Eigel István
Munkácsy Mihály-díjas festőművész
Életrajz
Eigel István 1922-ben született Újpesten, Erdélyből áttelepült szülők gyermekeként. Apja Eigel Ferenc tímármester, az újpesti, később a megyeri bőrgyár üzemvezetője.
Eigel István művészi fejlődésére nagy hatással volt korán elhunyt nővére. 1941-ben vették fel a Képzőművészeti Főiskolára, mesterei Rudnay Gyula és Bernáth Aurél voltak. 1944–1945-ben Felsőbalogon, majd a tápiószelei művésztelepen dolgozott. Itt ismerte meg a szintén Bernáth-tanítvány Tassy Klárát, akit a főiskola elvégzése után feleségül vett. 1951–1953 között három nyarat töltöttek Bernáth Aurél badacsonyörsi nyaralójában. 1951-től rajzot tanított középiskolákban és két művészeti főiskolán 1954-ig. Még 1953-ban a Pedagógus Képzőművészeti Stúdió alapítótagja, majd képszerkesztője lett. Később a Berzsenyi Társaság alelnöki tisztét is betöltötte, melynek tagjairól nagyméretű kompozíciót festett. Ekkoriban ritkán voltak kiállításai, 1947-es, Fényes Adolf terembeli tárlata után 1951-ben, majd ezt követően újra csak a forradalom leverése után, 1957-ben.
Az ötvenes években többször látogatott külföldre. 1951-ben Csehszlovákiába, majd 1955-ben a román tengerpartra utazott feleségével. Constanzai élményeit Tengerparton című festményén örökítette meg. Két évvel később lengyelországi tanulmányutat tett. 1959-ben a nagymarosi alkotóházban dolgozott. 1960-tól feleségével műtermet üzemeltetett a Százados úti művésztelepen.
1958 és 1961 között Derkovits ösztöndíjban részesült, közben, 1959-től a nagymarosi alkotóházban dolgozott. 1961 és 1963 között rajzot tanított a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, majd 1963-tól az Iparművészeti Főiskola oktatója volt, közben svájci és franciaországi kiállítások tanulmányozása révén a nyugat-európai tendenciák egyik közvetítője volt itthon. 1967-ben Munkácsy-díjat kapott, melyet öt évvel később, 1972-ben ismét elnyert.
Festészete a konstruktivizmus közeléből indult, de már korai éveiben érezhető volta rajta a szürrealizmus is. Művein nem egyszer abszurd, irracionális helyzeteket is megfestett.
70-es években az absztrakt felé tett kitérő után visszatért a figurális művészethez. Az évtized közepén két egymást követő évben, 1976-ban és 77-ben is nívódíjat kapott.
1981-ben feleségével, Tassy Klárával közös kiállítása volt a Műcsarnokban, mely szakmai körökben nem aratott osztatlan sikert, ennek ellenére gyakran kapott állami megrendeléseket - még ugyanebben az évben elkészítette a Rádió új épületének üvegablakait. A következő évben, egyetemi tanárként ment nyugdíjba, 1983-ban pedig megnyerte az Operaház gobelin-pályázatának első díját. Köztereken számos murális munkája látható országszerte.
Pályafutása során könyveket illusztrált és címlapot is tervezett. Képzőművészeti alkotásai mellett megemlítendő irodalmi tevékenysége - több prózai műve és verse is megjelent. A Duna TV-nek képzőművészeti sorozatot szerkesztett.
1992-től a Magyar Művészeti Akadémia társadalmi szervezet, 1997-től az Új Gresham kör tagja. 2000 nyarán hunyt el Budapesten.
Az életrajzot összeállította: Sípos László [2015]
Művei közgyűjteményekben
Déri Múzeum, Debrecen
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Móra Ferenc Múzeum, Szeged.
Kiállítások
Egyéni kiállítások
1951 Műterem kiállítás
1966 Gyűjteményes kiállítás, Parnasszus Galéria, Athén
1974 Menton
1980 Balatoni Galéria, Balatonfüred
1981 Gyűjteményes kiállítás, Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár
1983 I. Festészeti Biennálé, Szeged
Bukarest
Csók Galéria, Budapest
1986 Zürich
1991 Csók Galéria, Budapest
1995 Balatonfüred, Kaposvár, Szeged
Fontosabb csoportos kiállítások
1944 Műcsarnok
1947 Fényes Adolf Terem (Tassy Klárával), Budapest
1955 Fiatal képzőművészek és iparművészek kiállítása, Ernst Múzeum, Budapest
1957 Fényes Adolf Terem (Tassy Klárával), Budapest
Tavaszi Tárlat, Műcsarnok, Budapest
1958 8. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest
Magyar művészeti kiállítás, Salon Populiste, Musée d'Art Moderne, Párizs
Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület I. kiállítása, Budapest
1959 Nemzetközi kiállítás, Manege, Moszkva
1960 31. Velencei Biennálé, Velence
1961 XX: századi magyar képzőművészet, Bern
1965 Százados úti művésztelep, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
1966 Ernst Múzeum (Tassy Klárával), Budapest
Magyar csoport, Graz
1967 XX. századi magyar művészet, Royal Inst. Gallery, London
Magyar festészet és grafika, Varsó
1968 Kortárs magyar művészet, Museum Folkwang, Essen,
Kortárs magyar művészet, Künstlerhaus, Graz
1969 Magyar művészet 1945-1969, Műcsarnok, Budapest
1971 Gyűjteményes kiállítás, Erkel Ferenc Múzeum (Tassy Klárával), Gyula
1972 Konstruktív törekvések a magyar festészetben, Bukarest
Vásárhelyi Őszi Tárlat, Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely
Magyar Hét, Musée des Beaux-Arts, Bordeaux
IV. és V. Miskolci Országos kiállítás
Országos Nyári Tárlat, Debrecen
1973 Nemzetközi kiállítás, Szófia
1974 30 éves évforduló a magyar művészetben, Berlin
1975 Jubileumi Iparművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest
1976 IV. és V. Miskolci Országos kiállítás
Országos Nyári Tárlat, Debrecen
1977 Gyűjteményes kiállítás, Blaskovich-kastély (Tassy Klárával), Tápiószele
Dési Huber Terem (Tassy Klárával), Veszprém
1978 Alföldi festők, Szeged
1981 Gyűjteményes kiállítás, Műcsarnok, Budapest (Tassy Klárával)
1982 Csontváry Terem, Budapest
1985 Magyar gobelin, 1945-1985, Műcsarnok, Budapest
40 alkotóév, Műcsarnok, Budapest
Nemzetközi kiállítás, Kassa
1986 Mészöly Géza Galéria (Tassy Klárával), Székesfehérvár
1995 Bernáth tanítványok, Vigadó Galéria, Budapest