Cseke Péter

Cseke Péter gyerekkora szülővárosához, Nagyváradhoz kötődik, ahol színész szülők gyermekeként már korán közeli kapcsolatba került a nagyváradi színházzal. Az itt szerzett élmények meghatározók voltak, korán természetessé vált számára az a közeg, amiben később maga is megtalálta hivatását. Apja, Cseke Sándor a színház népszerű táncoskomikusa volt, sikeres szerepek sorát alakította, nagy megbecsülésnek örvendve a közönség körében. Később prózai, karakterszerepekben is sikereket ért el, így bizonyítva tehetségét a Csárdáskirálynő Bónijától egészen az Aesopusként nyújtott alakításáig. Felesége, a kiváló és gyönyörű színésznő, Riedinger Beatrix (Révai Bea), oldalán a román és magyar közönség egyaránt elismeréssel kísérte pályájukat.

Cseke Péter számára szülei példája a „klasszikus" színészi létről adott életre szóló tapasztalatot, arról a korról, amikor még a közönség feltétlen szeretete kísérte munkásságukat, arról a korról, amikor még egy viharos este sem tudta elmosni az aznap esti szabadtéri előadást. Apa és fia közösen írt könyve, a Színpadon a két Cseke, sokat elárul erről az időszakról, ami erősen hatott Cseke Péter munkásságára is.

Színészként kezdte pályafutását, prózai és zenés darabokban egyaránt kiemelkedő alakításokat nyújtva. Könyvében önkritikusan vall a szerinte rosszabbul sikerült alakításairól is[1], látható, hogy minden folyamatban elsősorban a továbbfejlődés, a tanulás motiválta és motiválja a mai napig. Az időközben felállított új céljai, a rendezővé, majd igazgatóvá válás felé is kitartó munkával haladt, folyamatosan keresve a tapasztalatgyűjtési lehetőségeket. Színészként ugyanolyan felkészültséggel lépett színpadra a könnyedebb komédiákban és a súlyosabb prózai szerepekben is. Később, sikeres igazgatói pályázatában[2] saját művészi hitvallásáról is vall, ami pályáját is jellemezte: számára nem létezik politikai hovatartozás, ha művészetről van szó, és a műfajok közötti eltérés nem jelenthet minőségi különbséget. Véleménye szerint, ha jól játsszák, bármilyen műfajú előadás képviselhet magas minőséget, és elérhet kiemelkedő közönségsikert. A sokszínűség és a minőség fenntartása feladata is a színháznak, hiszen közönségéért létezik, számukra kell olyat nyújtania, ami mindenki számára tartalmaz érdekességet – mint egy könyvtár, aminek a polcán minden korosztály és érdeklődési kör megtalálja a neki valót. A közösségért való művészet, a közönség és színház szoros kapcsolata pedig, ami pályáját motiválja, párhuzamba állítható apja és saját, gyerekkori tapasztalataival, átmentve annak a világnak egy részét a 21. századra.

Nagyváradi Színház

Cseke Péter első színpadi sikereit a nagyváradi színházban aratta. Édesapját egy szilveszteri magánszámra készülve, szövegtanulás közben figyelmeztette a felesége:

– Te, Sanyi, ez a gyerek tudja az egész szerepedet. Kívülről.

– Ne hülyéskedj!

– De, igen.

– Na, akkor meghallgatjuk!

Meghallgattam. A fiam valóban szóról szóra ugyanazt mondta, amit én, és kívülről. Három-négy éves volt akkor.[3]

A meglepettségen túl már megszületett az ötlet: apa és fia egymás után álltak ki színpadra ugyanazzal a szöveggel. Cseke Péter apja kisméretű másaként még Cseke Sándornál is nagyobb sikert aratott a vidám szöveggel, majd a sokadik meghajlásnál, felragasztotta a homlokára álbajuszát, így szórakoztatva a közönségét. A visszaemlékezések szerint ekkor dőlt el biztosan, hogy idővel ő is szülei pályájára fog lépni.

A felhőtlen gyermekéveket azonban félbeszakította szülei válása, ami nagy változást hozott életében. Édesanyjával Budapestre költöztek, ugyanis anyja rokonai a fővárosban éltek. Bár Riedinger Beatrix elhagyta a színészi pályát, fia, középiskolás éveit lezárva, rögtön beadta jelentkezését a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. Visszaemlékezéseiben gyakran elhangzik, hogy egy „vetélytársa" akadt a színészetnek: rendszeresen játszott az Újpesti Dózsa futball-csapatában, ahol egy idő után javasolták, végezze el esti iskolán a tanulmányait és szentelje teljes idejét az edzéseknek[4]. Végül anyja tiltotta meg számára az iskola elhagyását, ami egyben sportolói karrierje végét is jelentette. Később azonban a sport szeretete családi és közösségi szinten is megmaradt életében, már a főiskolától kezdve aktív tagja lett a Magyar Színész Labdarúgó Válogatottnak, és így rendszeres szereplője volt Színészek/Újságírók Rangadóknak (SZÚR).

