Finta József

Finta József pályája vitán felül a magyar építészettörténet egyik kiemelkedő vonulata. Művei nem csupán hűen tükrözik, de egyben összegzik is azt az összetett folyamatot, amely Magyarország társadalmi, művészeti, szellemi és technikai viszonyait az 1960-as évek végétől máig jellemezték és jellemzik.

Pályakezdése egybeesik a szocreál építészeti direktívák bukásával. Már első jelentősebb tervei városi léptékben gondolkodtak, majd részt vett a szocialista városfejlesztés két kitüntetett települése, Dunaújváros és Salgótarján új arcának kialakításában. A hatvanas évek végétől pedig gyakorlatilag az akkor jelentkező nyugati befektetők hazai építésze lett, egy sor ikonikus szálloda és középület tervezésével jelentősebb hatást gyakorolt Budapest mai városképének kialakulására, mint az utóbbi száz év folyamán bármely építész. Funkcionalizmusa, az épület gép-szerűsége mögött egyfajta erkölcsi hitvallás van: nevezetesen az, hogy a ház semmilyen formájú áldozatra nem vállalkozhat saját használói, a benne élő, mozgó emberek ellenében. A Sullivan-féle „forma követi a funkciót" elve ez, de – ahogyan ars poeticájában fogalmaz – érzelmesen, azaz nem a szikár Bauhaus-féle gondolkodás alapján. A terv két gondolati összetevője a használó ember és a befogadó környezet akarata. A jelteremtés, igénye az esztétikát előtérbe helyező szemlélet számára másodlagos szempont. Mindig a kor legmagasabb technikai színvonalában gondolkodik, az anyagok és technológiák korszerűsége a fintai építészet egyik alapkövetelménye. Mindehhez a budapesti városszövetben, melyet elsődlegesen a kiegyezéstől az első világháborúig tartó időszak eklektikus építészete jellemez, számos izgalmas lehetőséget kínál.

Finta épületei jól beazonosíthatóan, a koruk jellegzetes szándékait hordozva, többek között a magyarországi posztmodern karakteres útját felmutatva formálják Budapest mai karakterét. Sok műve körül széles szakmai és társadalmi vita folyt, de hatása, szilárd szemlélete, a városfejlődésről vallott elvei időtállónak bizonyultak. A MÉSZ Mesteriskolájában, illetve kilencvenes évek eleje óta saját stúdiójában fiatal építészek sorát nevelte eme elvek mentén, akik ma már szintén jelentős életművet mutatnak fel. A kortárs hazai építészetre gyakorolt hatását jelzi az a tény is, hogy az építészettel jó ideig egyáltalán nem foglalkozó Magyar Tudományos Akadémia már 1985-ben levelező, majd egy évtizeddel később rendes tagjai közé fogadta. 1991-ben egyik alapítója volt a Magyar Művészeti Akadémiának.

Finta József 80. életévét betöltve még ma is ugyanolyan aktív, mint az elmúlt fél évszázadban: tervez, városépítészetben gondolkodik, kiállításokon mutatja be újabb és újabb útirajzait, kötetekben szerepel, aktív szerepet visz a szakma ügyeiben. Gazdag életműve a legjelentősebb munkák bemutatása révén értelmezhető.

Pécskő Áruház, Salgótarján, 1965

A diploma megszerzése után – az ötvenes évek hazai helyzetéből természetesen adódóan – Finta több városfejlesztési pályázaton indult a Lakóterv keretén belül, majd 1961-ben megépült első önálló munkája, egy dunaújvárosi garzonház, amelyért Ybl-díjat kapott. A salgótarjáni új városközpontot meghatározó épület az előző pályázatokon elsajátított komplex szemlélet eredményeként a városképi összefüggések, a súlypontok kijelölése, illetve a többféle városi működést koordináló, egymásra hangoló tömegszerkesztés kimagasló minőségű szintézise lett.

