Csikós Attila

Az absztrakciók felé vitt különleges formái, a Bayreuth-ból hozott egyedi képi világ és a korszerű technika határozta meg nemzetközi és magyarországi munkáinak kivételes építőművészetét, szakszerűségét. Neogrády Vilmos tervező mellett pályaképét, karaktert formáló rendezők határozták meg: Wolfgang Wagner, Otto Schenk, Harry Kupfer, Götz Friedrich, Magyarországon Ruszt József, Vámos László, Kerényi Imre. A díszlettervezés számára sokkal inkább téralkotás, mint díszletezés.

Bayreuthban a Festspielhaus színháznál Wolfgang Wagner tulajdonos-igazgató tervezőasszisztenseként modellezett, tervezett, festett, technikai újításokat alkalmazott. A közös nyolc év alatt szellemi társává nőtt a színház vezetőjének. A nyári játékokon dolgozni óriási szakmai rangot jelentett a zenei-tervezői szakmában egyaránt. A legkiválóbb kísérleti műhelynek számított azért is, mert a pénzügyi keretek nem szabtak határt a kreativitásnak, újításoknak, a szaktudás és a fantázia adta lehetőségeknek. Üvegre égetett festékkel, kézzel festett diákat alkalmazott a vetített, nonfiguratív hangulatképek, háttérelemek megjelenítésénél (Trisztán és Izolda, rend. Josef Svoboda, vezényelt Herbert von Karajan). Ennek az újításnak alkalmazására, a világhírű karmester meghívta a Salzburgi Ünnepi Játékok Wagner Ring - ciklus díszleteinek, fény-effektjeinek megtervezésére.

1968-tól a Magyar Állami Operaházban kamatoztatta nemzetközi tapasztalatait az anyaghasználatról, a térkompozíciókról, és az üzemszervezésről. Mesterének Vámos Lászlót tekintette, „aki egyszerre tud teljes empátiával jelen lenni az alkotás folyamatában, miközben kívülállóként is figyeli az egészet-hideg fejjel, rációval, végtelen nyugalommal." (Épített varázslat, Balassi, 2014. p.47.) Makai Péter és Forray Gábor tervezők mellett alakította ki egyéni opera-díszleteit.

A Trubadúr lángvörös színharmóniája, plasztikus textúrája, festészeti megoldásai meggyőzték az Operaház vezetőségét. A mindent elpusztító tűz szimbóluma volt a színpadi kép lényege. A festői háttér a csikós-féle újításban rejlett: „ha nem jó a kép összhatása, akkor koszos vízzel át kell fújni, aminek következtében az egész felület összeérik, kicsit beszürkül. Az olasz festészetből ismert ez az úgynevezett fumato-technika, melyet a tervező először Bayreauth-ban alkalmazott. Finom köd üli meg a képet, amely alól így kicsillan az arany. Ha egy háttér nagyon erős, vissza kell küldeni messze, s a végén kell feltenni a fényeket és feketéket. Először a sötétet, utána a fényt, ettől lesz plasztikus a kép." (Épített varázslat, Balassi, 2014. p. 43.)

1983-ban már kiállító művészként vett már részt a Műcsarnokban rendezett első szcenográfiai kiállításon. A Dráma és tér című tárlat a Művelődési Minisztérium, a Magyar Színházművészeti Szövetség, és a Magyar Színházi Intézet (jelenleg OSZMI néven) a Magyar Televízió és a Műcsarnok együttműködésében jött létre.

A kiállított munkáiban is érzékelhető volt, hogy Ruszt József szertartásszínháza és a Szegedi Szabadtéri Játékok térszerkezeti megformálása alakította egyéni, mindig felismerhető látásmódjának megjelenítését: többszintes, csővázas szerkezetek, látványos fény effektek (Ljubjana Operaház,1979, Bartók: A kékszakállú herceg vára, OSZMI/ Makett-tár, ltsz. 83.4.1.). Nagyon is alkalmazta azt a felfogást, miszerint „a színházi tér minőségét a gondolat minősége dönti el, amellyel megtöltik." (Koltai Tamás: A térerő színháza, Magyar Szcenográfia, Göncöl, 2005. p.17.)

