Eigel István

Munkácsy Mihály-díjas festőművész

Budapest, 1922. november 23. – Budapest, 2000. július 25.
Az MMA posztumusz tiszteleti tagja
Képzőművészeti Tagozat
Eigel István művészetére saját bevallása szerint Dante Divina Commediája volt legnagyobb hatással, melyet még gyermekkorában talált egy gyár udvarán. A könyvet sok éven át tartogatta magánál és mikor megtanult olaszul, elolvasta azt.
tovább olvasom.

Életrajz

Eigel István 1922-ben született Újpesten, Erdélyből áttelepült szülők gyermekeként. Apja Eigel Ferenc tímármester, az újpesti, később a megyeri bőrgyár üzemvezetője.

Eigel István művészi fejlődésére nagy hatással volt korán elhunyt nővére. 1941-ben vették fel a Képzőművészeti Főiskolára, mesterei Rudnay Gyula és Bernáth Aurél voltak. 1944–1945-ben Felsőbalogon, majd a tápiószelei művésztelepen dolgozott. Itt ismerte meg a szintén Bernáth-tanítvány Tassy Klárát, akit a főiskola elvégzése után feleségül vett. 1951–1953 között három nyarat töltöttek Bernáth Aurél badacsonyörsi nyaralójában. 1951-től rajzot tanított középiskolákban és két művészeti főiskolán 1954-ig. Még 1953-ban a Pedagógus Képzőművészeti Stúdió alapítótagja, majd képszerkesztője lett. Később a Berzsenyi Társaság alelnöki tisztét is betöltötte, melynek tagjairól nagyméretű kompozíciót festett. Ekkoriban ritkán voltak kiállításai, 1947-es, Fényes Adolf terembeli tárlata után 1951-ben, majd ezt követően újra csak a forradalom leverése után, 1957-ben.

Az ötvenes években többször látogatott külföldre. 1951-ben Csehszlovákiába, majd 1955-ben a román tengerpartra utazott feleségével. Constanzai élményeit Tengerparton című festményén örökítette meg. Két évvel később lengyelországi tanulmányutat tett. 1959-ben a nagymarosi alkotóházban dolgozott. 1960-tól feleségével műtermet üzemeltetett a Százados úti művésztelepen.

1958 és 1961 között Derkovits ösztöndíjban részesült, közben, 1959-től a nagymarosi alkotóházban dolgozott. 1961 és 1963 között rajzot tanított a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, majd 1963-tól az Iparművészeti Főiskola oktatója volt, közben svájci és franciaországi kiállítások tanulmányozása révén a nyugat-európai tendenciák egyik közvetítője volt itthon. 1967-ben Munkácsy-díjat kapott, melyet öt évvel később, 1972-ben ismét elnyert.

Festészete a konstruktivizmus közeléből indult, de már korai éveiben érezhető volta rajta a szürrealizmus is. Művein nem egyszer abszurd, irracionális helyzeteket is megfestett.

70-es években az absztrakt felé tett kitérő után visszatért a figurális művészethez. Az évtized közepén két egymást követő évben, 1976-ban és 77-ben is nívódíjat kapott.

1981-ben feleségével, Tassy Klárával közös kiállítása volt a Műcsarnokban, mely szakmai körökben nem aratott osztatlan sikert, ennek ellenére gyakran kapott állami megrendeléseket - még ugyanebben az évben elkészítette a Rádió új épületének üvegablakait. A következő évben, egyetemi tanárként ment nyugdíjba, 1983-ban pedig megnyerte az Operaház gobelin-pályázatának első díját. Köztereken számos murális munkája látható országszerte.

Pályafutása során könyveket illusztrált és címlapot is tervezett. Képzőművészeti alkotásai mellett megemlítendő irodalmi tevékenysége - több prózai műve és verse is megjelent. A Duna TV-nek képzőművészeti sorozatot szerkesztett.

1992-től a Magyar Művészeti Akadémia társadalmi szervezet, 1997-től az Új Gresham kör tagja. 2000 nyarán hunyt el Budapesten.

 

Az életrajzot összeállította: Sípos László [2015]

 

Művei közgyűjteményekben

Déri Múzeum, Debrecen

Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

Móra Ferenc Múzeum, Szeged.

 

Kiállítások

Egyéni kiállítások

1951 Műterem kiállítás

1966 Gyűjteményes kiállítás, Parnasszus Galéria, Athén

1974 Menton

1980 Balatoni Galéria, Balatonfüred

1981 Gyűjteményes kiállítás, Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár

1983 I. Festészeti Biennálé, Szeged

Bukarest

Csók Galéria, Budapest

1986 Zürich

1991 Csók Galéria, Budapest

1995 Balatonfüred, Kaposvár, Szeged

 

Fontosabb csoportos kiállítások

1944 Műcsarnok

1947 Fényes Adolf Terem (Tassy Klárával), Budapest

1955 Fiatal képzőművészek és iparművészek kiállítása, Ernst Múzeum, Budapest

1957 Fényes Adolf Terem (Tassy Klárával), Budapest

Tavaszi Tárlat, Műcsarnok, Budapest

1958 8. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest

Magyar művészeti kiállítás, Salon Populiste, Musée d'Art Moderne, Párizs

Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület I. kiállítása, Budapest

1959 Nemzetközi kiállítás, Manege, Moszkva

1960 31. Velencei Biennálé, Velence

1961 XX: századi magyar képzőművészet, Bern

1965 Százados úti művésztelep, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

1966 Ernst Múzeum (Tassy Klárával), Budapest

Magyar csoport, Graz

1967 XX. századi magyar művészet, Royal Inst. Gallery, London

Magyar festészet és grafika, Varsó

1968 Kortárs magyar művészet, Museum Folkwang, Essen,

Kortárs magyar művészet, Künstlerhaus, Graz

1969 Magyar művészet 1945-1969, Műcsarnok, Budapest

1971 Gyűjteményes kiállítás, Erkel Ferenc Múzeum (Tassy Klárával), Gyula

1972 Konstruktív törekvések a magyar festészetben, Bukarest

Vásárhelyi Őszi Tárlat, Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely

Magyar Hét, Musée des Beaux-Arts, Bordeaux

IV. és V. Miskolci Országos kiállítás

Országos Nyári Tárlat, Debrecen

1973 Nemzetközi kiállítás, Szófia

1974 30 éves évforduló a magyar művészetben, Berlin

1975 Jubileumi Iparművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest

1976 IV. és V. Miskolci Országos kiállítás

Országos Nyári Tárlat, Debrecen

1977 Gyűjteményes kiállítás, Blaskovich-kastély (Tassy Klárával), Tápiószele

Dési Huber Terem (Tassy Klárával), Veszprém

1978 Alföldi festők, Szeged

1981 Gyűjteményes kiállítás, Műcsarnok, Budapest (Tassy Klárával)

1982 Csontváry Terem, Budapest

1985 Magyar gobelin, 1945-1985, Műcsarnok, Budapest

40 alkotóév, Műcsarnok, Budapest

Nemzetközi kiállítás, Kassa

1986 Mészöly Géza Galéria (Tassy Klárával), Székesfehérvár

1995 Bernáth tanítványok, Vigadó Galéria, Budapest