Gutowski Robert

Gutowski Robert Ybl-díjas építész, a kortárs magyar építészet meghatározó alkotója. Neve egybefonódik az építészet azon filozófiai és művészeti dimenzióival, amelyek a jelenkori építészeti gondolkodás legmagasabb szintjét képviselik. A keze nyomán született alkotások nem csupán térbeli formálások, hanem szimbolikus építmények, amelyek lehatolnak az emberi lét legmélyebb kérdéseibe, és újraértelmezik a világunkat körülvevő struktúrákat.

Építészetében minden vonal és ív, minden anyag- és felületválasztás egy-egy történetet mesél el. A tér nála egyaránt jelenti a fizikai jelenlét keretét, egyben gondolataink, érzéseink és történeteink hordozója is. Építészet és emlékezet, jelenvalóság és múltbeli rétegzettség szétválaszthatatlan egységet alkotnak: minden háza a téglák és formák összességén túl egyfajta mentális tájkép is. Építészete ezt a kultúrtájat járja be, érzékenyen kutatva a kontinuitás és az invenció, a racionális rend és az intuitív ösztönösség között feszülő térbeli lehetőségeket.

Minden gondolat mögött meghúzódik a kérdésfeltevés is. Miként élhető meg egy hely? Hogyan válhat egy ház közösségi hellyé, amely funkcionálisan helytálló, de emberi is? Milyen módon képes az építészet túllépni a mesterség technikai dimenzióján, hogy az atmoszféra, a fények játéka, az anyagok rezdülése révén egy mélyebb, tapinthatóbb valóság részévé váljon? Gutowski Robert pályája az ezekre a kérdésekre adott finom, olykor váratlan, de mindig tudatos válaszok története.

Az építészet, amelyben hisz, olyan, mint egy tökéletesen illeszkedő szövetdarab egy nagyobb egészben – nem a maga különállóságában fontos, hanem abban, ahogyan a tér, az idő és az emberi jelenlét szövetébe simul. A térszervezés mögött átgondolt dramaturgia áll, minden épülete egy belső ritmus szerint alakul, mintha a zene és az építészet egyazon törvényszerűségei szerint épülne fel. Munkái – legyen szó egy koncertterem akusztikailag kifinomult szerkesztéséről, egy liturgikus tér áhítatot sugárzó arányairól vagy egy egyszerű lakóépület érzékeny részleteiről – mindig a lényeghez vezetnek vissza: a hely és az ember közötti szoros kapcsolathoz.

Gutowski Robert hazai építészeti és közéleti szerepvállalása meghatározó és jelentős. A Magyar Művészeti Akadémia levelező tagja, az Országos Építészeti Tervtanács munkájában megalakulása óta részt vesz. A Magyar Építőművészek Szövetségének és a Magyar Fiatal Tudósok Társaságának tagja. Meghívott oktatóként és konzulensként a hazai építészképzésben is jelen van. A Budavári Királyi Palota komplex rekonstrukciójának tervezőjeként az ország egyik legfontosabb épületegyüttesének méltó megújításán dolgozik.

Nemzetközi tervpályázatokon elért sikerei, így például a Helsinki Nemzeti Múzeum, a Vilniusi Nemzeti Hangversenyterem, a Jekatyerinburgi Filmharmonikusok koncertterme és a Sencsen Operaház rangos tervpályázatán díjazott tervei által külföldön is elismert építész alkotó. Munkásságát számos további nemzetközi díjjal is kitüntették: 2017-ben a Pannonhalmi Hangversenyteremmel nyerte el az ‟Architizer A+Awards Special Mention” díját, 2020-ban a Szent II. János Pál-templom épülete kulturális és vallási kategóriában került döntősök közé, az ‟Architizer Architecture + Joy” kategóriában pedig a Naplás-tavi kilátóval nyert el díjat. A Szent II. János Pál-templom Londonban megkapta a ‟Dezeen Awards 2020, Highly Commended” díjat.

