Fazekas Lajos

A Hortobágy és a Sárrét határán fekvő település, a nagy hagyományú feketeedény készítéséről híres Nádudvar több ezer éves kerámiakészítési eljárást őrzött meg. Bár a századok homályába vész az itteni feketecserepes fazekasság kezdete, egy biztos, hogy az ősi hagyományt napjainkban is továbbéltető, virágzó nádudvari fazekasmesterség és a Fazekas dinasztia neve évszázadok óta összetartozó fogalom. 1714-től tanúskodnak az anyakönyvek arról, hogy az itt élő Fazekas családban apáról-fiúra szállt a mesterség ismerete és gyakorlata. Magyarországon ehhez hasonló szakmai örökséggel, jelenséggel máshol nem találkozunk, s párját ritkítja nem csak hazánkban, hanem a nagyvilágban is.

Míg az 1800-as évek elején Nádudvaron közel száz család foglalkozott fazekassággal, az 1852-es iparkamarai jegyzék már csak 48 fazekast tartott nyilván, s ezek száma 1880 és 1890 között 15 főre csökkent. A XX. század elején a piaci keresletnek megfelelően az addig csak fekete cserepet készítő fazekasok elkezdtek színes, mázas kerámiát készíteni. Kezdetben párhuzamosan készítették mindkettőt, majd a feketét lassan abbahagyták, s így következett el az az idő, hogy megszűnt a nádudvari fekete edény készítés. A nádudvari fazekasok parasztfazekasok voltak, mesterségük mellett mezőgazdasággal is foglalkoztak.

1951-52-ben külső segítséggel, élesztették fel a nádudvari fekete cserépedények készítését. Ekkor már csak egyetlen fazekas mester volt a faluban, id. Fazekas Lajos (1895-1959), aki még emlékezett a fekete cserépedények speciális égetési módjára, az ehhez szükséges kemence megépítésére.

A fő feladat az volt, hogy az ősi forma- és motívum kincseket úgy alakítsák át, hogy azok a modern háztartások szerves részévé válhassanak. Ekkor már nem a régi piaci árú kellett. A társadalmi változással együtt meg kellett változnia a több száz éve mindennapi használatra készült cserépedények funkciójának is. Ebben a munkában úttörő szerepe volt id. Fazekas Lajosnak és feleségének, Csizmadia Ilonának.

Id. Fazekas Lajos halála után a megkezdett utat két fia: Fazekas István (1924-2007) a Népművészet Mestere (1954), id. Fazekas Lajos (1918-1998) a Népművészet Mestere (1966) folytatták tovább, akik hatalmas elszántsággal váltak a magyar fazekasság meghatározó egyéniségeivé. Id. Fazekas Lajos kimagasló szakmai útja mellett talán legfontosabb érdeme, hogy három fiát (Jelen írásunk alanyát, Lajost (1944-), Istvánt (1949-) és Ferencet (1955-) fazekasnak nevelte és ezúton biztosította a több száz éves családi tradíció továbbélését.

Ebbe a világba született Nádudvaron 1944. január 2-án Molnár Erzsébet és Fazekas Lajos elsőszülött gyermekeként Fazekas Lajos, aki fazekas, népi iparművész, a Népművészet Mestere, a Magyar Művészeti Akadémia Néprajzi Tagozatának levelező tagja, , aki jelenleg is itt él és alkot.

(Miután édesapja is Lajos volt, - s a Fazekas fazekas dinasztiában, évszázadokon keresztül minden elsőszülött fiú, édesapja nevét kapta, ezért viselte édesapja 1998- ban bekövekezett haláláig az „ifj.” megkülönböztetést )

A második világháború alatt születt gyermekét édesapja 3 hónapos korában látta először, mert katonaként szolgált, s ezután majd csak 4 évvel később, amikor hazatért a kujbisevi hadifogságból. Hazatérte után a szoba egyik fele fazekasműhelyként, a másik lakóhelyként szolgált. Itt folytatta a család megélhetéséhez a háború előtti mesterségét, mázas edényeket készített.

