Filep Sándor

Sokoldalú művész, akinek festészeti és grafikai munkássága mellett fontos a zenei, előadóművészi tevékenysége is: részt vett az 1980-as évek underground zenei mozgalmában, rendszeresen fellépett különböző együttesek (Strand zenekar, Electric Petting, Filep Quartett, Fi-Ne Art Ensemble) gitárosaként. Az ezredfordulóig Székesfehérváron élt, majd Balatonalmádiban telepedett le. Míves, a reneszánsz mesterek műveit idéző tökéletes kidolgozás jellemzi festészeti és grafikai munkáit: olajfestményei, akvarelljei, tus- és ceruzarajzai, ezüstvessző rajzai, illetve vegyes technikájú kompozíciói a művészettörténet letűnt korszakait és a modern törekvéseket egyszerre idézik. Vermeer, Holbein, Dürer, Caravaggio modorában fest és rajzol, de a reneszánsz és a barokk mellett nagy mesterségbeli tudással alkalmazza a szürrealizmus, a pop art és a konstruktivizmus, a hiperrealizmus eszköztárát is.

Az 1970-es évek második felében készült tusrajz-sorozat az Epreskerti történetek összegfoglaló címet kapta, utalva a művész budapesti főiskolai tanulmányainak színhelyére. Az eltérő méretű papírlapokra rögzített alkotások – könnyed vonalrajzok és a fény-árnyék hatásokat mesteri tónusokkal kiaknázó kompozíciók sorában – a rajzi feljegyzéseknek, vázlatoknak minősíthető lapok mellett hallatlan műgonddal és részletgazdagsággal kidolgozott művek reprezentálják Filep Sándor a klasszikus szellemiséget és a modernista szemléletet izgalmas szintézisbe foglaló művészetét. Furcsa, ironikus-groteszk látásmóddal megragadott alakok jelennek meg művein, amelyek bibliai, történelmi, művészettörténeti jelenségek és jelentések megtestesítői és felidézői, vagy ha csupán a festői-rajzolói fantázia szülöttei, akkor is nagy történetek tudói, mély tartalmak hordozói és kifejezői. „Alakjai élő figurák, jelenetei valóságos, konkrét történések, nem csak amolyan általánosságok. Mindig konkrétan tudjuk, hogy mit vagy kit látunk a vásznakon, hogy mi történik velük, s nemegyszer még azt is kiolvashatjuk a művekből, hogy miért történik velük az, ami történik. A megjelenítés módszere pedig annyira újszerű és izgalmas, amennyire azt a modern művészeti alkotásoktól elvárhatjuk." – írta alkotásairól a kortárs művész-teoretikus, Legéndy Péter.

1984 és 1998 között rajzolta a Dürer-emléklapok című sorozatának grafikai lapjait (tus, toll), 1985 és 1990 között nagyméretű képsorozatot alkotott az alapi elmegyógyintézet lakóiról (ezüstvessző, vászon), majd az 1990-es évektől készítette a Jegyzetek Robert Fludd életéből című sorozat lapjait, amelyeken fekete tusrajzok, színes akvarellek szürrealista montázsaival idézte meg a misztikus orvos-tudós korának szellemi körképét. Az autonóm művek mellett a művész számos illusztrációt is készített az Európa Könyvkiadó részére. Az 1990-es évek második felében közös tervet készített Melocco Miklós szobrászművésszel: az 1956-os forradalom és szabadságharcra emlékező kápolna-szobor építészeti, illetve szobrászati eszközökkel kialakított architekturális elemeit Melocco Miklós, míg a kápolna főoltárát Filep Sándor festette volna meg – sajnos az elképzelés, amelynek megvalósítását az 1956-os események központi helyszínén, a budapesti Műszaki Egyetem kertjében terveztek megvalósítani, megrekedt terv-szinten. 1996-ban nagyméretű portréval emlékezett meg Tolnay Klári színésznőről: az ezüstvesszővel készült alkotáson kézzel írt szöveg hátteréből emelkedik ki a ráncokkal szabdalt, öreg arccal megjelenített színművész alakja.

2011-ben Filep Sándor is részt vett abban a Kerényi Imre kormánybiztos által koordinált programban, amelynek során Magyarország új alaptörvényéhez kapcsolódóan, a magyar történelem fontos fordulópontjait megidéző kompozíciók születtek megrendelésre: Filep műve az 1919-es Tanácsköztársaság eseményeit idézte meg ezüstvessző technikával kivitelezett, montázsszerű kompozícióban. A 2010-es évek derekán is történelmi témájú műveken, legtöbbször sorozatokon dolgozik: így foglalkoztatja az I. és a II. világháború történelmi tanulságainak képbe-fogalmazása, és vissza-visszatérőn foglalkozik az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc történetének, jelentőségének megörökítésével is. Mint egy beszélgetésben elmondta: „Bennem minden munka lassan érlelődik. Mire eljutok odáig, hogy valamit papírra, vászonra vessek, elég sok időnek kell eltelnie. Nem mondom, hogy gyorsan dolgozom, inkább keveset, de nagyon szeretem a mívességet. A letisztult művészet adta vissza számomra az avantgárd őrületek után a hitet, mert előfordult a nyolcvanas, kilencvenes években, hogy meginogtam."

[2016]