Gutowski Robert Pro Architectura díjban részesült 2019-ben, Székesfehérvár Városa pedig Schmidl Ferenc Építészeti Díjat adományozott részére. 2022-ben Ybl Miklós-díjban részesült kimagasló színvonalú építész tervezői munkássága, különösen a műemléki és világörökségi környezetben álló, valamint egyházi épületek tervezése során végzett tevékenysége és belsőépítészeti munkái elismeréseként. Ugyanebben az évben a Cseh Köztársaság Jože Plečnik-díjat adományozott részére.

Építészeti pályáját az egyetem elvégzése után Krizsán András és Zsigmond László mellett kezdte, majd Ekler Dezső irodájában szerzett tervezői tapasztalatot. Saját irodáját alig négy évvel az egyetem elvégzése után, 2004-ben indította, első önálló megbízatása pedig rögtön az egyik legjelentősebb munkája lett, a Szent II. János Pál Pápa-templom Pátyon.

A templom építése az ezredfordulón indult, és Gutowski Robert számára mind a helyszín, mind a feladat okán különösen fontos volt, hiszem ő maga is Pátyon él kisgyermekkora óta, és aktív alakítója a helyi közösség életének. A pátyi templom tervezését meghívásos tervpályázaton 2004-ben nyerte el irodájával. A templom építésének közel húszéves története és az azóta is tartó folyamatos építészeti jelenlét a templom életében végigkíséri Gutowski Robert építészeti munkáit, mintegy keretbe foglalja eddigi életművét. 

Az ellipszis alapformára épülő templom bátran újragondolja a kortárs templomok térszervezését, mindamellett, hogy tudat alatt talán tovább szövi Ekler Dezső és Birkás Ákos ovális forma körül zajló alkotói párbeszédét, és Nagy Tamás dunaújvárosi templomát is. Forma alapötlete a jelenkori liturgia tériségére épít. A II. Vatikáni Zsinat által meghatározott irányelvek újfajta megközelítést, szellemiséget adtak a liturgiának, ami sokak építészeti értelmezésében nagyobb mértékben teszi lehetővé a tervezői szabadságra hagyatkozó templomterek kialakítását. Ezzel szemben Gutowski Robert pátyi templomában nem az alkotói vágy alakítja a templomteret, hanem a zsinaton meghatározott elvek következetes feltárása és előtérbe helyezése. 

A pátyi templom esetében a zsinat gondolatai visszatükröződnek a szokatlanul centrális templomtér kialakításában, és abban, hogy a templomhajó formailag a templomkertbe helyeződik át, ezáltal a liturgiát átélő közösség nem egy távoli szentélyben zajló eseménysorozat passzív résztvevője, hanem sokkal inkább a liturgia részévé válik maga is. Ebben a térképzésben egy középkori gondolat, a domus ecclesia fogalma jelenik meg: a templom maga a közösség, amely létrehozza. Ismerve a pátyi templom létrejöttének történetét, ez a gondolat különösen találó. A tervező szavaival élve „Amíg a hagyományos liturgiában a teremtő, mindenható Isten került a középpontba, a modern liturgikus törekvésekben a hangsúly eltolódott a folytonosan hatását kifejtő megváltás, az »újra és újra« megváltó Krisztus képe felé. Ahogyan Szent Ágoston fogalmaz: »az Eucharisztia hozza létre az Egyházat«, úgy kerül ma a középpontba a közösségben megélt Krisztus-hit, az Eucharisztia ünneplése.”  A közösség aktív részvétele a templom életében az épület egyéb tereiben is tetten érhető, a karakteres ovális forma közösségi és oktatási tereket, plébánosi lakást, rendezvényteret, vendégszobát, hivatali irodát és egyéb kiszolgálótereket rendez egységbe a templomkert körül. 