Az ekkor meghozott döntés után azonban már egyértelművé vált az is, hogy színészi pályára szeretne lépni. Első, nem hivatalos, társulati tagságát azonban mégis a véletlennek köszönheti: egy jó barátja javaslatára csatlakozni akart a KISZ Központi Művészegyütteséhez. Azonban félreértésből az épületben társbérletben működő másik művészcsoportba lépett be, a nem sokkal korábban alakult Huszonötödik Színház színészképző stúdiójába. Az abban az évben alakult színháznak akkor még két monodráma volt a műsorán, Berek Kati és Haumann Péter szereplésével, a színészképzést pedig Mezei Éva és Wéber Péter vezette. Első szerepét 1971. február 27-én, a Tou O igaztalan halála című előadásban alakította, ami egyben első budapesti, és első magyarországi szereplése volt.

A Színház- és Filmművészeti Főiskolára közvetlenül az érettségi lezárása után, első jelentkezésére átjutott mindhárom rostán, így 1972 őszétől a színész szak hallgatója lett. Osztályfőnökei Szinetár Miklós és Babarczy László voltak, osztálytársai: Bánfalvy Ágnes, Dunai Tamás, Fehér Ildikó, Fekete Gizella, Katona Ágnes, Kerekes Valéria, Mihályi Győző, O. Szabó István, Polyák Margit, Rupnik Károly, Saárossy Kinga, Vándor Éva, Vitai András[5].

Főiskolai évei alatt a Vígszínházban gyakornokoskodott, olyan előadásokban szerepelve, mint Goldoni: Nyaralni mindenáron című darabjának Lengyel György-féle rendezése, Az ifjú W. legújabb szenvedései, vagy a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról.

Vizsgaelőadásainak köszönhetően már korán elkezdték megismerni nevét. Ezek közül a legkiemelkedőbb, számára is legemlékezetesebb, az 1976. április 17-én a Színház- és Filmművészeti Főiskola Ódry Színpadán bemutatott Kabaré című musical volt. Az előadást osztályfőnökük Szinetár Miklós rendezte, bár a visszaemlékezések alapján a darab előkészítésében szabad teret hagyott a színész osztálynak, később pedig jól irányzott instrukciókkal állította be a megfelelő hangsúlyokat.[6] Az előadás pozitív visszhangot kapott a kritikusoktól is. Bár az írások kiemelték, hogy a zenés darabok magyar hagyományaihoz szokott közegben még idegenként hatnak a filmen is bemutatott musical vonásai, magas színvonalú példaként tekintettek a hallgatók előadására. Külön kiemelték Cseke Péter alakítását Konferansziéként, aki a darab központi szerepe, pontos játékát és a karakter értő ábrázolását dicsérve: „Felfedezésszámba vehető Cseke Péter. Igaz, a Konferanszié poénszerep és a film nagy előképet nyújt ebben az alakban. No de előképet majmolni, rosszul utánozni is lehet. Ez a fiatal művész meglepő érettséggel alakította a romlottságot, a gusztustalan dekadenciát, a félelmetességet, a fasizmus gyökeréig hatolt nagy figyelmet érdemlő alakításával."[7]

A főiskolai és vígszínházi sikerek hatására diplomája kézhezvételekor több színház is állást ajánlott neki: hívták a Babarczy László-vezette kaposvári színházhoz, érkezett ajánlata Pécsről, Szegedről, korábbi színházától a Huszonötödik Színháztól, de végül Kertész Gyula igazgató ajánlatát fogadta el a Debreceni Csokonai Színháztól. Társulati taggá válása előtt kapta meg első tévéfilm-szerepét is, ami végig követte karrierjét: színházi munkáin kívül gyakran szerepelt tévében, filmekben, sorozatokban is játszott (Hátország, Cseresznyéskert, Gyalogbéka, A kertész kutyája, Egy szerelem három éjszakája, Randevú a Royalban, Nyolc évszak, Házas párbaj, Szemben a Lánchíd oroszlánja, Erdélyi dekameron, Sajtszínház stb.), később pedig szinkronizált. Széles körű ismertségét és elismertségét ennek is köszönheti.

Debrecenben öt évadot töltött, amit később így írt le: „Ha kellene és lehetne, akkor úgy összegezném a Debrecenben eltöltött öt évet, hogy a magamra találás útjának igen szép, jobbnál jobb szerepekben bővelkedő szakasza volt."[8] Ezek között a szerepek között volt Horatio (Hamlet, 1976.december 17., r.: Sándor János), Csacsinszky Pali (Lila ákác, 1977. január 28., r.: Rencz Antal), Anyegin (Anyegin, 1977. november 14., r.: Sándor János), Konferansziét (Kabaré, 1978. január 21., r.: Rencz Antal), volt Figaro (Figaró házassága, 1978. szeptember 30., r.: Sándor János), Mosca (Volpone, avagy a pénz komédiája, 1979. október 12., r.: Gali László), Herceg Pista (Házmestersirató, 1980. február 07., r.: Orosz György), Tuzenbach (Három nővér, 1977. november 26., r.:  Sándor János), Kazimir (Kazimir és Karolin, 1979. december 14., r.: Hegyi Árpád Jutocsa), Viktor (Varsói Melódia, 1981. február 9., r.: ifj. Halasi Imre) stb.