A korábban igen szegény bányásztelepülés az ötvenes évek iparosítási rohamában gyökeresen átalakult. Egy új városközpont megfogalmazásával politikai és szimbolikus értelemben is fontos volt, hogy a korábbi üzlethálózat lebontásával teret nyerő új áruház nyitott, befogadó, nagyvonalú épülettel jelenjen meg, mintegy a tervezésekor már ott álló szálloda, művelődési ház és többszintes lakóház közötti tér záró elemeként. A városlakók számára ez volt a központ legnyitottabb, leginkább a köz mindennapjait szolgáló épülete. Finta a reprezentatív teret nem egyértelmű térfallal zárta le, hanem többszintes, horizontális hangsúlyú tömeggel, amely közvetlen kapcsolatot teremtett a dísztérrel, ugyanakkor dinamizmust vitt a térszövetbe. A szálloda felől egyszintes, lépcsőzetesen felmagasodó, méltóságos vonalvezetésű rámpával a térbe kapaszkodó tömb egyszerre feltár és zár, fedett és nyitott részeivel, a változatos méretű üzletekkel nyüzsgő „város a városban", igazi közösségi tér, szinte zenei ritmusra komponált egységekkel. Anyaghasználata a kor lehetőségeit jól hasznosítja, egyben igazodik a tér többi épületéhez: monolit vasbeton váz, előregyártott vasbeton födémlemezekkel, acél nyalászárókkal, beton homlokzati lamellákkal. A látszó nyersbeton őszintesége, a lamellák között arányos osztású nyílások, az egész épület nagyvonalú szerkesztése túlemelkedett a Finta számára meghatározó modernizmuson, és az európai kortárs építészeti tendenciák felé közeledett.

Hotel Duna Intercontinental (ma Marriott), Budapest, 1969

Az ostrom alatt elpusztult klasszicista szállodasor a Duna pesti oldalán, a Lánchíd és az Erzsébet híd között a hatvanas évek végéig Budapest egyik legfájdalmasabb sebe volt. Talán ennek is volt köszönhető, hogy a tervezett új beépítés heves vitákat váltott ki mind szakmai körökben, mind a közvélemény részéről. Sokan pontszerű toronyházakkal kívánták beépíteni ezt a partszakaszt, mások a horizontális megoldásban gondolkodtak. Az Intercontinental építéstörténetének fontos eleme volt továbbá, hogy évtizedek után először itt jelentkezett újra nyugati beruházó Budapesten. A szálloda tervezésére kiírt pályázaton Finta terve nyert, de annak alapkoncepciója – a Duna fölé merészen kinyúló tömeg, illetve a megvalósultnál jóval alacsonyabbnak elgondolt szállodatömb – végül a beruházók ellenállásán megtört, nagy részben elveszett. De még így, csonkított formájában is irányt mutatott a Duna-part további beépítése számára. Finta ugyanis a horizontálisan elnyúló lepényépület és a mögötte felmagasodó Y alaprajzú szállodatömb látványa révén egyértelműen kapcsolatot létesített a túlparti Gellérthegy képével. A túlparti tájjal összefüggésbe helyezte a hatalmas, 368 szobás pesti épületet, ráadásul úgy, hogy a szálloda minden szobája a Duna felé nézzen. Városépítészeti értelemben tehát követendő példát adott. Emellett típust is alkotott, hiszen ez volt az első olyan hazai szálloda, amely már egyértelműen a nyugati közönség részére készült, annak igényét, színvonalát jelenítette meg Budapesten. A Duna Intercontinental megformálása hosszú távon is kiállta az idő próbáját, ma is érvényes alkotás.