A pátyi templom nem pusztán a közösség, az építészeti pálya, a lakóhely szempontjából jelent fontos keretezést Gutowski Robert építészetében, hanem egy erősen személyes, talán az alkotói attitűdre is jelentős befolyással bíró szálon is. Az épülő templomot a pátyi közösség eredetileg Szent Imre után szerette volna elnevezni. Később, a nagy hatású pápa, II. János Pál 2005-ben bekövetkező halála okán fogalmazódott meg a közösségben, hogy a templomával őelőtte tisztelegjen. Gutowski Robert számára, aki apai ágon maga is lengyel származású, a lengyel pápa különösen fontos. Számos interjújában olvashatjuk, hogy Szent II. János Pál Levél a művészeknek című írásában megfogalmazott gondolatai a művészetről és az alkotói folyamatokról milyen alappillért jelentettek számára saját építészetében. A levélben megfogalmazott gondolatok rámutatnak arra, hogy a művészeti alkotásokban egyszerre vannak jelen a „szív és az ész erői”, és hogy a művész által megélt inspirációk „mindig hordoznak valamit abból a leheletből, amellyel a Teremtő Lélek kezdettől áthatja a teremtés világát”, és amely az alkotásokban találkozik össze az emberi szellemmel. Az ész és a szív az építészetre átfordítva a funkcionalitás és az ihletettség fogalmai. A funkcionalitás és ihletettség kettősségének, látszólagos ellentétének látószögén keresztül való lényegkeresés olyan alkotói attitűd, amelyet Gutowski Robert későbbi munkáiban is következetesen fellelhetünk.  Egy olyan, szinte első munkánál megfogalmazott gondolat, amely aztán minden további házában ott rejtőzik, s egyúttal talán abban is segítséget ad, hogy ezt az igen gazdag, és mind térbeli, mind léptékbeli, mind alkotói hozzáállásában tágas térben mozgó építészetet egy vezérfonalra fűzhessük fel. 

A pátyi templom történetéhez hasonló az a közösséghez kötődő, folyamatosan jelen lévő építészeti szolgálat, amely Gutowski Robertet a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumhoz köti. Egykori pannonhalmi diákként jelenléte építészként és öregdiákként is mindennapos az iskola életében. Ismertebb megbízásai között van a tápi Bencés Erdei Iskola, a pannonhalmi gimnázium új tornacsarnoka és a díszterme. A jelentősebb házak mellett fontos kiemelni azt a két évtizede tartó szolgálatot is, amelyet irodájával a monostor és a gimnázium életében betölt, hiszen olyan kisebb beavatkozások is az iroda kézjegyét hordják magunkon, amelyek a szakmai közéletben szinte láthatatlanok: a kollégiumi szobák belsőépítészeti kialakítása, a gimnázium energetikai fejlesztése vagy a külső sportpályák korszerűsítése.  

A gimnázium kosárlabdacsarnokának markáns épületét hosszas előkészítés után tervezte meg Gutowski Robert; 2015-ben adták át.  A monostor egykori gyümölcsöskertjében, a Hospodárban helyet találó hatalmas épülettömeg a topográfiába illeszkedik, a tájba simul. Morfológiájával, építészeti nyelvezetével a Bencés Gimnázium 40-es években elkészült épületéhez igazodik. A gimnáziumi épület vakolt tömegének árkádmegnyitásaiban megjelenő téglaburkolat köszön vissza a tornacsarnok sötét tégla homlokzatán, mintha csak a gimnázium lábazati struktúrája folytatódna itt tovább.  A hegybe süllyesztett kosárlabdacsarnok hátsó falának lelátója leleményesen támasztja meg a ránehezedő hegyoldal földtömegét.

A kosárlabdacsarnok elkészültével lehetőség nyílt a gimnázium számára, hogy a régi tornateremben kialakítsa régen vágyott multifunkcionális termét, amely méltó színhelyévé válhat a gimnázium épületében zajló koncerteknek, ünnepségeknek, filmvetítéseknek.  Gutowski Robert később számos hazai és külföldi elismerést is hozó terve a díszterem átalakításáról egy elmélyült gondolkodást tükröz az építészet „láthatatlan” dimnezióiról, így például a teremakusztikáról, ergonómiáról, illatokról, tapintásról, térérzetről. A kőrisfa falburkolatok, a sávos bükk mennyezeti hangvetők, a terem megtört oldalfalai, a tölgypadozatok és a zsöllyeszékek vizuális harmóniája valójában az ideális utózengési idő, az egyenletes hangenergia-ellátás eszközei, és minden érzékszervünkre ható előadótermet eredményeznek.

