Hager Ritta

Hager Ritta magyar textiltervező iparművész 1931-ben született Budapesten. Művészeti tanulmányait az Országos Magyar Iparművészeti Iskolában 1949-ben fejezte be. Molnár Béla tanítványaként textilnyomó-szakon végzett, de munkásságát kezdetektől a csomózott, egyéni technikákat alkalmazó textilkészítés határozza meg. Tanulmányainak lezárulása után a budapesti Operaház kosztümfestőjeként dolgozott, de szakmai pályafutását megtörte az 1951-es kitelepítés, amely megalázó módon elszakította megszokott életterétől, és segédmunkás-sorba kényszerítette. E nehéz, súlyos megpróbáltatásokkal terhes éveket követően 1954-től 1958-ig a Textilfestő Iparművészek Alkotóközösségében, majd 1958 és 1968 között az Iparművészeti Vállalat tervezőjeként és kivitelezőjeként tevékenykedett. 1968 óta szabadfoglalkozású textilművészként dolgozik.

Budapesten él, férje Gelley András (aki a Györgyi-Giergl-művészcsalád leszármazottja). Két gyermekük született: András 1955-ben, Dávid 1960-ban és kilenc unokájuk.

Az 1960-as évek óta szerepel rendszeresen műveivel a magyar ipar- és képzőművészeti kiállításokon, rendez műveiből önálló tárlatokat, s számos megbízásra készült műve – függöny, textil falikép, falikárpit – került 1966 és napjaink között hazai és külföldi közintézményekbe, egyházi épületekbe, közösségi terekbe is. A művészi alkotómunka mellett aktív közéleti tevékenységet is kifejt: számos művészeti és társadalmi szervezet, csoport aktív tevékenységet kifejtő résztvevője, tagja, alapító tagja. Munkáit több rangos múzeum, gyűjtemény (Iparművészeti Múzeum, Magyar Nemzeti Múzeum, Szombathelyi Képtár) őrzi, kiállítási szerepléseit megannyi díj elnyerése fémjelzi. Munkásságát a legrangosabb szakmai díjakkal (1988 Munkácsy-díj, 2003 Kossuth-díj) ismerték el.

Életszemléletéről, művészeti törekvéseiről, munkamódszeréről Keserü Katalin művészettörténész állapította meg összegfoglaló érvénnyel: „Hager Ritta munkái inkább a meditáció, semmint az experimentáció képviselői voltak, noha első jelentős darabjai egyúttal vitathatatlanul részei az environmentális, szobrászi jellegű faliszőnyegművészet történetének. Az Összefonódás, Tűz című, 'új' anyagokkal (juta), technikákkal (fonás, kötözés) kísérletező műveinek megőrzött frontalitása, a témák költői és filozofikus jellege azonban a mához vezet. Hiszen a Hullámzás, Fény, Út, Belső tűz, Áradás című későbbi (mai) művei, az egyre inkább előtérbe hozott és egyénien gazdagított ó-gobelintechnikával, a faliszőnyeg újra önmagára találásának állomásai, egyúttal a csendesebb, a természeti és belső világot összekapcsoló, egymásba fonó (a természetet intimizáló és a belső érzékenységet kiterjesztő), ezáltal a létezéstudat gyökereihez visszanyúló kortárs képzőművészetnek is reprezentánsai." A művészetteoretikusi megállapításokat igazolja Hager Ritta alkotói, a több mint hat évtizedet átfogó munkásságot mindvégig jellemző önvallomása is: „Témáim kiválasztásánál a filozófia és a vallás, a profán szembeállításával adja a feszültséget, amit a harmónia old fel. A természetből merített szimbólummal kívánom szemléltetni az élményt, mert a szimbólum többet hord magában a láthatónál. Az igazi mű provokál, figyelemfelhívó valami felé. A sok kísérletezés, töprengés, vajúdás után születik meg az alkotás, melyben magunkra ismerünk."

Az életrajzot öszeállította: Wehner Tibor [2012]

Művek közgyűjteményekben

Budapest, Iparművészeti Múzeum

Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum

Szombathely, Szombathelyi Képtár

Szimpozionok, művésztelepek

1979, 1981, 1984 Plener Nemzetközi Művésztelep, Kowary (Lengyelország)