A mesterséggel való ismerkedés mellett, a munkából a gyermek Lajosnak is korán ki kellett vennie a részét. Ekkor léptek be a családtagjai a fővárosi székhelyű Népművészek Háziipari Szövetkezetébe, amely biztos megrendeléseket jelentett számukra. A megrendelések teljesítéséhez a család tagjainak munkájára szükség volt.

Általános és középiskolás korában már szinte minden szabad idejét a korongon töltötte. Miután 1962-ben leérettségizett a hajduszoboszlói Hőgyes Endre Gimnáziumban, jelentkezett a budapesti Iparművészeti Főiskolára. Miután elsőre nem vették fel - bár biztatták, jelentkezzen jövőre újra és akkor biztosan sikerül. Ő azonban nem jelentkezett újra, inkább 1962. szeptember 1-jén - megfogadva nagybátyja, a Hajdúszoboszlón dolgozó Fazekas István, a Népművészet Mestere (1954) tanácsát -, a családi műhelyben addig szerzett szakmai gyakorlat birtokában leszerződött tanulónak a Népművészek Háziipari Szövetkezetébe. Az elméletet Püspökladányban oktatták, a gyakorlatot, pedig édesapjától tanulhatta. De nagy hatással volt rá, gyermeki csodálatát elnyerő, bravúros korongozó hírében álló, 1959-ben elhúnyt apai nagyapja is.

1963-ban Mezőtúron az Agyagipari Szövetkezetben színjelesre vizsgázott, mint fazekas szakmunkás. Ezt követően továbbra is együtt dolgozott édesapjával a műhelyben, mint szövetkezeti tag, De a megrendelések teljesítése mellett, önszorgalomból, hivatástudatból tovább kereste, gyűjtötte a régi formákat Nádudvar padlásain, s járt múzeumról-múzeumra. Sokat próbálkozott a régi formák lemásolásával, de nem elégítették ki, mert úgy érezte nincs lelke a másolatnak, pedig ő minden erejével arra törekedett, hogy legyen lelke minden egyes általa elkészített darabnak. Legyen benne a többszáz éves múlt, a családja becsülettel és tisztességgel őrzött régi formáit adja vissza minden egyes alkotása, de legyen benne valami önmagából is és az adott korból is. A régi fazekas kultúra pontos ismerete mellett arra törekedett, hogy megismerje a ma emberének ízlését is.

Az édesapjától, a családtól és más neves fazekakosoktól ellesett fogások, a megtanult fazekas hagyományok mellett a népi kerámia új szerepkörét is keresnie kellett ahhoz, hogy sikeres, eredményes legyen.

1967-ben külön műhelybe költözött édesapjától. Hamar megtalálta a rá jellemző utat, formákat. De ehhez biztos technikai tudásra volt szükség. Ezt fazekas gyerekként az évek során nyitott, érdeklődő gyerekként a fazekas mesterségbe való belenevelődés során volt alkalma elsajátítani.