Szép történeti szál az építész pályájában a pannonhalmi munkák hatása a későbbi, nagy nemzetközi sikereket hozó tervpályázatokra. Gutowski Robert építészetében jól kivehető tendencia a hangversenytermek tervezése által kirajzolódó irány, és az ehhez köthető munkák, amelyek magját személyes, zene iránti rajongása alkotja. A pannonhalmi multifunkcionális teremben kikísérletezett és gondosan kimunkált akusztikai megoldások és elvek vitathatatlanul első lépései voltak a később Jekatyerinburgban, Nürnbergben, Kaunasban és Vilniusban, majd pedig a Sencsenben nagy sikereket hozó operaház és koncertterem tervpályázatoknak. Különösen gyönyörű áthallás a multifunkcionális terem karzatmegoldása, a színpad mögötti fal finom felnyitása egy sötét sávval, amit itt a terem férőhelyszáma kényszerített ki, a jekatyerinburgi koncertterem kialakításában azonban már alapmotívumként köszön vissza. A világos színpadtér mögött megjelenő sötét sáv, amelynek mélységét határtalannak érzékeljük, hiszen a sötétségben elveszik minden téri információ, a végtelen érzését kelti. A pannonhalmi teremben ez még csupán egy vékony sáv, amely felhasítja a meleg faburkolatos teret, és kitekintést nyújt a „transzcendensre”, Jekatyerinburgban azonban már az egész koncertterem ebben a végtelen térben lebeg, mintegy felerősítve azt az élményt, amelyet a zene által létrehozott saját univerzum kelt életre. 

A jekatyerinburgi koncertterem másik karakteres eleme, amelynek továbbírását aztán a vilniusi pályázaton is fellelhetjük, az északi országok arany színben tündöklő fehér éjszakáinak építészeti átirata. Ebben az erősen emocionális, hangulati, atmoszferikus megközelítésben tetten érhetjük a Gutowski Robert pályája elején megfogalmazott alkotói kettősséget, a funkcionalitás és az ihletettség látszólag egymástól távol álló alapvetését, amelyben ezek az erős érzelmi hatást keltő elemek szigorú, racionálisan kiszerkesztett és jól működő kiszolgáló terekkel és térkapcsolatokkal, illetve akusztikai alapelvekkel párosulnak. 

A Jekatyerinburgban és Vilniusban megkezdett térbeli és akusztikai kísérletek a Sencsen Operaházban csúcsosodtak ki, ahol az építész új mérföldkőhöz érkezett: az operaház pályázati sikere hazai viszonylatban szinte elképzelhetetlen volt. A Sencsen Operaház terveinél Gutowski Robert csapata olyan ikonikus, landmarkszerű épületet fogalmazott meg, amely a párizsi Eiffel-toronyhoz és a Sydney-i Operaházhoz hasonló emblematikus jelként képes környezetének, városának szimbólumává és a zene ünnepi helyszínévé válni. A 170 ezer négyzetméteres épület óriási tömegét teraszok tagolják és bontják meg, a szoborszerű tömeg nem tartalmaz direkt formai utalást, de tudat alatt Kína építészeti tradícióit és esszenciáját idézi fel bennünk. A teraszok százméteres konzoljait a tartószerkezetbe rejtett gyűrűk mérnöki bravúrja tartja meg, a koncerttermekben pedig arra történt téri kísérlet, hogy hogyan lehet feloldani a nézőszámnövelési igény, a színpadtól való távolság és a térben elhelyezkedő egyes székcsoportok akusztikai élményének egyenetlensége között húzódó feszültséget.

Gutowski Robert jelentős nemzetközi sikerei mellett megbízásai és elkészült alkotásai között felismerhető még egy további, erősen kirajzolódó szál: a műemléki és műemlék jellegű munkák sorozata.  Annak ellenére, hogy pályázataiban, vagy a pátyi templom esetében is, bátor mozdulatokkal formál, határoz meg új épülettömegeket, s ezzel új identitást, karaktert hoz létre, a műemléki helyreállításoknál, rekonstrukciós munkáknál ugyanolyan természetességgel vonul háttérbe, válik anonim építésszé, aki alázatos és végtelen kíváncsisággal közelít egy meglévő, gazdag történettel és rétegzettséggel rendelkező épülethez. Ahogyan az építész fogalmaz saját munkái kapcsán, ilyenkor hagyja „fellélegezni” a régi házat. 

