Galánfi András

Életrajz

Galánfi András tanár, előadóművész, fafaragó népi iparművész, a Népművészet Mestere 1945. március 25-én született Hajdúszoboszlón.

Apai nagyapja kőműves mester, édesapja kántortanító volt. Erdélyi származású anyai nagyapja hentes és mészárosként a hajdúszoboszlói Ipartestületet is vezette, illetve református egyházkerületi főgondnoki feladatát is ellátta.

Testnevelőnek, edzőnek készült, 1967-ben, a Debreceni Tanítóképző Főiskola elvégzése után a katonaság alatt elkezdett fafaragás hatására fordult a népművészet és a kétkezi alkotómunka felé. Volt tanyasi tanító, elvégezte a Nyíregyház Tanárképző Főiskolát, 1970-től pedagógusként dolgozott szülővárosában.

A debreceni Csokonai Színház segédszínészeként, majd önálló előadóművészként a színpad, a zene, a tánc világát is megismerte.

Mindezekkel párhuzamosan, mint a fával dolgozó ifjú népművész, egyik fontos alakja lett a később Nomád Nemzedékként emlegetett csoportnak és mozgalomnak. Előbb Fadd-Domboriban a KISZ által szervezett táborban találkozott a hozzá hasonlóan a magyar népi kultúrát megismerni vágyó, a népművészetet saját alkotómunkájába, művészi tevékenységébe átültetni akarók közösségével. Alapítója lett a Fiatalok Népművészeti Stúdiójának, folyamatosan kereste és szervezte a kapcsolatokat a kézműves társakkal, a Népművelési Intézet előadásain hallgatta Bánszky Pál, Füzes Endre és a többi, a fiatal alkotókat támogató néprajzos, művészettörténész, építész, író, költő előadásait. A Tokajban elinduló alkotótáborokban már egyik programvezetője volt a famívességnek, de Miskolcon és később Tiszavárkonyban, Nádudvaron, utóbb Kisgyőrön is oktatta az alkotótáborokban faragókat.

Nagy Kristóf fafaragóval 1973-ban készítették el az ország első fa játszóterét. Az ilyen jellegű funkcionális szobrászattal később is folyamatosan foglakozott. 1975-ben Velemben, majd 1983-ban a Gébárti-tó partján részt vett az alkotóházak felépítésben, illetve az ottani programokban. Az Andrásfalvy Bertalan és Tarján Gábor néprajzkutatók által Magyarlukafán megalapított Néprajzi Műhely táborait is látogatta, hallgatta az előadásokat, tanult és tanított.

Előbb a Hajdú Bihar Megyei Népművészeti egyesület fafaragó szakosztályának vezetője volt, majd a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Népművészeti Egyesületben töltött be hasonló szerepet.

Munkássága a faművesség több ágára is kiterjedt: készített kapuzatokat, kerítéseket, játszóterek játékait, ácsolt és egy darabból faragott bútorokat, gyermekjátékokat, egyoldalas és körbejárható faszobrokat és a paraszti életmód használati szerszámait, kézieszközeit. Folyamatosan kiállító művész, Magyarországon és külföldön is több önálló és csoportos tárlaton vett részt. Összefoglaló bemutatkozására 2015. márciusában került sora budapesti Vigadó Galériában, a Magyar Művészeti Akadémia szervezésében.

A kézművesség mellett mint a népi kultúra többi rétegét is megismerni és megérteni vágyó ember, folyamatosan foglalkozott a népköltészettel, a magyar irodalommal és költészettel, a folklór különböző ágaival, a szakrális világ és a hit kérdéseivel.

Az 1992-ben létrejött Nádudvari Kézműves Szakiskolának a kezdetektől 2004-ig művészeti-oktatás vezetője, a fafaragó szak oktatója, az iskola nevelési programjának megálmodója volt. Magyarországon és számos európai országban mintaadó volt az általa kidolgozott, a mesterségbeli tudást, annak szellemiségét és a népi kultúra mélységében való megismerését ötvöző tananyag és oktatásmódszertana.

2005-től öt éven át a Hortobágyi Nemzeti Park Kézművesudvarának művészeti vezetője volt. Az ezt követő időkben is dolgozott, a maga által tervezett és épített hajdúszoboszlói otthonában, műhelyében. A Magyar Művészeti Akadémia megbízására több néprajzi ismeretterjesztő film elkészítésében vett részt, mint szakértő és riporter.

