Dobó János

Ybl Miklós-díjas építész

Máramarossziget, 1942. december 16.
Az MMA rendes tagja (2011–)
Építőművészeti Tagozat
Dobó János építészete nehezen nyílik meg a külső szemlélő előtt. Nevét a szakmán kívül kevéssé ismerik, mivel alkatából fakadóan szerény és szűkszavú; az építészetben sohasem az önkifejezés közelségét kereste, hanem a környezet és a feladat optimális megfeleltetésének művészetét.
tovább olvasom.
Párhuzamos életutak

DOBÓ JÁNOS ÉLETRAJZI ADATAI

 

Máramarossziget (ma Románia), 1942. december 16.

 

DOBÓ JÁNOS ÉLETRAJZA GÖTZ ESZTER ÖSSZEÁLLÍTÁSÁBAN

 

Dobó János 1942-ben Máramarosszigeten született, családjával 1944-ben települt át Magyarországra. Veszprémben végezte középiskolai tanulmányait, érettségi után a Veszprém megyei Tanácsi Építő Vállalatában adminisztrátorként, majd 1962–1967 között a VEGYTERV Építész Irodájában konstruktőri és segédtervezői feladatokat kapott. Itt került kapcsolatba az ipari építészettel, ami később egész építészeti pályáját meghatározta.

 

1965-ben felvételt nyert a BME Építészkarára, 1970-ben a Középülettervezési Tanszéken diplomadíjjal végzett. 1974–1976 között elvégezte a MÉSZ Mesteriskolájának III. ciklusát, mesterei között volt Plesz Antal, akihez később életre szóló barátság fűzte. Pályáját az IPARTERV-nél kezdte, 1986-ig itt volt vezető tervező, legjelentősebb munkái – a miskolci Patyolat központi telephelye, a budapesti Taurus raktárbázis, a móri Elektródagyár – ehhez az időszakhoz köthetők. 1981-ben Ybl Miklós-díjat kapott, 1984-ben elnyerte az IPARTERV Nívódíját. 1986-tól a MATERV egyik műtermét vezette, egészen 2002-es nyugdíjba vonulásáig. 1991–1994 között ezzel párhuzamosan Csopak főépítészi hivatalát vezette. Ipari, kereskedelmi és vendéglátóipari létesítmények mellett a tervei között több iskolabővítés, kulturális központ, szálloda is szerepel, illetve településtervezéssel, városközpont beépítési tervekkel is foglalkozott. Nagyobb munkái mellett mintegy 20 családi házat tervezett.

 

Építész tevékenysége mellett igen jelentős szerepet vállalt az építészetoktatásban is. 1976-től a Műegyetem építészkarának korrektoraként, majd 1986–1990 között a MÉSZ Mesteriskolájának mestertanáraként nagy hatást gyakorolt az utána következő építész generációra. 1990 után az Ybl Miklós Főiskola tanáraként és a BME Építészkarának diplomabizottsági tagjaként folytatta ezt a tevékenységét. Emellett évtizedeken át szerepet vállalt a Magyar Építőművészek Szövetségének és a Magyar Építész Kamara munkájában, bizottságok tagjaként és vezetőségi tagként. 2011-től a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagjává választotta. Nyugdíjasként Piliscsabán él.

 

[Készült: 2017]