Kőszeg városában három ilyen kiemelkedő műemléki helyreállítása is megtalálható. A gazdag történelmi, elsősorban barokk építészeti örökséggel rendelkező város egy előremutató fejlesztési terv, az ún. KRAFT projekt keretei között látott hozzá műemléki épületeinek megújításához. A kisváros ezen törekvése találkozott össze ebben a három, egyébként építészeti karakterében és születési időben is eltérő épületben Gutowski Robert építészeti attitűdjével, amely fegyelmezetten törekedett az egyensúly megtalálására a műemléki értékek, az új használatból eredő igények és az eszmei értékek között. 

A Pannonhalmi Főapátság kőszegi Bencés Rendházának épülete 300 éves története során szerzetesi szállásként, lakóépületként és közfunkciót betöltő épületként is üzemelt, gazdag történeti rétegzettségű; a műemléki helyreállítás során az épület Benedict Hotelként éledt újjá. A felújítás puritán, rendházi múltra és a bencés hagyományokra is reflektáló kortárs elemei finoman irányítják át a hangsúlyt a ház gazdag történeti formagazdagságára, amely az alapos munka nyomán került napvilágra. Az egyszerű fehérre festett falak között felszabadultan lépnek párbeszédbe a történeti múlt különböző korszakai.

Az egykori Festetics-Chernel Palota esetében még gazdagabb történeti rétegek között történt az egyensúlykeresés. Az egykori városfal egyik szakaszát is magában foglaló épület nyolc évszázad gazdag történeti és tárgyi emlékeit hordozza magában, amelyekben azonban nagy pusztítást végeztek a 20. századi átalakítások. A részletes feltárások és tudományos kutatás eredményei kapcsán Gutowski Robert tervezői csapata arra a döntésre jutott, hogy anonimitásban marad, és a felújítási munkákban arra törekszik, hogy segítse és engedje újraéledni az épületet a történeti pusztításból. Különösen szép az a gesztus, amellyel az épületben talált barokk-rokokó mennyezeti festés sérüléseit és értékeit kezelték a felújítás során. Egyszerre érzékeljük a gazdag festést és az egykori művészeti gazdagságot, amely a festményt létrehozta, ugyanakkor a pusztítást, a sérüléseket sem fedi el a felújítás, őszintén mesél az épület történetéről. 

A 2021-ben elkészült Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum Gyűjteményi Raktára kapcsán ugyanezt az érzékeny műemléki hozzáállást érhetjük tetten. A tervezési feladat mind a funkciók tekintetében – hiszen az épületben gyűjteményi raktár, múzeum, lapidárium, levéltár funkciói is helyet kapnak –, mind a helyszín összetettségében nagyon komplex időbeli és térbeli szituációt adott. A helyszínen minden irányban kialakult beépítésbe, egy ikonikus, az 1940-es években készült Prohászka-emlékmű közvetlen szomszédságába és az egykori városfal fölé kellett az épület új tömegét beleírni. A Prohászka-emlékmű torzó falának kőstruktúráját aprólékos munka során továbbírva megkülönböztethetelen módon olvad össze a régi és az új, ugyanakkor önmagát mégis elárulja az épület, amikor ebbe a réginek és meglévőnek ható kőfalba egy hatalmas megnyitással jelzi saját korának építési hagyományát. Ennél a komplex feladatnál az építész még egy lépéssel közelebb lépett a történeti szálak egymásba szövéséhez, az épületnél az időben elkülönülő rétegek szinte elválaszthatatlan egységbe olvadnak össze, így egy újfajta időtlenséget, vagy éppenséggel az „idők teljességét” hozva létre.