Galánfi András napjainkban a magyar fafaragó népművészek egyik legismertebb alakja, a szakma atyamestere. 1985-ben kapta meg a népi iparművész címet. Pro Renovanda Cultura Hungariae díjat kapott 1995-ben, majd egy évvel később a Népművészeti Egyesületek Szövetsége Király Zsiga díjat adományozott számára. A Népművészet Mestere címet 1997-ben kapta meg. 2005-ben a Magyar Köztársaság Arany érdemkeresztjét vehette át. Nádudvar városa 2006-ban Pro Urbe díjjal tűntette ki helyben végzett oktató, nevelő, kultúraszervező munkásságáért. A gyermekek, a tanulók személyiségformálásában, képességfejlesztésében és tehetséggondozásában végzett munkáját 2007-ben Maróthi György díjjal ismerték el. 2012-ben a Magyar Művészeti Akadémia Népművészeti Tagozata rendes tagjává választották.

Galánfi András vallja, hogy az egykoron „belenevelődve" elsajátított tudás ma is átadható megfelelő alapokra épített oktatással.

Munkamódszere lényege, hogy egy-egy mű létrehozásánál elmélyül a mintaként szolgáló népművészeti tárgy előéletében, utóéletében, jelentésében, a köré fonódó szokásokban, valamint vizsgálja, mit ért meg ebből a 21. század, mit kell megértetni korunkkal. Átfogó látásmódja, szakmai felkészültsége és tudás iránti vágya teszik művészetét korszerűvé.

Az életrajzot összeállította: Pusztai Zsolt [2016]

Munkahely, oktatói tevékenység

1966: Hajdúszovát, falusi tanító

1971–1974: Tanyasi igazgató, tanító

1974–1994: Testnevelő tanár és edző

1992–2005: Nádudvari Kézműves Szakiskola Szakmai művészeti vezetője és a fafaragó tagozat oktatója

1996–1999: Hajdú Bihar Megye Népművészeti Egyesület Művészeti vezetője

1999–2004: Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Egyesület művészeti vezető

2005–2010: A Hortobágyi Nemzeti Parkban Magyarország legnagyobb Kézműves Udvarának létrehozása és vezetése. (14 műhely, 24 mesterség és 60 kézműves dolgozott)

Magyar Művészeti Akadémiai felvétele után 2020-ig 24 elfelejtett vagy harmadíziglen őrzött kézműves mesterekről készített ismeretterjesztő és oktatófilmet.

Művészeti, társadalmi, közéleti szervezeti tagság/funkció

2012–: Magyar Művszeti Akadémia, rendes tag; 2019–: felügyelő testületi tag

Hagyományok Háza Kiállításainak Országos Zsűrijében való részvétel 6 éven át.

Népművészeti táborok vezetése Miskolcon, Debrecenben, Nádudvaron, Hajdúszoboszlón, Nyíregyházán, Tokajban és Létavértesen.

Galánfi András Zsolt 1945.03.25.

Hajdúszoboszló, Árpád utca 41.

Feleségem Galánfiné Schmidt Teréz, 2 gyermekem, 5 unokám van. Legnagyobb most töltötte a 18. életévét.

Képzettségek

1966-ban a Debreceni Tanítóképző Főiskolán végeztem

1970-ben a Nyíregyházi Tanárképző Főiskolán végeztem tanulmányaimat

1982-ben előadóművész

1985-ben fafaragó és Népi iparművész

1997-ben Népművészet Mestere

2005 Magyar Köztásaság Érdemkeresztje

2016 Kossuth díj

2017 Hajdúszoboszló Díszpolgára

Munkahelyek

1966 Hajdúszovát falusi tanító

1966-68 Katonaság

1969 Tanyasi tanító

1970 Testnevelő tanár, edző Hajdúszoboszló

1992 Nádudvar kézműves Szakiskola Művészeti Okatásvezetője és fafaragás oktató

2008 A Hortobágyi Nemzeti Park felkérésére Magyarország Legnagyobb Kézműves Udvarának vezetője (14 műhely, 24 mesterség, 60 ember dolgozott itt)

2012 Magyar Művészeti Akadémia Rendes Tagja

Szakmai Elismerések

1995 PRO RENOVANDA CULTURA HUNGÁRIA

1996 Király Zsiga díj

2017 Magyar Kultúra Lovagja

Önéletrajz

Életem nagy részét a tanításnak szenteltem. Mint előadóművész évente több előadóestet tartok az ország különböző városaiban. 1973-tól veszek részt a közművelődésben, mint fafaragó, művészeti vezető és oktató. 3 évig Hajdú-Bihar megye, 5 évig Szabolcs-Szatmár-Bereg megye faragóinak voltam a művészeti vezetője. 2 évig vezettem az Ifjú Népművészek táborát Tiszavárkonyban. 1975-ös évektől kezdve minden nyáron 2-3 felnőtt- és gyermektábort vezettem az ország különböző városaiban. Így, mint táborvezető és fafaragó sok városban hagytam alkotásaimból:

Nyíregyháza

Debrecen

Ózd

Tata

Velem

Visegrád

Budapest

Sárospatak

Vásárosnamény

Hajdúszoboszló

Tokaj

Alkotásaim között szobrok, építmények, játszóterek vannak. 1998 óta a Magyar Művészeti Akadémia támogatásával minden nyáron Létavértesen tartok 10 mester segítségével Kézműves Alkotó tábort. Mint faragó, feladatomnak tartom a népi kultúránk szellemi megőrzését és tárgyi anyagának újrateremtését jelrendszerével együtt, hogy a 21. századi ember igényével hozzátegyem e nagy "Építményhez" szerény kis kőkavicsomat.