Hotel Novotel, Budapest, 1982

Az 1970-es végén Magyarországra hozott osztrák hitelkonstrukció kivételes helyzet hozta a külföldi befektetők által már ismert Finta Józsefet: alig egy évtized alatt öt igen jelentős, városképi értelemben is hangsúlyos tervet tett le a kemény elvárásokat támasztó, gyakran nehezen teljesíthető kötöttségeket diktáló befektetők asztalára. Elképzelései nyomán ekkor épültek meg a Fórum, a Novotel és a Penta szállodák, illetve a Váci utcai Nemzetközi Kereskedelmi Központ és a Novotelhez kapcsolódó Budapest Kongresszusi Központ. Ezek kapcsán a tervező egy olyan üzleti érdekrendszerrel szembesült, ami ekkor Magyarországon teljesen ismeretlen volt, ám a következő évtizedekben általános lett. Finta a nyugati tőke számára szinte az egyetlen profi magyarországi építész lett, aki képes teljesíteni az elvárásokat.

A Hotel Novotel a régi Németvölgyi temető helyén, egy gesztenyefás ligetben épült. A helyszín kijelölésekor még egy városközpont szerepű komplexum létesítése volt a szándék, uszodával, üzletekkel, de végül csak a szálló, valamint két évvel később a Kongresszusi Központ épült meg. A szálloda első terve még nagypaneles változatban gondolkodott, míg az osztrák kivitelezők a monolit tömeges építkezés egy másik formáját, a francia típusú alagútzsalus technológiát részesítették előnyben. A város felé érkezőket nagyszabású kapu módjára fogadja a domboldali ligetbe telepített, felső emeletein fokozatosan visszalépő tömegű épület. A bejárat felé néző kétszintes, prizma alakú télikert tökéletes rálátást kínál a parkra, mögötte a megközelítőleg kereszt alaprajzú tömb sötétbarna színével, kisméretű ablakaival és tetőteraszával méltóságosan magasodik a táj fölé, megkettőzve a háttérben emelkedő hegy vonulatát. A homlokzat tónusa a liget fáival tart kapcsolatot, az osztott üvegfelületben is ez a látvány tükröződik vissza. A belső tereket a homogén anyaghasználat, a kerámia padlóburkolat, valamint a Finta épületeire a későbbiekben igen jellemző társművészeti alkotások kiemelt szerepe teszi karakteressé.

Hotel Penta, Budapest, 1982

A Novotellel egy időben készült Hotel Penta városképi értelemben jelentős problémát hivatott megoldani: a két budai főút, az Alkotás utca és a Krisztina körút háromszögű találkozásának folytatását, a Déli Pályaudvart követő térsort rendezi. A viszonylag kisméretű telek csak a körúttal párhuzamos lapház megépítésére adott lehetőséget. Finta ezt a Novotelhez hasonlóan alagútzsalus technológiával valósította meg, formáját tekintve a homlokzati raszter lépcsőzetes megtörésével, a tömeg finom megmozgatásával. A tér szűkössége miatt a vendéglátó rész a tízszintes tömb alá szorult, ennek hatását enyhíti belül a háromszintes, felülvilágítós télikert. Az épület egységes szürke színe a környező házakkal tart kapcsolatot, ennek egyhangúságát a homlokzaton és a szellőzőkürtőkön megjelenő narancssárga élénkíti. Ezek az elemek összességükben Magyarországon egy akkor teljesen újszerű építészeti világot jelenítettek meg.

Budapesti Kongresszusi Központ, Budapest, 1984 (belsőépítészek: HerrerY M. Caesar és Király József)

