„Van, aki inkább a szívével, van, aki inkább az értelmével ír, én valamiképpen a testemmel. A testemben érzem leginkább egy-egy viszony feszültségét, az ebből kibomló, hirtelen megtorpanó, reflexszerűen átváltó mozgást. Ez a fajta mozgás nem ismeri az el-elábrándozó mozdulatot, türelmetlen, éles és célratörő, toronyiránt halad. Nem papiroson írok, hanem fejben, s amit írok, a fizikumommal ellenőrzöm. A költészetnek, ha költészet, úgy gondolom, nincs szüksége a túlzott költőiségre.” (Pilinszky János: A mű születése)