A mesterség fogásai az évszázadok alatt alig változtak, legfeljebb a lábbalhajtós korongot a villanymotor váltotta fel. Megtanulta, hogy alapvető fontosságú a jó minőségű, magas vastartalmú agyag kibányászása és előkészítése. Azután következik a korongolás, mely talán a mesterség legszebb és legnagyobb felkészültséget igénylő része. Számára ez élvezet volt, maga a csoda. Az 1950-es évek legelején Fazekas nagymamájától, Csizmadia Ilonától tanulta el a fekete kerámia díszítésének, az ún. síkálásnak - egyedül a nádudvari fazekasokra jellemző - technikáját, vagyis az olajos - vizes eleggyel a megszáradt megkorongolt edényre a minta felvitelét (a rárajzolást) egy egyszerű sima folyami kaviccsal, amit békasónak is neveznek. Így válik a kaviccsal való minta sikálása nyomán fényes barna színűvé az edény fala. Ez tulajdonképpen a felület tömörítését jelenti. Majd amikor a megmintázott edények a katlanba, a fatüzelésű égető kemencébe kerültek, következett a 8-10 órás folyamatos tüzelés. 900-950 fokra kell felfűteni a kemencét. Ennek elérésekor az edények tetejére helyezett ún. “látócserép” már úgy ízzik, mint a parázs. Ekkor a tüzelőteret újból fel kell tölteni fával, majd lefojtani a tüzet, hogy elvonódjon az oxigén. Ezáltal az agyagban található vasoxid (ferri-oxid) átalakul ferro-oxiddá, majd egy következő kémiai folyamat során kátrány képződik, mely beépül a cserép pórusaiba. Ettől lesz fekete a nádudvari kerámia. A sikált minták csillogóan feketék lesznek, míg a minta nélküli rész matt fekete marad. Megtapasztalta hogy az égetésen múlik minden. Ha magasabb hőfokon tüzelnek a kemencében, acélos feketére ég a cserép, ha korábban fojtják el, akkor matt lesz.

Fazekas Lajos fő célja volt, hogy a régi formákat az új igényeknek, a modern kor követelményeinek megfelelően, saját elképzeléseit is beleszőve alkossa meg. Mind a mai napig fontosnak tartja a forma és a funkció összhangját, és a hozzáillő díszítés alkalmazását. Alkotásai között egyaránt megtalálhatók a legkisebb méretű edények, és a nagyméretű “mesterremekek” korsók, kanták, oroskancsók lisztes és zsíros bödönök, szilkék, komaszilkék, laskaszűrők, szűrőtálak fűszertartóedények, hatalmas lakodalmas és zsendicés tálak, gyertyamártók, gyertyatartók, locsolókannák, csirke, kacsa, libaitatók.

Az ezredfordulót követően mázas, főzőedények készítésével is foglalkozik, alkalmazkodva a 21. századi igényekhez. A régi nádudvari formák felhasználása mellett, a díszítmények utalnak a nádudvari mázas kerámia rövid korszakának ornamentikájára, jellegzets “fazekaslajosi” stílusban.

A régi hagyományos funkciójú nádudvari kerámiák két kölönleges, a gyakorlatban addig nem tapasztalt alkalmazásával is előrukkolt, tulajdonképpen megnyitva ezzel a nádudvari fekete edények további funkcionális lehetőségeit.

Bár a hamvasztásos, urnás temetések egyre gyakoribbá válásával többen kértek tőle urnaedényt, azok készítését nem vállalta, de két esetben kivélt tett. Miután Dr. Kurucz Albert, a Szentendrei Szabadtéri Múzeum főigazgatója meghagyta, ha meghal, hamvasszák el, s hamvait a Fazekas Lajos által készített urnában temessék el szülőfalujában, Konyáron, tiszteletből nem tudott a végakarattal ellenkezni, akárcsak a Nádudvar nevével összeforrt nemzetközi hírű tsz elnök, Szabó István végakaratával, aki nádudvari agyagból, Fazekas Lajos által készített urnában kívánta hamvai eltemetését a nádudvari földben. Így mindkettőjük végakaratát teljesítette a bödön formájú urnák elkészítésével.

Az emberi életút végső nyughelyéül szolgáló urnák elkészítése mellett, az emberi élet legfontosabb egyéni és közösségi eseményének számító házasságkötésnek állított emléket Nádudvar házasságkötő termében elhelyezett, a Pro Renovanda Hungariae Cultúra 2000. évi pályázatára alkotott szimbolikus tárgyegyüttesével. Korongozott két nagyméretű vázát. A magasabbik jelképezi a vőlegényt, a másik, az alacsonyabb pedig a menyaszonyt. A vázákon nagyon kevés a díszítés, főleg rátétek, applikációs körök, gyűrűk és egy kecses fül. Ha a két vázát egymás mellé tesszük, úgy, hogy a fülek egymás elé, illetve egymás mögé kerüljenek, a két alkotás szinte egymásba simul. Az összetartozást, a nyugalmat jelképezik ezek az edények.