Ez a fajta megfigyelő és rendező, egy meglévő ház vagy helyszín történeti, térbeli rétegeit helyzetbe hozó, harmóniába rendező építészeti attitűd, amely az eddig elemzett műemléki munkákból kirajzolódik, további mélységet kap akkor, amikor egy ilyen meglévő helyszínhez az erőteljes használatból származó kötöttségek, egy élő közösség igényei és szokásai társulnak. A Fatimai Szűz alsószentiváni zarándokhelye, illetve a Csatka Szentkúti Búcsújáróhely felújítási és bővítési munkái kapcsán elmondható, hogy bár az építész rendkívül ihletett szakrális terekként hívja újra életre ezeket a helyszíneket, mégis úgy teszi ezt, hogy a búcsújáróhelyet használók általi identitásuknak, a kegytárgyak, a közösségben megélt hit emlékeinek is teret enged. 

Az alsószentiváni kegyhely Gutowski Robert által jegyzett felújítása és fejlesztése a fatimai jelenések százéves évfordulójára készült el a Szluha-kastély területén. A fejlesztés során a kápolna átalakítására, a szabadtéri miséző létrehozására és a birtokon végighúzódó körmeneti útvonal bővítésére került sor. Az alsószentiváni zarándokközpont megújításának alapvető kérdése a szakrális funkció, a helyszín adottságai és a használók igényei közötti legteljesebb egyensúly megtalálása volt. A templomtérben az idők során felgyülemlett kegytárgyak tömkelege jól mutatta a közösség élő hitét és kötődését a helyhez, de a túlzsúfolt templomtér nem tudott már méltó helyszínéül szolgálni a liturgiának. Az átalakítás során a tér méltóságának a visszanyerése volt a cél, ám mindezt úgy, hogy a közösség által értékesnek ítélt tárgyak, a művészeti vagy régiségértékkel rendelkező alkotások is harmonikusan visszakerülhessenek a térbe.

A csodatévő szentkútjáról  híres csatkai zarándokhely fejlesztése során hasonló egyensúlykeresés látszik kibontakozni. A Csatkai Irgalmasság Anyja-kegyhely elsősorban a cigányok búcsújáróhelye, hagyományaik pedig a hitük megélésében olykor egészen szokatlan használati és tárgyi feltételeket határoznak meg. A terv teljeskörűen rendezi a zarándokhely használatát: a meglévő átépített kápolnát harmonikus térarányainak megfelelően visszabontja, új méltó bejáratot hoz létre, rendezi a szentkút és a szabadtéri miséző környezetét, új mosdóblokk és kegytárgyhelyiségek elhelyezésével biztosítja a búcsúk során a méltó használatot. Ugyanakkor a terv a roma művészeti hagyományok integrálására is kísérletet tesz, amikor a szabadtéri miséző gótikus ívekbe fogott, színes mázban csillogó kerámiafalában felteszi azt a kérdést: létezik-e öröktől való cigánygótika?

Gutowksi Robert munkásságában a történeti rétegek értelmezése a jelent és a jövőt meghatározó mozzanat. A Budavári Palota rekonstrukciója vagy a Pannonhalmi Főapátság építészeti kiegészítései azt a felelős építészeti gondolkodást képviselik, amely egyszerre kíván megőrizni és továbbírni.  Épületei az idő méltóságát hordozzák, feltárják  a múlt összefüggéseit a jelen kontextusában. A palota rekonstrukciójának megbízatását tekinthetnénk akár ennek a kiérlelt műemléki szemléletnek a kiteljesedéseként és számos szempontból az építész eddigi munkásságának összegzéseként is.

A Budavári Palota hazánk múltja és a magyar nemzet hovatartozás-tudata szempontjából kiemelt jelentőségű történeti emlék. A budai Várhegy és a palota a magyar nemzeti identitás szimbolikus jelentőségű történelmi helye és emléke. Az épületegyüttest és annak rekonstrukcióját egészen széles körű társadalmi érdeklődés övezi.

