Bogos Ernő

Bogos Ernő székelyföldi építész pályafutását meghatározza az a sokszínűség, amely szülőföldjének kultúráját jellemzi. Akadémiai székfoglalójában így vallott erről: „Szépvízen születtem, a Csíki-medence keleti csücskében, az Erdélyt Moldvával összekötő országút utolsó oldalcsíki településén, a Gyimesi-hágó előtt. A tájjal harmóniában élő emberek világa volt ez. Székelyek, örmények, a hegyen túl a gyimesi csángók, és a Tatros forrásához betelepített, mára már elmagyarosodott románok." Pályaválasztására nagy hatással volt ácsmester nagyapja, akinek példája visszacseng szakmai ars poeticájában: „számomra az építészet a nagyapám-féle rendteremtést jelenti, amiben benne lakozik az őseink minden élettapasztalata." A másik, pályáját alapjaiban meghatározó momentum a Makovecz Imrével való találkozás volt.

Bogos Ernő a bukaresti Ion Mincu Építészeti Egyetemen szerzett építészmérnöki diplomát, a Ceaușescu-rezsim bukását követő időszakban. Frissen végzett határon túli magyarként az új politikai helyzetben sikerrel pályázhatott a magyar kormány által meghirdetett ösztöndíjra azzal a céllal, hogy egy anyaországi egyetemen gyakorolhassa a magyar szakmai nyelvet. A Budapesti Műszaki Egyetemen hallott először a Makovecz Imre által alapított, organikus szemléletű Kós Károly Egyesülés Vándoriskolájáról. Az első adandó alkalommal jelentkezett a posztgraduális képzésre, melynek öt féléves időtartama alatt mesterei – sorrendben – Salamin Ferenc, Dévényi Sándor, Jankovics Tibor, Makovecz Imre és Farkas Gábor voltak. Diplomamunkája egy solymári családi ház volt, a vándorévek meghatározó élménye azonban Makovecz Imre csíksomlyói Hármashalom oltárának építész munkatársként való tervezése, majd építése volt. A megbízás a mesterrel való közös munka legfontosabb darabja, mindemellett szimbolikus jelentőségű: az egyik legismertebb katolikus kegyhelyen tartott búcsú mára a nemzeti összetartozás ünnepe is egyben. Bogos Ernő e munka során fiatal vándorként tapasztalhatta meg a Makovecz számára oly fontos „építés drámáját": a tervezést követően a mélyvízbe kerülve, a mestertől távol kellett levezényelni az oltár építését, egyeztetve a megbízóval, a kivitelezővel, intézve az anyagbeszerzést.

A tájba simuló, hármashalmot formázó szabadtéri oltár 1997-re készült el a Nagy- és Kissomlyó közötti nyeregbe, mely azóta a több százezer fő előtt celebrált pünkösdszombati ünnepi szentmise hagyományos helyszíne.

Szintén építész munkatársként vehetett részt a Csíkszerdai Millenniumi templom (2001-2003) tervezésében, majd kivitelezésében. Mindemellett a mester számos, különböző léptékű megbízásba is bevonta munkatársként: Püspöki palota és plébánia bővítése, Csíkszereda (2008 -vázlatterv); Cserr-ház, Sepsiszentgyörgy (2010); Unitárius templom, Szentegyháza (2010 -vázlatterv).

A Vándoriskola elvégzése után Bogos Ernő rögtön visszatért szülővárosába, Csíkszeredába. Bár számos lehetőség nyílt meg előtte az anyaországban, „egy belső erő" és a Kós Károlyi példa hazaszólította. Önálló irodát alapított, munkái zöme a mai napig szülőföldjéhez kapcsolódnak, megbízásai a helyi önkormányzatok, a magánszektor és az egyházak részéről érkeznek. A Vándoriskola példáját is szem előtt tartva a felnövekvő generáció tanításával és szemléletformálásával is foglalkozik, rendszeresen fogad vándorokat.

Jelentős alkotása, egyben a makoveczi közösségépítő gondolat megtestesülése a Szent László-emlékhely, szülőhelyén, Szépvízen (2012). A helyi önkormányzat felkérésére egy 16. századi kápolna romjait kutatták fel, azonban miután kevés információ állt rendelkezésre a kápolna visszaépítéséhez, a romok konzerválása mellett egy jel, egy harangláb felállítása mellett döntöttek, amelyhez a Szent László-napi búcsúkor kivonulhatnak a környező településekről, hogy szentmisén vegyenek részt. A falubéliek társadalmi munkában takarították ki az emlékhelynek otthont adó tisztást, kalákában valósult meg Bogos Ernő tervei alapján a faszerkezetű, a faluban lévő régi harangláb formáját idéző építmény.