Készített ezekhez még egy nagyméretű falitálat, melyet szintén nem a szokásos minták díszítenek. A tál közepéből indul egy csigavonal, egészen a tál széléig. Ez a csigavonal jelképezi az életünk vonalát. Ezen a vonalon különböző agyagpontok a minták. E pontok jelképezik mindazokat az eseményeket amelyek legfontosabbak az életünkben: születés, házasságkötés és az elmúlás. Vagyis az emberi élet három nagy sorsfordulója.

Az anyakönyvveztő asztalára készített gyűrűformából a fiatal pár könnyed mozdulattal ki tudja venni a gyűrűt, hogy egymás újjára felhúzzák. A két gyertyatartóban a fiatalpár tiszteletére meggyújtott gyertya remény szerint a tartós, boldog összetartozást hozza el.

A családi műhelyben tanultakat saját, terepen, s múzeumi gyűjteményekben végzett kutatásai során felfedezett újításokkal egészíti ki. A családi hagyományokra jellemző díszítőrendszert nem bontja meg, formai változtatásokat a funkcióhoz és az esztétikai követelményekhez igazodóan tesz.

Változtat az edények egyes részletein: megnyújtja a nyakat, kecsesebbé alakítja a fület, hiszen a fül szerepe pl. a korsón, immár nem funkcionális értékű, hanem esztétikai. Esetleg az elemek elhelyezésén módosít, ha ezt az új használat, a díszítő funkció lehetővé teszi. Nagyon jól tudja, hogy a forma legalább olyan fontos esztétikai tényező, mint a díszítmény. A kettő nem választható el egymástól. Bravúros korongozó, mely hozzáértését, szakmai gyakorlatát, a mesterség tökéletetes ismeretét, kiváló művészi érzékét tükrözi.

Fazekas Lajos neve eggyé forrt hivatásával. Családi nevével a fazekasmesterség iránti szeretetét is örökölte. Ez a hivatása. Amint vallja: “A fazekas mesterség, a hagyomány nekem egy időutazás, szinte egy megfoghatatlan csodát jelent. A legősibb foglalkozás, mesterség. A három őseiemet használja: a földet (agyag), a vizet és a tüzet.” Számára nagyon fontos a fazekas hagyomány, az ősi formák őrzése és tovább éltetése, újra gondolása. A hagyományok maximális tiszteletben tartásával, de a 21. század emberének igényeit is figyelembe véve alkot. “Örömmel tölt el, hogy tudom, benne van minden alkotásomban, edényemben a kezem melege és talán a lelkemből is egy kicsi.”

Munkásságának kiemelkedő teljesítménye volt az a 100 darabból álló kollekció, melyet 1972-re készített el a nagy hírű kijevi kiállítására. A sorozat tartalmazza az általa fontosnak tartott hagyományos formákat és díszítő elemeket. Az ekkor megalkotott hagyományos feketekerámia-sorozata azóta is művészi hitvallása maradt.

Fazekas Lajos az ország különböző tájegységeiben dolgozó alkotótársaival, – a szakma legkiválóbbjaival nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a fazekasság ma is a legismertebb, a legkreatívabb szakága tárgyalkotó népművészetünknek. Mindezt az országos pályázatok eredményei is igazolták, ahol az akkori tehetséges fiatal alkotótársakkal, - Kósa Klárával, Szabó Kingával, Busi Lajossal, Gonda Istvánnal - kiemelkedő díjazásokat értek el. S a pályázati sikerek tovább folytatódtak. Ahol elindult mindenütt biztos volt a siker. Ezt bizonyítják az Országos Gerencsér Sebestyén Sebestyén Fazekas Pályázat, az Alföldi Fazekas Trienálé, a Pro Renovanda Cultúra 2000., 2001., 2008-as pályázatának. I. díjai, sok egyéb pályázat sikere mellett.

