Dobozy Borbála

Dobozy Borbála csembalóművész 1955-ben született Budapesten. A kultúra és a művészet szeretetével átitatott családban nőtt fel, hiszen édesapja dr. Dobozy Elemér belgyógyász-kardiológus, édesanyja dr. Erdélyi Zsuzsanna néprajztudós volt. Ötéves korában kezdett zongorát tanulni, és a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában érettségizett zongora főtanszakon 1973-ban. A középiskolai évek legnagyobb élményét a csembalóval való találkozás jelentette számára. Miután felismerte, hogy legkedvesebb zeneszerzője, Johann Sebastian Bach zongorán játszott művei valójában csembalóra íródtak, ezen a hangszeren keresztül szerette volna megtalálni a mesterhez vezető saját útját. Ezért már szakközépiskolás korában – külön rektori engedéllyel – két éven át látogatta Sebestyén János zeneakadémiai csembalóóráit.

A megkezdett utat azonban csak külföldön folytathatta. Mivvel a 70-es években Magyarországon még nem létezett csembaló főtanszak, ezért 1976-tól a 20. század egyik legjelentősebb előadóművészénél, Zuzana Růžičkovánál tanult tovább a pozsonyi Zeneművészeti Főiskolán, majd a prágai Zeneakadémián, ahol 1980-ban kitüntetéses diplomával végzett. 1981-ben már a salzburgi Mozarteumban kezdte meg posztgraduális tanulmányait Liselotte Brändle, Nikolaus Harnoncourt és Johann Sonnleitner irányításával. A régizenei mozgalom meghatározó alakjának, Harnoncourt-nak a historikus előadói gyakorlatról tartott nagyhatású órái meghatározó élménynek bizonyultak számára, és zenei ízlését, gondolkodásmódját jelentősen befolyásolták. Ám asszisztensében, Johann Sonnleitnerben is különleges művész- és tanáregyéniségre talált, akinek még 1982-es salzburgi kitüntetéses diplomájának megszerzése után is tanítványa maradt egy évig, immáron a zürichi Zeneakadémián.

Růžičková, Harnoncourt és Sonnleitner hatása együttesen érlelte Dobozy Borbálát a barokk zene kiemelkedő előadójává. Mestereivel mindvégig állandó kapcsolatban maradt, sőt Sonnleitnerrel – akit több ízben meghívott Magyarországra koncertezni és kurzust tartani – közös hangversenyeken is együtt lép fel: legutóbb 2019 tavaszán adták elő Németországban két csembalón A fúga művészetét.

Tanulmányai végeztével, 1983-ban Dobozy Borbála V. helyezést szerzett a világ legrangosabb csembalóversenyén, a belgiumi Bruggében. Ez a siker is hozzájárult lendületes pályakezdéséhez. A hazai hangversenyéletben gyorsan megtalálta helyét: rendszeresen kapott felkéréseket az Országos Filharmóniától és a Magyar Rádiótól. Hamarosan külföldi meghívások is érkeztek: fellépett Salzburgban, Bécsben, Pozsonyban és Ljubljanában, s rendszeressé váltak németországi koncertjei is mind szólistaként, mind pedig magyar és külföldi zenekarok partnereként. Később spanyolországi, finnországi, norvégiai koncertturnék következtek. A fesztiválmeghívások között szerepelt többek között a Budapesti Tavaszi Fesztivál, a Salzburgi Ünnepi Játékok, a Bergeni Fesztivál, vagy a Concentus Moraviae. Állandó kapcsolat alakult ki Dobozy Borbála és a Wien Barock elnevezésű régi zenei együttes, valamint José Vázquez Bécsben élő jeles kubai gambaművész között; vele egész Európát bejárta. Szólóestjei mellett fellépett a legtöbb magyar szimfonikus és kamarazenekarral, s partnereinek listáján neves hazai és külföldi előadóművészek, kamaraegyüttesek hosszú sora szerepel.