Szintén szülőfalujában áll a 2011-ben felszentelt ravatalozókápolna, mely két faluközösség, Szépvíz és Csíkszentmiklós közös temetőjéhez épült. A környék épített öröksége, a hely adottságai és rejtett üzenete, a búcsúzáshoz kapcsolódó gyerekkori élmények együtt alkották a tervezés kiindulópontját. Az új kápolna a két település két templomának tornyát összekötő virtuális tengelyen áll, Szépvíz szerves fejlődésének fonalát követi. A meglévő középső temetőkapu által kijelölt tengely végén egy hármas tagozású építmény fogadja a gyászolókat. Fedett-nyitott harangláb alatt jutunk be az ellipszis alaprajzú kápolnába, amelyhez egy, a sekrestyét, kiszolgáló egységeket és a hűtőkamrát magában foglaló, gyeppel borított domb támaszkodik. Míg a dombház jelleg makoveczi példákat idéz, a harangláb arányában és szerkezetében a helyi hagyományokat követi, cseréppel fedett látszó fa tetőszerkezetének karakteres eleme a lamellás harangnyílásokat rejtő bádogozott csúcselem. A fogadóépületből üvegezett fa ajtókon át jutunk a centrális elrendezésű ravatalozó térbe. Az egyetemes jelentésén túl, az ellipszis alaprajzi forma két fókuszpontjával a két önálló közösség egybetartozását szimbolizálja. A végső búcsúzás helyén a két világ találkozását a tető alatt körbefutó ablakok fénykoronája sejteti. Ezeken az oldalsó ablakokon kitekintve a virtuális tengely felismerhető, mindkét templom tornya láthatóvá válik. Az épület anyaghasználatára a kőburkolat, a vakolt-meszelt belső falfelületek, és a látszó faszerkezetek jellemzők. A tervezésen túl az építész legnagyobb feladata a két közösség kapcsolatának – amely általában sehol a világon nem súrlódásmentes – mederbe terelése volt, hogy valódi közösségként éljék meg az építést, majd a kápolna használatát. A kommunizmus évtizedeiben éppen ezeket a természetes szálakat próbálták szétszakítani a közösségen belül, így egy-egy építészeti gesztussal újra össze kellett őket kötni, visszacsatolást adva az elődök örökségéhez. Nem kontrasztként beillesztve az épületet a meglévő természetes környezetbe, hanem gyökerekkel megkapaszkodni az értékekben bővelkedő táptalajon.

Az eddig bemutatott alkotások is jól mutatják, hogy Bogos Ernő építészetét a lokális értékek tisztelete, hagyományokból építkező modern nyelvezet jellemzi. Legyen az jelentős egyházi, vagy kisléptékű magánberuházás, az új igényeket, korszerű technológiákat minden esetben a hagyományos struktúrákhoz igazítja.