Kompozícióival egyetlen térben tudta alkalmazni a darab valamennyi jelenetét. Tervezői alkotótársai közül Vágó Nelly jelmezvilága hatott rá leginkább. Együttműködésük az 1990-es évektől 2003-ig tartott (a jelmeztervező korai halála miatt), az Aida volt az utolsó közös tervezésük. De ezt a pazar látványt formázó előadást még 2014-ben is láthattuk a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. Az 1988/1989-es színházi évad különleges volt a tervező számára. „Csikós évad" lett, a Salome, a Doktor Zsivágó, színrevitelével, miközben tervezett a Vígszínház, a Nemzeti Színház, a Várszínház, a Dominikánus Udvar, a Thália Színház és a Kongresszusi Központ előadásaihoz is. Alkotó társa számos előadásban, Szikora János rendező volt. A Zsivago „csikós-féle" elképzelése a szakmai kritikák sorát hozta:" könnyedén sikló fekete paravánjai, amelyek változatos képkivágásokat tettek lehetővé, egyszerre képeztek reális és elvont teret, s nem utolsósorban egy színházi gumioptikával szcenírozható fekete-fehér jelenetsorokat vonzó vizualitását kínálták." (Koltai Tamás kritikájából, Kritika, 1989.3. p.37.) Filmes snitt-technikája az opera színpadán új kihívásnak bizonyult a műszak és a megvalósíthatóság tekintetében is. Mindaz, ami a korábbi előadásban Szolnokon korszerű látvány-technikának számított, az már az operában a kísérlet újszerű lehetőségét merítette ki.

Tervezői munkája elsősorban nem a rajzolásról szól, bár a teljes munkafolyamatból ez a kedvence. Sokkal inkább a részletek pontos kialakítása, művezetése, a színpadra állítás, a rendezői, műszaki és tervezői feladatok összehangolása a célja. „Ma már tudom, hogy a csöndeknek nagyobb súlyuk van. A konfliktust meg kell oldani. És ha figyelek a másikra, megtalálom az indítékait, gyakran rájövök, neki van igaza."(Konkoly Edit: Bayreuth, Aichi, Városliget, Premier, 2005.5sz. 66.p.)

Kivitelezési módszere rendkívül változatos, keresi az egyszerű, puritán anyagokat, fa, fém, textil, vászon, könnyű és jól mozgatható hungarocell felhasználásával teremti meg a varázslatot. Technikái közül a legtöbbször alkalmazottak, a fához az öregbítés, a textilhez a koptatás, a kellékek és ékszerek tekintetében az antikolás, a lakkozás és mosás kidolgozottsága. Hungarocell és más műanyag darabokon is tökéletesítette ugyanezen kivitelezési technikáit. Vázlatait nyitott gondolatokként kezeli. „A skicc azt az érzést sugallja, hogy van mód változtatni, és én ezt elegáns és célszerű megoldásnak tartom. Egyértelmű impulzusok, de még nyitva álló lehetőségek." (Épített varázslat, p.169.)

Épített világító padlót 102 kockából, negyven ezres nézőközönség elé (Illés - Omega - Metro koncert, Népstadion), emeletes páholysorokat az 1996-tól évente megrendezett operabálokhoz, kolosszus fém-építményeket rendkívüli humorral és kreativitással. Néhány alkalommal még jelmezt is tervezett (Csipkerózsika, balett, chilei opera, Falstaff, Bordeaux-ban).

2001-ben a Szegedi Szabadtéri Játékokon a Szörényi Trilógia színpadi varázslatán dolgozott. Tiszta, egyszerű formákkal alkotva, a magyar történelem ismert szimbólumait építette be díszletébe. Istvánra ráborul a Szent Korona, ezzel a képpel búcsúzott az István, a király produkcióban. Hamar felismerte, hogy az épített örökség, Szegeden a Dóm ellen dolgozni nem szabad. Csikós színpada befordul a nézőtér felé, ezzel minden szögből minden táncos, énekes láthatóvá válik. Ezért fontos az egymással kommunikáló játékterek létrehozása. „ Mindig figyelem a színészt, az énekest a próbán, aki olykor csapkod, szenved, de udvariasságból – vagy csak mert el akarja kerülni a konfliktust- nem szól, mitől nyugtalan…Csupán azt érzékeli, hogy valami nincs rendben."(Épített varázslat, Csikós Attila művészete, Balassi, 2014, p. 22.)