Dobozy Borbála művészi tevékenységének középpontjában mindvégig Johann Sebastian Bach életműve állt: szinte minden csembalóra írt kompozícióját eljátszotta, beleértve összes zenekari és kamaraművét is. A Goldberg-variációk 2010-ben Csehországban megjelent felvétele több országban is jelentős kritikai elismerést váltott ki. Így írt róla Lukáš Vytlačil a cseh szaklap Hudební Rozhledy (2010/11) hasábjain: „…Az előadó nemcsak technikailag tökéletesen felkészült, ami lehetővé teszi, hogy a legnehezebb variációkat is varázslatos könnyedséggel játssza, de Bach zenéje iránt is tökéletes érzékkel rendelkezik. Átgondolt interpretációja az idővel való bánásmódján, az egyes variációk tempóin és részletesen kimunkált artikulációján alapul, ami a műveknek még több lendületet ad. (…) A legmagasabb előadói színvonalat képviseli, és egyúttal példa is lehet arra, hogyan kell Bach zenéjét játszani."

Általánosságban is elmondhatjuk, hogy Dobozy művészetének meghatározó személyes vonásai közé tartozik a csembalóhang áttetsző finomsága, amely erőteljes, kristálytiszta zengéssel párosul; az olvadékony legato játék és az éneklő dallamformálás; a magától értetődő, pazar virtuozitás; a zenei karakterek bősége és szuggesztivitása, valamint a polifon szövet egyes szólamainak plasztikus megjelenítése és megformálása.

Bach művei mellett a művésznő előszeretettel tűzi műsorára kevésbé ismert vagy teljesen elfelejtett barokk és 18. századi mesterek zenéjét (G. Th. Muffat, J. A. Benda, Chr. Schaffrath). Repertoárja csaknem az egész csembalóirodalmat felöleli, beleértve a 20. századi és a kortárs zenét is. Több magyar zeneszerző – Arányi-Aschner György, Balázs Árpád, Hidas Frigyes és Hollós Máté – komponált számára műveket, így számos ősbemutató fűződik nevéhez; többek között Balassa Sándor Terényi Edének ajánlott, „Művész utca 11/a – tételek csembalóra op. 101." c. kompozícióját is ő mutatta be és vette lemezre. E kompozíciók közül Hidas Frigyes Csembalóversenye különösen élénk nemzetközi érdeklődést váltott ki.

Dobozy Borbála oktatói tevékenysége ugyancsak jelentős. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Szegedi Tagozatán ő hozta létre a csembaló főtanszakot 1993-ban, ahol 1995-ig tanított. 2009 óta a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem oktatója, 2015-től egyetemi docens, tanszéki csoportvezető. 2013-ban ugyanitt DLA doktori fokozatot szerzett Summa cum laude minősítéssel. Disszertációjának címe: „Georg Anton Benda és csembalószonátái", amely magyar és cseh nyelven könyv alakban is napvilágot látott. 2019 óta habilitált egyetemi docens. Kezdettől fogva rendszeresen tart mesterkurzusokat és – több nyelven is – zenetörténeti tárgyú előadásokat. Éveken át oktatott a ráckevei régizenei kurzusokon, a norvégiai Bergenben és csaknem 10 éven át a franciaországi Thoiry barokk kurzussorozatán; a további helyszínek között Moszkva, Minszk, Brugge, Bécs, Weimar és Prága érdemel említést.

1974-től – szünetekkel – több mint 20 éven át volt a Magyar Rádió külsős zenei munkatársa. Részt vett jelentős nemzetközi versenyek zsűrijében is, így 2000-ben Lipcsében, 2001-ben Bruggében (korábbi sikerének színhelyén és a verseny közel 60 éves történetének máig egyedüli magyar zsűritagjaként) és 2012-ben Prágában. Egyik alapító tagja a Magyar Bach Társaságnak, 20 éven át töltötte be a szervezet Alapítványának elnöki tisztségét. A Budapesti Bach-Hét 1990-es elindulása óta az alapító és művészeti vezető Kamp Salamon mellett előadóként és szervezőként egyaránt aktívan részt vesz a fesztivál évenkénti megvalósításában.