A Novotel mellé épült Budapest Kongresszusi Központ a pártállami idők egyik utolsó nagy politikai funkciót befogadó beruházása volt. A konferenciaterem eredetileg pártkongresszusokat volt hivatva kiszolgálni, de a tervezési program hamarosan kibővült, és egy többfunkciós, változatos kulturális és közösségi programokat kielégítő térrendszert fogalmazott meg, amelyre ekkor még nem volt kortárs hazai előkép. A rendelkezésre álló hely szűkös volta némileg korlátozta a lehetőségeket. Magassága nem szalad a fák koronája fölé, finoman belesimul a környezetbe, ellenpontozza a szálloda vertikális hangsúlyát. Az épület egy üveghíddal közvetlenül a Novotel szállóhoz kapcsolódik, de saját bejáratot kapott, a főhomlokzat előtt végigvonuló, romantikus hangulatú, árkádszerű kulisszafallal és széles lépcsősorral. Az íves fal mögött osztott, sötét üvegfelület néz a parkra. A háromszintes belső tér funkcionális zónák sorából áll. A kis és nagy szekciótermek mellett a központ igazi értéke az 1800 férőhelyes, legyező formájú nagyterem, amely hangvetőfalak révén a kor legmagasabb akusztikai színvonalán valósult meg. Ennek köszönhetően a Kongresszusi Központ hosszú ideig Budapest zenei életének egyik legfontosabb helyszíne tudott lenni.

Hotel Taverna, Budapest, 1985

A pesti Belváros főutcájára, a Váci utca legfrekventáltabb részére épült Hotel Taverna egészen más környezeti kihívásokkal szembesült, mint a korábbi nagy szállodák. Sűrűn beépített, karakteres közegben, két utca között kellett kapcsolatot létesítenie úgy, hogy a szállodát kiszolgáló gépkocsiforgalomnak a föld alá kellett kerülnie, a keresztirányú gyalogosforgalom pedig akadálytalan lehessen. A Taverna azonban eltér a klasszikus passzázsházaktól, mivel funkciójából adódóan reprezentatív homlokzatot kell mutatnia mindkét irányban, ráadásul maximális szobaszámot kell kihozni az alapterületen. Így lett az U alakú, kétfelé díszudvarral néző tömb egyszerre átjárható és exkluzív, a felső szinteken a nyüzsgő Belvárosra rálátó szobákkal, földszintjén a városi közönség számára is nyitott vendéglátó egységekkel és üzletekkel, külső-belső terek rafinált összekapcsolásával, finoman megmozgatott tömegekkel, sűrű osztású, íves üveghomlokzattal a földszinten, üveg felülvilágítóval a passzázsudvaron és az utca szerves részévé lett szobrászati elemekkel.

Képviseleti Irodaház, Budapest, 1990 (munkatárs: Csizmár Gyula)

Az Andrássy út indulására az átlós sarokról tekintő telken valósult meg az az épület, amelyet a leginkább jellemez a Finta által tudatosan felvállalt „érzelmes funkcionalizmus". A reprezentatív sugárút felütéseként hangsúlyos helyzetbe kerülő ház egyben a Bajcsy-Zsilinszky mentén a Bazilika tömbjével is párbeszédbe lép, annak sziluettjére reagál. Finta egy kettős karakterű tömbbel oldotta meg az esztétikai és városképi értelemben is kényes helyzetet: az épületet nem futtatta ki a telek sarkára, hanem az erre néző bejáratot hátrahúzta, és egy kanyonszerű, félkörívben záródó belső udvart vágott mögé. Valójában egy kifelé-befelé forduló, különböző hajlásszögekkel végigvonuló hullámvonalra szervezte a házat, ez adja meg a lehetőséget, hogy a saroktól kétfelé más-más homlokzatformálás juthat érvényre. Ez őrzi a hely történetét is: a telken ugyanis eredetileg két kisebb ház állt. A kétféle homlokzat egy lágyabb, art deco felé hajló, díszítettebb, illetve egy határozottabb, szikárabb kiosztású és megjelenésű, toronnyal ékes változatot hozott létre. A függőleges osztások ritmusa is más, az alsó szintek homlokzatán megjelenő színes, posztmodern geometriai játék is csak az egyiken, illetve a bejárat előtt jelenik meg. A kettő között erős dőlésszögű, legyező formájú üvegtető borul a bejárat, és azon túl a belső udvar fölé.