Egyik legemlékezetesebb alakítását a Volpone, avagy a pénz komédiája című előadásban nyújtotta, ahol együtt játszhatott a már akkor legendás hírű debreceni színészekkel: Simor Ottó, Sárosdy Rezső, Csikos Sándor, Kóti Árpád, Oláh György mellett alakította Moscát. Az előadást a tévében is közvetítették, aminek köszönhetően színházi szereplése révén is országos elismertséget nyert. A kritikák kiemelték, hogy a fiatal színész a már befutott példaképei egyenrangú partnereként szerepel az előadásban, ígéretes tehetségként méltatták játékát. Már ekkor kiemelték azt a tudatos és aprólékos mozgáskultúrát, amivel karakterábrázolását felépíti. Turi Gábor így ír róla: „Cseke csaknem végig a színen van, fáradhatatlanul szervezi a cselekményt, technikailag virtuózan bánik mozdulataival, hangjával, mimikájával, meghatározó személyisége az előadásnak."[9]

Fontos találkozást hozott a Házmestersirató című előadás is, aminek írójával, Csurka Istvánnal személyesen is hosszasan elbeszélgetett a szerepéről, a dráma értelmezéséről. Ez a találkozás nagy hatással volt rá, hatott szerepformálására, később pedig ez a jó viszony jó munkakapcsolattá is vált. 2006-ban pedig Cseke Péter rendezésében állította a színpadra a Turay Ida Színház (aminek akkor Cseke főrendezője volt) Csurka István írását, a Döglött aknákat.

Debreceni évei alatt bizonyított jelentős prózai szerepekben, de már ekkor szerepet kapott zenés darabokban is, például a főiskolai vizsgaelőadás nagy szerepét, a Konferansziét alakította újra a Kabaréban, bár a hallgatók által létrehozott előadást sok szempontból újítóbbnak, izgalmasabbnak érezte. A zenés darabok pályája további állomásain, így a Madách Színházban is elkísérték, énekhangját pedig folyamatosan képezte, karban tartotta.

Madách Színház

1980-ban érkezett el egy újabb változás pályájában: Ádám Ottó, miután látta alakítását Debrecenben a Kazimir és Karolin című előadásban, szerződést ajánlott neki a Madách Színháznál. Ebben az időben akarta leszerződtetni Vámos László is az akkor induló Várszínházhoz – azonban végül Cseke Péter úgy döntött, vár egy évet a váltással, amit viszont Vámos László nem tudott biztosítani. Ennek a döntésnek köszönhető, hogy végül a Madách Színházhoz szerződött, 1981-től 1990-ig játszott a körúti színházban. A Madách Színház korábbi, a drámairodalom nagy műveiből készült prózai előadásai közé ekkor kezdett el becsempészni zenés, vígjátéki darabokat is. Cseke Péter főszerepek sorát játszotta ekkor, amit tehetsége, prózai szerepekben szerzett tapasztalatai mellett, kitűnt jó fizikumával, folyamatosan képzett énekhangjával érdemelt ki. Visszaemlékezéseiben úgy jellemzi ezt az időszakot, mint ami magánéletében boldogságot hozott, szakmai életében viszont küzdelmeket, ám sokszor sikereket is adott. A Színpadon a két Cseke című könyvben nem csak édesapja ad érzékletes leírást korának nagyváradi színész-életéről, főként a színház és közönsége viszonyáról, hanem Cseke Péter maga is jellemzi a hetvenes-nyolcvanas években, általa tapasztalt különbségeket vidék és főváros között, a színház mint művészeti intézmény státuszára és működésére vonatkozóan.

Bár többször is fontolgatta, hogy elszerződik, mert nem látott lehetőséget a megújulásra, a visszajelzések hiányában pedig a fejlődésre[10], az évek során sok kiemelkedő szerepet eljátszott, köztük olyanokat is, amik a mai napig műsoron vannak. Egész pályája szempontjából is meghatározó időszaknak bizonyultak a Madách Színházban eltöltött évek: saját elmondása szerint mindig is érdekelte a színházon belül két másik terület, a rendezés és egy színház igazgatóként való irányítása. A Madách Színházban hiányként élte meg, hogy nincs lehetősége a darabról való közös gondolkodást beépíteni az alkotói folyamatba, mintegy vezérfonálként a próbaidőszak során. Ugyanakkor már ebben az időszakban láthatóan olyan alkotókkal dolgozott együtt, akiktől sokat tanult a szakmáról, emellett pedig fontos tapasztalatokat szerzett a színházi műfajokról, dramaturgiáról, gyakorlati működésről, a közönség igényeiről.

1990-ben Csiszár Imre hívására végül elszerződött a Nemzeti Színházba, ahol egy évadot játszott, majd az igazgatóváltás után a távozás mellett döntött. Ebben az évben kapta meg a Jászai Mari-díjat. Távozása után, ahogy abban az időszakban egyre több művész, szabadúszó lett. Ezután, bár nem társulati tagként, Kerényi Imre igazgatása alatt, többször visszatért a Madách Színházhoz, így érdemes pályájának ezt a két szakaszát egy egységben vizsgálni, külön a Nemzeti Színházban eltöltött egy évtől.

