótársai keze nyomát. A faluház program munkálatainál Makovecz Imre felkérésére a belsőépítészeti bútortervek alapján Bereczky Csaba vezetésével végezték el a bútorkészítési feladatok egy részét. Az első ilyen helyszín a Zalaszentlászlói Faluház volt, ahol Hámori Judit belsőépítészeti tervei alapján asztalokat, székeket, karosszéket, padokat, fűtőtest takarókat és a könyvtár polcait készítették el. A faluban élő helyi ácsmesterek készítették az épület teljes faszerkezetét. A második faluház Bakon épült. Szintén Bereczky Csaba valósította meg Mezei Gábor belsőépítész terveit, ahol egyedi stílusú oroszlános fogadó székek asztalok és karosszékek is készültek. A harmadik helyszín a Bagodi faluház volt, itt Fekete György belsőépítész terveit valósíthatta meg faragó társak bevonásával. A faluházak építésekor számtalanszor találkozott Kováts Flóriánnal és Makovecz Imrével. A fafaragó így emlékszik: „Makovecz Imre számomra egy olyan világ megteremtőjét jelenti, aki a hagyományos építésmódot követve újat hozott létre ősi tudás alapján. Nem véletlen, hogy szinte minden nagy munkánál megjelennek azok a falusi ácsmesterek, akik még ismerik a szakma csínját bínját. Egyszerű módon tudják ezt a tudást a legváltozatosabb formavilág megépítésekor alkalmazni. Szerette a mesterembereket és tudásukat. Nem szégyellte kikérni véleményüket. Saját házam tervezésére kértem. Elfogadta kérésem pénzt nem kért csak azt, hogy készítsem el számára a Baki Faluház oroszlános székét. Természetesen elkészítettem örömmel részére. Úgy gondolom mindketten jól jártunk és csak barátságunk erősödött meg ez által."

Zala megye, az otthon

1994-től megalakult a Népművészeti Egyesületek Szövetsége dr. Bánszky Pál művészettörténész elnökletével. Bereczky Csaba és társai létrehozták a Zala megyei Népművészeti Egyesületet: az egyesület Fafaragó Szakbizottságának és elnökségének még napjainkban is tagja. Az úgynevezett Nomád Nemzedék tagjaként szervezőként is dolgozott szűkebb környezetében. Keszthelyen, majd Zala megyében is több helyi csoportot hoztak létre a 70-es évek második felétől.

A Zala Megyei Fafaragó Stúdió a Megyei Művelődési Központ keretében működött Zalaegerszegen 1980-tól, nyolc éven át. A Faragó Stúdió működésének köszönhetően látványosan megnőtt Zalában a Népi Iparművészek száma a fafaragók körében. Lakóhelyén, Keszthelyen 1975-től vezet ifjúsági, majd felnőtt fafaragó szakköröket a Goldmark Károly Művelődési Központ fenntartásában. A keszthelyi alkotóház elkészültével 2000-től lett végleges helyük.

A felnőtt Faragó Kör a 45-ik évfolyamát kezdte el a 2019-es évben. Tagságának összetétele a 12 évestől a 85 éves korig terjed, és a foglalkozás szerinti összetétel is változatos képet mutat: szakmunkás, főiskolai végzettségű, és többdiplomás alkotó tagok is vannak.

Oktatói tevékenysége

„Saját Örömére, Mások Gyönyörűségére" címmel 2007-ben Soós Lajos Népművészet Mestere, majd 2011-ben ugyancsak e címmel Pápai Sándor Népművészet Mesterének munkásságát történetét foglalta össze egy – egy önálló kiadványban.

Keszthelyen 38 évig tartott ifjúsági fafaragó szakkört és nyári táborokat.

1993 és 2013 közt a Cserszegtomaji Szabó István általános iskolában vezet fafaragószakkört.

Hévízen a Bibó Gimnáziumban 1993-99-ig fakultációs tantárgyként oktat fafaragást.

Bereczky Csaba a tanulók számára több szakmai anyagot is készített. Köztük a kéregmunkák szakköri tematikáját feldolgozó segédanyagot, tankönyvet a népi kismesterségek jelentőségéről a turizmus szolgálatában, és összeállított tananyagot a Keszthelyi Tudás Tér (Támop-3.2.3-08/1) fafaragás moduljához.

A Hagyományok Háza felkérésére 2012-ben hozzájárult a Népi Iparművészeti Alkotások minősítési szempontrendszerének megújításához. Kidolgozta a fa alapanyagból készített tárgyak általános bírálati szempontjait, melyek alkalmazhatóak a pásztorművészet, szaru-, csontmunka, kéregmunka, faragott bútor, bognár, kocsi-készítő, kádár-, és pintérmunka területére.

A Népművészeti Egyesületek Szövetsége felkérésére 2013-ban a Nemzeti Vidékfejlesztési Stratégia Fás szakanyagát is összeállította.

Hagyományok Háza felkérésére 2015-ben elkészíti 120 ó Fafaragásképzés akkreditált tananyagát. Hagyományok Háza Népi Iparművészeti Osztálya zsűrizésre rendszeresen felkéri a fás szakmai területre benyújtott pályamunkák bírálatához.

A régmúlt évtizedekben a fafaragók közössége Miskolcon háromszor, majd Velemben több alkalommal, később pedig Székesfehérváron, és Szennán rendezett konferenciákat. Napjainkban az évente Zalaegerszegen tartott országos fafaragó táborok egyik művészeti vezetője. Kétévente ugyancsak itt zajlanak az Országos fafaragó konferenciák és kiállítások 2020 szeptemberében VI. alkalommal találkoztak az érdeklődő faragók. Keszthelyi Kézműves Alkotóházba Örökségünk a Nyugat-Dunántúlon 4. alkalommal vezetett régiós komplex tábort a nyár folyamán. Magyar Művészeti Akadémia Népművészeti tagozatának közös programjában haranglábat tervezett a Kárpát medencei Betlehemhez. Vezetéséve ezt keszthelyi faragókörös alkotótársaival elkészítette. Két zalai faragó pásztorfigurákat faragott a kompozícióhoz.

A karizmatikus közösségszervező

Bereczki Csaba közösségszervező szerepe, karizmatikus egyénisége a szakmai munkássága mellett a közösségi ügyek tovább lendítésében is sokat segített. Nagy szerepe van a fa méltó helyére kerülésében, amikor a műanyag világot támadás érte.

A népművészeknek a lakáskultúrában is fontos szerepe van, és a népművészek, hangsúlyozta, különleges helyzetben vannak, hiszen a népművészet nem individuális, össze lehet tehát tartani. Bereczky Csaba oktatói tevékenysége éppúgy fontos, mint példamutatása, hiszen ugyan a kultúra nem örökölhető, de beoltható vele az ifjúság, ezért is fontos a művészeti oktatás. Mindenki születik valaminek, de ehhez már fiatalkorban meg kell kapni az indíttatást. Bereczky Csaba úgy véli, hogy „az élet feladattal bízza meg az embert. Persze erre nem jövünk rá azonnal. Azt hiszem, ennél fontosabbat nem tudunk nyújtani a gyermekeinknek és tanítványainknak: itthon, a hazájukban építsék a jövőt mindannyiunk boldogulására és hazánk fennmaradására." Ennek szellemében végzi munkáját minden nap, megosztja tudását alkotótársaival segítve a hagyományaink fennmaradását.