A tervezési munkák mellett közéleti szerepvállalása is jelentős. A Makovecz Imre felhívására, az anyaországi mintát követő erdélyi Országépítő Kós Károly Egyesület alapító tagja, 2006-tól ügyvezető igazgatója. Az egyesület tagjai több ízben megfogalmazták: az építész szakma és a politikum szoros összefogása szükséges annak érdekében, hogy megmentsék Székelyföld egyre gyorsabban pusztuló épített és természeti értékeit. Egyik legfontosabb kezdeményezésük a Bogos Ernő - Tövissi Zsolt - Köllő Miklós építészek által elindított Faluképvédelmi program. Székelyföld identitásának egyik meghatározó eleme kulturális öröksége, azon belül épített környezete, amelynek kialakulását a közösség sajátos történelme, társadalmi szerveződése, életformája, életterének földrajzi és természeti környezete határozzák meg. A hagyományos paraszti életforma fokozatos felbomlásával már a 20. század első felétől megváltozott az építőszemlélet és gyakorlat, megszűnt a faluközösség addigi, esztétikai téren is működő szabályozó szerepe. A kommunizmus évtizedeiben a kisközösségek szétbomlasztásával a fejlődés megállt, ezért az épületek többségének állapota konzerválódott. Így az 1970-80-as években még gazdag, de romos, magára hagyott építészeti értékkel találkozhattunk a térség falvaiban. A 21. század elején Székelyföld – történelme során talán először – azonban olyan méretű társadalmi és gazdasági változásokkal szembesül, amelyek képesek az eddig szervesen fejlődött kulturális örökségében visszafordíthatatlan károkat és pótolhatatlan veszteségeket okozni, mert fokozatosan háttérbe kerül a táj és épített környezet egysége és minősége. Ezt felismerve a Pogány-havas Kistérségi Társulás vezetőjének, Rodics Gergelynek a kezdeményezésére 2006-ban kezdődött el az a munka, amelynek célja, hogy a településeken megindult modernizációt egy olyan irányba terelje, amely tisztelettel bánik a kulturális örökséggel, és a turizmus számára is megfelelő feltételeket teremt a települések megjelenésének javításával. A munka során előfelmérések készültek a Kistérség településeiről, amelynek eredményeit a résztvevő szakemberek kiállításokon mutatták be a helyi közösségeknek, következtetéseiket pedig egy záró konferencia keretében rögzítették, ahol megfogalmazódott az igény egy építészeti pályázat kiírására, olyan építészeti megoldások keresésére, amelyek magukban hordozzák a székely ház esszenciáját. Hargita Megye Önkormányzata 2008-ban kérte fel az Országépítő Kós Károly Egyesülést a Faluképvédelmi program megyei szintű előkészítésére, a helyi építészek minél szélesebb körű bevonásával, melynek hozadéka a 2009-es Székelyföld épített öröksége – Faluképvédelem – út a jövőbe konferencia volt. A konferencia résztvevői megfogalmazták a Faluképvédelmi Chartát, amelyben rögzítették az elkövetkező teendők kereteit. A kezdeményezést az a felismerés szülte, hogy a hatékony faluképvédelem és a népi épített örökség védelme széleskörű együttműködést követel meg az építészek, a települési és megyei önkormányzatok, építészeti és környezetvédelmi hatóságok, a gazdaság szereplői, a civil társadalom, valamint a média képviselői között. Az örökséggel kapcsolatos általános alapvetések, és az együttműködés igénye mellett az 55 pontot tartalmazó Charta ajánlásokat tesz többek között az oktatás (ifjúság bevonása, restaurátor szakmunkásképzés stb.), az anyaghasználat (hagyományos anyaghasználat motiválása az építtető és az építőanyag kereskedő oldalán, közbeszerzéseknél való értékelése, szociális munka bekapcsolása pl. a zsindely biztosítására stb.), az önkormányzat (értéktárak megalkotása, példamutatás, támogatási rendszerek stb.), a szakma (díjak alapítása, bemutatás és tudatosítás stb.) valamint a szabályozások és a hatósági munka terén. A sikeres faluképvédelmi program elemei a meghirdetett Mintaház alprogram, a ravatalozó, kúria, illetve faluközpont revitalizáció alprogramok, valamint a megyei örökségvédelmi és műemléki stratégia összeállítása. A program keretében Hargita megye 264 településéből 68-nak készült el a tanulmánya, és ebből 35 település felújított rendezési tervébe már beépítették azokat. A program végcélja pedig egy olyan helyi szabályozás elkészítése, amely hosszú távon biztosíthatja a fejlődést, oly módon, hogy a helyi értékek továbbéljenek, és a helyi jelleg is megmaradjon. A jövővel kapcsolatos reményeiről így nyilatkozott Bogos Ernő: „Mindenekelőtt vissza kell adni a falu becsületét és méltóságát. Újra kell értékelni a falun élést, mint magas életminőséget képviselő életformát. […] Az egyre individualistább embereket meg kell tanítani az együttműködés kultúrájára és technikáira. El kell juttatni az emberekhez azt az üzenetet, hogy a fejlett nyugati világ már felismerte a hagyományos vidéki létformák hasznosságát és értékét. Tudatosítani kell a falun élőkben, hogy nem egy letűnő világ utolsó túlélői, akik nem tudtak, vagy nem akartak elmenekülni a süllyedő hajóról, hanem az eljövendő, élhető világ előfutárai, akik az emberiség, az élet számára teremtik meg a lehetőséget létükkel és munkájukkal."

Nyilvánvaló, hogy önmagában a szabályozással nem lehet szemléletet teremteni, csak példaadással. Bogos Ernő - a falukép szempontjából is fontos, példaértékű - munkái sorából kiemelendő Székelyzsomboron Nyírő József szülőházának és szomszédos épületének, a szépvízi örmény kereskedőház, valamint a harangláb és a székelykapu műemlék együttesének felújítása.

Szerencsésnek mondhatja magát az építész, ha lehetősége nyílik közösségekkel találkozni, és velük együtt alakítani a közös történetet. Bogos Ernő visszatért szülőföldjére, ahol nem csupán az általa tervezett épületekkel, hanem közösségi szerepvállalásával is bizonyít. Mestere, Makovecz Imre útmutatása alapján munkájában az építés drámáját tartja szem előtt: azt a hatást, amelyet egy ház tervezése, megvalósítása és használata a közösségre gyakorol. Épületei a települések, a tájak, a közösségek életébe szervesen illeszkedő jegyekkel, gyógyítólag hatnak. Bogos Ernő méltó tanítvány az élet valamennyi területén: gyakorló építész, fiatal pályakezdő építészek mestere, szakmai és közéleti szerepvállalása intenzív és folyamatos. Az erdélyi Országépítő Kós Károly Egyesület alapító tagja és 2006-tól ügyvezető igazgatója, 2013-tól a Magyar Művészeti Akadémia Építőművészeti Tagozatának tagja.

[Készült: 2016]