Az egyik fontos szerep-állomás a Madách Színházban Albert Camus Caligulája volt, amit Lengyel György rendezett (bemutató: Madách Színház Kamaraszínháza, 1986. november 21). Cseke Pétert már korábban foglalkoztatta a szöveg, a próbák során tovább boncolta és kereste a gyakorlati megvalósítás lehetőségeit is. Ahogyan korábban Csurka Istvánnal hosszasan elbeszélgetett az író művéről, ezúttal Gábor Miklóst kereste fel, hogy együtt elemezzék a drámát, ezzel is segítve a szerep megformálását[11]. Egy interjúból kiderül, hogy Lengyel György maga is ezt a rendezői módszert követte: a közös gondolkodásokra építette próbáit.[12] Bár a kritikusok zöme úgy érezte, a Madách Színházhoz repertoárjában szokatlan választás Camus műve, és a színház közönsége számára idegennek érződik, alapvetően mégis pozitív nyitásként értékelték az előadás megszületését. Bécsy Tamás elemzése pedig nem csak a Madách-jelenségből indult ki, hanem az előadás és mű korának viszonyát érezte egymásnak feszülő ellentéteknek: „A magam meggyőződése szerint a mű filozófiai-intellektuális rétege azért jut halványan érvényre, mert a színészek élményanyaga, amelyből az alakok magatartása, attitűdje megformálódik, sokkal inkább a mai valóság általános jellegét tükrözi."[13] Ugyanakkor ő is, és más kritikusok is dicsérték Cseke Péter átgondolt, sokszínű, elemző igényű játékát.[14]

1985. december 31-én mutatták be Pethes György rendezésében, a Madách Kamaraszínházban, a Páratlan páros című Ray Cooney-darabot. Az előadás hatalmas siker volt, és a népszerűsége azóta is töretlen, még ma, harminc évvel később is megszakítás nélkül játsszák. Az eredeti szereposztás szerint Cseke Péter játssza a két feleség között szisztematikusan ingázó John Smith-t, megmutatva komikus vénáját. Két feleségét Bartal Zsuzsa és Tóth Enikő játszották először, Stanley Curtis, a barát, szerepében pedig Szerednyey Béla látható, mellettük pedig Lőte Attila, Lesznek Tibor és Gyabronka József állt színpadon a premieren. 2002. május 31-én pedig folytatódott a siker: ekkor mutatták be Szirtes Tamás rendezésében a Páratlan páros 2.-t.

A darab Cseke Péter pályafutása szempontjából jelentős állomás, hiszen az általa fontosnak tartott könnyed, de minőségi szórakoztatást valósítja meg. Ezen kívül további fontossággal is bír: első rendezései kötődnek hozzá. 1991-ben, gyerekkora és szülei színháza, a Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulatától kérték fel, hogy rendezze meg számukra a nagy sikerű előadást. A bemutatót 1991. június 16-án tartották. Az előadásban édesapja mint segédrendező dolgozott vele, később pedig a budapesti társulat egy része is vendégszerepelt a nagyváradi előadásban. A nagyváradi közönség még a fővárosinál is nagyobb ovációban részesítette az előadást. Néhány évvel később, a nagyváradi bemutató hatására, Bécsből is érkezett egy felkérés, Désy Vilmostól, aki az akkori Theater beim Auersperg igazgatója volt (ma Auersperg15-Theater néven működik, továbbra is Désy vezetése alatt), az előadás szintén nagy siker lett.

Korábban Ádám Ottó, a Madách igazgatója nem támogatta főiskolai felvételijét a rendező szakra. Ebből az időszakból Lengyel György és Huszti Péter biztatására emlékszik vissza. Utóbbi, saját példájára mutatva, azt javasolta, tanulja meg a rendezést gyakorlatban, jó irodalmi alapanyagot, alkalmat és színésztársakat keresve. Cseke Péter végül valóban nem szerzett rendezői diplomát, azonban a kilencvenes évektől kezdve, immáron szabadúszóként, a Madách Színház gyermek- és ifjúsági programjainak felelőseként évente egy darabot színpadra állított, majd más színházakban is rendezett gyerekeknek szóló előadásokat (Például: Ágacska, Madách Színház, 1993.október 17.; Alice Csodaországban, Merlin Színház, 1997. október 19.; Holle anyó, Budapesti Kamaraszínház-Tivoli, 2002. február 10. stb.), illetve szerepelt is a tévében gyerekműsorokban (Gyalogbéka). Ezzel párhuzamosan egyre több, felnőtteknek szóló előadást is megrendezett (Gyertyafénykeringő, Jászai Mari Színház, 1995. november 20.; Vőlegény, Móricz Zsigmond Színház, 1998. március 21.; Harmadik Richárd, Karinthy Színház, 2000. november 10.; Az okos mama, Turay Ida Színtársulat-Budapest Városi Színház, 2004. március 27.; Döglött aknák, Turay Ida Színház-Budapest-KUSZA, Dél-budai Kulturális és Szabadidő Központ, 2006. december 16. stb.). Dolgozott a Karinthy Színházban, a Merlin Színházban, a Budapesti Kamara Színházban, a Székesfehérvári Vörösmarty Színházban, 2003-től négy évadon át pedig főrendezője volt a Turay Ida Színtársulatnak, 2008 óta pedig igazgatóként rendszeresen rendez Kecskeméten is.