S bár korábban minden jelentős országos pályázaton résztvett, az utóbbi időkben már nagyon ritkán, inkább felajánl egy-egy díjat fiatal, tehetséges fazekasoknak.

A magyarországi népi kerámia kiváló kutatója Kresz Mária így írt az 1978-as VII. Országos Gerencsér Sebestyén Fazekaspályázat katalógusában ifj. Fazekas Lajos Nagydíjas pályázatáról: „Bár Fazekas Lajos fiatal, már harmadik alkalommal nyert, 1972-ben II. díjat, 1975-ben ugyancsak nagydíjat.”

[valóságosan 1978-ban már negyedszer nyert ezen az országos megmérettetésen, hiszen 1966-ban a pályázat III. díjasa volt.] “Ezúttal azzal okozott meglepetést, hogy az eddiginél még monumentálisabb tárgyakat készített, többek között egy olyan tálat, amelyet egyedül a széles csíkozás díszít olyan tökéletesen megkomponált arányokkal, hogy a tárgy éppen egyszerűsége miatt lélegzetelállítóan szép, nagyvonalú. Válasz arra a vitára: lehet-e a népi iparművészetben olyat alkotni, amely a magas művészet ,,op art” irányzatához hasonlítható? Egyszerű tárgyaival ifj. Fazekas Lajos arra is feleletet ad, hogy vissza lehet térni a régi alföldi fekete-kerámia első korszakának díszítéséhez, de nem szükségképpen ismétléssel, [...] Ezt ifj. Fazekas Lajos olyan jól megértette és olyan szépen tudja megvalósítani, hogy ezáltal kivezeti a fekete fazekasságot az aprólékos virágozás zsákutcájából.” Már első kiállítása rangos helyen, a debreceni Kossuth Lajos. Tudományegyetem Könyvtárának előcsarnokábban nyílt 1965-ben. S nem is akárki, hanem a nádudvari cserépedény egyik nagy kutatója, Dr. Szabadfalvi József nyitotta meg. Mintegy ötven munkája szerepelt a kiállításon.

S azóta is rendszeres kiállító. Egyéni és csoportos kiállítások sokasága jelzi ezt a tényt, legyenek azok kisebb-nagyobb települések kiállítóhelyei, vagy nemzetközi hírű rangos kiállítások helyszínei, a családi örökség, a Fazekes fazekas dinasztia munkásságát bemutató tárlatok Kisvárdától Hajdúböszörményen, Cegléden, Budapestent, Tatabányán át, Gyórig, Zalaegerszegig, Siklósig, Szegedig, csupán néhány helyszínt kiragadva.

A hazai kiállítások mellett számos alkalommal szerepeltek munkái külföldön is. (Kijev, Nagyvárad, Potsdam, Vilnius, Lublin, Dornbirn, Finnország)

Fazekas Lajos pályafutása során meghatározó szerepe volt a múzeumokkal való kapcsolatának.

Már 1972-ben első külföldi egyéni kiállítása során a kijevi Nyugat és Kelet Művészetének Múzeumában a mintegy 100 darabos kiállítási kollekcióját megvásárolta a múzeum. Sajnos a tárgyak sorsáról nincsennek információink.

A budapesti Néprajzi Múzeum 1983-as nagyszabású Fekete kerámia kiállítása során 30 darabos kollekciót vásárolt tőle. Nagy segítséget, ösztönzést jelentett számára az ország első néprajzi szaktekintlyének zámíto indtézményben dolgozó, a népi kerámia nagy szaktekintélyének számító Kresz Mária elismerő véleménye, István Erzsébet szakmai, baráti segítsége is.

