Forintos Kálmán

Forintos Kálmán 1940-ben született Szombathelyen, de ifjúságának meghatározó helyszíne, a Sümeg melletti Mihályfa volt. Az ősi nemesi család osztályidegennek számított a Rákosi rendszerben, így a kitelepítési rendeletek következtében, Budapestre költöztek. A gyermekkor meghatározó élménye a festés felszabadító ereje volt. Autodidakta módon sajátította el az akvarellezés technikáját, amelynek gyakori tárgya volt a környező táj, az évszakok változásának nyomon követése. Általános iskolai rajztanára bíztatására művészeti középiskolában képzelte folytatni tanulmányait, amelyre az 50-es évek politikai viszonyrendszerében nem sok remény mutatkozott. A családból hozott kimagasló manuális készségnek, technikai elhivatottságnak köszönhetően és a kedvező szaktanári vélemény jóvoltából 1954-ben felvételt nyert a Képző- és Iparművészeti Gimnázium bútorműves szakára. A gimnáziumi mestere Babák Sándor faipari mérnök, az asztalos mester és műhelyoktató Tóth Mátyás bútorműves voltak. Az iparművész tagozat osztályfőnöke Basilides Sándor festő és gobelintervező volt. A mintázás és plasztikaformálás terén a legendás szobrászmester, Somogyi József keze alatt formálódtak a növendékek. Már a gimnázium ideje alatt szakosodniuk kellett a növendékeknek a választott műfajon belül, így Forintos Kálmán az intarziakészítés díszítőmódszerében mélyedt el. A faipari szakma elsajátítása mellett a műszaki rajzok kivitelezésében kerültek felszínre a művészi látásmód kikívánkozó törekvései. Későbbi terveinek bemutatása kapcsán vette hasznát a három nézeti axonometrikus ábrák akvarellel történő életre keltésének. Babák Sándor bíztatására belsőépítész szakon kívánta folytatni tanulmányait az Iparművészeti Főiskolán, azonban visszaküldték a jelentkezési lapot, ugyanis 1958-ban nem indult a főiskolán belsőépítész évfolyam.

A felvételit megelőző időszakban meghatározó impulzusként hatott Forintos Kálmánra egy formatervezők munkáit bemutató kiállítás, ahol mások mellett láthatta Karmazsin László, Veres Lajos és Bozzay Dezső alkotásait is. A főiskolai felvételi vizsgalapon ennek hatására megjelölte az ipari formatervező szakirányt. A vizsgabizottság elbizonytalanodott a jelentkező elhivatottsága felől a két megjelölt szak vagylagossága láttán, ám miután Forintos Kálmán kifejtette személyes meggyőződését és elköteleződését a műszaki tudományok iránt, a testületet érdeklődéssel fogadta. A fejmintázást Borsos Miklós értékelte, aki meg volt elégedve a szerkezeti alapok magabiztos használatával. A túljelentkezés ebben az évben is meghaladta a korábbi teljesítményeket és a közel háromszáz felvételiző mindössze 5%-a került az oktatási rendszerbe, 1958-ban 3 ipari formatervezővel. Főiskolai mestere Dózsa Farkas András volt, aki minden növendékre nagy hatást gyakorolt. Analógiás szemléletre oktatta a hallgatókat és természetalapú megközelítéssel szemlélte a körülötte lévő tárgyi világot. A természet által évmilliók alatt létrehozott formákat tekintette a tervezés kiindulási alapjának és igyekezett a formák kialakulásának evolúciós elméletét a gyakorlatban alkalmazni. Az ok és okozati összefüggést keresték a hallgatók a mechanikai problémafelvetésekben és a tökéletes funkció kiszolgálása állt vizsgálódásuk homlokterében. A főiskola évei alatt a hallgatók egymásra is hatást gyakoroltak. A felsőbb évfolyamok formatervező hallgatói, Cserny József, Dudás László és Jancsó Miklós is egy teremben tanultak Forintos Kálmánnal, akik fenntartották az állandó szellemi pezsgést. Az ipari formatervezés akkoriban néhány éve került csak a főiskolai szakágak közé, így a műfaj sajátosságainak kikristályosodásához tevékenyen járultak hozzá a hallgatók is. A diploma megszerzése által elnyert szakma megnevezése is aktívan változott az elkövetkező évtizedekben: formatervező, ipari formatervező, formatervező iparművész, gépipari formatervező, designer. A korszak sajátossága folytán minden nyugati vagy progresszív törekvés hiányában a legelemibb módon igyekezett Forintos Kálmán új impulzusokhoz jutni. A szerencsének köszönhetően hozzájutott az angol nyelvű Design című szaklap néhány számához, amelyből tájékozódhatott arról, hogy a design meghatározza a kerámia-, textil-, és más társművészetek formakultúráját és nemcsak a gépipari tárgytervezésre korlátozódik. Másrészről tervezőcégek cenzúrázott prospektusai kerültek a kezébe, amelyek közül a Braun gyakorolt rá nagy hatást. Kevésbé jelentett inspirációt a nemzetközi vásárok termékkínálata, ugyanis a gyártósorról lekerült tárgy utánzása művészi kihívást nem jelentett az újító szemléletű hallgatóknak.