Színészként olyan prózai és zenés szerepeket is eljátszott a Madách Színházban, mint Noszty Feri (A Noszty fiú esete Tóth Marival, 1982. november 19., r.: Lengyel György), Elvisz Trén (Macskák, 1983. március 25., r.: Szirtes Tamás, társrendező: Seregi László), Hector Revalier, a bíró (Szemenszedett igazság, 1990. január 20., r.: Kolos István), Liliomfi (Liliomfi, 1991. szeptember 21., r.: Iglódi István m.v.), David (Társasjáték New Yorkban, 1995. június 16., r.: Szirtes Tamás), Fred (Isten pénze, 1995. december 23., r.: Nagy Viktor), Paul Bratter (Mezítláb a parkban, 1998. június 12., r.: Szirtes Tamás), Ken Gorman (Pletyka, 1998. szeptember 25., r.: Szirtes Tamás), Gabe (Vacsora négyesben, 2001. június 23., r.: Szirtes Tamás), Alexander MacColgie Gibbs (Koktél hatkor, 2006. január 28., r.: Ács János) stb.

Nemzeti Színház

A Nemzeti Színházban töltött egy évad beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Első szerepe Balga volt a Csongor és Tündéből, aminek szabadtéri bemutatója 1990. június 21-én volt. Az igazgató, Csiszár Imre rendezte az előadást, aki Cseke Péter szerint „szóról szóra értelmezte az eljátszandó jeleneteimet, szerepemet. (…) nagyon könnyen és hamar létrejött közöttünk az igazi művészi, alkotói kapcsolat. Azon vettem észre magam, hogy nem izgulok a bemutatón, mert hiszen mindent pontosan tudtam, nem voltak esetleges kielemezetlen jeleneteim."[15]. Az előadás vegyes kritikákat kapott, azonban Koltai Tamás szerint Cseke Péter szerepértelmezése és alakítása jól kidolgozott és egyedi: „Cseke Péter karikalábú Balgája tele van természetes bumfordisággal; az est folyamán az ő jelenlétéből sugárzik a legtöbb eredetiség."[16]

A rendező

1991-től szabadúszóként továbbra is több területen alkotott párhuzamosan. Rendezéseiről már a Páratlan páros előadása kapcsán volt szó. Színészként a Madách Színházon kívül is több darabban nyújtott emlékezetes alakítást. Olyan szerepeket alakított, mint Arnold (Kakukktojás, Karinthy Színház, 1993. szeptember 10, r.: Karinthy Márton), Férfi (Öbölből vödörbe, Jászai Mari Színház, 1994. február 26, r.: Éless Béla), Gaston (Gyertyafénykeringő, Klapka Sztárszínház- Gutenberg Művelődési Otthon, 1994. október 15., r.: Pethes György), Albin, színésznő (Őrült nők ketrece, Karinthy Színház, 1997. április 22., r.: Karinthy Márton) Richárd, Gloster hercege (Harmadik Richárd, Karinthy Színház, 2000. november 10., r.: Karinthy Márton, Cseke Péter), Probus (Caligula helytartója, Nemzeti Színház Stúdiószínpad, 2002. október 20., r.: Taub János) stb. A számtalan remek alakítás közül példaként kiemelhető az Öbölből vödörbe című előadás, amiben feleségével, Sára Bernadettel alakítottak egy házaspárt, akik mindennapi életét a fantázia átszövi, így mutatva meg a szárnyaló vágyak és a valóság hétköznapiságának kontrasztját, amit áthat a tragikum és a fanyar irónia váltakozása. A darab szerzője, Guy Foissy maga is látta az előadást és a legjobb színpadra állításnak tartotta[17]. A Kakukktojás című előadásban, Karinthy Márton rendezésében, egy meleg férfi vívódásokkal, konfliktusokkal teli életét formálta meg, Margitai Ági oldalán, aki az édesanya szerepét alakította. Erről a szerepről így vall: „Hogyan tud, illetve felül tud-e emelkedni egy szülő, ha gyermeke más, mint a többi hasonló korú fiatalember. Nagyon szépen, emberien volt megírva a jelenet, és azt hiszem, Margitai Ágival ihletetten játszottuk el. (…) Szerettem játszani ezt a darabot, melynek első pillanatától alkotótársnak számítottam."[18]. Szintén meleg férfit alakított az Őrült nők ketrecében, megint Karinthy rendezésében, itt azonban újra komikus színészi tehetségét villanthatta meg, Helyey Lászlóval, később Kerekes Józseffel együttműködve[19]. Mindkét előadás színrevitelében fontos szerepe volt.