A debreceni Déri Múzeum néprajzos munkatársai a kezdetetektől nyomon követték Fazekas Lajos munkásságát, s szakmai tanácsokkal segítették. Kiemelkedő szerepet játszott e téren Dr. Béres András és Dr. Varga Gyula.

Nagy szakmai elismerést jelentett a fiatal fazekas számára, amikor 1975-ben a nagyváradi Körösvidéki Múzeumban (Oradea, Románia), a debreceni Déri Múzeum Néprajzi Gyűjteményének anyagából rendezett nagyszabású kiallításon mutatkozhatott be alkotásaival, mint a régi nádudvari kerámia esztétikai szépségeinek legkövetkezetesebb és tudatos kutatója, aki műveit ennek szellemében igyekszik megformálni.A régi debreceni kerámia hagyományainak felújítására a karcagi F. Szabó Mihály kapott felkérést.

S mindezeken túl, Fazekas Lajos 60. születésnapjának tiszteletére rendezett “Őseim nyomdokán” c. kiállításnak is a Déri Múzeum adott otthon, ahol a mester számos alkalommal, mint kiállításain máshol is, fazekasbemutatókat, tárlatvezetést is tartott.

születésnapi jubileumi kiállítása a fővárosban, a Népi Iparművészeti Múzeumban került megrendezésre.

S az említett múzeumokban megtalálható cserépedényein túl, fellelhetők alkotásai a Baranya Megyei Múzeumban Pécsett, s a karcagi Györffy István Múzeumban is.

Mindmáig szoros, élő, szakmai, baráti kapcsolatot ápol a hevesi Népművészeti és Háziipari Szövetkezettel, a Hevesi Csillagvirág Népművészeti Egyesülettel. Számtalan közös kiállításon mutatkozott be az ott alkotó népművészekkel, s közös, rangos, sikeres pályázatokon is szerepeltek együtt, mint pl. A 2000, 2001, 2008. évi Pro Renovanda Cultúra pályázat.

Fontosak számára az alkotó közösségek, a szakmai, baráti kapcsolatok. Különösen megérezte ezek hiányát, amikor húsz év után, 1983. júl 1-én kilépett a budapesti székhelyű Népművészeti és Háziipari Szövetkezetből, és mint népi iparművész, valamint, a Népművészet Mestere, szellemi szabadfoglalkozású lett.

S bár 2004-ben a Hevesi Csillagvirág Népművészeti Egyesület alapító tagja lett, a Hajdú-Bihar megyei Népművészeti Egyesületi alapító tagságát követően, ez utóbbi egyesület munkáját is támogatja a különböző rendezvényeken fazekasbemutatókat tart, a Nemzetközi Fazekas Fesztiválon résztvesz a zsűri munkájában.

Alapító- és kuratóriumi tagja a 2001-ben létrehozott Hagyományos Értékeket megőrző Alapítványnak.

Kiterjedt szakmai kapcsolatrendszerét mutatja, hogy 2011-ben csatlakozott, a Zalaegerszeg székhelyű, egyéni alkotókat és jogi személyeket tömörítő Népi Kézműves Alkotóházak Országos Egyesületéhez, ahol 2017-ig elnökségi tag is volt. S mindezek az egyesületi tagságok nem adminisztratív, hanem élő, folyamatos kapcsolatot, szakmai baráti együttműködést jelentenek.

ig, a bizottság elnökének haláláig, még a Hajdú-Bihar megyei Műemlékvédelmi Bizottság aktív bizottsági tagjaként is tevékenykedett.