Bank Center, Budapest, 1995 (munkatárs: Fekete Antal)

A Szabadság téri Bank Center feladata – elsődleges irodaházi funkcióján túl – a belvárosi irodanegyed felélénkítésének programjához kapcsolódik. Az akkor még Magyar Televízió székházaként működő Tőzsdepalota, az egykori Pénzintézeti Központ Bauhaus stílusú épülete és maga a tér szerkezete meghatározó építészeti környezetet jelentett, a foghíjtelekre kerülő új épület ezt a magas építészeti minőséget volt hivatva gazdagítani a gyalogos forgalom átengedésével a passzázsként kialakított földszinti terein, illetve többszintes mélygarázst kínálni a környék addig megoldatlan gépkocsi-használatának. A környék épületeit méretében jócskán felülmúló irodaház az alsó szinteken nemes gránitburkolatot kapott, feljebb viszont légiesen könnyed üveghomlokzat enyhíti a méretből adódó súlyos érzetet. A pesti eklektikával rokon hangulata, lyukséma szerint kialakított, gránit burkolatú kubus párkányelemei, rizalitjai és a bejáratok előtti karcsú fémoszlopok felnagyítva hozzák vissza a környező építészeti elemeket, a felsőbb szintek borda nélküli, ezüstös fényvisszaverő függönyfalai az ég színeit tükrözik vissza. A belső tér központi átriumból elágazó, három szint magasságú fedett passzázsa három utcára fut ki. A passzázs által kettévágott tömb csak a legfelső emeleteken kapcsolódik össze egy üvegezett híddal.

Rendőrségi Székház, Budapest, 1997 (munkatársak: Plájer János, Fekete Antal, Szabó Tamás)

Az Árpád híd pesti hídfőjének kaotikus építészeti környezetében az ORFK székházával olyan volumenű közigazgatási épület jelent meg, amilyenre Budapesten a Monarchia ideje óta nem volt példa. Funkcióját tekintve országos hatókort kiszolgáló irodaház, emellett hírközlési és adatfeldolgozó központ, magába foglalva a Budapesti Rendőrfőkapitányság csúcsszerveit is. 92 méter magas acélszerkezetű antennatornya a főváros egyik legmagasabb építménye. A Nyugdíjfolyósító Intézet húszemeletes tömbje, a híd, a Duna közelsége és a Róbert Károly körút elején hiányzó térfal nem adott elegendő igazodási pontot a tömegszerkesztés számára, ugyanakkor már a tervezés idején nyilvánvaló volt, hogy ez a városi csomópont a jövőben jelentősen át fog alakulni. Az épület ezáltal – Finta életművében egyedülálló módon – jelszerűen fogalmazza meg funkcióját és pozícióját a város életében. A földszint fölé nyolc emelettel magasodó, háromnegyedkör alaprajzú ORFK irodatorony vertikális magként, a Duna felé néző további nyolc emeletben folytatódik. Mögötte a BRFK zárt, négyszögű tömbje józan, tömör ellenpont az ívesen forduló, látványos tömegű toronyhoz képest. A két tömb lábakon áll, ezáltal a városi élet szinte befolyik a földszinti sávba, árkádsora az észak-olasz városkák hangulatát idézi, az árkád mögötti és az emeleti üvegfelületekben a város képe tükröződik. A henger- és négyzetformák ritmusa, az irodák kiosztási rasztere, amely a nyílások arányával a homlokzaton is megjelenik, a gránit és üveg felületek váltakozása egy technicizált kor építészettörténeti reminiszcenciákat hordozó, szervesen nőtt városának hatását kelti.