Dobozy Borbála tagja a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Szenátusának (2012-től), a Zeneakadémia Alapítvány Kuratóriumának (2017-től), továbbá ugyancsak 2017 óta levelező tagja a Magyar Művészeti Akadémia Zeneművészeti Tagozatának.

A számos rádió-és televíziós felvételen kívül Dobozy Borbála játékát a következő hanglemezfelvételek őrzik, kiemelve néhányat a szólólemezek közül: G. Th. Muffat: Componimenti musicali per il cembalo (Hungaroton, 1992); J. A. Benda: Sei sonate per il cembalo solo (Hungaroton, 1997); Chr. Schaffrath: 6 Sonatas for Harpsichord (Hungaroton, 2008); J. S. Bach: Goldberg-Variationen (Nibiru (CZ) 2010); Balassa Sándor: Művész utca 11/a – tételek csembalóra op. 101 (szerzői kiadás, 2013); J. S. Bach: Das Wohltemperierte Klavier I. kötet (BMC, 2019); J. S. Bach: Das Wohltemperierte Klavier II. kötet (BMC, megjelenés előtt). Továbbá kamarazenei felvételinek néhány válogatása: Sounds from an Old House (Kvalbein, Dobozy) (VNP Norvégia, 1993); N. A. Porpora: Six Cantatas (Clapton, Pertorini, Dobozy) (Hungaroton, 1998); V. V. Mašek: Concertino for four hands (Horváth Anikóval és a Budapesti Fúvósegyüttessel) (Hungaroton Records, 2000); J. S. Bach: Trio Sonatas (Gyöngyössy, Hadady, Lakatos, Dobozy) (BMC, 2001)

Fontos kiemelni Dobozy Borbála fontosabb írásait és publikációit is: Az utolsó Pressburger halálára. Ján Albrecht emlékezete (Muzsika, 1997 február); Festival van Vlaanderen Brugge (Muzsika, 2001 november); „Mindent Bachnak köszönhetek…" Emlékezés Zuzana Růžičkovára; „Georg Anton Benda és csembalószonátái" (Magyar Kultúra Kiadó, 2014); cseh nyelvű kiadás: „Jiří Antonín Benda a jeho sonáty pro cembalo" (Magyar Kultúra Kiadó, 2016); Dobozy Borbála a következő díjak és kitüntetések birtokosa: V. díj a belgiumi Bruggében rendezett nemzetközi csembalóversenyen (1983); Hamburgi Német Lemezkritikusok Díja (1992, a G. Th. Muffat: Componimenti Musicali per il cembalo c. albumért); Liszt Ferenc-Díj (2011); V. kerület (Belváros-Lipótváros) Érdemkeresztje (2012).

A fentieket összegezve megállapíthatjuk, hogy Dobozy Borbála a régi zene előadójaként a 20–21. század fordulójának egyik kiemelkedő alakja, magyarországi viszonylatban feltétlenül. Miközben előadóművészként a művészi alázat és a kifejezés mélysége jellemzi, tevékenysége ezen túlmenően is rendkívül széles körű. Egész pályája során az impulzusok legszélesebb körének befogadására törekedett, s miközben ezer szállal kapcsolódott a magyar régizene-oktatáshoz, a Bach-kultuszhoz és a zenei élethez általában, nagyszerű kapcsolatteremtő képessége révén számos ország művészeivel, tanáraival és intézményeivel alakított ki sűrű kapcsolati hálót, amelynek révén a legkülönbözőbb lehetőségek sorát nyitotta meg más magyar zenészek és intézmények előtt is. Mindemellett pedig elkötelezett ismeretterjesztőként is jelentős érdemeket szerzett. Odaadó és sokrétű tevékenységének jelentőségét ma talán még nem is tudjuk érdeme szerint felmérni.

[2019]