Fazekas Lajos mindig is fontosnak tartotta a fazekashagyományok átörökítését, népszerűsítését, az ízlés formálást, Nádudvar népművészetének megismertetésát a lehető legszélesebb befogadóközönséggel. Közel három évtizedig fazekas szakkört vezetett Nádudvaron a Művelődési Házban (1963-1992), s ugyanitt nyaranta a nagy érdeklődés övezte Országos Fazekas Tábor szakmai munkáját irányította (1985-1992). Majd Debrecenben, a Hajdú-Bihar megyei Népművészeti Egyesület Hosszúpályi úti Alkotóházában fazekas mesterkurzusokat vezett (2001-2003). Az MMA létravértesi Kézműves Alkotótáborámak is részese a legutóbbi időkben. (2019, 2023.) A megyei Kereskedelmi Kamara megbízásából több éven át vizsgabizottsági megbizásokat kapott. Korábban a fazekasképzést is felvállaló debreceni Medgyessy Ferenc Gimnáziumban ugyancsak vizsgabizottsági tagként vett részt. (2005, 2006, 2007)

Fontosnak tartja, hogy a szakemberek és a „kívül álló” érdeklődők is minél többet tudjanak meg a nádudvari fazekasságról, a Fazekas dinasztiáról. Ennek érdekében építette fel a reprezentatív Fazekasházat (Nádudvar Fő utca 159.), mely alkotóház, műhely, égetőkemence, kiállítóhely is egyben, ahol a Fazekas dinasztia munkái mellett, Fazekas Lajos alkotásainak gazdag tárháza, díjai, elismerései, kiállítási plakátjai, fotók sokasága látható benne, tisztelőinek, számos pályatársának alkotása mellett. 1992. július 15-én nyílt meg a nagyközönség előtt. Műhelyeiben bárki szemtanúja lehet a nagy élményt ígérő folyamatnak, forgó korongon az agyagedény alakításának, díszítésének és égetésének, melyet K. Kovács László etnográfus irányításával a Teremtés című színes film alkotói 1965-ben megörökítettek.

A szakma mellett mindig érdekelte a közélet is. Így lett helyi, majd két cikluson keresztül megyei tanácstag, a nádudvari Hazafias Népfront titkára, 8 éven keresztül pedig a HNF Országos Tanácsának tagjaként is szolgálta a közösséget.

A Hazafias Népfront VII. Kongresszusán az esztétikai nevelés, népi kultúránk értékmegőrzésének fontosságát hangsúlyozta. Az 1981-es Országos Közművelődési Tanácskozáson a népművészet, hagyományőrzés és a közművelődés kapcsolatát és anomáliát tette szóvá többek közöttt. Ráirányítva a figyelmet ezek megoldásának fontosságára.

1987-1995 között a Népi Iparművészeti Tanács tagjaként képviselte a fazekas szakmát.

Fazekas Lajos rendkívül hűséges, szerény és hálás ember. Szerényen beszél önmagáról, munkájáról. Pedig a vrnfégkönyvében a magyar és külföldi közélet, művészvilág gratulációi követik egymást, köztük a néprajztudomány szaktekintélyeinek sora, köztük pl. Ortutay Gyula.

Fazekas Lajos immáron 80 éve hűséges szülőhelyéhez, szolgálva annak gazdagodását, kulturális értékeinek megőrzését, átörökítését. Hűséges a nádudvari kerámiához, nem csábították el más tájegységek, fazekas központok agyagedényei. Ő töretlen eltökéltséggel a nádudvari agyagedények minél tökéletesebb, minél hűbb bemutatására törekszik, töretlen alkotókedvvel és energiával. Betöltvén a 80. évét ma is minden nap ezen munkálkodik.

Elért eredményeit nem csupán a maga tehetségének, invenciózusságának, hatalmas munkabírásának, szorgalmának tulajdonítja, hanem őseinek, egykori parasztfazekas elődeinek, segítőinek. Mindig nagy tisztelettel és hálával említi az őt segítő néprajzosokat, múzeumi szakembereket, s munkatársait az ügyes kezű sikáló asszonyokat, Hirzicsné Kiss Teréziát, Beke Sándornét, akik a hagyományok szellemében az általa továbbgondolt ornamentikát az edényein megvalósították, akik az ő műhelyében válhattak népi iparművésszé.