"Galánfi András fafaragó, a Népművészet Mestere tudatosan keresi azt a hagyományt, amelyet ma leginkább magunknak érezhetünk és a mai körülményeink között is tovább élhetünk. Az örökké megújulni képes alkotó emberek közé tatozik, akik szuverén tárgyformáló programot oldanak meg és közben megfelelő közösségi háttérrel sokat tesznek a Népművészet újjászületéséért. Visszaállítja jogaiba a funkciót anélkül, hogy elhanyagolná a tárgy esztétikai megjelenését. A kezéből kikerülő munkákat nem a túldíszített felület, hanem a szerkezet, anyagszerűség, forma és arányrend jellemzi. Galánfi András bútoregyüttesei, bútorplasztikái, szobrai, játékai és játszóterei mellett pedagógusként is arra törekszik, hogy hogyan adja tovább a hagyományt az ifjabb nemzedék körében. Tárgyai ősiek és modernek egyszerre. A legsikerültebb munkái példát szolgáltatnak népi kultúránk továbbélésére."

(Bánszky Pál művészettörténész)

Fontosabb munkái

2002 Kálmánháza (harangláb, temetőkapu)

2003 Hajdúsámson (135 m² falplasztika)

2005 Fehérgyarmat (harangláb)

2006 Pányok (ház tornáca, kerítése)

Ismeretterjesztő és oktatófilmek kézműves mesterekről

Cifra szűr

Kardkovács

Úri hímzés

Kalotaszegi csizma

Fazekas Lajos, fazekas

Gregor Balázs Szalmakupic készítő (tároló edény)

Hotyek Attila, kádár

Vajda László, tűzkovács

Mihalkó Gyula, kalapos

Honfoglalás kori fanyereg készítés

Mézeskalács Radics László és fia

Szövő műhelyek Magyarországon

Dikó készítés Feja József

Kenderkóctól a kötőfékig B. Nagy János

Háti készítés Noszvaj

Bicska készítés Polyák Imre

Pityke készítés Rácz Erika

Takács és szövőszék készítés, Lőrincz Péter

Paszomány készítés és gombkötés

Szuszék (ácsolt láda) készítés

Szegedi papucs Rátkai Sándor

Lőcsös szekér és Hintókerék készítés

Kékfestő Kovács Miklós

Duda készítés Bese Botond

Angyalházi Juhászok

Fontosabb kiállítások

1975 Miskolc

1977 Nyíregyháza

1979 Hajdúszoboszló

1980 Balmazújváros

1981 Pécs

1982 Anglia (York)

1985 Ukrajna (Munkács)

1987 Lengyelország (Zakopane)

1992 Szolnok

2014 Budapest

Egyéni kiállítások

2015 Budapesti Vigadó Galéria Életmű kiállítás

2017 Debrecen Tápláló Gyökér Kölcsey Művelődési Központ

2018 Hajdúszoboszló Tápláló Gyökér

2019 Debrecen DAB Székház Kiállítás és Előadóest

2020 Gyula Könyvtár és Művelődési Központ Tápláló Gyökér

2022 Hajdúszoboszló Szabadtéri Kiállítás a Gyógyfürdő előtt

Külföldi Egyéni Kiállítások

1992 Lengyelország Zakopane

1998 Ukrajna Munkács

1999 Szlovákia Kesmark

2000 Németország Baddürheim

2002 Anglia York

Csoportos kiállítások

2018 Népművészeti Nemzeti Szalon Kiállítás a Műcsarnokban

2020 Himnusz A Magyar Nép Imái 2020 kiállítás

Művésztelepen, szimpozionon, alkotótáborban, workshopon való részvétel

1970 Sárospatak Népművészet ifjú mestere tábor

1973 -1980 Tokaj Népművészet ifjú mestere tábor

Miskolci, Zalaegeszegi, Velemi, Debreceni, Hajdúszoboszlói, Nyiregyházi, Magyarlukafai népművészeti táborok

1987-1989 Tiszavárkonyi ifjú népművészeti táborok vezetése