A főiskola alatt Forintos Kálmán szakadatlanul folytatta a természet tanulmányozását. Foglalkoztatták az áramlástan és az ergonómia lehetőségeinek a mindennapok gyakorlatába történő átültetése. A koptatási gyakorlat, ahol a vízáramlás kockából gömbbé dörzsöl idővel egy tárgyat, később nagyon hasznosnak bizonyult az érdes felületű megmunkálások probléma felismerésében. A dióhéj, a kagyló és a pillangószárny tanulmányozása szerkezeti ötletek megvalósulása sarkallták és a szerszámok tervezésénél nem volt utolsó szempont a cserebogár csápjainak erőátviteli rendszere vagy a légcsavar gazdaságos megmunkálásánál a juharfa lehulló magjának gravitációs pályája. 1963-ban diplomázott egy híradástechnikai termék megtervezésével, amelynek műszaki kidolgozottságával nem kellett törődnie. Egy falra akasztható televízió gipszmodelljét alkotta meg, amelynek vékony képkeretén nem volt kezelőfelület. A szakmai kihívást a képcső kiterjedéséből adódó optikai felület redukálása jelentette, amelynek fekete-szürke lakkozása a Braun designját idézte meg. A Népszerű Technika című magazin Szépség az Iparban rovatában Bozzay Dezső publikálta is a diplomamunkát, amelyre hamar felfigyelt az Elektronikus Mérőkészülékek Gyár egy fiatal konstruktőre.

A főiskolai diploma megszerzése után tagja lett a Művészeti Alapnak, és szellemi szabadfoglalkozásúként kereste a kisipari termelőszövetkezeteket valamint a nemzetközi vásárok standjait lehetséges megrendelések reményében. Forintos Kálmán pályáját a beruházási cikkek területén folytatott formaalkotás jellemzi, ezért a közszükségleti cikkek napi forgalmához képest munkái jószerével az iparban dolgozók számára lettek elérhetőek. A közönség, jóllehet használta termékeit, nem volt tisztában az alkotóval. A Formatervezési Nívódíj pályázatokra is a megbízó cégek nevezték be. Az Elektronikus Mérőkészülékek Gyár törekvése az volt, hogy az üzem által tervezett termékek formai kivitelezése is a gyár rendelkezésére álló műhelyparkjában készüljön el. Forintos Kálmán tervezett asztali számológépet, amely több évig volt a hazai piacon elérhető. A korszak meghatározó szemlélete volt a legolcsóbb anyagok és legegyszerűbb technológiák alkalmazása, így az alkalmazkodás képességes és az álmodozás lehetőségének hiánya meghatározta Forintos Kálmán tervezési szabadságát. Az asztali számológépek megdöntött kijelző felülete abban az időben visszatükröződött az irodai belsővilágítás miatt. Forintos Kálmán szögmérővel és tükörrel kikísérletezett egy fénycsapdát, amelybe lesüllyesztette a kijelzőt és a matt fekete ellenlejtő V alakú árkában olyan szögben helyezte el a panelt, amely már hibátlanul látta el funkcióját. A kezelőfelületek által jelentkező korlátokat egyedi tervezésű nyomógomb családok alkalmazásával oldotta meg.

Gyáripari munkájával párhuzamosan a Mechanikai Gépgyártó Szövetkezet is megrendelésekkel látta el. Könnyített a tervezésen a plasztikailag kifinomultabb megoldások kivitelezésére lehetőséget nyújtó öntöde használata. Az üzem kapcsolatban állt hazai film és televízió stúdiókkal, amelyek importból, magas költségen szerezték be a kameraállványokat. A Mechanikai Gépgyártó Szövetkezet elsőként gyártott hazai megrendelésre ilyen termékeket. A speciális kívánalom az operatőr munkájának megkönnyítése volt, aki stabilan rögzített készülékével mobilizálható a tér minden irányában. Az ipari és munkahelyi berendezések elkészítése közben folyamatosan kapott megbízásokat a Fővárosi Finommechanikai Vállalattól kisebb tárgyak, mint villanykapcsoló, cipzár, csengő elkészítésére. A szobák eldugott, hatékonyan nem megközelíthető részén elhelyezkedő fali csengő hangját rontotta a rárakódó por, ezért Forintos Kálmán úgy oldotta meg a problémát, hogy a fali csengő harang részét lefelé fordította és fölülről burkolta le. A korszerű anyaghasználat a trafóház műanyag fröccsöntött elemén mutatkozik, amelyhez a bronzszínűre eloxált harang kapcsolódik.

Azok a vállalatok, amelyeknél Forintos Kálmán dolgozott, a rendszerváltást követően megszűntek és ezzel a megrendelések is megszakadtak. Az átmenet időszakában tervezőgrafikusként dolgozott és csomagolópapírt, emblémát, névjegykártyát tervezett. Önszorgalomból elmélyedt a történelemben, hogy annak kiegészítő tudományát, a heraldikát fölhasználva tervezzen hiteles címereket. Művészi ambíciójának legújabb megnyilvánulása a makett készítés, amellyel komoly hazai sikerekkel büszkélkedhet.

[2016]