A Budavári Királyi Palota komplex rekonstrukciója rendkívül összetett, időben elhúzódó és sok szereplő részvételét igénylő folyamat. Ezt felismerve az építész egy hosszútávú stratégia meghatározásával és egy programalkotó tanulmány elkészítésével kezdett hozzá a feladathoz, amelynek preambulumában tömören fogalmazza meg a rekonstrukció emocionális célkitűzéseit: „Szent István királyunk ezeréves örökségében élünk, amelynek jelenvalósága derűt sugároz, kötelezettséget ró ránk, és gyermekeink jövőjét tárja elénk. Büszkék vagyunk, hogy részesévé válhatunk a Budavári Királyi Palota komplex rekonstrukciójának. Az egykori magyar királyi vár, majd palota identitásunk része, egyben Európa kiemelkedően értékes kulturális és szellemi öröksége is, amelyért közös felelősséggel tartozunk. Építészóriások nyomába szegődünk; Hauszmann Alajos és nagy építőmester-elődeink alkotását írjuk tovább, nem feledve történelmünk tragédiáit sem. Hisszük, hogy alkotóközösségünk ethosza valódi örömöt hozhat nemzetünknek. Hosszú út áll előttünk, Budapest ékessége újra a felelősségvállalás helye.” 

A programalkotó tanulmányban az alapelvek lefektetése és a közös fogalomhasználat tisztázása mellett a folyamat minél teljesebb meghatározására is sor került, ami biztosítja azt, hogy a rekonstrukcióban részt vevő szereplők eligazodjanak a folyamatban, illetve, hogy a munkafolyamatok átláthatók és a későbbiekben is visszakövethetők legyen. Az alapelvek rögzítik a rekonstrukció azon alapállását, hogy a Budavári Királyi Palota épületegyüttesét minden történeti rétegzettségével együtt holisztikusan kezeli, és hogy az épület önmagában is kordokumentum, ezért különböző térbeli interpretációinak, átalakításainak feltárása és rögzítése is fontos. Az építész azonban azt sem veszíti szem elől, hogy az épület narratívái adott esetben sérülhettek korábbi, tudományos kutatással nem alátámasztott interpretációk során.

A programalkotó tanulmányban meghatározott módszertan alapján először egy részletes tudományos kutatás és feldolgozás történik, amely a fellelhető történeti forrásokat összegyűjti, leltárt készít, értékeli a forrásokat, és egy átfogó forrásintenzitás térképet készít. A történeti fotográfiák, tervek és szövegek tudományos feldolgozásával párhuzamosan elkészül az elméleti rekonstrukció, amely a jelenben próbálja meghatározni azt, hogy milyen volt a Budavári Királyi Palota. Az így kialakult ismeretanyag már kellő alapot szolgáltat a rekonstruálhatóságra vonatkozó döntések meghozatalához: egy adott elem, motívum, felület, tér, térstruktúra esetében felújításra, restaurálására, rekonstruálásra, belső vagy külső analógia, hipotézis alapján történő tervezésre van-e szükség. E döntések meghozatala után indul az építészeti tervezés, a tervezéssel párhuzamosan pedig egy ún. Hibrid leltár elkészítése is megtörténik, amely a meglévő elemek mellett az új elemeket is leltározza.

A Budavári Királyi Palota komplex rekonstrukciója történelmünk, kultúránk és nemzeti önazonosságunk újraértelmezése is. Gutowski Robert és irodája olyan megközelítést alkalmaz, amely tisztelettel viszonyul a múlt értékeihez, miközben felelősségteljesen formálja a jövőt. Ez a munka hosszú évtizedekre meghatározhatja a palota szerepét a Kárpát-medence kulturális örökségében, egyensúlyt teremtve emlékezet és megújulás között.

Az építészek munkáit legtöbb esetben talán formai, építészeti hatásokon keresztül közelítjük, azt vizsgáljuk, milyen építészeti példák, iskolák, mesterek hatásai mentén alakult építészetük. Gutowski Robert esetében ez a fajta megközelítés nem feltétlenül célravezető, mert bár munkáiban felfedezhetjük a mesterek formai hagyományait, ugyanakkor ezek sok esetben inkább valamely mélyebb lényegkeresés eszközei. Az építész meglepő módon az emberi oldal, egy építész személyisége, egy ház vagy közösség története felől közelít, merít inspirációt. Ahogyan egy interjújában megfogalmazza: „Maradnék az embernél, a többi jön magától.” Munkái között találunk két, léptékében kisebb, de az építészete szempontjából esszenciális munkát, amelyben intenzíven van jelen ez a mélyen humánus, emberi történetekre reflektáló megközelítés. Ezt a szemléletet tükrözi a Naplás-tavi kilátó is, amely egyszerűségében is összetett narratívát hordoz.

