Per omnia saecula saeculorum
Vannak különös – talán szent helyek, ahol az idő szinte kézzel, vagy inkább valahogy az ember szívével közvetlenül is tapintható. Helyek, ahol csak elcsöndesedsz és megállsz és pusztán ettől enyhül a múlandóság szorítása, aztán csillapszik a nyugtalanság, elülnek a lélek viharai is és a lenyugvó nap fénye, mint különös kegyelem bevilágít még a csillagtalan mélységekbe is. Igen, vannak ilyen helyek, (és vannak ilyen pillanatok) ahol, és amikor szinte szűrtelenül megtapasztalhatunk valamit a létezés lényegének boldogító, erősítő és gyógyító erejéből… (Részlet Harangozó Imre naplóbejegyzéséből. Kézirat – 2024. augusztus 05. Gelence)