Önálló estek

Még a debreceni évek alatt hozta létre első önálló estjét, amit Csehov-novellákból állított össze, Egy idealista emlékezéseiből címmel. Pályája során, szabadúszóként is, további esteket állított össze, illetve később több verses CD-t is készített. Hűvösvölgyi Ildikóval két saját estjük született: Kétszemélyes bolondságok és Jó kedvet! címmel. Feleségével, Sára Bernadette színésznővel, aki többször is alkotótársa volt színpadon, szintén több közös estje volt: Talán jó mégis az ember (Márai versek) és Valaki útravált belőlünk (Ady versek) címmel. Ezen kívül több verses hangfelvétel is fűződik a nevéhez: Sorsommá lett nagy szerelmem (Magyar költők szerelmes versei), Kőtörő fű (XX. századi magyar költők Istenes versei), Az Úr érkezése (XX. századi magyar költők Istenes versei), Talán jó mégis az ember (Márai Sándor versei), Valaki útravált belőlünk (Ady Endre versei), Történetek Ré országából (Óegyiptomi mesék, Sára Bernadette-tel), Útitársaknak (II. János Pál pápa válogatott versei). Mind az önálló estek, mind a versek egy olyan igényből fakadnak, ami láttatni kívánja a színpadon ilyen formában nem láthatót: a versek megszólaltatása és az est közelebbi, személyesebb élményt kínál a nézők számára, miközben az e műfajok iránti érdeklődést is fenntartják.

Ezen kívül szinkronizált, tévéfilmekben és -sorozatokban szerepelt, kiadta édesapjával közösen írt könyvét, Színpadon a két Cseke címmel, továbbá tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán (1994–1997) és a Magyar Táncművészeti Főiskolán (2001–2005).

2008-ban Klebelsberg Kunó-díjjal tüntették ki.

Kecskeméti Katona József Színház

Pályájának újabb szakaszához 2008-ban ért el, amikor elnyerte a Kecskeméti Katona József Színház igazgatói székét. Pályázatában és későbbi nyilatkozataiban is hangsúlyozta, hogy két alapelv mentén fogja felépíteni, megújítani a színház működését. 2013-ban, újraválasztása előtt, benyújtott pályázatában felidézte és megerősítette, hogy továbbra is e két alapelvet tekinti mérvadónak: „egyrészt, a jó színház könyvtár, mindenki megtalálja benne a neki tetsző előadást, amit levehet a „polcról"; másrészt, nincsen jobb-, vagy baloldali színház, csak jó színház van, vagy gyenge. Ezeknek a megvalósulásáról nem tisztem dönteni, de ma is érvényesnek tartom mindkét gondolatot."[20]

Igazgatóként a repertoár kialakítása során egyensúlyra törekszik, műsorra tűzve klasszikus előadásokat és kortárs darabokat egyaránt, utóbbival a kortárs drámaírók támogatása is szándéka. Célja, hogy minőségi színházat hozzon létre, amilyet a kecskeméti közönség is magáénak tud érezni. Pályázatában hangsúlyozza, hogy a színház nem válhat múzeummá, a nézői visszajelzéseket figyelembe véve, folyamatos innovációra kell törekednie. Ezt a nézőpontot tükrözi a meghívott vendégrendezők és az általuk színre vitt darabok sora is (rendezett itt Bagó Bertalan, Béres Attila, Rusznyák Gábor, Szász János, Mohácsi János, Szerednyey Béla, Vlad Troickij), illetve az évek során sok, az egyetemekről frissen kikerült színészt szerződtetett le.

A kritika pozitívan fogadta törekvéseit, ami díjakban is megmutatkozott. Így például nagy figyelem és elismerés övezte a Bánk bán előadásuk (r.: Bagó Bertalan, bemutató: 2011. szeptember 21., Ruszt József Stúdió) szereplését a 2012. évi Pécsi Országos Színházi Találkozón. Szabó Borbála végül a „mai magyarra" fordított előadás-szövegért elnyerte a legjobb dramaturg díját, az előadást követő szakmai beszélgetést pedig nagy érdeklődés övezte. A sikerekre alapozva ma már célja, a vidéki színházak megítélésének javítása mellett, hogy a Kecskeméti Katona József Színház idővel nemzeti státuszt nyerjen.

Igazgatósága óta sokoldalú fesztivál-kínálatot épített fel a Kecskeméti Katona József Színház. Az Újvilág Passió előadást, Cseke Péter rendezésében, 2012 óta minden június második hétvégéjén láthatja a közönség szabadtéri előadásként, a Kecskeméti Arborétumban, majd később a kecskeméti Szentháromság Piarista templomban. A SZÍN-TÁR célja a színművészeti egyetemek fiataljainak egy fesztiválon való szerepeltetése, így építve kapcsolatot az egyetemek és a szakma, a különböző egyetemek hallgatói, illetve a hallgatók és a közönség között. Színesíti a programot, hogy három ország öt egyeteme a vendég: fellép a budapesti, kaposvári, kolozsvári, marosvásárhelyi és újvidéki egyetem végzős osztálya, továbbá nagy hangsúlyt fektetnek a középiskolás korosztály megszólítására. Megrendezésre került még a Műérték- Mű érték rendezvény, a Kecskeméti Országos Zenés Színházi Találkozó is, illetve a Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitánysággal együttműködésben a Tetthely című sorozat. 2013-ban pedig egy korábbi hagyomány, az OlimpiArt Színészolimpia tért vissza a programok közé. A művészolimpia sportágai között szerepel a sakk, kosárlabda, úszás, asztalitenisz, tenisz, atlétika és a kispályás labdarúgás.

2012-ben Vámos László-díjat kapott. 2013. januárjától a Keresztény Kulturális Akadémia tagja. 2014. március 15-én Nádasdy Kálmán-díjjal tüntették ki. 2015. július 15-től a Szerzői Jogi Szakértő Testület tagjává nevezte ki a miniszter.