A Naplás-tó felett álló kilátó jól kivehető és leolvasható különlegességét formájának karaktere adja.  Az elforgatott egyenlő oldalú háromszögekből kialakított építmény egy olyan megmozduló, az itáliai ferde tornyok dőlését idéző formát eredményez, amely akaratlanul is gondolkodásra, játékosságra hívja az idelátogatót. Építész szemmel azonban felfedezhetünk benne egy másik finom réteget is, amely az alkotó személyes narratíváját is beleírja a formába. A kilátó alsó tömör beton talapzatának, felső kitekintő csíkjának, az áttetsző faszerkezet vékony, ugyanakkor egybefüggő felületként viselkedő héjának morfológiájában Basa Péter építész Csergezán Pál-kilátójának képletét látjuk visszaköszönni. A kilátó azóta már számos díjat elnyerő épületében az építész rejtett formában mesél, emlékezik meg egy előtte járt és számára különösen nagy inspirációt adó építész személyéről.

Míg a Naplás-tavi kilátó játékos, dinamikus formavilága a táj és az építészeti gondolkodás kapcsolatát ragadja meg, a Szívkápolna terve egy egészen más síkon az emberi lélek mélyrétegeit érinti. Gutowski Robert építészetében a tér mindig jelentéssel telítődik – legyen szó egy kilátóról, amely a mester előtti tisztelgés, vagy egy kápolnáról, amely a búcsúzás és a remény helyszíne.

A Gottsegen György Intézet számára készült Szívkápolna tervei a pandémia drámai időszakában készültek el, a kápolna a klinika haldoklói és családtagjaik számára biztosított volna méltó helyet a búcsúzásra. Egy olyan tér tervei születtek meg a kórház egyik tetőszinti gépészeti teraszán, amely a túlterhelt és kétségbeejtő kórházi környezetben helyet biztosított az ima gyógyító erejének és az elcsendesedésnek. A tér belső gesztusa mintha a vigasz ölelő mozdulata volna az itt maradók és az elmenők számára, a zárt szívszerű tömeg felnyitásai pedig óvatosan irányítják a figyelmet részben a város szépségeire, részben pedig keskeny felső nyitásokkal a külvilágból beeső láthatatlan fényre, az égboltra és az égbolton túlira. Ritka alkalom az, amikor egy építészeti terv leírása maga is ima, a szívkápolna drámai történetében mégis így történt.

„Legyen egy hely, ahonnan feltárulkozik  
a város szépsége, ahol megpillanthatjuk  
a felhőket, és talán megérezhetjük az égbolton túlit is.  
Egy hely, ahol egy pillanatra vagy hosszabb  
órákra elcsendesedhetünk, közösségben, egyedül;  
ahol az otthonosság fogad, Krisztus fogad.

Itt kimondhatjuk a szót, szavakat, imánkat.  
Legyen egy hely, ahol a fa illata különös miliőt teremt,  
amely bensőséges, fénnyel átjárt, és felemel.  
Hely, ahol az énekszó is felhangzik, ahol tanulhatunk is;  
egymástól, közösen, az ökumené közösségében.  

A szeretetlakoma közvetlensége mindannyiunkat hív.  

Legyen egy hely!”

Gutowski Robert építészete érzékeny párbeszéd a térrel, az idővel és az emberrel. Munkáiban a tradíció és az innováció finoman egyensúlyoz, a racionalitás és az intuíció egymást erősíti. Épületeket hoz létre, egyben olyan helyeket, amelyek gondolkodásra késztetnek, emlékeket őriznek, és új történetek születésének adnak teret. Építészetét egyaránt alakítja a forma játékossága, valamint a mélység, a csend és az atmoszféra megragadása. A jó építészet átélhető, érezhető, és történetté válik. Gutowski Robert története pedig egy olyan építészé, aki épületeivel lehetőséget teremt arra, hogy jobban értsük a világot – és benne önmagunkat.