Az 1990-es években egymást követték a külföldi felkérések is. Meghatározta pályaképét az aréna koncertek látványvilágának professzionális létrehozása. A Caballé koncert Münchenben és Ulmban, a három tenor fellépése Hannoverben, Placido Domingo önálló estje Mannheimben. A művész hitvallása szerint, mégis a legnagyobb megaprodukció az 1992-es Carmen előadása volt, a Szegedi Szabadtéri Színpadon. Az évtized végén az aréna produkciók megkoronázásaként tervezte az Aida monumentális díszletképeit Japánban, Kokura városában. Majd ugyanezt a színteret és emelvényt felhasználva alkotta meg Wroclaw-ban, II. János Pál pápa látogatása alkalmából teremtett látványvilágot. A külföldi felkérések nemcsak a látvány és a biztonsági készültség szempontjából voltak kiemelkedőek, de alkalmanként több, mint 12.000 néző számára kellett épített varázslatot teremteni. Tervezett a világ számos nagyvárosában: München, Bécs, Frankfurt, Párizs, Bordeaux, Berlin, Róma, Verona, Trieszt, Graz, Basel, Helsinki, Lisszabon, Santiago de Chile, Kokura-Japán, mind a magyar operai előadások fellépéseinek helyszínei, valamint monumentális koncertek terei, Csikós Attila díszleteivel, építményeivel. 2005-ben az Aichi Világkiállításra 6000 négyzetméter romantikus tér kialakítására kérték fel. (Szervezők, manager: Prinz Luitpold von Bayern, Helmut Angerer)

Egész más lehetőséget és koncepciót jelentettek a Magyar Állami Operaház Shakespeare-ciklusához tervezett balett előadások táncterei. Goldmark – Hidas – Seregi: A makrancos Kata című Seregi László koreografálta előadásban romantikus, bordó bársonyos, elegáns világot festett elént, de szabad teret hagyva a koreográfia által szabad tereket igénylő táncosoknak, a színpad oldalfalainak díszletezésével, beépítésével.

A játéktér maximális lehetőségeinek kiaknázása, a színész és énekes gesztusjátékának követése és segítése sokszor még a próbák folyamán is formálódott. Tervezőként figyelemmel kísérte az előadásokat, az első próbáktól az előadás premierjéig. A mozgástér mellett rendkívüli hangsúlyt fektetett a színpad biztonságára. „Minden feladat csak öt perc boldogságot ígér a terv megszületésekor! A többi izzadságos munka, amelyben mindvégig részt kell venni, mindent el kell magyarázni, és folyamatosan ellenőrizni az összes munkafázist, a lakatosmunkáktól a festésig."(Épített varázslat, p.79.)

Az épített térben a látvány monumentalitása nem válhatott a karaktert formáló személyiség börtönévé, vagy akadályozóvá. Csikós Attila értelmezésében a tervező „nem hátteret, hanem játékteret tervez, nem a színházi előadás látványát, keretét festi, hanem időben, térben értelmezi a bemutatásra kerülő színművet." (Szigethy Gábor előszava, PQ' 91 katalógus, szerkesztők, Soóky Andrea, Turnai Tímea, OSZMI, 1991. p.1.)

Az ungvári származású művésznek kínáltak szerződést Párizsban is, azzal a feltétellel, ha politikai menekültként kéri francia állampolgárságát. A lehetőséggel nem élt nemcsak nemzetközi ismertsége, de személyiségének karakteres vonásai miatt sem: „méltatlan lenne hozzám, nem tehetek ilyet azzal az országgal, amely menekültként befogadott a családommal."(Épített varázslat, Balassi, 2014, p. 71.)