Református templom, Százhalombatta, 1998

Százhalombatta városa a hosszan elnyúló, középületekkel szegélyezett főtér két oldalára szinte egy időben adott területet egy katolikus és egy református templom számára. A katolikus templomot Makovecz Imre, a reformátust Finta József tervezte. Finta az erdélyi gyökerű gyülekezet számára a hagyományos erdélyi erődtemplom kortárs változatát hozta létre. Viszonylag kis tömegébe a földszintre helyezte a gyülekezeti termet és a lelkészlakást, az emeletre magát a szakrális templomteret. Így a profán funkció klasszikus lakóházat idéző, sátortetős szinte körbeöleli a centrális, nyolcszögű templomteret. Formáját és anyaghasználatát tekintve egyaránt puritán épület jött létre, nyerstégla homlokzatokkal, felül deszkaburkolattal, félköríves ablakokkal. A bástyaszerű, kevés nyílást mutató templomépület ugyanakkor nem zárkózik el a várostól: a lépcsőn kívül enyhén emelkedő rámpa is vezet a templom szintjéhez. A nyugodt szerkesztésű centrális tömbhöz karcsú híddal kapcsolódik a finoman megbillentett csúcsú, keskeny tűként a magasba törő harangtorony, a kettő formai szempontból ellensúlyozza egymást, miközben szerves egységet alkotnak.

WestEnd City Center, Budapest, 2000 (munkatársak: Fekete Antal, ifj. Peschka Alfréd)

A Nyugati pályaudvar mellett épült WestEnd City Center jelentősége – a tervek és a városfejlesztés szintjén – messze túlmutatott egy bevásárlóközpont létesítésén. A vasútállomás sínpályái által kettévágott városi szövet és az ennek mentén elszlömösödő városrész sebeit lett volna hivatva begyógyítani. A terület továbbépítése azonban csak részleteiben történt meg, a WestEnd nagyszabású nyitányként még ma, 16 évvel az átadása után is csak ígéret. A bevásárlóközpont – mely egy Hilton szállodát is magába foglal – a Váci út mentén fekvő hosszú, a Ferdinánd híd felé szétnyíló hegyesszög alakú tömböt egységes, mégis változatos homlokzatformálással tagolja. A főbejárati üvegépítmény és a fölötte megbillenő, messze kinyúló előtető a Nyugati pályaudvar acél-üveg szerkezetére rímel. Az üveggel kombinált homlokzati vörös téglaburkolat révén az épület kívülről önálló kis városként jelenik meg, ezt folytatja belül a szintén vörös téglaburkolattal egységbe foglalt, fedett utcasorokként kialakított, teljes magasságában fedett átriumos megoldású, csomópontokkal ritmikusan megtört térstruktúra. A hosszában középtájon beékelődő Hilton illeszkedik a tömbbe, ugyanakkor eleganciájával, visszaugró üveghomlokzatával külön is válik a komplexumtól.

Cardiovascularis Centrum, Budapest, 2002

A Városmajor utcai Szív- és Érgyógyászati Központ a meglévő műtőblokk bővítéseként jött létre. Az épület Finta József életművén belül más hangon szólal mg, mint a nagy középületek: az additív szerkesztésmódot itt egy erőteljes, expresszív formáló erő írja fölül, arányai, tagolása sokkal inkább a környék hagyományait folytatják, mint Finta korábbi, a technológiát megjelenítő építészeti világát. A lejtős telken mintegy 1.200 négyzetméteres tömb illeszkedése a hegyvidéki villanegyedbe csak úgy volt megoldható, hogy az épület egy része a föld alá került. Az utcára néző homlokzat fő eleme a lemezborítású íves tető és alatta a kőburkolatú fal, rámpával, az épület végén süllyesztett bejárattal, a sávablak fölé kiugró parapettel. Belső kialakítását az egyszerűség és a hasznosság vezérli, széles, fehér folyosók, fém lépcsőkorlátok, puritán terek és jól átlátható térkapcsolatok.

