Csaba László

Magyarországon az 1948–1960 közötti időszakban a szakrális építészet tabu volt. Az 1945 utáni néhány évben az egyháznak csak arra volt lehetősége, hogy a háborúban megsérült, elpusztult vagy működésképtelenné vált épületeit helyreállítsa, felújítsa. 1948-tól az egyházi vagyon államosítása megfosztotta létfenntartásának anyagi bázisától. Ekkortól kezdve új templom nem épülhetett, csak ott, ahol annak jogelődje elpusztult vagy lebontották, és ott is szigorúan az eredeti nyomvonalát, méretét kellett betartani. A Rákosi-korban gyakorlatilag szünetelt a templomépítés.

A budapesti piarista gimnáziumban érettségizett Csaba László pályakezdését 1948 után megterhelte „klerikális múltja". Műegyetemi tanársegédi állását rögtön a fordulat évében felmondták, a MEZŐTERV-be került, ahol agráripari létesítményeket, raktárakat, néha iskolát, lakóházat, sőt egy alkalommal vidéki kultúrházat is tervezett. 1954-től az IPARTERV-ben nagyobb feladatokat kapott, ezek közül kiemelkedett a miskolci hűtőház, amellyel kiérdemelte első Ybl-díját. Formakészsége ezekben a megbízásokban is kitűnt, a nagy fesztávú csarnokok plasztikai igényű megvalósítása már korán azonosíthatóvá tette műveit. Az adott, meglehetősen szűkös keretek között azonban Csaba László egyedi utat járt be, amit abban a korban egészen szokatlan módon, egy falusi közösség megbízása indított el. A Bükk egyik kis települése, Cserépváralja 1959-ben egy lelkes plébános kezdeményezésére – aki addig templom híján a helyi iskolában tartott istentiszteletet, de a hatóságok ezt betiltották – templomot kívánt építtetni. Engedélyt szereztek egy tanteremnyi alapterületű, 6x10 m-es, torony nélküli épületre és Csaba Lászlótól kértek terveket és a falu építette meg kalákában, faragatlan, nyers kövekből. A berendezést is az építész tervezte: a tabernákulum oltárt, a padokat és világítótesteket.

A templom egy domb oldalában áll, vörös terméskő falai fölött karcsú, fehérre meszelt, toronyszerű tömb magasodik, fekete fémkereszttel. A négyzetes alaprajzú épületre aszimmetrikusan formált tető borul, amely mélyen fut le a bejárathoz. A párhuzamos síkok hiányától a templom szinte a tájból nő ki. Belső terét a szentély felé kissé emelkedő, átlós betongerenda uralja, két oldalán kétfelé lejt a tető. Oldalt hatalmas üvegablak világítja meg a teret. Rados Jenő építészettörténész így jellemezte az épületet: „A legszerényebb eszközökkel, korszerűen alakított, elmélyedt hatást kiváltó kultikus feladat művészi megoldása." Csaba László művész-barátaitól kért a templomot díszítő modern alkotásokat, így Kondor Béla festette a tabernákulum ajtaját, a korpusz nélküli feszületet pedig Somogyi József készítette. Később a tradicionális ízlésű falubeliek ezeket a műalkotásokat lefestették, pusztulni hagyták.

Csaba már a cserépváraljai templom tervezésekor kidolgozta a szakrális építészetben vallott alapelveit, melynek lényege: 1. A templom olyan legyen, hogy a belépéskor kényszerítsen a főhajtásra, ezért a templom bejárata lehetőleg a legalacsonyabb részen helyezkedjék el. 2. A tér a bejárattól fokozatosan emelkedjék és az oltár fölött legyen a legmagasabb. 3. A fény is itt, az átváltoztatás helyét hangsúlyozva lépjen be a legerősebben.

A következő megbízás már hivatalos úton érkezett. A Hollóházi Porcelángyár folyamatos bővítése miatt szükség volt az ott álló templom telkére, ezért lebontották. A gyár rekonstrukciós tervezésének részeként jutott a feladat az IPARTERV-hez. Az új templom építési költségeit a gyár fedezte, a megbízó az állam volt. A Szent László tiszteletére szentelt templomot 1966-ban avatták fel.