A Magyar Állami Operaház 2013-as kínai turnéján, Tianjinben Verdi: A trubadúr, az Aida és a Rigoletto csikós-féle látványvilágában gyönyörködhetett a nagyközönség. Az Aida sokféle vonatkozásban is kiemelkedő a tervező életművében. 1987–2014 között hét alkalommal álmodta színpadra, más-más szcenírozásban, a Margitszigeten, Szegeden, a Magyar Állami Operaházban, az Erkel Színházban és a külföldi vendégjátékok alkalmából is.

Minden alkotásában kifejező formát, rendező-partnert, egyetemes szimbólumokat keresett kifejeződéséhez. „Ízig-vérig mestere szakmájának: művészi tehetsége szervesen egyesül építész-szaktudása zeneszeretetével és hozzáértésével."(Finta József laudációja az MMA székfoglalón, megjelent, Épített varázslat, Csikós Attila művészete, borító fülszövege, Balassi, 2005.) Művészetében festőiség, emberközpontú funkcionális terek, fényben oldott látványvilág fejeződik ki. Csikós Attila az épített varázslat mementójaként mindörökké a Ring – ciklus (R. Wagner: A rajna kincse, A walkür, Siegfried, Az istenek alkonya) díszletét jelöli meg. „Nem tudok nem gondolni arra, hogy a munkásságom meghatározó része papírból van, és így ezek az alkotásaim hamar elenyésznek majd. A legszomorúbb, hogyha összes művem közül egyetlenegy díszletet választhatnék az örökkévalóságnak, az éppen a Ring lett volna. Az épített varázslat."(Épített varázslat, p.139.)

Díszleteinek szimbólumhordozó szerepe, a tér beépítésének egyéni koncepciója a Ring épített elemeiben mutatkozik meg leginkább. „A szolgálni tudás alázata a jó díszlet egyik titka. Önmagában – önmagáról alig mondhat – jelenthet valamit, az előadással együtt azonban MINDENT." (Finta József: Laudáció, 2014.03.21. MMA, könyvár, Csikós külön gyűjtemény, DVD-R)

2008–2012 között készült el legjelentősebb belsőépítészeti munkájának terve, melyet a Zsámbéki-medence 92 hektáros területére álmodott Sigismund történelmi élménypark jelentett.

Az európai gondolkodás, az élményszerű környezet alkotása, kreativitás és humor párosítása, a keresztény kultúra újrafogalmazása monumentális tér-képeiben, látványtereiben, teszi a magyar tervezői művészet meghatározó, megkerülhetetlen és gondolatokban gazdag építőművészévé. Látványszínháza nem nélkülözi a modern színpadi elemeket sem, a színházi reflektorok, vetítők legújabb generációját építi be épített varázslatába. Végezetül kiváló professzorától, dr. Pogány Frigyestől átmentett és újra értelmezett, Csikós Attila munkáját összegző, ars poeticájából idéznék: „…a lépték legtágabb értelemben a részeknek egymáshoz, az egészhez, valamint a szemlélő emberhez való viszonyában, optikailag is érzékelhető közös mérték, amelyben végső fokon a mű és az ember eszmei kapcsolata jut kifejezésre." Épített varázslat című kötetét ebben a szellemben Emesének, egyetlen leányának ajánlotta. Inspirációinak, varázslatainak háttere, boldogsága, a rég áhított művész család és gyönyörű, törékeny Emeséje. Ő adott ihletet és a részeket egységgé formáló csodálatos értelmet művészi üzeneteinek.

Közel 500 prózai és zenés előadás, balett és nagyopera, étterem és élménypark, lovagi játék, valamint szórakoztató központ, játékfilm és TV-film látványvilágát határozta meg itthon és külföldön. A bibliográfiában így kizárólag válogatást adhatunk magyarországi színpadi és filmes, valamint külföldi produkcióinak, belsőépítészeti munkásságának tervezéseiről.

[2016]

A szerző színháztörténész, a szcenikai gyűjtemények vezetője (OSZMI)