Családi ház, Budapest, Gellérthegy, 2005

Az életmű kevés családi házainak egyike szép példája Finta logikus, átlátható szerkesztésmódjának, a tömegek könnyed elrendezésének, illetve funkció és esztétikum egységének. A megrendelő csupán egy 90 négyzetméter összes alapterületű házat kért, noha a telekméret jóval nagyobb tömeget is megengedett volna. A háromszintes épület egy tömör, 45 fokos háromszög formát ír le, melynek téglatörzséből az emelet és a részben földbe süllyesztett alsó szint szintén háromszög alakban előreugrik. A szigorú szerkesztés, a téglatömb és a könnyedebb, fa-üveg erkély- illetve emeleti szerkezet kontrasztja természetes, a sziklakertbe állított ház a természet formáit követi. A földszint előtt kinyíló szabad teraszt terméskő falak karolják át. A ház védettség és nyitottság, súlyos és könnyed tömegek fegyelmezett, harmonikus egysége.

Ludovika Campus kollégium és oktatási épület, Budapest, 2015-2017 (munkatárs: szabó Tamás János)

Az Orczy-kertet körülölelő komplexum a 2012 elején létrejött Nemzeti Közszolgálati Egyetem intézményeit foglalja magába. Először a helyreállított Ludovika főépületet adták át 2014 tavaszán, ezt követte a Finta József tervezte kollégium és oktatási tömb, utóbbi 2017-re készül el. A kollégium a komplexum felé mutató kapu-szerepet emeli ki. A két tört vonalú ívet mutató H-betű szárai a tér felé nyílnak szét, tág bejárati zónát alkotva. Innen szűkülve vezeti az út a hallgatókat az épület bejáratához. Ebből a nézetből az épület egy fehér keretbe foglalt, lendületes ívet mutat a város felé, amelynek horizontális homlokzati tagolását szépen ellenpontozzák a függőleges, színekkel kiemelt osztóbordák. Az ablaksorok alá befeszített párkányív lágyabb kontúrja oldja a szögletes törtvonal szigorát, egyben összeköti az egyes szárnyakat és némi árnyékot is ad a lakószobáknak. A két előrenyúló szárny homlokzati lyukarchitektúráját az ezeket összekötő középső elem elegáns, transzparens üvegfelülete oldja. Így kívülről is leolvasható a funkcionális rend: a szárnyakban a lakóegységek, középen a közösségi terek kaptak helyet. A H-betű négy szárnya tematikusan is csoportosítja az itt élő diákokat, egy-egy szárnyban, illetve emeleten egy-egy szakkollégium vagy oktatási egység hallgatói kapnak szállást. Itt is érvényesül a koncepció fő törekvése: elszigetelt lakószobák helyett valódi közösségeknek kíván otthont adni. Az aulát két oldalról is üveghomlokzatok zárják, így a természetes megvilágítás alapvető élmény, sőt, egy belső átrium, illetve a parkra nyíló hátsó bejárat révén szép átmenetet képez a külső és a belső tér között. A földszinti másik bejárat közvetlenül az Orczy-kertre nyílik, a fejlesztési programban soron következő sportlétesítmények és a park teljes rendezése ezáltal kivételes életformát kínál a diákoknak a sűrűn beépített városrészben.

*

Az életmű hatása, esztétikai és városképi jelentősége, Finta építészetszemlélete több nemzedék számára alapélmény. A rendszerváltás utáni Budapest az ő épületeivel, az ő elvei mentén tudott igazán világvárossá válni. A szakmagyakorlásban Finta mutatta meg azt az utat, amelyet az 1990-es évektől a hazai építészekre várt, építészeti értelemben az ő munkássága készítette elő az Európához tartozás egyik fontos vetületét. Kortársai rendre szembeállítják a szerves építészet hazai atyjának, Makovecz Imrének munkásságával és szellemiségével, de az ellentét valójában nem létezett. A 20. század második felének két legkiemelkedőbb építésze sok szempontból hasonlóan gondolkodott: mindkettő számára elsődleges szempont az épület tájba illesztés, a környezettel való kommunikáció, a városi léptékben való tervezés, a hagyomány tisztelete. Kettejük inspiráló hatása gyakran egyszerre érvényesül, az utódok munkájában, a mai magyar építészetben is érezhető a kétféle megközelítést szintetizáló törekvés ereje és érvényessége.

[Készült: 2016]