Az üveghutáiról, majd porcelángyártásáról híres Hollóháza templomát Csaba László a modernizmus forma-idealizmusával definiálta. Erős szimbólumot, archetipikus templom-alakzatot használt: a Bibliában is megemlített sátortemplom képét. Monolit betonból három hegyesszögű háromszög emelkedik a domboldalon. Az épülettest két egymásba illesztett háromszögű tömbből áll. A templomtest a szentély felé enyhén szűkül, gerincvonalában nyílik meg a második, a szentély fölötti háromszög, hogy a hasíték üvegfalán a szentélybe áradjon a természetes fény. A templom előtt áll a két nyers felületű betonlapból szerkesztett, háromszögű harangláb, csupasz kontúr, betonból öntött karcsú felkiáltójel. A természeti környezet és a geometriai absztrakció éles kontrasztja kiemeli a szakrális jelleget és hamar a korszak építészeti szimbólumává vált. A hivatalos politika ezzel a templommal akarta demonstrálni a külföld felé a Kádár-kor szellemi nyitottságát, így a kivitelezésnél nagyvonalú volt. Néhány évvel később pártutasításra (a Varsói Szerződés egyik magas rangú tisztje kérése nyomán) kerültek a templomba kortárs képzőművészeti alkotások: az oltár fölé Somogyi József korpusza, a karzat mellvédjére Szász Endre porcelán táblaképei, a falakra Kovács Margit keresztút-stációi. A templomhoz vezető lépcső mentén Takács István stáció­képeinek porcelánra vitt másolatai állnak.

Magyarországon a hetvenes évek elejének ideológiai nyitása következtében ismét épülhettek templomok, Csaba mellett Török Ferenc, Szabó István és mások is foglalkozni kezdtek a műfajjal. Ezzel párhuzamosan a szakrális építészetet alapvetően új irányba terelte az 1965-ben befejeződött második vatikáni zsinat, amely megújította, korszerűsítette a katolikus liturgiát, lehetővé tette a szembemisézés gyakorlatát, és ezzel a templomok terének építészeti kialakítását is a hívekkel folytatott dialógus felé irányította. A centrális templomtérben fény is kiemelt szerepet kapott. Ez a modernizációs lépés a katolikus templomépítészetben alapvető változást hozott.

A hollóházi épület után Csaba László továbbfejlesztette a modern templomépítészet hazai lehetőségeit és a fényhatások kompozíciós hangsúlyát. Hodászon kisméretű téglából emelte a falakat. A hosszhajós templom tere az oltár felé fokozatosan szűkül, az oltár fölötti bevilágító toronyként magasodik a templomhajó fölé. Hasonló szerkezetű a nyírderzsi templom is, de utóbbi kereszthajós elrendezésű. A Flóra-tanya kápolnája már a román templomok terétől nyert inspirációt. A kaposvári lakótelepi környezetbe tervezett templom az életműben talán az egyetlen, nem síklapokkal határolt templomépület, de itt is a legalacsonyabb ponton lép be a hívő, és a tér szintén fokozatosan emelkedik az oltár felé, Kaposvár esetében egy spirálvonal mentén ér az oltár fölé boruló kúphoz. Ez a nagyvonalú ív oldja a környező panelházak monotóniáját, a feltűnő alakzatban – látványos közösségformáló szándékkal – egy mag-szerű központot fogalmaz meg.

Az 1987-ben felszentelt békásmegyeri Boldog Özséb templom ismét síklapokkal határolt sátorforma. A tető négy sarka egészen a sarokkövekig fut le, ahogyan a Szentírás támaszkodik a négy evangélista művére. Az oldalfalat hatalmas üvegtáblák, a templom teste így maga a tető. Lakótelep közepén áll ez is, akárcsak a kaposvári, itt is a tömegkontúr jelzi a környezettől való különbözést. A sátorlapok itt nem háromszögek, hanem egymásnak feszülő rombuszformák, alattuk a belső tér minden oldalon a középig emelkedik. Itt áll az oltár, a középtől alig észrevehetően hátrahúzva, hogy a népes lakótelepi közeghez igazodva, minél több hívő férjen el a térben. Az üvegfalakon keresztül bejövő természetes fény az egész belsőt megvilágítja. Az üvegfalak közepébe illesztett vastag, bélletes kapuk a román kori templomépítészet jellegzetes részletét idézik. A falszerkezetű tetőt kívülről vörösréz lapok borítják. Az oltár fölött hatalmas hófehér hollóházi porcelánkereszt függ töviskoszorúval, az ég felé emelkedő Krisztus szimbólumaként. A keresztelőkút és a húsvéti gyertyatartó állvány Csaba halála után, a felesége tervei alapján készült el.

Utolsó szakrális munkái kis léptékben az előzők továbbgondolt változatai. A csepeli zárda kápolnájában a mennyezet úgy borul az oltár fölé, mint a csillagos égbolt, a tetőre helyezett ablaknyílás egyenesen a tabernákulumot világítja meg. A balatonakarattyai téli kápolna az első toronnyal épült temploma, a torony a nagyobb, nyári templomét ismétli meg, de átlátszó, légies hatású üvegszerkezettel.

Csaba László sokoldalú életműve a szakrális építészetben hagyott igazán maradandó nyomot. Példáján azóta építész nemzedékek nőttek fel, akik a templom kortárs fogalmát az anyaghasználat, a formák, a szerkezet és a társművészeteket bevonó, Gesamtkunstwerk szellemiség mentén gondolják újra. Mindazt, aminek első lépéseit Magyarországon 1948 után ő tette meg.

[Készült: 2017]