2016-tól a Nemzeti Kulturális Alap Színházművészet Kollégiumának kuratóriumi tagjává választották. Emellett tisztséget tölt be 2016 márciusától a Pécsi Országos Színházi Találkozó (POSzT) Szakmai Tanácsadó Testületében (a Kaposvári Egyetem Művészeti Karának képviseletében), melynek feladata a fesztivállal kapcsolatos művészeti és szakmai kérdések megvitatása, továbbá a POSZT Nonprofit Kft. vezetőinek szakmai támogatása.

2017-ben Megyei Príma díjat kapott. 2018-ban a Magyar Teátrumi Társaság alelnökévé választották.

2018-ban sikeres pályázatának köszönhetően elkezdte a harmadik igazgatói ciklusát. 2014-ben hívta először rendezni Szente Vajkot, aki 2020-tól kezdődően a színház főrendezője és legfontosabb munkatársa. 2023-ban újabb sikeres pályázata révén elkezdődött a negyedik igazgatói öt éve, amellyel ő lesz a kecskeméti színház 128 éves történetének leghosszabban regnáló igazgatója.

2019-ben a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagjai közé választottak.

2020-ban a Kecskeméti Színház nemzeti rangot kapott, így ismerve el az ott folyó kiemelkedő művészeti munkát és ezáltal válik a Kecskeméti Nemzeti Színház az ország egyik legkiválóbb színházi műhelyévé, igazgatása alatt.

Színház és Filmművészeti Egyetem

2003-ban kezdte meg tanulmányait a Színház és Filmművészeti Egyetem doktori iskolájában, ahol 2012-ben DLA fokozatot (Doctor of Liberal Arts/ a Szabad Művészetek Doktora) szerzett. Doktori disszertációjában egy számára régóta fontos témát írt meg, a gyerekszínház mai magyarországi helyzetét vizsgálta. A dolgozat elején rövid elméleti áttekintést nyújt (definiálva a téma főbb terminusait, továbbá reflektál bizonyos elméleti kérdésekre), majd a magyarországi gyerekszínházak történetét írja le a 18. századtól kezdve. Megállapítja, hogy a magyar gyerekszínházak száma elenyészően kicsi a célközönségéhez képest. Ezért, végezetül, a dolgozat 10. fejezetében, saját ötletét kidolgozva tesz javaslatot egy Gyerekbirodalom létrehozására („írhattam volna azt is, hogy Szakmódszertani Központ"[21]), ami célzott módon, sokkal szélesebb közönséget érne el, műsorkínálatában, módszereiben és technikai megvalósításban lépést tartva a kor elvárásaival.

A Nemzeti Színház 2002-ben átadott új épületének létrejöttét üdvözölve, annak kiemelt szerepével állítja párhuzamba egy lehetséges központi intézmény kialakítását a gyerekszínházak vonatkozásában: „A gyerekszínházban éppígy szükség lenne egy ilyen referenciapontra; egy olyan kulturális központra, ami a gyermekeket nemcsak megismerteti a színházzal és társművészeteivel, hanem közvetíti kulturális örökségünket, ugyanakkor a művészeten keresztül segítséget nyújt a világ megértésében. Ezt a több korosztályt kiszolgáló művészeti és információs komplexumot nevezem én Gyerekbirodalomnak." [22]

Javaslatában leírja a színház infrastrukturális jellemzőit, kidolgozza a gazdasági működés tervét, továbbá meghatározza a kijelölt célcsoportokat, ennek mentén pedig felvázolja a színház művészeti tervét, az ehhez szükséges technikai feltételek kialakításával együtt. Dolgozata végén tervezetét megvizsgálja az akkori magyarországi finanszírozási struktúra tekintetében is, így nyújtva gyakorlati áttekintést is a témáról.

A gyermekszínház iránti elkötelezettségét is mutatja, hogy a Magyar Művészeti Akadémián székfoglalóját is e témában tartotta, 2014. május 9-én. Előadásában a címben elhangzó felvetésre,… ha azt akarjuk, hogy 30-40 év múlva is legyen színházba járó közönség…, válaszként ismertette az általa kidolgozott koncepciót, leszögezve, hogy a következő, színházba járó generációk kulturális nevelésének már gyermekkortól el kell kezdődnie.

Legújabb „szerepe" pedig szintén a kulturális neveléshez köti: A Kaposvári Egyetem Művészeti Kara felkérte, hogy legyen osztályfőnöke a 2016/2017-ben induló színész szakos osztálynak. A képzés helye Kaposvár és Kecskemét. 2017-től mint egyetemi docens vezeti az osztályt. [23]

2020-ban Magyarország Érdemes Művésze díjjal tüntették ki. 2021. március 15-én Kossuth-díjat vehetett át. 2023-ban a megalakuló MMA Kecskeméti Regionális Munkacsoport elnökévé választották. 2023-ban a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház örökös tagja lett.

Igazgatóként és művészként nem csak saját színházának ügyéért vállal felelősséget. Évek óta töretlenül célja a színházi szakma egységesítése, politikai viszonyoktól való függetlenítése.

[1] Cseke Sándor – Cseke Péter, Színpadon a két Cseke. Életutak, pályaképek, Depé Kft., Budapest, 2006. 158.