Számára rendkívül fontos a család, a fazekas dinasztia hagyományainak őrzése és ápolása. Ezt bizonyítják sok egyéb megnyilvánulás mellett a számvetést jelentő, mérföldkő szerű események, mint a 60. születésnapjára a Déri Múzeumban rendezett jubileumi kiállítása, amelynél azt kérte, az ő alkotásainak bemutatása mellett szerepeljenek feltétlenül az elődök múzeumban őrzött munkái is, ennek szellemében valósult meg az “Óseim nyomdokán” címet viselő jubileumi tárlata. De említhetnénk a 70. születésnapja tiszteletére, szülőhelyén megrendezésre került “Alkotni hittel, szívvel a Fazekas dinasztiában” kiállítását, vagy a Pesti Vigadóban tartott színvonalas, nagysikerű akadémiai székfoglalóját ”Fazekas őseim nyomában” címmel, miután 2023-ban A Magyar Művészeti Akadémia Népművészeti Tagozata levelező tagjává választotta.

Alapvetően nagyon elégedett embernek mondja magát. Alkotásai a gyűjtők, érdeklődők, kiállítások révén Európán túl Amerikába, Ausztráliába is eljutottak.

Úgy érzi mindig idejében kapta az elismeréseket, melyek mindig újabb és újabb feladatokra sarkallták.

A család összetartó ereje nagyon fontos számára. Nagyon szerencsésnek vallja magát, hogy ilyen feleséggel áldott meg a Jóisten, mint az övé, Szabó Erzsike, a “cseppasszony”, ahogy símogató szeretettel élete asszonyát nevezi, akivel már jóval túlvannak az aranylakodalmukon, s aki mindig a háttérből egyengette a család útját, nem akarta a maga pedagógus karrierjét építeni, így mesterünk tudott a saját feladataira koncentrálni. Van két remek gyerekük. Fiuk - aki természetesen a Lajos nevet viseli, fizikusnak tanult, s szálloda marketingből doktorált, a debreceni Nagyerdei Gyógyfürdő Kft. igazgatója, a lányuk magyar-német szakos tanárnő. Így már belőlük nem lesz fazekas, s úgy tűnik a négy unokából sem. Ez beárnyékolja elégedettségét. Sajnálja, hogy utódai között nemigen lesz, aki folytatja a hivatását.

Nehéz mindenre kiterjedően számbavenni egy ilyen hosszú, sikeres és hiperaktív életutat, mint ami Fazekas Lajosét jellemzi, melynek kísérőjeként az elismerések, kitüntetések sem maradtak el.

1966-ban, 22 évesen megkapta a népi iparművész címet.null1982-ben elnyerte a tárgyalkotó népművészet legrangosabb szakmai elismerését, a Népművészet Mestere címet, a magas művészi szinten létrehozott alkotásaiért, a nádudvari fazekas hagyományok feltárása érdekében kifejtett tevékenységéért1990-ben Hajdú-Bihar megye Alkotói Díjában részesült.2000-ben Nádudvar Város Pro Urbe Díjával tüntették ki.2001-ben Hajdú-Bihar megye Bocskai István Díját vehette át.2004-ben Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat Emlékérmét kapta.null2005-ben Kodály Zoltán Közművelődési Díj kitüntetettje.null2014-ben Magyar Arany Érdemkereszt bitokosa lett.null2014-ban Nádudvar Díszpolgárává választották.null2019-ben a Prima Primissa alapítvány csoportos Prima dijának részese a magyar népművészet és közművelődés kategóriájában a Fazekas dinasztia alkotó tagjaként.

Fazekas Lajos életére, munkásságára rendkívül igaz a következő weöressándori gondolat:

“[...] alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.”

Ő ezen a létrán nagyon magasra jutott, s a magasságokba emelte a nádudvari fekete kerámiát.

[2024]