[2] Cseke Péter, Pályázat a Kecskeméti Katona József Színház intézményvezetői (igazgatói) feladatinak ellátására, 2013. augusztus 1-től 2018. július 31-ig terjedő időtartamra. 2013. január. 4.

[3] Cseke Sándor-Cseke Péter, Színpadon a két Cseke. Életutak, pályaképek, Depé Kft., Budapest, 2006. 60–61.o.

[4] Cseke Sándor-Cseke Péter, Színpadon a két Cseke. Életutak, pályaképek, Depé Kft., Budapest, 2006.133. o.

[5] Forrás: Színház- és Filmművészeti Egyetem Hallgatói adatbázisa, https://archiv.szfe.hu/hallgato/cseke-peter/

[6] Cseke Sándor-Cseke Péter, Színpadon a két Cseke. Életutak, pályaképek, Depé Kft., Budapest, 2006. 146–147.

[7] Rajk András, Kabaré, Népszava, 1976. április 23.

[8] Nagy Judit, Találkozás Cseke Péterrel, Film Színház Muzsika, 1981. június 06.

[9] Turi Gábor, A rókafejű nagyúr. A Volpone bemutatója a Kölcsey Művelődési Központban, Hajdú-Bihari Napló, 1979. október 21.

[10] „Éreztem, hogy a 'ma színháza' nem lehet ilyen. Nem lehet kiszolgáló gépezet. (…) A 'ma színháza' nem elégedhet meg azzal, hogy csak kikapcsolódást nyújtson a nézőnek.  'ma színházának' igenis fel kell ráznia a nézőket; hitet kell adnia, gondolkodtatnia kell!" In.: Cseke Sándor-Cseke Péter: Színpadon a két Cseke. Életutak, pályaképek, Depé Kft., Budapest, 2006. 194– 195.

[11] Cseke Sándor-Cseke Péter, Színpadon a két Cseke. Életutak, pályaképek, Depé Kft., Budapest, 2006. 226. o.

[12] Berkes Zsuzsa interjúja Lengyel Györggyel, Képes 7, 1986. november 15.

[13] Bécsy Tamás: Camus: Caligula, Színház, 1987. április

[14] "Megpróbál következetes lenni egy széteső világban, a legnagyobb ajándékkal, az egyenlőséggel akar szolgálni az emberiségnek, tiszta akar lenni a rosszban, vállalja, hogy alattvalóinak sorsává lesz, „imádja" a nyomorult és gyáva embert, életével és uralkodásával írja művét a halálról. Eléri a végtelen magányt felszabadítja magát az abszurdot a végtelenségig hajtja — mégsem valósíthatja meg a lehetetlent az igazságban élő embert. Ezt a sok színt, változatot, kísérletet a jóra és rosszra, megteremti Cseke Péter; alakítása az előadás legfőbb értelme és érdeme." Barta András: Színházi esték. Caligula, Magyar Nemzet, 1986. november 29.

[15] Cseke Sándor – Cseke Péter, Színpadon a két Cseke. Életutak, pályaképek, Depé Kft., Budapest, 2006. 252.

[16] Koltai Tamás, Üdlak, Élet és Irodalom, 1990. október 05.

[17] „Ezt a darabomat játszották Franciaországban – több színházban-, Ljubljanában, sőt Kanadában, Japánban és Venezuelában is, de a magyar rendező, Éless Béla találta el legjobban e talán groteszknek vagy abszurdnak mondható komédia stílusát. Elképzeléséhez két olyan nagyszerű színészt talált, mint Cseke Péter és Sára Bernadett. Úgy érzem, együttműködésük eredményeként teljes mértékben eljtutott a közönséghez a művem üzenete. A magyar színházművészetről eddig is rendkívül jó véleménnyel voltam, s ezt most, hogy úgy mondjam 'saját bőrömön' tapasztaltam." N.N.: Interjú Guy Foissy-val, Új Magyarország, 1994. március 07.

[18] Cseke Sándor-Cseke Péter, Színpadon a két Cseke. Életutak, pályaképek, Depé Kft., Budapest, 2006., 258. o.

[19] „Amikor a 'furcsa pár', Georges és Albin amúgy sem egyhangú életébe betör az igazi őrület, mert Georges balkézről született fia nősülni készül, Helyey és Cseke folyton egymásra licitálva, egymást hajtva ontják a poénokat – a finomakat, a szinte jelzésértékűeket és a harsányan röhögtetőket is." N.N.: Őrült nők ketrece, Képes Európa, 1997. június 04.

[20] Cseke Péter, Pályázat a Kecskeméti Katona József Színház intézményvezetői (igazgatói) feladatinak ellátására, 2013. augusztus 1-től 2018. július 31-ig terjedő időtartamra. 2013. január. 4.o.

[21] Cseke Péter, A magyarországi gyerekszínház története, Doktori disszertáció, 2011. 98.

[22] U. o.

[23] N.N.: SZÍN-TÁR 2016. Kecskeméten mutatkoznak be a végzős színművészetisek, 2016. március 1., https://www.kecskemetinemzeti.hu/hu/hirek/szin-tar-2016-kecskemeten-mutatkoznak-be-a-vegzos-szinmuveszetisek--11717.html